1. fejezet: Karakurai rémálom
Karakura városa felett viharfelhők gyülekeztek, persze csak képletesen. Valójában hétágra sütött a nap, és meg lehetett pusztulni a hőségtől, pedig már szeptember derekán jártak. Az elit fiúiskola diákjai vágyakozva pillantottak ki a szabadba, mert abszolút semmi kedvük sem volt az irodalomtanár rizsájához. Melyik épeszűt érdekli az angol irodalom, amikor ők japánok? Néhányan ásítoztak, mások már horpasztottak, s a rózsaszín sérójú, csak Homárnak becézett tanár, nem törődve senkivel és semmivel, zavartalanul adta le az anyagot.
A harmadik padsorban ülő fehérhajú srác, a (nagy) többséggel ellentétben, mégis serényen jegyzetelt.
Padtársa egy piros, ananászfejű gyerek eddig unottan rajzolt a füzetébe, de most megütközve nézett rá, majd egész közel hajolt a füléhez és belesúgta:
- Nem vagy normális, Toushiro. Erre az életben nem lesz szükségük. Miért nem foglalkozol valami értelmessel? Nézd, még Ishida is a padján fetreng.
Toushiro felnézett egyenesen a piros gyerekre, de tolla továbbra is sercegett a papíron.
- Ha akarjuk vinni valamire az életben Renji, akkor az év végi vizsgán nem hasalhatunk el. Ishida meg érdekli a Halált. Ichigo teljesen elrontja - fejével az Ishida mellett immár horkoló narancshajúra bökött. - Néha szégyenlem, hogy a rokonom az az idióta.
A mögöttük ülő, 69-es tetkót viselő fiú felhorkant:
- Befognátok? Hagyd békén a Stréber Tökmagot, Renji, addig is kussba van. Az ő kioktató szarságait nem akarom hallgatni. Elég, ha Homár pofázik. Dögleni akarok.
Toushiro halántékán kidagadt az a bizonyos dühér, lecsapta a tollát, és vörösödő fejjel megfordult.
- Még egy beszólás te aberrált köcsög, és kinyírlak!
- Az aberrált stimmel, de a csajoktól indulok be. Ne keverj össze Chaddal, vagy Renji haveroddal - válaszolta nyugodtan a srác.
- Hé! - horkant fel az utóbb említett.
- Hisagi, Hitsugaya fejezzétek be a szövegelést - nézett fel a jegyzeteiből a tanár megigazítva a szemüvegét. - A nemi identitásotok taglalását a szünetben folytassátok, vagy Zaraki óráján, de ne itt.
Mindenki a páros felé fordította a fejét. Még a narancsfejű is felriadt, s hunyorogva próbálta beazonosítani hol is van.
- Igen is, Szayel sensei! - vágta rá Hisagi. - Persze csak, ha Törpicur hajlandó befogni a pofáját.
Ekkor megszólalt az óra végét jelző csengő. Hitsugaya türkizzöld szemeiben gyilkos fény csillant. Összecsapta füzetét, s könyveivel együtt bevágta a táskájába.
Hisagi nyújtózott egyet, kiroppantotta ujjait, majd felállt. 189 centis magasságával a harmadik legmagasabb volt az osztályban, persze csak a benga Sado Yasutora meg Oomaeda Marechiyo után. Vállára lendítette táskáját, és elindult az ajtó felé.
Toushiro is felállt padjától. Kevésbé volt hatásos a mozdulat a 133 centiével.
- Pont Zaraki órája jön - morogta oda a lilásfekete hajú fiúnak. - Szarrá foglak verni.
- Na persze - vetette hátra a válla fölött Hisagi, és elhagyta az osztályt.
A harcművészeti órára menet Ichigo felvette a tempót a tetkós sráccal.
- Shuuhei, ez nagy baromság volt. Tudom, hogy szereted a szado-mazót, de nem kellene minden héten eljátszanod ezt.
- Mit? - vakkantotta Hisagi.
Ichigo megforgatta csokibarna szemeit:
- Muszáj mindig felhúznod Shirót? Ő a legjobb mindenből, ezt te is tudod.
- Ja, egy stréber kis görcs. Ki nem állhatom.
- Úgy értem a mindenbe a harcművi is beletartozik. És csak azért utálod, mert okos, sikeres, és mert a csajok imádják azt a cuki kis buksiját a melleik közé szorítani - Ichigo ábrándos arccal meredt a semmibe. - Bárcsak fele annyira lennénk helyesek, mint ő!
- Mindjárt hányok - morogta Shuuhei, és gyorsabb tempóra váltott, hogy lerázza haverját.
Nagy szerencséjére Ichi annyira elbambult, hogy észre sem vette ezt, ahogy a küzdőterem ajtófélfáját sem, és frontális ütközést hajtott végre vele.
Zaraki Kenpachi arcán vérszomjas vicsorral várta, hogy kedvenc csoportja végre bemasírozzon a terembe. A nagydarab fickó szerette ezt az osztályt… szívatni.
Egy-két jó harcostól eltekintve csak mazsolák jártak ide. Az egy- kettő tényleg csak annyi volt: Kurosaki és Hitsugaya.
A két srác toronymagasan vert mindenkit, s nemcsak az osztálytársakat, hanem az országos és a nemzetközi versenyeken résztvevő ellenfeleiket is. Legyen szó Kung furól, Karatéról, Dzsúdóról, Thaiboxról vagy Kendóról, ők voltak a legjobbak. Számtalan érmet, meg kupát nyertek már az iskolának. Zaraki sensei ezért is kedvelte őket, meg azért, mert csak ők tudták lenyomni.
- Nos, a mai órán egy kis kendo lesz terítéken - dörzsölte a tenyerét a férfi. - Ishida, Yamada, Ulquiorra, Kira, Asano, Jinta és Ayasegawa! Ötven kör futás a fal mentén, utána száz felülés és fekvőtámasz!
- De az nagyon sok. Nem végzünk… - kezdte volna Jinta, ám tanára rádörrent.
- Két óra bőven elég rá! Hitsugaya, mit szólnál, ha ma én lennék az ellenfeled? Taníthatnál ezeknek a tejfölösszájúaknak néhány fogást - intézte utolsó mondatait a Shuuheit méregető fiúhoz.
- Ha megengedi sensei, ma inkább Hisagin mutatnám meg, mit tudok.
- Renden - bólintott a férfi, majd élvetegen megnyalta a szája szélét. - Akkor az én partnerem Kurosaki… Veled meg mi a nyavalya van? Ki vert így orrba?
Ichigo képe egyattamerő vérben úszott, s orrát befogva annyit válaszolt:
- Az ajtó, sensei.
Kenpachi végigmérte.
- Lehet, hogy jó harcosként tartanak számon, de nagyon hülye vagy, édes fiam - majd a Toushiro -Shuuhei pároshoz fordult. - Na fiúk, rajtatok a sor.
- Akkor mehet a szarráverés? - kérdezte sziszegve Toushiro.
Shuuhei-jel egymással szemben álltak, felvéve a szokásos támadó pozíciót.
- Felőlem. De ne hidd, hogy könnyű dolgod lesz, Töpszli.
A kis fehérhajúnak ennyi elég is volt. A magasságára mindig is érzékeny volt. Shuuheinek alig maradt ideje kivédeni ellenfele támadását. A sorozatos csapásokat csak úgy tudta hárítani, hogy ellökte magától paprikás hangulatú társát, és hátrébb ugrott, majd kardjával előre szúrt.
Toushiro felugrott, rálépve a támadóeszközre lenyomta azt a földre, és a fakarddal Hisagi nyaka felé suhintott.
A fiú elrántotta a fejét, és lábbal próbált meg belerúgni a másik srácba, lehetőleg a gyomrába, de mire a lába lendült Hitsugaya már sehol sem volt. Hisaginak felfogni sem volt ideje, hogy csak a levegő van az orra előtt, máris a torkának szorítottak egy fakardot. Szinte levegőt is alig kapott.
Mikor került ez a hobbit a hátam mögé? -suhant át a fején a gondolat.
- Ha ez igazi katana lenne halott lennél fiacskám - vigyorgott az ajtóban álló ezüsthajú férfi, majd szelíden rászólt Shiróra. - Engedd le az a játékszert, Hitsugaya.
A srác még egy gyilkos pillantást vetett Hisagira, de elvette a torkától a fát.
- Igen is, Ichimaru sensei- hajolt meg a férfi felé.
Hát igen. Ichimaru Gin az iskola igazgatója, lehengerlő mosolyával és modorával könnyedén el tudta érni, hogy a diákjai feltétel nélkül hallgassanak a szavaira. Ha valakinek azt mondta, hogy ugorjon kútba, az gondolkodás nélkül megtette. Ez főleg a suli hülyéire volt igaz, mint mondjuk Keigóra. A többség azonban szimplán félt tőle. Mikor nyájasan szólt valakihez, tuti büntetés volt a következő fázis.
Toushiro, mint a suli legjobbja, nem akarta bezárva tölteni a délutánt, és az aktáján sem mutatott volna jól. Na meg a nyavalya akar büntetést a saját apjától. Elkezdődne az iskolában, és otthon véget sem érne egy hétig.
- Bejelentenivalóm lenne a fiatalság számára – mondta Ichimaru. - Megkérném a második osztályt, hogy fáradjon ki az udvarra. Zaraki sensei, önt is érinti a dolog - tette hozzá látva, hogy a kétajtós szekrény nem figyel rá.
- Igen is - morogta a férfi.
Ichimaru elégedetten végignézett a bagázson, s pillantása hosszan elidőzött a fal mellett dögledező, lúzer társaságon. Végül sóhajtott, majd sarkon fordult, és hátratett kézzel elsétált.
- Na lányok, indíts átöltözni! Az óra többi része elmarad! - ordította el magát a beálló csöndben Kenpachi.
Néhányan összesúgtak, mi a retek lehet olyan fontos.
- Na most két órás dögunalom jön - sóhajtott Ichigo. Ishida homlokráncolva ballagott mellette.
- Talán köze lesz a tegnapi utaláshoz.
- Milyen utalás? - kapta fel a fejét a Shirótól is alacsonyabb Jinta.
Ishida elhessegette a témát.
- Nem érdekes.
Néhány lépéssel lemaradva mögöttük Shuuhei lépkedett a nyakát masszírozva. Rohadt gyors az a vakarcs - morfondírozott. -Ha az örege nem állítja le, tuti eltöri a nyakam. Jó lesz vele vigyázni. Egyre jobban eldurvul.
- Úgy tűnik, ma nem tudod megtorolni Shuuhei cseszegetését - nyugtázta Renji. Toushiro biccentett.
- Nem lényeg. Ma kendo volt, pénteken akkor Kung fu lesz.
- Az még két nap - mélázott el az ananászfej. - Addig még beszólhat párszor.
- Ja.
- Szerinted, mit akar az apád?
Toushiro fáradtan sóhajtott.
- Hát hallottam ezt-azt otthon, de az újság is megírta. Te nem szoktál újságot olvasni?
Renji megrázta a fejét.
- A ma reggeliben volt, hogy kevés tanár van nálunk, a lánysuli meg pénzügyi problémákkal küzd, ezért a két igazgató előállt egy ötlettel. Ma, vagyis most fogják elmondan, mire is jutottak.
Renji csak hümmögni tudott, majd belépett az öltözőbe, nyomában Hitsugayával.
Ichimaru elégedetten nézett végig az előtte felsorakozott diákseregen - csukott szemmel, ami nagy szó. Sikerült fiaiból őszinte döbbenetet kicsalnia. Volt olyan, aki hitetlenkedve csóválta a fejét, mások undorodva meredtek a közeli lányiskola növendékeire - persze a hetero srácok kultúráltan csorgatták a nyálukat. Nyílt titoknak számított ugyanis, hogy Ichimaru iskolájába nemcsak lányokat kedvelő fiatalok járnak, és ezt a hölgyek is tudták.
Nem csoda, ha a nőnemű kamaszok is hasonló grimaszokkal méregették a másik nem képviselőit.
- Egy-két bige jól el van eresztve tüdőben - füttyentett elismerően Ichigo. - Kedvem lenne a bögyösöket meghúzni.
- Eh, Ichigo - Ishida fejéről legördült egy vízcsepp - Kínos, amit csinálsz. Állj le!
- Végül is jó bőr mind - vont vállat Hisagi. - Az a fekete hajú, lapos kiscsaj például bejön nekem.
A mögötte álló Renji lenyomott neki egy sallert.
- Az Kuchiki sensei húga, te marha.
Shuuhei szeme felcsillant.
- Imádom a kihívást - majd tekintete tovább vándorolt. - Az a törpi kiscsaj, abba a… az tényleg strandpapucs a lábán? Na, az a szöszke meg illene osztályunk éltanulójához.
Toushiro felkapta a fejét.
- Hiyorit inkább passzolnám.
- Te ismered azt a flúgost? - Kira végigmérte tetőtől-talpig. - Egyáltalán nem tetszik a képe.
Hitsugaya igyekezett egyre jobban összezsugorodni, ahogy a Hiyori nevű lány gonosz pillantása feléjük tévedt.
- Sajnos. Egy utcára lakik tőlünk, és járni akar velem óvoda óta.
- Egy kis figyelmet! - emelte fel a hangját az igazgató, s a tömeg abbahagyta a sustorgást. - Mint már mondtam Harribel kisasszonnyal és a város vezetésével döntöttünk így. Ezzel megmenthetjük mindkét iskolát. Csak a koedukációban bízhatunk. Remélem, hogy az ifjú hölgyek minél előbb be tudnak hozzánk illeszkedni. A fiúkat kérem, hogy könnyítsék meg ezt.
- Hát ez volt Ichimaru nagyszabású terve - sóhajtott Renji. - Nagyszerű.
- Ezt nem gondolhatja komolyan! - kiáltott fel Starrk. - Ennyi hisztis picsát akar a nyakunkba ültetni?
A fiúk egyike-másika helyeslően bólogatott, a lányok szörnyülködve néztek a nyegle srácra. A diri tekintete elfelhősödni látszott - már, ami látszott belőle.
- Starrk, délután itt maradsz. Van is egy remek büntetésem a számodra.
A lányiskola, persze női tanárai közül kivált egy feltűnően csinos, rövid, szőke hajú nő. Nem lehetett több huszonhétnél. Járása kecses, arisztokratikus, ruhái kivételes eleganciát tükröztek.
Ichimaru félreállt, hogy odaengedje a mikrofonhoz.
-Tia Harribel kisasszony vagyok. Innentől fogva én fogom betölteni az igazgató szerepét fél évig. Ichimaru sensei pedig a helyettesem marad. A következő félévben cserélünk. A rendbontókat szigorúan megbüntetem, a feleselőket és a becsmérlő szavakat használókat, úgyszintén. Továbbá én veszem kezembe Starrk-kun büntetését, persze Ichimaru sensei beleegyezésével. Remélem sikerül kijönnötök majd az új osztálytársakkal. Ígérem, én is mindent meg fogok tenni, azért hogy eredményesen működjön tovább az iskola, és tanulói kijuthassanak tanulmányi utak keretében, akár az USA-ba is. Szándékomban áll a kulturális élet fellendítése is az ódon falak között. Remélem minden erőtökkel, ti is ezen munkálkodtok majd. Ha bárkit is kétség gyötörne, nyugodtan fordulhat hozzám bizalommal. Köszönöm.
- Nem is csoda, hogy gallyra ment a másik suli - csámcsogta Oomaeda. - Ha ilyenekkel rukkol elő, akkor a mi iskolánkat is hazavágja.
- Akárhonnan is nézzük nekünk sehogy sem lesz jó. Ha a csajok gebaszt csinálnak, mi fogjuk megszívni - sóhajtotta Toushiro.
- Honnan veszed?
Sado végre hajlandó volt megszólalni, s a többiek csak most vették észre, hogy ő is közöttük van.
- A húgom, Ririn, állandóan így éri el, amit akar. Elég csak bevágniuk a lányoknak a kiscicanézést, és a legkeményebb tanári szívet is meglágyítják.
- Akárhonnan nézzük, mi jártunk rosszul ezzel a koe… doe… vagy tudja a tököm mivel - horkant fel Starrk.
- A taplóarcnak igaza van. Ezeket elnézve fogadok, hogy Hiyori ma született báránynak számít köztük.
Toushiro rápillantott az említettre, aki őszinte bánatára, ki is szúrta, majd vadul integetni kezdett neki. A fehérhajú legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá, s senki sem nevette ki ezért. Valamennyien érezték, hogy rossz világ vár rájuk.
Harribel kisasszony bevonult az épületbe a férfi tanárok, pedig Ichimaru felügyelete mellett, megpróbálták beterelni a diákjaikat a kétszárnyú ajtón. A női tanári kar ugyanígy tett, aminek az lett az eredménye, hogy a fiúk a lányok közé keveredtek.
Hisagi azonnal Kuchiki mellé sorolt be, odébb lökve egy vörös hajú, nagymellű lányt. Ezzel nemcsak a lány rosszallását vívta ki, hanem Kuchiki Byakuyáét is. A férfi egyszerűen átnyúlt a tömegen, és szó szerint a fülénél fogva kikapta a srácot a húga mellől.
Hitsugaya sem volt jobb helyzetben. Őt Hiyori találta meg.
- Szevasz, Shiro! - köszönt rá, mire az említett ugrott egyet. Arcára kényszeredett vigyor ült ki.
- Heló, Hiyori! Észre sem vettem, hogy te is itt vagy.
- Láttam, mikor rám néztél! – ripakodott rá a szőke fúria - Ne nézz hülyének!
- Meg sem fordult a fejemben - zsugorodott össze Toushiro olyan kicsire, amennyire csak tudott.
- Na azért - nyugtázta a lány, le sem véve a tekintetét az áldozatáról. - Figyelni foglak!
A srác jól hallhatóan nyelt egyet.
Nem messze tőlük Kenpachi hajtotta be az elsősöket, de tekintete nem az embercsordát figyelte, és nem is az utat. Egy telt idomokkal megáldott, karcsú, rózsaszín hajú tanárnőn akadt meg a szeme. Így találkozhatott frontálisan az ajtóval. Orrából azonnal dőlni kezdett a vér. Ichimaru szánakozva mérte végig, de azért odaszól a harcművészeti tanárnak:
- A csukott szemmel való közlekedés még nem megy neked, Kenpachi. Ha akarod, kaphatsz tőlem különórákat.
Zaraki csak mordult egyet. Övön alulinak érezte a diri beszólását.
Ishidának dezsavu-ja támadt, ahogy az orrát fogó tanárra nézett. Valahol, mintha már látta volna ezt a jelenetet, csak más előadásában.
Aznap este Ichigo a számítógépe előtt poshadt. Ő volt ugyanis az osztályblogger a héten, és így kutya kötelessége volt beszámolni minden történésről az iskola falain belül és kívül egyaránt. Így írhatta meg a koedukációt egy olyan címmel, mint a Karakurai Rémálom. Alig töltötte fel máris megérkezett az első visszajelzés a chatszobában:
Vigyori belépett.
Vigyori: Jó cikk, de hiányzott belőle a lelkesedés. XD
Holdpenge: Hát jól megleptél minket. EZEK UTÁN, H VÁRHATOD EL, H UJJONGJUNK?
Vigyori: Nyugi öcskös. ^^
Holdpenge: TE CSAK NE ÖCSKÖSÖZZ ITT NEKEM!
Jégförgeteg belépett.
Jégförgeteg: Mit ordítozol?
Holdpenge: NEM ORDÍTOZOK!
Jégförgeteg: Habihabi. Akkor most mit csinálsz?
Holdpenge: Hangosan… beszélek.
Jégförgeteg: Mert az nem kiabálás, mi?
Holdpenge: MIÉRT ÁLLANDÓAN ENGEM CSESZEGETTEK?
Vigyori: Ez költői kérdés volt?
Holdpenge: Elegem van!
Kékmadár belépett.
Kékmadár: Hi, mindenki! Ichi, már megint min húztad fel magad? Na mindegy! 69 fenn lesz még ma?
Holdpenge: Ez nem családi összejövetel. Jesszus! Hány gép van a házban?
Jégförgeteg: Anyám még fenn sincs. Mit izgulsz? Te meg mit akarsz 69-től, húgi?
Kékmadár: Közöd, Okoska?
Szürkemacska belépett.
Szürkemacska: Ririn, hagyd a bátyádat. Egyébként egész végig itt voltam, Shiro-chan.
Jégförgeteg: NE HÍVJ ÍGY, MÁR MONDTAM! Ez annyira cink!
Kékmadár: Most meg te akadtál ki.
69 belépett.
69: Cső skacok! Upssz! Szép estét kívánok! Azt hiszem, rosszkor másztam fel. Majd később benézek, Kékmadár.
Kékmadár: Nehogy! Megvan a kért anyag.
69: Köszi. Holnap felveszem. Ja, a cikk jó lett, Holdpenge.
Vigyori: Milyen anyagot?
Szürkemacska: ?
Kékmadár: Asszem léptem. Talizunk a vacsinál!
Kékmadár kilépett.
69: Ööö… Nekem is mennem kell. Jó éjszakát!
69 kilépett.
Vigyori: Mi a fenéről beszélt a lányunk?
Szürkemacska: Többet kellene vele lenned.
Vigyori: Nekem? Te is elhanyagolod.
Jégförgeteg: Anya, már így is megaláztál. Legyetek szívesek a házra korlátozni a vitáitokat.
Vigyori: Mi nem vitázunk csak…
Jégförgeteg: Akkor beszélgessetek, csak könyörgöm ne itt.
Vigyori: Próbálunk több időt veled és a húgoddal tölteni, erre lekoptatsz minket?
Jégförgeteg: Valahogy úgy.
Vigyori: Miért vagy ennyire gonosz velünk?
Jégförgeteg: Mert cikin viselkedtek pl.
Tükörholdvirág belépett.
Tükörholdvirág: Szép jóestét! Remélem nem zavarok? Tetszett a cikk, Kurosaki. Őstehetség vagy.
Holdpenge: ^^'
Szürkemacska: Itt a nicknevünket használjuk kolléga.
Tükörholdvirág: Ugyan! Mindenki tudja ki kicsoda.
Szürkemacska: Nem ez a lényeg.
Jégförgeteg: Ha már itt tartunk, te honnan tudod a jelszót a honlapunkhoz, anya?
Szürkemacska: Bogárkám, a jövő héttől én is a te sulidban tanítok.
Jégförgeteg: Ajvé! Így legalább előre felkészülhetek az égésre.
Holdpenge: Nem lesz az olyan szörnyű.
Jégförgeteg: Ezt mond majd az első nap végén.
Vigyori: Mi is itt vagyunk ám, Kisöreg. Örülnék, ha nem néznél levegőnek. :D
Jégförgeteg: Álljatok már le a becenevekkel!
Tükörholdvirág: Ejnye, ejnye, hogy beszélhet így egy gyerek a szüleivel? Egy kiadós büntetést javaslok neki, és én örömmel végrehajtanám…
Vigyori: Még mit nem? Kicsipkézem a szádat, ha csak egyetlen ujjal a fiamhoz érsz!
Jégförgeteg: Átmegyek Ichigóékhoz aludni, majd vasárnap jövök. Sziasztok!
Holdpenge: Előbb nem kéne ezt megbeszélned velem?
Jégförgeteg kilépett.
Tükörholdvirág: Én csak annyit mondtam, hogy…
Vigyori: Szállj le róla!
Tükörholdvirág: Még rajta sem voltam.
Vigyori: Nagyon magabiztos vagy a befolyásos barátaid és a társadalmi rangod miatt, de föntről nagyot lehet ám esni!
Tükörholdvirág: Ez fenyegetés volt?
Szürkemacska: Fiúk, álljatok le. Azt hiszem Shiro most ment ki az ajtón.
Holdpenge kilépett.
- Nem hiszem el, hogy képes volt felmászni a chatre - csóválta a fejét Toushiro. - Apámat már teljesen kiakasztja.
- Nagyon odáig van érted-nyelte le az utolsó falat süteményét Ichigo, majd kajánul hozzátette. - Egész jó parti az öreg.
Toushiro türkiz szemei gyilkosan megvillantak.
- Még egy ilyen beszólás, és neked annyi!
- Oké, kussolok.
Hosszú ideig csendben ücsörögtek a szobában, végül a narancshajú szólalt meg:
- Azért csodálkozom, hogy még eddig nem tapadt rád. Azt hittem idén végre békén hagy.
- Nincs olyan szerencsém. Sajnos gyorsan elfelejtette, hogy az apám felkente a falra. Lefogadom, hogy a jövő héten valami ürüggyel büntetésben leszek.
- Majd Tousen sensei és Komamura megvéd.
- Legalább rájuk számíthatok. De váltsunk témát.
Ichigo vállat vont.
- Rendben. Mi van veled meg Hinamorival?
- Semmi.
- Na ne már! Azt mondod, még mindig nem vallottál neki szerelmet?
Most Toushirón volt az elképedés sora.
- Te ennyire nehézfelfogású vagy? Hinamori Aizenbe van beleesve. Engem észre sem vett ma, vagy ez fel sem tűnt?
- Ne kapd fel a vizet! - hőkölt hátra Ichi. - De azért jó kis szerelmi háromszögbe keveredtél. Te Hinát szereted, ő Aizent, az a félkegyelmű meg utánad kajtat.
- Már megint témánál vagyunk - morgolódott Hitsugaya, majd levágta magát a vendégágyra, nyakig betakaródzott, de azért még odavetette az unokatestvérének - Lámpaoltás!
- Hé! - mordult fel Ichigo. - Otthon dirigálhatsz, de itt nem! Én mondom meg, mikor alszunk!
Hatásszünetet tartott.
- És az most van. Aizenes szép álmokat!
A következő pillanatban egy méretes párnát tudhatott az ábrázatán.
