— Tom, kérlek!
— Nem, Harry! — A férfi kisietett a dolgozószobájából, Harry pedig gyors léptekkel követte. — Ezt már ezerszer megbeszéltük.
— De miért ne lehetne? — kérdezte Harry ingerülten, és Tom elé vágott, aki ettől kénytelen volt megállni. — Csak most az egyszer!
— Persze, aztán ezután minden éven ezt csinálnád! — Tom megfogta Harryt a vállánál, és a szemébe nézett. — Fogadd el végre, hogy nem fogjuk kidíszíteni a házat. Ezen nem változtathat semmi. — Végigsimított Harry arcán, és nyomott egy apró csókot a homlokára, majd folytatta az útját a konyha felé.
Harry dühösen nézett utána, majd fújtatva követte. — Nem hiszem el, hogy ennyire makacs vagy! — kiáltott fel, amikor már mindketten a konyhában voltak.
Tom éppen egy darab tökös derelyét vett el az asztalon lévő tálból, és hangosan, frusztráltan felsóhajtott. — Kérlek, drágám — mondta halkan —, néha fogadd el, ha nem az van, amit te akarsz. Elvére ez az én… — A mondat közepén elhallgatott, de Harry így is tudta, hogy mit akart mondani.
— Persze… — mondta a fiú gúnyosan elhúzva a száját. — Ez a te házad…
— Harry, tudod, hogy nem úgy értettem…
— Tudom — rázta a fejét Harry. — Még mindig úgy viselkedsz, mintha én csak egy vendég lennék itt.
— Ez nem igaz — ellenkezett Tom, és Harryhez lépett. Át akarta ölelni, de a fiú ellökte a kezét. — Harry, ne csináld ezt — kérte szomorúan.
Harry összeszorított ajkakkal megrázta a fejét, és keserűen elmosolyodott. — Nem csinálok semmit — mondta, majd sarkonfordult, és kisietett a konyhából.
— Várj! — kiáltott utána Tom, de a fiú egyáltalán nem foglalkozott vele. A hálószobába sietett, hogy összepakolja a legfontosabb dolgait.
Tom csak akkor ért fel a szobába, amikor már félig tele volt az utazóládája. A férfi az ajtóba érve megtorpant, és szomorúan nézett Harryre.
— Elmész? — kérdezte halkan.
— Igen — felelte Harry anélkül, hogy felnézett volna.
— Mégis hova?
— Dracóhoz.
Tom kétségbeesetten Harryhez lépett, és maga felé fordította. — Nem mehetsz most el — mondta halkan, és szorosan magához ölelte a fiút. — Nem sokára itt a karácsony.
— És miért akarnék egy olyan házban karácsonyozni, ahol egyáltalán nem érzem jól magam? — kérdezte Harry dühösen. Tom erre nem tudott válaszolni, csak tátogott, mint a partra vetett hal, Harry pedig szomorúan megrázta a fejét. — Elmegyek. Engedj el!
— Nem engedlek. — Tom még szorosabban fonta a karját Harry köré, és gyengéden megcsókolta. A fiú először belefeledkezett a csókba, de hamar visszanyerte az önuralmát, és elhúzódott Tomtól.
— Megyek — jelentette ki. Felkapta a ládáját, és kisietett az ajtón.
Nem foglalkozott azzal, hogy Tom utánafut, és kiabálva, kétségbeesetten kérleli, hogy ne menjen el.
— Harry! — kiáltott fel Draco meglepetten, amikor a fekete hajú fiú megjelent a szobájában. — Te meg mit keresel itt? — Alaposan végigmérte Harryt, majd elfintorodott. — Valami baj van, igaz?
Harry lassan bólintott, és beljebb lépett a szobába. A ládáját már elvitte egy házimanó a vendégszobába, így azt nem kellett cipelnie, ezért könnyedén levethette magát Draco ágyára.
— Nem hajlandó egy kis karácsonyi díszítést csinálni a kúriában — mondta lehangoltan.
— Óh. — Draco leült Harry mellé az ágyra, és megértően nézett rá. — Te pedig most már megint úgy érzed, hogy az a ház valójában csak az övé. — Harry nem felelt, csak elhúzta a száját. Tudta, hogy Draco ebből is megért mindent, hiszen úgy ismerte őt, mint a tenyerét. — De tudod, hogy ez hülyeség — folytatta a szőke hajú fiú. — Tom nagyon szeret téged, és ő is azt akarja, hogy otthon érezd magad nála.
— Akkor viselkedhetne egy kicsit máshogyan — dohogott Harry.
Dracónak erre már nem volt ideje válaszolni, mert ekkor egy kis bagoly kezdett el kopogni a hálószobája ablakán. A fiú gyorsan odalépett hozzá, és beengedte. A madár Harryhez repült, az ölébe ejtett egy levelet, majd már távozott is.
Harry felsóhajtott, és széthajtogatta a kis pergament. Azon csak egy mondat állt: "Sajnálom. Gyere haza."
A fiú elhúzta a száját, és darabokra tépte a levelet, de ekkor egy újabb bagoly jelent meg. Ez az üzenet még rövidebb volt: "Könyörgöm!"
— Hány baglyotok van nektek? — kérdezte Draco a szemöldökét ráncolva, amikor egy újabb repült be az ablakon.
— Egy, talán kettő — vonta meg a vállát Harry, és elmélyedt az utolsó, kicsit hosszabb levélben. — Hogyne! — kiáltott fel, amikor végigolvasta. — Most már azt írja, hogy legyen úgy, ahogy én akarom, csak menjek vissza. Ezt nem veszem be — mondta, és félredobta az üzenetet.
— Lehet, hogy igazat mond — vetette fel Draco, de Harry dühös pillantására inkább gyorsan elhallgatott.
— Inkább hagyjuk ezt — rázta a fejét Harry, és kényelembe helyezte magát a barátja ágyán. — Folytasd, amit eddig csináltál, én pedig pihenek itt egy kicsit.
— Nem szeretnéd inkább, hogy lefoglaljalak? Úgy nem gondolnál rá…
— Nem — jelentette ki Harry. — Most egy kis nyugalomra van szükségem.
Draco nem szívesen, de bólintott, majd visszaült az asztalához, Harry pedig lehunyta a szemét. Úgy érezte, nagyon jót tenne neki egy alvás.
A fiúnak jól esett a nyugalom, de sajnos nem tartott sokáig. Körülbelül tíz perc múlva kopogtak a szoba ajtaján.
— Draco, a Sötét Nagyúr van itt, szeretne beszélni Mr. Potterrel — hallották Lucius hangját.
Draco felszisszent, és Harryre pillantott, aki máris az ajtó mellett termett, de esze ágában se volt kimenni. — Mondja meg a Sötét Nagyúrnak, hogy tojok rá, mit szeretne!
— Én… nem nagyon szeretnék a Nagyúrnak ilyet mondani, Mr. Potter — felelte a Malfoy család feje.
— Nem érdekes, akkor majd magától rájön, hogy nem akarom látni — mondta Harry, és magában lezártnak nyilvánította a beszélgetést. Visszaült az ágyra, és már kezdett volna újra relaxálni, amikor észrevette Draco rosszalló pillantását. — Mi van? — mordult fel.
— Semmi, semmi — rázta a fejét a fiú rosszallóan, majd visszafordult az asztala felé. Harry elgondolkodva nézett rá; tudta, hogy barátja úgy gondolja, Tom megérdemelte volna, hogy beszéljen vele, és talán igaza is van. Csakhogy ő most megbántott volt. És amikor megbántott volt, egyáltalán nem érdekelte, hogy ki mit érdemelne meg.
Szenteste napján Harry úgy döntött, egész nap nem akar felkelni az ágyból. Már elmúlt dél, és ő még mindig feküdt, próbált újra és újra visszaaludni egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy Draco már sokadszorra kopog az ajtaján.
— Harry! — verte a fiú hangosan az ajtót. — Kérlek, engedj be! Van neked egy meglepetésem.
— Nem érdekel semmilyen meglepetés, Draco — felelte Harry, és átfordult a másik oldalára. — Aludni akarok.
— Nem alhatsz egész nap!
— Fogadunk?
Harry hangos morgást hallott az ajtó túloldaláról. — Olyan vagy, mint egy kisgyerek!
— Akkor kisgyerek akarok lenni! — vágott vissza Harry.
— Na, jó, eddig tartott a türelmem — mondta Draco, és kirobbantotta az ajtót.
— Mit művelsz?! — kiáltott fel Harry. — Menj el innen, egyedül akarok lenni!
— Nem, most velem fogsz jönni — jelentette ki a Malfoy utód határozottan, és lerántotta Harryről a takarót.
Elég komoly dulakodás vette kezdetét. Harry szerette volna elérni, hogy Draco békén hagyja, a szőke fiú viszont ragaszkodott ahhoz, hogy barátja vele menjen. Harry mindent megtett azért, hogy visszabújhasson a jó meleg ágyba, de végül ő maradt alul. Tíz perc múlva már a Malfoy kúria halljában állt felöltözve, és duzzogva várva azt, hogy elinduljanak. Bár azt még mindig nem tudta, hogy hova készülnek.
— Hová is megyünk? — kérdezte Dracótól, amikor a fiú végre megjelent mellette.
— Mindjárt meglátod — hárította el a kérdést a szőke, és intett Harrynek, hogy kövesse ki az udvarra. Ott megállt, és megfogta Harry karját. — Társas hoppanálást csinálunk — mondta, a következő pillanatban pedig már el is tűntek.
Amikor Harry meglátta, hogy a Denem kúria kapuja elé érkeztek, az első gondolata az volt, hogy sarkon fordul, és visszafut egészen Malfoyék otthonáig. A hirtelen jött feldúltságtól még az se jutott eszébe, hogy dehoppanáljon. Végül persze nem rohant el, egyszerűen csak Draco felé fordult, és leordította a barátja fejét.
— Mi a franc jutott eszedbe?! Nem voltam elég világos, amikor azt mondtam, nem akarok idejönni?!
Draco felsóhajtott, és rángatni kezdte Harryt a kúria felé. — Sajnálom, Harry — mondta közben. — Nem bírtam elviselni, hogy ennyire letört vagy, és biztos vagyok benne, hogy ettől jobb kedved lesz.
— Nem tudom, miért lenne jobb kedvem attól, hogy…
— Harry! — sietett feléjük Tom, és amikor odaért hozzájuk, szorosan a karjába zárta a fiút.
— … hogy itt vagyok — fejezte be Harry a megkezdett mondatot, és óvatosan lehámozta magáról Tom karjait.
— Gyere, mutatnom kell valamit — mondta Tom ügyet se vetve arra, hogy Harry milyen kedvetlen. Köszönetképpen odabólintott Dracónak, majd húzni kezdte Harryt be a kúriába.
A hallba lépve Harrynek elakadt a lélegzete a látványtól. A lépcsőkorlátot végig fenyőágak díszítették piros szalaggal átkötve, ráaggatva néhány csengettyűvel. A falakra különböző karácsonyi és téli minták voltak festve, némelyik még csillámlott is, a mennyezet pedig el volt varázsolva, hogy aki felnéz, lássa a kinti hóesést. A festményeknek is karácsonyi hangulatot kölcsönöztek. A lépcső és a konyha bejárata között egy hatalmas, gyönyörűen feldíszített karácsonyfa állt. Mindennek a tetejébe a kúriában dolgozó összes házimanó mikulássapkát húzott, és felsorakozott Harry üdvözlésére.
— Boldog karácsonyt, Potter úrfi! — sipították egyszerre, és meghajoltak.
Harry elámulva és meghatódva nézte a gyönyörű dekorációt, majd Tom felé fordult, aki elégedetten mosolyogva nézett rá.
— Képes voltál megcsinálni — mondta rekedten. — Miattam.
Tom gyengéden végigsimított az arcán, majd szorosan magához ölelte. — Tetszik?
— Nagyon — bólogatott Harry a férfi mellkasába. — Csodálatos.
— Most már elhiszed, hogy nagyon fontos vagy nekem és azt akarom, hogy otthon érez magad itt? — kérdezte Tom elhúzódva, komolyan nézve Harryre.
— Igen — sóhajtott fel a fiú. — Sajnálom, hogy valaha is kételkedtem.
Tom nem felelt semmit, csak újra megölelte, és a hajába temette az arcát. Harry boldogan mosolyogva bújt hozzá. Most először érezte úgy, hogy tényleg otthon van a kúriában.
— Boldog karácsonyt! — motyogta Tom mellkasába.
— Boldog karácsonyt, Harry! — felelte a férfi mosolyogva, és még szorosabban ölelte.
Harry elégedetten felsóhajtott; volt egy olyan érzése, hogy ez lesz élete legszebb karácsonya.