Minden jog Martiné, változatlanul.
"Jaime a király ajtaján át surrant be aranypáncéljában, karddal a kezében. Az aranypáncélban, nem a fehérben, de erre soha senki nem emlékszik." (Kardok vihara)
Hófehér ruha.
Nem szabadott gondolkodni. Ez volt a kulcs. A gondolkodás kikezdte az engedelmességet. Márpedig ő mindenekfelett arra esküdött fel Harrenhalban – a fél birodalom füle hallatára.
Hófehér palást.
Persze könnyebb lett volna valahol máshol engedelmeskedni. Vagy még inkább valaki másnak.
Könnyebb lett volna, ha nem lát semmit, és nem hall semmit. Se a futótüzet, se Rossartot, se Aeryst.
Hófehér páncél.
A gyomra felfordult, ha a királyára gondolt. És nemkülönben akkor, ha önmagára.
Pedig mióta csak elég idős lett ahhoz, hogy kardot fogjon a kezébe, lovag akart lenni.
Hófehér ruha.
Mostanra megszegte minden fogadalmát, azért, hogy azt az egyet betartsa. A Harcos nevében légy bátor! Engedelmeskedj. Az Atya nevében légy igazságos! Tartsd a szád. Az Anya nevében védd meg a gyengéket és az ártatlanokat! Ne ítélkezz. A Szűz nevében oltalmazz minden nőt! Engedelmeskedj.
Hófehér palást.
Védd a királyt – az életed árán is! Nem tudta elképzelni, hogy Aerysért megfizetné.
Ha ott lehetett volna a Három Folyónál, akkor talán… Ha elengedték volna Rhaellával és a fiúval Sárkánykőre, akkor talán… Ha biztos lehetne benne, hogy Aegon az apjára hasonlít majd, nem a nagyapjára, akkor talán…
Hófehér páncél.
Ki ő? Lovag még egyáltalán? Ha nem az, bármit megtehet. Ha az, mit kellene tennie?
Hófehér ruha.
Tüzek gyúlnak a város körül. Aerys egész éjjel a trónján ül – mintha ezzel biztosíthatná, hogy az övé marad –, rettegéssel várva a híreket.
Jaime nem törődik vele. Túlzottan lefoglalja a saját várakozása.
Hófehér palást.
Farkasokra számít. Szürkére és fehérre.
A hajnal első fénye aztán elhozza a bizonyosságot. Azok ott a falakon túl nem szürkék és nem fehérek. Nem farkasok.
Aranyszín páncél.
Megjegyzés: A lovagi eskü szövege a Kóbor lovagból van. Lyonel Baratheon üti ezekkel a szavakkal lovaggá Raymun Fossowayt.