Loki vagyok. Loki, Asgard hercege, Laufey fia és Odin fogadott fia. Mégsem mentem ezzel semmire. Mikor megtudtam Odintól az igazságot, először nem akartam elhinni. Pedig éreztem hogy más vagyok. Hülye voltam, a Bifröstről lezuhanva, azt hittem nyugtom lesz. Hát nem lett igazam. Találkoztam a Vezérrel, aki fel akart használni a terveihez. Ostoba módon azt hittem, átverhetem. Mikor már a ,,Bosszúállók", az a 6 idióta, legyőztek, éreztem, hogy a Vezért sem tudtam átverni. Végig úgy táncoltam ahogy ő fütyült. De akkor már késő volt. Régen. Miután New Yorkban elkaptak, Thor visszahozott Asgardba, hogy itt döntsenek ítéletet felettem. Most a cellában ülök és ezen gondolkodom. Az ítélet végül 1 évnyi börtön lett. Nem erre számítottam, de akkor sem tudok mit kezdeni magammal. A múlton töröm folyamatosan a fejem, azon, hogy mikor rontottam el. Hogy mikor? Amikor megszülettem. 1500 éves vagyok, és még nem történt semmi jó az életemben. Na persze, egy dolog mégis. Mikor még csak 750 éves voltam, emberi évbe 15, találkoztam egy 500 éves(11 éves) kislánnyal. Loa volt a neve. Kedves volt, megértő de meg volt benne az a bizonyos csíny is. Hosszú vörös haja volt, és gyönyörű kék szemei. Ő megértett engem, látta az igazi oldalamat. Tudott ő is varázsolni, így mindig sok varázslatot tanítottam neki. A szülei asgardi nemesek voltak. Vagyis az apja az az volt. Az anya pedig egy elf. De Loa nagyon különleges lány volt! Egy unikornison közlekedett. Az unikornisokat pedig itt Asgardban még megsimogatni is nagyon nehéz, nem hogy ráülni! Az az unikornis bízott Loában. De bennem nem...Mindig meg akart harapni. Na de inkább gondoljunk másra! Ez csak elszomorít. Hisz itt egy újabb ok a csalódásaim közé. Mert Loát... Loát megölték. Méghozzá Jégóriások. Ezért is utálom, hogy az vagyok. Nem tudtam megvédeni... Már túl későn értem oda, és csak mindenütt vért láttam, de Loát sehol. Arra gondoltam, hogy ott megölték és a testét magukkal vitték. De az is megtörténhetett, hogy csak szimplán elrabolták. De én ebben nem hiszek. Ha csak elrabolták, akkor is megölték, csak Jotünheimben. Kerestem 200 éven keresztül, de nem találtam sehol. Így feladtam a reményt. De most már tényleg nem akarok erre gondolni. Inkább az elszökésemen gondolkodom. Igaz hogy már 5 hónapja itt vagyok, és már csak 7 hónap lenne, de nincs kedvem kivárni. Cselekedni akarok. Szóval indulok is. Először hologramot csinálok magamról, aztán elmegyek Midgardra, azért a lányért. Ha ez megvan, várunk 7 hónapot, hazajövünk, persze úgy, mintha egész végig a börtönben lettem volna. Remek ötlet! Elrejtettem már magam rég Heimdall elől, így indulok is. Nincs vesztegetni való időm. Kiteleportálok innen amikor nem figyel az őr. Szóval...3...2...1..