Remélem tetszeni fog! Figyelem, teljesen más Kuroko! Vagyis próbálom őt megírni másnak... Yaoi! Akinek nem tetszik ne olvassa! ^^

Ah, nagyon szépen köszönöm a kritikákat! Annyira hálás vagyok, és néha úgy érzem mintha lebegnék... köszönöm!

Figyelem... kissé... Kuroko ebben a történetben szexéhes, reakciókat figyelő karakter lesz... de remélem azért így is tetszeni fog! :D

sora-chan: Imádlak! Köszönöm, hogy szánsz annyi időt rám, és a történeteimre, hogy kritikákat írsz. Tudom, hogy soha nem kértem, hogy írjatok kritikát, de nagyon jól esik. Ez tényleg ráébresztett arra, hogy nem hiába gépelek... Nagyon, nagyon köszönöm azoknak, akik ez idáig mind elolvasták, véleményezték - esetleg - kedvencek közé rakták a történeteimet.

De a legjobban neked sora-chan! ;) Arigatou~

A dőlt részek jelzik Kuroko kérdéseit és amit néha mond annak, akinek elmeséli a történetét, és a múltbéli beszélgetéseket. Remélem azért követhető...

Nagyon nagyon hálás vagyok. ^^

Úgy érzem a szívem túlcsordul...

Remélem élvezni fogjátok, mint én a megírását. ( Kitettem a T, mivel nem tudom, hogy mikor kap el a hangulat, hogy részletesebben leírjam az "olyan" helyzeteket. De némelyik lehet, hogy M lesz, szóval ne lepődjetek meg. Én szóltam! ^^ )

suu~

...

Amikor a Teikouba jártam, Aomine-kunnal tettem meg először. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy szűz voltam akkor. Nem, még azelőtt elvesztettem a gyerekkori barátommal. Kíváncsiak voltunk, hogy milyen lehet ha két férfi van együtt, és megtettük. Azt hiszem, ez csak még közelebb hozott minket egymáshoz. Hogy is mondjam... olyan bensőségesebb lett a kapcsolatunk. Én akkor jöttem rá, hogy meleg vagyok. Sosem vonzottak a nők, bár még egyel sem voltam. Úgy gondolom, hogy a nők gyönyörűek. Hiába tudom, hogy nem érdekelnek, mégis mindig elveszek a szépségükben. A hosszú szempillájuk, a karcsú alakjuk, a melleik, a hajuk...

Miért nem szerethetek bele egy nőbe? Hát olyan nagy kérés ez?

És ezért is hagytam figyelmen kívül Momoi-san érzéseit. Tudtam, már az első pillanattól fogva, hogy szeret engem, mégis nem lehettem önző. Majd talál valaki olyant, aki viszont fogja őt szeretni. Nem szeretem megbántani a nőket. Főleg Momoi-sant. Ők olyan kecsesek, törékenyek. Vigyázni kell rájuk mint a frissen készített porcelánra...

De nekem már így is jó...

A gyenge jelenlétű életem, azt hiszem hat éves koromban dőlt el. Emlékszem, hogy a szüleimmel a vidámparkban voltunk, a szellem házban. Az emberek körülöttem - még a szüleim is - megijedtek, sikítottak, megugrottak... Egyedül csak én álltam ott csendben a sötétben... Elképesztő volt látni, hogy egy hangra, neszre, érintésre így reagálnak. Abban a pillanatban tudtam, hogy én is látni akarom ezeket a reakciókat.

És akkor jöttem rá, hogy én valójában mindig imádtam nézni az emberek reakcióit. Eszembe jutott pár pillanat, amikor elvesztem a tömegben, és a szüleim aggódva, és sírva öleltek magukhoz amikor megtaláltak...

Ezért is építettem magamra az álarcomat. Ami semmi érzelmet nem mutat ki senki iránt, csak néha, amikor leengedem a védelmemet... Így könnyebb. Sokkal könnyebb. Elviselni bármit, ami fájna, ami megsebezne...

Mióta gondolkodom én így? Már magam sem tudom. Olyan régóta hordozom már ezt, hogy igazán hozzám nőtt. Azt sem tudom milyen régóta nem viselkedem "igazi" emberként.

De nekem így könnyebb.

Nem gondoltam volna akkoriban, hogy furcsa vagyok. Nekem ez természetes volt. Sőt még most is az. Mindig élveztem ahogy az emberek reagálnak a jelenlétemre. Néztem az arcukat, ahogy megrémültek, a szemüket, ahogy kitágultak...

Mindig is ezt figyeltem az emberekben. Képes voltam kiismerni őket akár az első pillanattól kezdve.

Ezért is nem léptem még az első évben. Akkoriban csak megfigyeltem őket, és terveket szőttem. Ez így most egy kicsit... betegesen hangzik.

Mióta vagyok én az élvezetek rabja?

Nem tudom...

Visszatérve...

Nem volt nehéz elcsábítani Aomine-kunt. Bár ő a nőket, és a nagy melleket szereti, egy kanos férfi útjába senki sem állhat.

Elfojtottam egy nevetést.

...

Aomine-kun elképesztő. Mikor először találkoztam vele, én már tudtam, hogy ki ő. De ő ezt még nem is sejtette. Azt hiszem akkor épp ez volt a veszte. Nem is sejtette, hogy mi fog még rá várni.

Amikor Akashi-kun észrevette a tehetségem, nagyon örültem. Egyre jobban érdekelt az ő megfigyelése is, de ezt akkor tudtam csak elérni, ha bekerülök a csapatba. Mikor ez kemény edzéssel sikerült, és végül bejutottam... nagyon boldog voltam...

Aomine-kun a legjobb barátom lett. Mindig együtt lógtunk, és végül ő lett a fényem. Másodikig ment ez így. Egy nap amikor már minden a terv szerint ment...

Akkor döntöttem el igazán, hogy le akarok feküdni vele. Helyes volt, izmos, férfias... és mindennek tetejében, imádta a kosárlabdát.

Akkor még szerette... Na igen...

Nos az ilyenek mint ő, előnyt élveztek szexügyben...

...

Mint mondtam, alig lehetett nem észre venni azt, hogy Aomine-kun, szó szerint kanos volt. Nem tudom, hogy miért volt ilyen állapotban, de ekkor gondoltam azt, hogy eljött az én időm.

Miután edzés után mindenki elment, elindultunk mi is az öltözőbe. Szokásommá vált, hogy itt is lezuhanyozok, de az nap a szent cél is vezérelt. Az első lépés volt a tervem megvalósításához, hogy az összes csodák generációja tag meglegyen nekem.

Tényleg furcsa voltam nem? Végül is... mi mást tehettem volna? Minden más olyan unalmas volt, és ez feldobta a mindennapjaimat... és élvezetet is nyújtott.

De kérlek, ne nézz így rám... ilyen döbbent szemekkel... ez kínos, bármennyire is élvezem.

...

Tényleg egyszerű volt. Igazából meg is döbbentem, hogy sikerült rávennem arra, hogy feküdjön le velem. Az arcán látszódott, hogy aggódott, de én nem izgultam. Tudtam, hogy még sosem volt férfival. És mivel tapasztalt voltam ezen a téren, ezért is irányítottam én a helyzetet.

Mondtam neki, hogy nyálazza be két ujját, és utána tegye be őket a fenekembe. Szó mi szó, teljesen le volt sokkolva. A szemei kitágultak, az arca megfeszült, és én boldogan ittam a látványt, ami elém tárult. A reakciói olyan kielégítőek...

Hogy jobban hangulatba hozzam, leszoptam őt. Fáziskéséssel nyögött egy nagyot, és én örültem annak, hogy ilyen gyakorlott vagyok. Úgy tűnt, hogy végül megfelelő hangulatba jött mert végül azt éreztem, hogy a fenekemnél matat, és tágítani kezdett.

A zuhanyrózsát közben jobban megnyitotta, és a meleg víz kellemes érzéssel érte a bőrömet. A csobogó víz elnyomta az élvezetünk hangjait, de perverz módon azt sem bántam volna, ha meglátnak minket. Mielőtt elévezett volna, elrántotta a fejem, és megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam, és lábamat a dereka köré tettem.

A kezeit ekkor már kivette, és végül belém hatolt.

A kellemesen bizsergető érzésre, és egy cseppnyi fájdalomra, még a mai napig emlékszem. Ahogy mozgott, és lihegett, nyögött... olyan mintha minden lejátszódna most bennem.

Ne, akkoriban tényleg érdekes személyiség voltam nem?

De ők nem ismerik ezt az énem... Senki...mostanáig.. rajtad kívül.

Biztos vagy benne, hogy hallani akarod mindezt?

"- Igen."

...

Miután mindkettőnket elért az orgazmus, megtisztítottuk magunkat, és hazamentünk.

Ne, ne nézz így rám. Lesz ennél még sokkal durvább is.

Ahogy az arcodra nézek, megint el kell fojtanom egy nevetést.

...

Másnap Aomine-kun került engem. Ez nem csak nekem tűnt fel, hanem mindenki másnak is. Magamban ujjongtam - a tőlem nem megszokott módon -, és élveztem, ahogy mindenki másképpen reagált. Egyszerűen elképesztő volt az a sok érzelmi reakció, hogy egy kicsit meg is szédültem tőlük.

Akkor tényleg elgondolkodtam azon, hogy nem vagyok-e beteg?

De nekem - mint már említettem - ez természetes volt.

A tetőn találtam meg Aomine-kunt, és éppen aludt. Nem is lepődtem meg ezen amúgy.

Elmosolyodtam, odasétáltam hozzá, és ráültem az ölére. Piszkáltam az arcát, és amikor felébredt, az elképesztő volt.

Elvörösödött, megdöbbent, és a teste remegni kezdett. Aztán egyszerűen lelökött magáról, és a tető rácsához hátrált. Lihegett, és félve pillantott rám.

"- Tetsu... figyelj... ami tegnap történt az... - sóhajtott -, én a lányokat szeretem. De ez... nem volt rossz... mégis te Tetsu vagy... ez... nem változik meg a kapcsolatunk ettől ugye? Minden... marad a régiben... ugye?"

Vagy valami ehhez hasonlót mondott. Régen volt, és erre a részre csak halványan emlékszem. Mégis, örültem.

Tudtam, hogy nem lesz belőle semmi. Nem is reméltem Aomine-kuntól az ég világon semmit. Mindig is tudtam, hogy ő csak egy tárgy számomra, amin kiélhetem a vágyaimat... a vágyaimat szexuálisan, és reakcióilag... Ezért néha jól jön a maszk...

Ha nem lett volna, nem tudtam volna elrejteni a mosolyomat.

Azt válaszoltam neki, hogy rendben van, és minden marad a régiben. Ezután a kapcsolatunk úgy ment tovább mint azelőtt.

Néhány hét múlva újra megtettük. Aomine-kunt dobta a barátnője, és én ott voltam neki támaszként. Nem éreztem úgy magam mint akit kihasználnak, mivel nagyon élveztem a kialakult helyzetet.

Tulajdonképpen, magától értetődő volt az egész. Megtenni vele... logikus és ésszerű volt. Hisz ő volt a fény.

Másnap Aomine-kun nem került engem. Ugyanaz történt mint akkor régen a barátommal.

Közelebb kerültünk egymáshoz. Sokkal több dologról beszéltünk mint az átlagos barátok. A kapcsolatunkat, ami baráti - és szexpartnerinek bizonyult - titokban tartottunk mindenki előtt. Mindegyikünk ezt akarta. Bár azt hiszem én sokkal jobban... Mikor Aomine-kunnak új barátnője lett, ez a kapcsolat abbamaradt, de volt amikor velem csalta meg az akkori lányt, akivel járt.

Nem éreztem bűntudatot a lány miatt. Hiába tisztelem a nőket, a saját hibája - vagy Aomine-kuné - ha meg csalja őt. Tényleg nem. Valójában... azt hiszem csak azokat a nőket nem szeretem megbántani akiket ismerek.

Igen... most, hogy belegondolok... túl macerás lenne velük rosszba lenni. Az ilyen tisztességes, udvarias, kedves dolgokat meghagyom a maszknak.

Aomine-kun azt mondta, hogy mindez csak testi vágy, amit irántam érez. Mégis, ez a kapcsolat egészen addig folytatódott, amíg ott nem hagytam a kosárlabda csapatot.

Bár nem ő volt az egyedüli, akivel együtt voltam, de ezt soha nem tudatja meg.

Tényleg ne mond el neki jó?

"- Ne aggódj, nem mondom el Ahominének*. Sem a többieknek..."


Köszönöm, hogy elolvastátok! :)

* Azt hiszem aki nézi a Kurokót, az tudja, de azért leírom ide, hogy mit jelent. Olyasmi mint japánul a Baka, ami idiótát jelent. Ezért is nevezik szegény Kagamit Bakagaminak, Aominét meg Ahominének xD A sensei a legjobb!

Ah, ez a szexmániás, és teljesen más személyiségű Kuroko a legjobb! Mindig is szerettem azt a gondolatot, hogy Kurokónak más személyisége is van...

Sziasztok! :)

Lora98~

by~