心の火
-
Kokoro no Hi
by
Arvael
Prológus
– Tajuu Kage Bunshin no Jutsu! – hallatszott Naruto kiáltása, majd egy pillanattal később erőhullám söpört végig a mezőn, nyomában apró pukkanásokkal és gomolygó füstfelhőkkel. Amint a levegő kitisztult, több száz Naruto tekintett ugyanolyan elszántsággal Uchiha Itachira. Egyszerre indultak neki; ezer szőke hajú fiú csatakiáltása harsant fel a meggyötört talajon.
A sok-sok figura közepén Sakura állt, néhány Naruto gyűrűjében, akik kimaradtak az idősebb Uchiha fivér figyelmének eltereléséből. „Amíg a sok kage bunshin-ra koncentrál, addig Kakashi-sensei fel tud készülni..." a lány szeme ide-oda járt, felkészülve rá, hogy bármelyik pillanatban feltűnhet Itachi, kicselezve a jutsut.
Sakura mögött Kakashi guggolva, csukott szemmel koncentrált, mióta megjelent a rengeteg Naruto. Még mindig hosszabb időre volt szüksége, hogy aktiválhassa ezt a technikát, ami igen sok chakrát felemészt, azonban a kockázat megérte, mivel nagyon hatásos volt. És Uchiha Itachival szemben talán ez az egyetlen, aminek esélye lehet.
Sakura idegesen pillantott hátra a válla felett. Kakashi azonnal válaszolt neki:
– Mindjárt kész... csak még egy kis idő...
A lány bólintott és magabiztosan fordult vissza. Azonban döbbenten tapasztalta, hogy amíg sensei-ére figyelt, Itachit sikerült szem elől veszítenie. Ráadásul úgy tűnt, csak a körülöttük lévő kage bunshin-ok, akik a védőgyűrűt alkották, maradtak csak meg, s ők is legalább olyan tanácstalanok, mint Sakura. Mindannyian gyanakodva pillantottak jobbra, majd balra.
„Se itt, se ott... s egyik Naruto sem szólt, hogy előttünk vagy mögöttünk lenne. Akkor esetleg..." Sakura villámgyorsan felpillantott, azonban az ég is tiszta volt. A nap fényesen sütött, a madarak gondtalanul szárnyaltak, s egyetlen Uchiha Itachi sem lebegett fölöttük. „Akkor meg..." agya éppen összerakta a hiányzó részletet, azonban már túl késő volt: valami megragadta a lábát, s lerántotta a föld alá.
Sakura felkiáltott, mire mindegyik Naruto egyszerre fordult felé és kapott utána. Azonban még a legközelebbi is késve ért oda; a lányt már elnyelte a föld.
– Sakura-chaaaaaan! – kiáltotta Naruto, közelebb lépve a helyhez, ahol utoljára látta csapattársát, s egyúttal tanárához is. Azonban, mintha hangja valami jel lett volna, s Itachi csak erre várt volna, a maradék kage bunshin-ok is eltűntek, ahogy áldozatául estek a temérdek shurikennek, amik csendesen szelték át a levegőt, egyszerre több irányból közelítve áldozataik felé.
Középen immáron védtelenül maradt a valódi Naruto s Kakashi. Ellenfelük pedig ismét megmutatta magát: néhány lépésnyire előttük állt, szemében a sharingan egy új alakot vett fel. A szőke fiút emlékeztette arra, amit nem is olyan rég tanáráéban látott, azonban volt valami különbség, amire egyelőre képtelen volt rájönni.
Tudta, hogy elveszett, amint megpillantotta Itachi szemeit, de már nem tehetett semmit: képtelen volt elszakítani tekintetét a vörös-fekete íriszről. A háta mögött Kakashi végre megmozdult, ahogy felemelkedett. Abban a pillanatban, hogy kinyitotta bal szemét, úgy tűnt, mintha Itachi ereje Naruto felett megtört volna, s a tinédzser meglepetten pillantotta hátra; ismét azt a szokatlan szimbólumot látva.
Egy szívdobbanásnyi ideig némaság uralta a terepet, majd Itachi végre megtörte:
– Hn – ajkain lenéző mosoly jelent meg. – Hogy valaki az Uchiha klánon kívül képes legyen a Mangekyou sharingant megszerezni...
– Naruto.
A fiú kérdően pillantott fel sensei-ére, aki elésétált, s hátra sem fordult, mikor folytatta:
– Keresd meg Sakurát.
Naruto szemei elkerekedtek, ahogy eszébe jutott csapattársa, aki még most is valahol a földben volt. Több szó nem esett köztük, ahogy a fiú eszeveszetten elkezdett ásni puszta kezeivel a puha földben ott, ahol legutoljára látta Sakurát.
Itachi mintha megkönnyebbült volna, mikor meglátta a különbséget a két sharingan között.
– De látszik, hogy nem vagy a vérvonal tagja... sose fogod tudni kihasználni a Mangekyou sharingan minden erejét... – szája gúnyos félmosolyra húzódott. – Végül te csak egy kívülálló maradsz, aki mindenkit lemásol...
Kakashi nem válaszolt, ám tekintete megkeményedett. A következő pillanatban pedig Uchiha Itachi megérezte ellenfele új képességének erejét. A tér kifordult önmagából, eltorzítva az eget és a földet, a fákat, az Akatsuki köpeny szélét...
Azonban a fekete hajú férfi nem hazudtolta meg önmagát, mikor egy hasonlóan szilárd erővel válaszolt, s pontról-pontra, szépen lassan visszatolta az elváltozott teret Kakashi felé. Úgy tűnt, a jounin egy pillanatra meglepődik, azonban gyorsan felocsúdott és teljes erejéből koncentrált, hogy fenntartsa a térmanipulációt, valamint ne hagyja, hogy Itachi tovább befolyásolja a jutsut.
Lassan, de biztosan haladt Kakashi felé a torzulás középpontja, azonban félúton kettejük között sikerült megállítania. Egy izzadságcsepp csorgott le a jounin homlokán, befészkelve magát a maszk alá, végigcsiklandozva a férfi nyakát.
„Rohamosan fogy a chakrám, Itachinak pedig sikerült visszaszorítania..." a lehetséges megoldáson gondolkozott, azonban nem jutott sokra, mielőtt fájni kezdett a szeme és az Uchiha folytatta volna a jutsu középpontjának előretolását. Kakashi erőt vett magán és egy váratlan energiahullámmal sikerült ismét megállítania, ám érezte, hogy Itachi sem adja fel olyan könnyedén.
Ahogy a két hatalmas erő egymásnak feszült, s az ellenfelek csak egymás tekintetét figyelték, a feszültség egyre nőtt, mígnem a földomlás zaja el nem ért fülükig.
– Sakura-chaaan! – kiáltott megkönnyebbülten Naruto, ahogy a lány előtört a földből brutális erejével. Megfogta a lány kezét és kisegítette a maradék úton.
– Semmi bajod! – vigyorgott a fiú, elfeledkezve róla, hogy egy csata kellős közepén vannak.
– Nem hála neked... – jegyezte meg a lány, leporolva ruháját, majd úgy tűnt, eszébe jut valami.
– Kakashi-sensei...? – körbepillantott, s ekkor meglátta a komoly küzdelmet, ami elferdítette előttük a teret.
– Te jó ég! – hökkent meg a lány, ahogy a két férfi közé mutatott.
– M-mi? Mi az, Sakura-chan?
– Ott! Látod?
– Hm? – Naruto felemelte a kezét, hogy beárnyékolja vele szemeit az erős napsütéstől. – Nem látok én sem-MI AZ?!
– Nem tudom... – felelte elmélázva a lány, az egyre növekvő fekete rést nézve. – De nem úgy tűnik, mintha biztonságos lenne...
Eközben már Kakashi és Itachi is észrevették a fura jelenséget. Az egymáshoz feszülő erők és a jutsu fajtájának következményeképpen a tér megrepedt ott, ahol az erők koncentrálódtak félúton a két shinobi közt. S ez a jelenés csak tágult, egyre csak tágult, eltorzítva mindent és úgy látszott, mintha az égbolt egy darabját is magába szippantotta volna...
„Ez nem lesz jó..." mormogta magában Konoha jounin-ja, azonban nem merte megkockáztatni, hogy Itachira tekintsen, aki mogorva érdeklődéssel figyelte, hogyan jelenik meg egy aranyos-fehéres karom a szabálytalan lyuk szélén.
– Mi történik...? – hallatszott a háttérből a megdöbbent Sakura hangja, ahogy lassacskán egy egész láb megjelent ebben a dimenzióban, majd egy ugyanolyan színű csőr.
– Egy madár?! – kérdezte Naruto, aki még mindig nem akart hinni a szemének... nem ő volt az egyedüli, aki így járt.
„Nem tudom, mi ez, de be kell zárnom a rést, mielőtt átjön a mi világunkba... ha jól sejtem, egy másik dimenzió lénye, aminek itt nincs helye... és ha egy kicsikét is hasonló a kyuubihoz..." Kakashi lopva Narutóra pillantott, ám ez épp elég volt ahhoz, hogy összpontosítása meggyengüljön és a repedés megnagyobbodjon, felé lebegve.
A jounin villámgyorsan visszakapta fejét, azon véve észre magát, hogy lábai visszafelé csúsznak a talajon. Képtelenség volt bírni az immáron felszabaduló erővel. Hatalmas energiahullám söpört végig a mezőn, s mindenki füle úgy csengett, mintha egy robbanás epicentrumában lettek volna. Remegett minden porcikájuk, még a két tapasztalt ninja, akik sok harcot megjártak, se bírták visszanyerni uralmukat testük felett. Itachi sharinganja deaktiválódott, s Kakashi ugyanebben a pillanatban kapott bal szeméhez. Kimerülten pillantottak fel a résre, ami hirtelen egyre szűkülni kezdett.
A kecses alak azonban már majdnem teljesen kint volt. Mindenki reménykedett benne, hogy a rohamosan kicsinyülő lyuk visszaszippantja, ám a madárnak még éppen az utolsó pillanatban sikerült kiküzdenie magát a dimenziók közti fogságból, s felrepült, körözve egyet a négy figura felett, akik elkerekedett szemekkel figyelték.
Hatalmas madár volt, s ilyet még soha sem láttak. Egész teste bíbor fényben úszott, tollai mintha élő lángokból álltak volna. Csőre, lábai a már említett aranyos-fehéres fényben tündököltek, akárcsak a nap maga. Fensőbbséggel tekintett le az alatta bámuló alakokra, s Kakashinak sikerült egy pillanatra elkapnia aranyszín tekintetét.
Aztán még szélesebbre tárta szárnyait – hogy a kis csapat szemszögéből úgy tűnt, a fél eget beborítja velük –, s magasra röppent, Nyugat felé véve az irányt. Csöndben tekintettek távolodó alakja után, amely egy szívdobbanásnyi idő után már el is tűnt – hihetetlen sebességgel rendelkezett a lény.
– Hmm... – Itachi elgondolkodva tekintett a szárnyas jelenség után. Összeszűkítette szemeit, ahogy eszébe jutott, bizonyára az Akatsuki hasznát veheti.
Egyikük figyelmét sem kerülte el, hogy tíz aranyszín farktoll ékeskedett a többi hagyományos (ámde rövidebb) piros közt. A gond csak az volt, hogy eddig nem is tudtak a létezéséről...
Ahogy Itachi megmozdult, mindenki felé kapta a fejét, emlékeztetve ama apróságra, egy bizonyos S-osztályú bűnöző még mindig a közvetlen közelükben van. Az Uchiha felemelte a kezét, mire mindenki megfeszült. Azonban mint utóbb kiderült, csupán teleportálását készítette elő, hogy eltűnjön, egy gyorsan eloszló füstfelhőt hagyva maga után.
Sakura kifújta a levegőt, amit eddig észre sem vett, hogy magában tartott, majd lassan csapattársai felé fordult, s már épp szólásra nyitotta volna a száját, amikor...
– Kakashi-sensei! – kiáltottak fel Narutóval egyszerre, mikor a jounin megszédült, majd elesett.
Naruto elkapta, mielőtt földet ért volna, s Sakura már ott volt az oldalán. Tanáruk eszméletlenül feküdt a fűben. A lány azonnal hozzálátott, hogy megvizsgálja.
– Túlerőltette a sharingan használatát... – állapította meg. – Kimerült fizikailag és szellemileg is; a chakrája nagyon alacsony és kétlem, hogy felébredne vagy megmozdulna egy jó darabig...
Naruto aggódva pillantott a csapattársára, aki ugyanígy tekintett a jouninra. Aztán arckifejezése átváltott határozottra, ahogy biccentett, eldöntve, mitévők legyenek.
– Azonnal vissza kell vinnünk Konohába! Csak Tsunade-sama segíthet.
Kétoldalról támogatták Kakashit, ahogy visszasiettek a faluba. Egyikük sem vette észre, hogy egy bíbor madártollat szorít a markában az eszméletlen jounin...
Folytatása következik...
Megj.: Spoilerekre számíthatnak azok, akik nem olvassák a legfrissebb mangafejezeteket!