Írta: KoyasuNaoki 2007.10.28-án
Naruto gondolatai Sasukéről, tudom hogy nem sikerült valami jól, nem is rímel stb., de ki akartam írni magamból,és nem illet hozzá a fanfiction.Gomen-gomen!
Nélküled semmi
Érzem a fű illatát, amit eső áztatott
egy éjszakán át, vagy sok évig? Nem tudom
azt se miért fekszek a természet
ágyán egymagam, miért nem érzem testem,
miért tűnik úgy bábként mozgok
nap mint nap, megtört szívvel.
Annyira fáj, itt belül,
haszatalanul létezem nélküled,
mert te voltál, aki elsőként elfogadott,
és kötöttünk életre szóló ígéretet.
Fáradtan kinyitom szemem,
hátha eltűnik fagyos arcod rémképe,
amint üresen rámnéz, megsebezve
újra és újra, s azt mondva el akarod
pusztítani kettőnk között a köteléket.
Hát mivé lettem, hogy ennyire
kedvedre játszadozol lelkemmel,
de főként te mivé változtál,
hol az a zsémbes szempár, amiért
egykor falakat másztam versengve-ösztökélve egymást?
De puha arcod újra előttem,
tántoríthatatlanul vergődök rideg érintésed alatt.
Sírni szeretnék , de nem tudok,
annyit tettem, hogy már elfogyott.
Felsebzett szívem újra jajdul,
s akjaid mosoylognak sötét szemed
csak néz.
Hidegen, élettelenelül, miközben kinyújtom karom,
feléd, de te csak unottan elsétálsz,
s itthagysz megint megtaposva engem.