Tokió nyüzsgő utcáitól távol van egy kis ház. Ebben a házban él egy fiatal sámán. Aki éppen az igazak álmát alussza. Egyszer csak arra ébred fel, hogy valaki kopog az ajtón.

- Yoh, ébresztő! – mondta Anna kis türelmetlenséggel a hangjában. Yoh álmosan morgott egyet, Anna rátört.

- Yoh Asakura! Mégis mit képzelsz, hogy még alszol?! Most azonnal felkelsz és felöltözöl! Te vagy a soros a reggeli készítésben, tíz perced van, hogy elkészülj vele! – mondta Anna indulattal a hangjában. Yoh még kicsit álmos volt, de a mondat végét megértette.

- Mi az, hogy készítsek reggelit tíz perc alatt? Annyi idő alatt még felöltözni se tudok - sopánkodott. Na, Annánál itt szakadt el a cérna.

- Egy sámán nem panaszkodik, plusz tíz km! A ma reggeli edzésed az lesz, hogy minél gyorsabb legyél. Ha nem készülsz el, annyiszor plusz tíz perc ülőbika, amennyit késel – mondta Anna határozott hangnemben, azzal megfordult, és elindult kifelé. Az ajtónál megállt. Yoh meglepődött, hogy nem megy el a médium, ezért kicsit félve megkérdezte tőle.

- Anna, jól érzed magad?

- Igen, jól, de annak örülnék, ha fognád magad, és elmennél felöltözni! - A végét már a szokásos, parancsolgatós hangnemében mondta. Yohnak nem kellett többször mondani, fogta a ruháit és kiment felöltözni, mielőtt Anna valamit megduplázna a mai edzésből. Közben magában búslakodott.

„Miért pont én?" Yoh, amióta a bajnokság félbeszakadt, azóta egy hónapja, minden reggel úgy érzi, mintha a lelkének egy darabja hiányozna. De nem érti, mi ez az üresség a lelkében.

Gyorsan elkészült most mindennel. A reggeli tojásrántotta volt. Yoh ezt az egy ételt tudta elkészíteni, a többiben mindig elrontott valamit. Anna közben bement és leült. Mind a ketten szó nélkül megreggeliztek, azzal elindultak az iskolába.

Yoh útközben kicsit furcsállta Anna szótlanságát, de ezt el is felejtette, mikor meglátta legjobb barátját, Mortyt.

- Szia, Yoh - mondta Morty.

- Szia – köszönt vissza a fiatal sámán.

- Van valami hír a bajnokságról?

- Semmi.

- Kár, pedig már igazán folytathatnák.

- Nyugi, megtudjuk, majd ha eljön az ideje.

- Jó, jó, de már folytatódhatna.

Közben eljutottak az iskolába. Yoht általában untatni szokták az órák, és ilyenkor elalszik.

Suli után a kis csapat szétvált, Anna elment megnézni a sorozatát, a fiúk pedig elmentek a Síremlék-hegyre. A fűben ültek, a fának támaszkodva, és a tájat nézték.

- Nem hiszem el, hogy ennyi házit adtak - szomorkodott Morty –, ráadásul még kémiából is írunk.

- Neked legalább nem kell negyven km-t lefutnod - próbálta vigasztalni barátját Yoh.

- Nem harmincat szoktál?

- De, csak reggel felhúztam, így hozzáadott tízet.

- De legalább nem duplázta meg.

- Ez igaz – mondta mosolyogva.

Ekkor Morty órája elkezdett csipogni.

- Angol órád lesz? - kérdezte Yoh.

- Igen, sajnálom, mennem kell.

- Semmi gond, akkor nekiállok a futásnak.

- Jó, akkor jó tanulást… és futást - tette hozzá Morty.

- Neked is. Mármint tanulást. Holnap reggel megint találkozunk?

- Igen.

Azzal elbúcsúztak egymástól.

Yoh fél távnál volt, amikor úgy döntött, pihen egyet a parkban. Leült a padra, és közben a tájat nézte. A távolban két testvérpár fogócskát játszott. Az egyik véletlenül elesett, és a fájdalomtól elkezdett sírni. A testvére odaszaladt hozzá.

- Nincs semmi bajod? - kérdezte kissé ijedten.

- Felhorzsoltam a térdem - mondta könnyes szemekkel, fájdalommal a hangjában. Az idősebb testvér leguggolt hozzá, hogy megnézze a sérülését.

- Eléggé csúnya a sebed.

- Kösz. Nem kell most kioktatnod - mondta a fiatal durcásan.

- Nem foglak - mondta mosolyogva, azzal elővett egy zsebkendőt, és elkezdte kitisztítani a sebet vele. A testvére néha még felszisszent a fájdalomtól, de már nem sírt.

- Na, gyere – nyújtotta a kezét neki, azzal felhúzta testvérét. – Hazamegyünk, jó?

- Jó, de miért segítettél rajtam? Azt hittem, kinevetsz.

- Miért tenném ezt? Testvérek vagyunk, és a testvérek segíteni szoktak egymáson.

- Köszi.

- Semmiség.

Azzal hazamentek. Yoh, ahogy a jelenetet nézte, észrevette, hogy megint olyan üresnek érzi magát. Pedig ott volt neki Anna, Morty és a többi barátja.

Közben nekiállt futni. Hiányzott neki valaki, vagy valami. Már közel volt a házukhoz, amikor ráébredt, hogy bűntudata van. Bűntudata, hogy megölte egyetlen testvérét, Zeke-t. Ezért érezte magát minden reggel olyan furcsán. Ahogy erre rájött, elszomorodott.

„Most biztos utál engem, amiért megöltem. Ennek nincs semmi értelme, Zeke magának köszönheti, hogy meghalt. Nem hagyott más kiutat, de akkor is ő a testvérem, és én öltem meg. Pedig ő csak egy jobb világot akart" - vitatkozott magában Yoh. A gondolataiból Anna zökkentette ki.

- Yoh, jól vagy? - kérdezte aggodalommal a hangjában. Yoh teljesen meglepődőt, fel se tűnt neki, hogy bejött volna.

- I… igen, csak elgondolkoztam.

- Akkor nyomás föl a szobádba, és addig nem kapsz vacsorát, amíg fel nem mondod a szellemeimnek a kémiát - mondta a szokásos, parancsolgatós hangnemében a lány. Yoh szomorúan felkullogott, azzal nekiállt megtanulni a kémiát. Közben már lemenőben volt a nap. Idővel a nap helyét átvette a telihold és a csillagok. Yoh odament az ablakhoz, és elkezdte nézni a csillagokat.

„Vajon Zeke dühös lehet rám, amiért megöltem? Mit csinálhat most?" Ilyesfajta dolgok jártak a fejében. Gondolataiból megint Anna zökkentette ki.

- Yoh, megtanultad már?

- Nem, de miért kell megtanulnom?

- Azért, mert nem kapsz vacsorát.

- Jó, de mégis mire megyek azzal, ha megtanulom? Galvánelemmel fogom legyőzni az ellenfeleimet?

- Nem rossz ötlet. Tanuld meg, és ha ennyire érdekel, akkor nyugodtan gyakorolhatsz.

- Vagy halálra neveti magát az ellenfelem, hogy ilyesmivel próbálkozom. - Azzal visszament befejezni a tanulást. Felmondta Anna szellemeinek a leckét, elejétől a végéig, azzal lement megvacsorázni. Evés közben feltűnt neki, hogy Anna is a gondolataiba merült. De úgy döntött, inkább nem kérdez rá, ha el akarja mondani neki, akkor majd elmondja. Evés után Yoh neki akart állni a mosogatásnak, de Anna rászólt.

- Hagyjad a tányérokat, majd én elmosom. - Yoh ezen a mondaton teljesen meglepődött. „Anna elmosogat?"

- Rendben - mondta Yoh, azzal elindult lefürödni, mielőtt a médium meggondolná magát.

Fürdés után a csillagokat nézte az ablakból, és Zeke-n gondolkozott.

„Vajon, Anna megidézné nekem Zeke-t? Ááá, biztosan nem, elvégre meg akart ölni, és mégis hiányzik nekem" - mérgelődött magában. Egyszer csak észrevette, hogy Anna is a csillagokat nézi az ablaka alatt. Feltűnt neki, hogy ma a médium furán viselkedett. „Lehet, hogy valami furát érez, és ettől ilyen furcsa?" Végül, Anna bement a házba.

- Yoh, jól vagy? Amióta hazajöttél a futásból, olyan furán viselkedsz - lebegett hozzá Amidamaru kis gömb formában.

- Igen, jól vagyok, nem kell aggódnod. Jól érzem magam - mondta Yoh, azzal ásított egy nagyot. – Megyek, lefekszem, jó éjszakát.

- Jó éjt - azzal felment a tetőre, csillagokat nézni. Yoh még egyszer felnézett a csillagos égre.

- Hiányzol, szeretnélek még egyszer látni, Zeke - mondta halkan, azzal lefeküdt. Álmában újra a Csillag-szentélynél volt, amikor Zeke-kel harcolt. Amikor valami, mintha kiragadta volna az álmából.