Cím: Killing me sofly .com/file/oo623e
Páros: Sam/Dean
Korhatár: ez már egy R. Nem bírtam megállni :D
458 szó
Spoiler: nincs
Szenvedélyes érintések, két összegabalyodott test. A levegőben érezni a szerelem és a fájdalom illatát. Mindketten nehezen lélegeznek, de mégis szinte falják egymást.
Egy kéz, ami fegyverek fogásához, markolásához szokott, gyengéden érinti meg a sebekkel, vágásokkal tarkított finom bőrt. A durva kezek tovább kényeztetnek, finomabban mint bármi. Aztán a kezek helyét az ajkak veszik át, és lehelnek forró szavakat.
A két kéz összekulcsolódik, mozdulataik egyre mélyülnek, csókjaik pedig fájnak. Egyszerre üt mindkettejük szívén mély lyukat, és egyszerre gyógyít be minden sebet, közben pedig mélyíti is azokat. Gyógyító és mérgező csókok ezek.
Együtt mozognak, egyszerre suttognak egymás fülébe. Eggyé válnak.
Két zöld szempár találkozik, és szikrázik fel, miután az ajkaik elszakadtak. Már a gyengédség ideje jár. Már csak finom érintések vannak, becézgető szavak, kedves mosolyok. Az idősebb kisimítja a fiatalabb arcából a kócos barna tincseket, majd ujjait beletúrja a selymes hajba. Érzi annak illatát, ami valahogy nyugalommal és békével tölti el.
Az idősebb férfi szeret, imád. A fiatalabb felkel, és elsétál. Csapódik mögötte az ajtó, csak a csönd marad. A másik csak néz utána, nem szól. Meghal egy kicsit. Mintha a szívét tépte volna ki. Lehet, hogy így is történt? Talán ő volt maga a szíve?
Órák múlva nyílik az ajtó, belép rajta ő. Odalép bátyjához könnyes szemekkel. Ölel és csókol, és könyörög, és ígér. Azt mondja, nem tudja miért volt ilyen. Azt mondja, megijedt és azért futott el. Azt mondja, szeret. Talán ez még jobban fáj, mint az előző hidegség. De jól esik, és mindketten alámerülnek az édes fájdalomba.
Most a fiatalabb becézget, kényeztet teljes odaadással. Minden mozdulatával, érintésével megbocsátásért esedezik. Nem tudja, hogy a másik már rég megbocsátott. Talán nem is kellett megbocsátania, talán soha nem is tudott haragudni.
És a két test ismét összeolvad, de ezúttal lelkeik is. Nem fáj most semmi, boldogok és felszabadultak mindketten. A fiatalabb sem fut már sehová, csak szeret.
Sammy, ugye tudod, hogy ezzel megölsz engem?
Dean, egyszer mindenkinek meg kell halnia…
Ezek a szavak most még boldogabbá teszik mindkettejüket, akik most képesek lennének valóban meghalni egymás karjaiban. Szeretik egymást, úgy, mint soha senkit. Ahogy még ember nem szeretett soha senkit. Ezt érintéseik, pillantásaik, sóhajaik is bizonyítják. Mégis mindig fájdalmat okoznak egymásnak, de édes fájdalmat. Az arcukon végigfutó könnyeik sem keserűek, hanem olyanok mint a méz. Egymás arcáról csókolják le őket, majd a két szempár ismét találkozik, és olyan dolgokról mesélnek szavak nélkül, ami az ész számára felfoghatatlan, csak a szív érti meg. Csak a két testvér szíve érti meg.
De csak egymás karjaiban gyengédek és szeretők. Egymáson kívül mindenkivel kemények, erősek, kíméletlenek. Viszont mikor újból egymást ölelik, akkor előbújik valódi arcuk, amit csak a másiknak mutatnak meg. Senki nem láthatja, hogy hogyan szeretik egymást. És lassan, gyengéden ölik meg egymást, de ők nem bánják. Örömmel halnak meg együtt, egymásért.