Tintafoltok gyűjteménye
Inojin Yamanaka: A tigris
Mikor megszületem már béke volt. Konoha, a homok és a többi falu is békében megfért egymás mellett. Így többnyire csak elbeszélésekből hallottam a nagy háborúról. Amit legtöbbször a nagymama meséiből elevenedtek fel előttem a harci jelenetek. Apa képességeit örökölve pedig nem csak a fejemben játszódhattak le az események, hanem egy darab papíron is. Imádok rajzolni. Korosztályomhoz képest én rajzolok, a legjobban bár még messze vagyok apa szintjétől, de igyekszem ezen változtatni. Danzo halála után apám nem sokkal átvette az Anbu szervezet irányítását. Anya szerint eleinte apa nem akarta, de Naruto bácsi ragaszkodott hozzá így végül belement. Anya azt mondta, valószínűleg azért mert túl sok emlék fűzi őt oda köztük a Shinnel való találkozása is. Aki mondhatnia nagybátyám volt. Anya persze próbálkozik belém verni a Yamanka klánra jellemző technikát, de úgy látom, kezd beletörődni, hogy ami nem megy, azt nem tudja erőltetni.
- Inojin reggeli! „ Hallottam meg anyát a földszintről"
- Megyek! „gyorsan elkészültem és szaladtam is le hozzá. Anya ki nem állhatja, ha valaki késik az asztaltól és ezt még apa is betartja.
Miután leértem egy Itadakimasu kijelentéssel elkezdtem falatozni.
- Anya apa mikor jön haza? „ Már nagyon vártam, hogy újra velünk legyen. Küldetésen volt, ami már lassan 1 hónapja zajlott és az óta, semmi hír róla.
- Már csak órák kérdése, bár igazán írhatott vagy adhatott volna magáról valami hírt. „mérgelődött magában"
A békés reggelinket egy kopogás zavarta meg. Anya egy megyek már kiabálással fogadta a vendéget.
Shikamaru bácsi állt az ajtóban. Gondterhelt volt az arca.
- Shikamaru hát te? „kérdezte anya kivételesen kedvesen rámosolyogva volt csapattársára"
- Sai visszatért.
- Na végre. És merre császkál, hogy téged küldött?
- Ino azt hiszem félreértettél. Elég nagy gond van. „a további beszélgetésüket nem hallottam, mert Shika bácsi elég halkra fogta a mondandóját. A következő kép, amit láttam, hogy anyám sír. Shika bácsi pedig átöleli."
- Anya? „néztem rá értetlenül"
- Inojin most a nagyival kell lenned pár órát rendben." ölel át és már vinne is nagyihoz"
„ Megtorpantam és nem hagytam, hogy tovább húzzon. Közben Shikamaru is velünk tartott"
- Hol van apa? Nem ma jön haza?
- Apád korházban van. „térdel le elém Shika bácsi és hozzá képest elég szomorúan néz rám"
- Megfázott? „kérdezem gyermeki ártatlansággal"
Anya még jobban sír, Shika elfordítja a fejét, hogy leplezze a könnyeit. Én meg csak értetlenül nézek rájuk.
Előre szaladtam. Látnom kellett apát.
- Inojin." szólított meg Nao (apa egyetlen tanítványa és az egyetlen személy, akivel apa együtt szokott dolgozni) majd elkapta a karomat"
- Oda nem mehetsz be. Apukádat műtik majd pár óra és beszélhetsz vele.
Most, hogy végignéztem rajta csak most vettem észre, hogy mennyire megviselt állapotban van. A ruhái szakadtak voltak. Testét különböző méretű sebek borították. És a tekintette fájdalmat tükrözött.
Csöndben leültem vele a váróban és csak néztem a lábam előtti talajt. Anya időközbe bement Sakura néninek segíteni. Shika kint ült velünk, de időközben Naruto és Sasuke bácsi is csatlakozott az idegeskedők táborához majd lassan, de biztosan kinyílt műtő ajtaja. Anya kirohant és átölelt. Mosolygott. Életemben nem láttam még ilyen boldognak.
- Bemehetek hozzá? „kérdezte a felnőttektől reménykedve."
Bólintottak. Halkan benyitottam. Anya szólt, hogy ne nagyon zargassam apát, mert a nehezén már túl van, de azért sok pihenésre van szüksége. Amikor bementem csukva volt a szeme és úgy tűnt mintha aludna, de mikor közelebb mentem hozzá kinyitotta a szemeit és rám mosolygott."
- Megijedtél? „kérdezte szórakozottan"
- Apa." rohantam oda hozzá és átöleltem, ő visszaölelt"
- Anyád meg fog ölni, ha felépültem. „engedett el és kicsit arrébb húzódott, hogy le tudjak ülni mellé az ágyra, de én inkább befeküdtem mellé.
- Csak egy kicsit, de tényleg mi történt?
- Tudod milyen forrófejű lány ez a Nao. Mint mindig most is bajba keveredett, és mint mindig most is én húztam ki belőle, de ez most nagyobb falat volt, mint gondoltam.
- De ugye meggyógyulsz?
- Persze, csak még kell, egy kis idő aztán pedig majd gyakoroljuk a rajzolást neked is megtanítom a tigrist.
- Micsoda? „háborodtam fel"
- Nao már tudja? „néztem apára mérgesen"
Aznap apa nem győzött kiengesztelni a sok rajzal amit csak és kizárólag nekem rajzolta betegágyában, de már nem is érdekelt. Boldogan bújtam hozzá és merültem álomba. Halványan még az álom és a valóság között még halottam, hogy anya bejön és apa másik oldalához letelepedve ő is hozzábújt. Mi vagyunk a Yamanaka család.