Cím: Csók és Senbonzakura - avagy egy nem mindennapi lánykérés története.
Fandom: Bleach
Műfaj: humor, crack, dráma
Elbeszélésmód: E/3.
Fejezetek száma: 10
Állapot: írás alatt
Szereplők: Ichigo, Rukia, Byakuya, a Gotei 13 tagjai
Párosítás: IchigoxRukia
Korhatár: 14+
Ismertető: mi mindennel kell megküzdenie annak, aki feleségül akarja venni Kuchiki Rukiát?
Történetünkben Kurosaki Ichigo immáron teljes jogú shinigami, a Gotei 13 tagja. És szerelmes. Ám vágyai tárgyától, s így boldogságától egy ideges, féltékeny és túlságosan is oltalmazó fivér, Kuchiki Byakuya választja el. Vajon sikeres lesz a lánykérés? Vagy Ichigo nem éli túl?
Figyelmeztetés: itt-ott beteg humor
Spoiler: -
Megjegyzés: Megfogadtam, hogy nem kezdek bele újabb többfejezetes ficbe, amíg be nem fejezek legalább hármat a már futók közül, de hát a kérés az kérés… Szóval, ezt a fanfictiont sok szeretettel ajánlom Andinak. Remélem, tetszeni fog!
Ez a legelső IchiRuki ficem, és eléggé sokat gondolkodtam rajta, hogyan is kivitelezhetném. Bevallom, ha már össze kell feltétlenül hozni a szereplőket, inkább Renjire szavazok, mint Rukia partnere (vagy akár Ichigóé, na), de hát… mint már említettem, a kérés az kérés. Remélem, sikerül valami jót kihoznom ebből a témából.


Fejezet sorszáma: 1.
Fejezet címe: Halál és eper
Szavak száma:
Karakterek a fejezetben: Ichigo, Renji, shinigamik
Figyelmeztetés: szereplő halála, de ne gondoljatok rosszra!
Ismertető: Ichigo úgy dönt, Soul Society-be költözik.
Megjegyzés: ez a fejezet kicsit érzelgősebb, mint amilyenre a többit tervezem.


Kurosaki Ichigo huszonhárom éves korában elhagyta ezt a világot, és Soul Society-be költözött. Halála csendes volt, s családja körében érte. Mikor kilépett testéből, vagy tíz shinigami várta, hogy átvezesse őt arra a helyre, mit túlvilágnak hívunk, s még nagyobb tömeg fogadta, mikor belépett Seireitei nyugati kapuján, hogy csatlakozzon ő is a híres Gotei 13-hoz.

Azt persze csak kevesen tudták, hogy Kurosaki Ichigo halála nem véletlen esemény volt. A fiú már jóideje tervezte, hogy átköltözik Soul Society-be. Egészen pontosan az Aizen elleni győzelem óta. Nem volt különösebb oka rá, de valahogy úgy érezte, már nem tartozik az élőkhöz. Hogy mennie kell.

Megbeszélt mindent az apjával és húgaival, akik ugyan szomorúak voltak, ám megértették döntését. Hiszen – ugyan csak ritkán, - de még találkozhatnak.

Családja egyik tagja sem sírt, mikor kilépett testéből az örök enyészetnek hagyva azt, s búcsút intett nekik, Tatsukinak, Chadnak, Ishidának és a többieknek, ahogy nem sírtak a rá várakozó halálistenek sem.


- Minek ez a felhajtás? Talán díszkíséretet kapok? – kérdezte Ichigo, mikor végigpillantott a shinigamikon. A legtöbbjük kapitány volt.

- Kurosaki Ichigo – szólította meg Ukitake a fiút gyengéd mosolyra húzva a száját. – A soutaichou megkért, adjam át üdvözletét és háláját, amiért csatlakozni szándékozol a Gotei 13 egyik osztagához.

- Köszönöm – nézett bambán az egykori helyettes halálisten. – De miért vagytok itt?

- Konshou – szólalt meg a kilencedik osztag újdonsült kapitánya, Abarai Renji. – Valakinek végre kell hajtania rajtad, idióta.

- Nem elég ahhoz egy shinigami? – vonta fel a szemöldökét Ichigo, és végignézett a kis csapaton. Renjin és Ukitakén kívül ott volt Ikkaku és Yumichika, Rangiku és Toushi… akarom mondani Hitsugaya, valamint Kenpachi, vállán az elmaradhatatlan Yachiruval, és persze ott volt ő is, Kuchiki Rukia, a lány, akivel minden elkezdődött.

- Bocsásd meg, hogy nem akarunk magadra hagyni a halálod óráján, Ichigo! – jegyezte meg szarkasztikusan Ikkaku.

- Nem úgy értettem… - rázta meg a fejét a narancssárga hajú fiú, és boldogan elmosolyodott. – Örülök, hogy itt vagytok. Melyikőtök csinálja?

- Akit választasz – mosolyogott vissza rá Ukitake.

- Így van – bólogatott Matsumoto, aki nemrég foglalta el új pozícióját, mint a harmadik osztag kapitánya. – De azt ajánlom, ne Hitsugaya-taichou-t válaszd. A lelkek panaszkodni szoktak, hogy túl hideg a zanpakutou-ja!

- MATSUMOTO! – kiabálta az említett kapitány, akinek még az erek is kidagadtak homlokán.

- Hehe – nevetett Ichigo. – Köszönöm a tanácsot!

Egy pillanatig mindenki hallgatott, majd az igencsak zavarban lévő Renji odalépett Ichigóhoz.

- Hé, Ichigo… öhm… szóval, megtisztelnél azzal, hogy engeded, hogy én hajtsam végre rajtad a Konshou-t? Végülis… egész jól összehaverkodtunk. Na meg… sokat tanultam tőled, és neked köszönhetem, hogy le tudtam győzni Kuchiki-taichou-t, és… hát… tudod!

- Köszönöm, Renji – bólintott Ichigo, ajkán még mindig azzal a szelíd mosollyal. – Nekem lenne megtiszteltetés.

A vörös hajú kapitány is elmosolyodott, és kihúzta Zabimarut a hüvelyéből.

- Kész vagy, Ichigo? – kérdezte.

- Igen – bólintott eltökélten a fiú, és lehunyta a szemét.

- Amint megérkeztél Soul Society-be, menj Seireitei nyugati kapujához! Jidanbou és a többiek ott várnak majd rád. Mi is ott leszünk – mondta Matsumoto. – Aztán csapunk egy jó kis ivászatot. Végre nem kell Hitsugaya-taichou elől rejtegetnem a szakés üvegeket!

- Rendben, Rangiku-san – nevetett Ichigo.

- Találkozunk a túloldalon! – búcsúzott Rukia, s a következő pillanatban Zabimaru markolata a fiú homlokához ért.

„Szóval ilyen érzés" – mélázott Ichigo, miközben hagyta, hogy az a furcsa erő magával rángassa egy számára nem is annyira ismeretlen világba.