Cím: Önmarcangolás
Fandom: Vampire Knight
Műfaj: dráma, sötét
Elbeszélésmód: E/1.
Fejezetek száma: 1
Szavak száma: 493
Állapot: befejezett
Szereplők: Yagari
Párosítás: -
Korhatár: T/PG-13/12+
Ismertető: Yagari gondolatai azon az éjjelen, mikor Shizuka megharapta Zerót.
Figyelmeztetés: -
Spoiler: ? (nem tudom pontosan)
Megjegyzés: -
Zero…
Egy mester dolga, hogy védje tanítványait addig a napig, míg azok felül nem múlják őket. Addig a napig, míg tanítják, nevelik és óvják őket. Addig a napig semmi rossz nem történhetne. És most mégis…
Zero…
A saját és szülei vérébe burkoltan a földön… Zero.
A tanítvány, aki felülmúlta volna a mesterét, a tanítvány, akit ennyire szeretett, akire olyan nagy gondot fordított… semmivé lett.
A fiú csillogó ezüst haja fényesen ragyogott a vér tengerén, olyan volt, mintha valami túlvilági naplemente burkolta volna különös fénybe a kicsiny kezet, a vékony nyakat, a tökéletes arcbőrt, és tükröződött volna vissza a vértükrön. Vámpírok számára csodaszép látványt nyújthatott a fiú megtört, ájultan heverő alakja, de az emberekben csak undort és szánalmat ébresztett, és még egy érzést - de talán csak Yagari vélte így…
Önvádat.
Gyász és kétségbeesés lengte körül a kisfiú testét, aki bár egyenletesen lélegezve, eszméletlenül kucorodott össze a padlón, valahol mélyen a tudatában már tudta, hogy számára itt a vég. Vagy csak álmában újraélte az eseményeket?
Zero…
A fiút tartották a legnagyobb zseninek, már kisgyermekkorában olyan képességekről tett tanúbizonyságot, melyek sok felnőttből is hiányoznak, nemhogy egy alig ötéves fiúcskából. Zero minden tulajdonsággal rendelkezett, ami egy kiváló vadászt jellemzett; egy valódi csiszolatlan gyémántként került Yagari kezei közé, s ő mindent megtett, hogy minél csillogóbbra, minél simábbra formálja ezt a drágakövet. De úgy tűnt, minden erőfeszítése hiábavaló volt. Zero, aki a tanítványa volt egészen a mai napig, már csak egy szánalomra méltó vámpír, aki jó úton halad az E-osztályúvá válás felé.
Zero…
A fiú, akinek azt jósolták, hogy egy napon a Vadászok Szövetségének vezetőjévé válhat, aki előtt a végcél olyan világosan csillogott, mint a sarkcsillag jelzi az északi irányt az éjszakai égbolton a hazajutni vágyóknak. Igen, a Szövetség vezetői széke volt Zero sarkcsillaga… de az a csillag, úgy tűnik, kihunyt.
Yagari nem félt semmitől. Életének minden egyes napján farkasszemet nézett a halállal, de egy pillanatra sem remegett meg. Akkor sem félt, mikor gyerekkorában látta, ahogy egy E-osztályú rémség lemészárolta egész családját, s nem habozott meghúzni a ravaszt apja fegyverén, hogy megvédje öccse és saját életét. Akkor sem félt, mikor húsz vámpírral kellett egyedül szembenéznie, s akkor sem, mikor fogságba ejtette egy őrült tisztavérű. Nem, Yagari eddig sohasem félt… de most…
Yagari félt, rettegett, bár nem mutatta, egész testében remegett. Félt, mert nem tudta, hogyan nézhetne szeretett tanítványa szemeibe azok után, hogy hagyta, hogy ez megtörténjen. Yagari szégyellte magát, s a saját hibájának tartotta, hogy Shizuka bemocskolta Zerót.
Zero…
Ahogy Yagari szemeivel az alvó fiúcskát nézte, csak egyvalamire tudott gondolni: ez az ő hibája. Az ő hibája, és csakis az övé, neki kellett volna Zero mellett lennie, mikor a szörnyeteg lecsapott. De nem volt ott, s ez csak egyvalamit jelenthet…
Zero…
Yagarinak kell lennie az embernek, aki meghúzza majd a ravaszt, mikor a fiú átalakul, és elveszti józan eszét. Neki kell megölnie, mielőtt még Zero ártatlanok vérét szívná, mielőtt megtudná, milyen az az elviselhetetlen szomjúság, mi ilyen kegyetlen tettekre kényszeríti ezeket a szánnivaló, szerencsétlen lényeket.
Yagari volt a hibás, amiért Zero vámpírrá vált. S Yagari lesz az, aki megváltja majd a fiút. Valamikor, a távoli jövőben.
Zero…