Spamano
Futott nehogy késsen. Amint meglátta a strandot, lelassított. Nem akarta, hogy az az idióta azt higgye, hogy őt érdekli, hogy elkésett. Amikor odaért, kapott egy puszit az arcára. Azonnal elvörösödött.
- Az én paradicsomom… - suttogta a zöldszemű a fülébe.
- Fogd be! - vágta rá.
- Akkor bemegyünk? - kérdezte feldobva.
- Ja… - morogta.
Bedugta a megvett jegyét a kis gépbe, ellenőrzésképp. A spanyol ment elől. Ő meg a gondolataival hátul. Nem értette, hogy jutottak el a strandoláshoz. Végülis jó meleg volt. Olyan enyhe nyári idő. Eldöntötte, hogy nem fog foglalkozni azzal, hogy miért van itt. Inkább kiélvezi az alkalmat.
Átöltöztek és kerestek egy árnyékos helyet, ahol lepakolhatnak. Most vette észre, hogy egy gitártok is van a csomagok között.
- Mi a francnak hoztad a hülye gitárodat, te idióta? - kérdezte hitetlenkedve.
- Csak úgy - vonta meg a vállát. - Na, hova menjünk először? - érdeklődött.
- Honnan tudjam? - mondta morcosan. Hogy miért ilyen? Azt nem tudta megmondani. De láthatólag a spanyolt nem zavarja. Biztos megszokta, hogy ilyen.
- Akkor menjünk csúszdázni! - kiáltott fel. A szemei úgy csillogtak, mintha világmegváltó tervvel állt volna elő.
- Nem akarok. - vágta rá az olasz.
- Naaa, Roma? - nézett rá kiskutyaszemekkel a másik.
- Ne…
Ekkor a spanyol csókot nyomott az ajkaira, mire ő megint rákvörös lett.
- Naa? - kérlelte megint.
- Legyen. - motyogta.
- Olyan vagy, mint egy paradicsom, Romano. Az én paradicsomom. - mondta és még egyszer megcsókolta.
- Ó, fogd már be, Spagna. - vágta rá duzzogva.
Ezután kézen fogva indultak el a csúszda felé. Amint elhaladtak az úszómedence mellett, Romano akcióba lépett. A spanyol felé fordult és meglökte. Igazából nem lenne képes kibillenteni az egyensúlyából, most viszont a másik ország meglepettsége miatt képes volt rá. Spanyolország későn kapcsolt. Megtántorodott és hátrált néhány lépést, mielőtt beleesett volna a hideg vízbe. Szerencsére levegőt venni nem felejtett el. Amint feljött a vízfelszínre, látta Romano győzelemittas mosolyát. Már meg is volt a terve, hogyan vághatna vissza. Habár el kell ismerni, ő sem csinálhatta volna jobban. Odaúszott az olaszhoz, aki nyújtotta a kezét, hogy kisegítse.
- Na, milyen a víz? - kérdezte pimasz mosollyal.
- Nézd meg magad!
Ezzel a spanyol megragadta Romano karját és berántotta maga mellé. A fiú elmerült, majd rúgott kettőt és már a felszínen is volt.
- Ez kurvára nem volt vicces - zsörtölődött.
- Valld be, hogy az. - nézett rá örömteli vigyorral.
Erre mindketten elkezdet nevetni. Mindenki őket figyelte, és hülyének titulálták kettejüket, de ez nem érdekelte a két mediterrán országot. Élvezték, hogy együtt lehetnek. Nem is volt másra szükségük.