-Elena, én soha nem foglak elhagyni téged! – csak úgy repültek a szavak Elena fülei mögött és még ideje sem volt felészlelni, annyira gyorsan ütötte el az édesen erős, Dolce Gabbana parfüm, a puha bőrdzsekit érezte karjai körűl, ahogy szorosabbra fonják az őt átfogó karok. És érezte a jéghideg, izzó vámpircsókot is, hidegebb volt mint valaha. Visszacsókolt. Nem a megszokott, puha, szeretettel teljes csók volt ez. Ez egy teljesen más, különleges csók volt. Megborzongott… Ez nem is Stefan csókja volt.
Elena kinyitotta barna szemeit és felüllt az ágyban. Lábait szorosan magához kulcsolta, fejét a térdeire hajtotta és újra megborzongott. Pont mint az álmában. Homloka nedves volt, az álom megtette hatását: Elena vizes hátát betakarta a paplannal és a semmibe meredt. Miér t pont Damon? Miért álmodott róla, mikor Stefan Klaus uralma alatt van és ő kellene az álmaiban legyen? Miért Damon volt az aki megcsókolta?
A takaró Elena hátán nem védte meg a hideg levegő ellen. Kirázta a hideg. Még nem eszmélt fel álmából. Bűntudatot érzett és szégyelte magát. Ránézett az órára: 9:24.
-A francba!...-Első iskolai hét, első iskolai nap és ő elkésett. Már készülődni is hiába. Felkelt és elindult a fürdő fele. Nem hiányzott tőle az iskola. Neki nem kellett ez. Azt hazudni mindenkinek, hogy minden tökéletesen rendben van és szembe mosolyogni mindenkit, neki ez nem ment. Nem akart hazudni. Semmi sem volt rendben az életében.
Élete elmúlt három hónapa kész rémálom volt. Klaus elvitte Stefan-t, Alaric és Damon nem volt jó társaság, főleg nem most, amikor Elena nap mint nap ideges volt és fáradt, hiszen pihenni sem tudott már normálisan. Már majdnem senkivel nem találta meg a közös hangot a napokban, Jeremy semmit nem tudott már róla, Bonnie és Caroline pedig hiába hivta őt bárhova, egyedűl szeretett volna maradni.
Fogmosás után fülelni kezdett. Senki nem lehetett itthon, Ric és Jeremy suliban vannak. Megint egyedűl volt. Mostanában mindig egyedűl volt. Ez nem volt újdonság, hiszen az utóbbi hónapot majdnem teljesen elzárva, szobájában töltötte.
Egy fekete rövidnadrágban és egy fehér újjatlanban indult el lefele a lépcsőn. Alig birta magát. Megint nem aludt az éjjel és a mai nap sem igért jobbat a tegnapinál.
-Jóreggelt álomszuszék! – Elena felkapta fejét és két embert látott maga elött: Damon és Alaric. – Jó későn keltél. – mondta az utóbbi egy kávét készitve.
- Te mit keresel itt? – kérdezte a lány zavartan Damonra nézve.
- Mhm…nem szép ez tőled Elena. Igy köszönteni egy vendéget…Bár gondolom, ebben az öltözetben nem is rám számitottál. – vigyorgott a vámpir és kissé megemelte szemöldökét.
Elena csak most kapott észbe. Egy szál vékony pizsomában állt ott két férfi elött. Alaricot még eltűrte, mert régóta itt lakott, de Damon…nem láthatta igy őt. Amilyen gyorsan csak tudott felrohant a lépcsőn, és becsapta maga után az ajtót. Egy pillanatra megszusszant, majd felkapta kék hálóköntösét és lesietett a lépcsőn.
Ahogy ránézett Damon-re, meglátta világitó-kék szemeit és elkapta tekintetét. A konyhapulthoz sietett és kávé után nyúlt.
-Te hogyhogy nem vagy iskolában?-fordult Ric-hez.
- Hétfőn nem kaptam órákat. Jobb is igy, jó ez a három napos hétvége.
-Erről jut eszembe, ma elkéstem..bocs…kiment a fejemből a suli.-Elena sóhajtott és Damon-re pillantott, aki a nappaliban járkált és képeket nézegetett a polcokon.
-Elena, beszélni szerettem volna erről veled.-Ric hangja elkomolyodott.- Ma nem költöttelek, mert még tudom, hogy nem vagy jól. És úgy döntöttem, hogy ezt a hetet megkapod, mint regenerálódó hét. Szedd össze magad és jövő héten azt szeretném, ha rendszeresen iskolába járnál. Ez nem játék Elena.
-Igen, tudom. De szükségem van egy kis időre. Amúgy, miért van Ő itt?-fogta a kávéját és leüllt egyik kanapéra.
-Ma nem igazán kedves velem Miss Elena.-Damon leüllte a lány mellé.
- Sajnálom, csak nem vagyok jó passzban.
- Csoda lenne, ha abban lennél. Már ez is haladás. Vagy csak kitévedtél a barlangodból?
Elena kicsit rugott Damon lábába és nagyokat kortyolt a forró kávéból. Damon gúnyosan forditotta fejét Elena felé.
-Én nem tenném ezt egy vámpirnak, ha csak nem szeretném lenyelni azt a bögrét.
- Ez nem vicces. Damon, ma tényleg nem vagyok jó passzban.
Damon felállt és Alaric felé fordult.
-Mennem kell. Akkor este még beszélünk. Hét fele átjövök.
-Rendben haver, de vigyázz mibe ütöd az orrod.
Elena pillantása zavartan cikázott a két férfi között, aztán Damon-re nézett.
-Nem maradsz egy kávéra?-próbálta helyrehozni elöbbi undokságát.
-Nem kösz. Meghagyom neked, jól jön hibernáláskor. – kacsintott a fiú és rámosolygott.
Elena egy pillanatra bámult rá, aztán már csak egy gyengéd szellő simogatta arcát és tudta, hogy nincs ott a vámpir. Már megint bűntudata volt. Csak most Damon-nel kapcsolatosan. Nem akarta bántani, de úgy érezte, túl durva volt amit tett. Nem kellett volna igy beszéljen vele, hiszen egész nyáron Stefan nyomaiban volt és próbált közel kerülni hozzá. Hálával tartozna neki.
-Átmennék a grill-be. El leszel itt addig?
-Igen. Amúgy van valami amit titkoltok előlem?
-Nincs . Mire gondolsz?
-Csak Damon furán beszélt. Valami hir Stefan-ról?
-Semmi. Csak ami eddig megvolt.
-Rendben. Ha megtudtok valamit, szólnátok, úgye? – Elena már nem volt biztos benne, hogy mindent elmondanának neki. Már hónapok óta nincs új hir. Ez nem volt tisza.
-Persze, Elena. Damon biztos mindent elmond.
Néhány percen belűl Alaric is elment, persze nem azon a módon, ahogy Damon. Elena még 10 percet pihengetett a kávéját iszogatva, aztán zuhanyozni ment. Ez a zuhany esett a legjobban a mai nap Elena számára eddig. A forró víz párája mintha átmosta volna az agyát, mintha megszűnt volna a világ körülötte, az a szörnyű, nehéz világ, ami körülveszi őt. Arra a pár percre minden más volt. Teljesen más. Akkor senki nem volt, aki kizökkentse egyik gondolatából és másik szörnyű eszmét zúditson rá. Nem nehezitette semmi a világát, abban a percben nem érezte magát túl nehéznek, túl súlyosnak a gondolataid, nem voltak túl nyomasztóak.
Ez a világ megszűnt azonban akkor, amikor kilépett a zuhanyzóból és magára tekerte a törülközőt. A tükörbe nézett és nem ismert magára. Szemei alatt enyhén fekete csikok jelentek meg, haja borzosan üllt feje tetején és bőre már elfehéredett a rendszeres Naptól való bujocskától.
-Szedd össze magad Elena. – mondta halkan és kilépett a szobába.
-Egyetértek vele.
Elena majd leejtette a hajszáritót és a fésűt a kezéből, amikor megfordult és Damon üllt az ablaknál, fekete kabátjában, szürke ingben és iszonyat gúnyos mosollyal.
-Damon…
A fiú felállt és Elena felé ment. Elena fura pillantásokat vetett a lassan közeledő fiúhoz. Damon odaállt a lány elé, nagy kék szemeit rátapasztotta a törülközőben levő Elenára. Elena zavarban volt, hogyne lett volna, hiszen ha pár órával ezelött még a pizsomáját szégyelte Damon elött, akkor mit tegyen most? Egy szál törülközőben állt elötte, még soha ilyen nem volt.
A vámpir felemelte kezét, és a lány még enyhén nedves arcára tette és megsimogatta.
-Elena…szedd össze magad. Kell a régi Elena.
Elena nem tudott egy szót sem szólni.
Damon arca még közelebb került Elenáéhoz, aki csak ekkor pillantott rá ijedten.
-Készülj. Este érted jövök és elviszlek szorakozni. Rádfér már.
-Damon… - De ekkor már sehol sem volt a vámpir, csak a szokásos Dolce Gabbana parfümmel kevert hűvös levegő, amit a szavak után hagyott itt Elenának.