01. A vég kezdete

Elena nagyot sóhajtott és kinyitotta szemeit. Immár hónapok teltek el így, egymás után, ugyanúgy. 6 hónapja egybeolvadtak a napok számára, összefolyt az éjszaka a nappallal, a hetek egymással. Nehéz volt Bonnie nélkül, Stefan-re is sokat gondolt. A legnehezebb azonban mégis az volt, hogy egy Damon Salvatore fajtával kellett együtt élnie, aki nap mint nap eljött látogatóba, ki-ki hagyva 2-3 hetet, majd újra felbukkant. Látogatásának oka azonban nem Elena volt. Minden látogatáskor ketten Alaric-kal a grillben ittak, beszélgettek órákig és Elena minden ilyen kiruccanás után türelmetlenül várta, hátha Alaric társaságában Damon is felbukkan náluk. A feszültség kettőjük közt már közel sem volt olyan észrevehető, mindenki megszokta azt, hogy Damon és Elena kapcsolata egyáltalán nem szokásos, sőt, még átlagos sem, csak elvoltak úgy egymás nélkül, amióta Klaus megtőrve az átkot, elrohant a városból. Elena sokszor azon kapta magát, hogy hiányzik neki a régi, humoros, ironikus Damon, aki órákig tudta szórakoztatni őt és veszekedni sem bírtak soha abbahagyni. Hiányzott az, hogy az életében Damon a szokásos szerepet játssza. A vámpír ugyanis nem volt önmaga. Visszatért az a régi, gyilkos, ördögi férfi, akinek érzései ritkán mutatkoztak és bárkit képes lett volna lefejezni szempillantás alatt. Gyökeresen megváltozott mindkettejük élete és annak ellenére, hogy segítségre lett volna szükségük, mindketten megtagadták azt.

Elena újabb sóhajtással zökkentette ki magát az álmodozásból és felült az ágyban, körülnézve. Fülelt, hátha meghallja Alaric vagy Jeremy hangját odalenn. Szombat délelőtt volt, mindenkinek itthon kellett volna lennie. Damon minden szombat este megérkezett és Alaric társaságában hagyták el a Gilbert házat. Most azonban volt egy kis nyugta a lánynak. Puha, vastag pizsamáját gondosan elintézte magán, majd az ablakhoz sétálva kinézett az útra. Február volt. Vastag hó borította az utakat, mindenhol. Mystic Falls fehérbe öltözött már lassacskán négy hete.

Az idilli hangulatot megzavarta egy hangos csörömpölés ami a földszintről jött. Szemöldökét összehúzva indult lefele a szobájából, amikor újabb zajos hang jött. Ez a hang azonban egy zavaró hangos zeneszám volt, amire fura férfihang társult és szivarfüst csapta meg Elena orrát , égette szemeit. Ahogy belépett a nappaliban, meg is találta a hang forrását és a füstöt eredményező tárgyat és személyt.

-Elena. - rohant oda Alaric hozzá és derekát megfogva félrehúzta őt a nappaliból. - Sajnálom, ha felébresztettünk. Csak Damon...

-Mit keres itt Damon? - kukkantott be a nappaliba Alaric mögül. - Már ilyen korán bulit tartasz?

-Nem, dehogyis. Annyira sajnálom. Nem én hívtam, csak megjelent és nem akartam, hogy máshova menjen, ilyen állapotban.

-Be van rúgva? - nevetett ironikusan Elena, majd összeszedte magát és kikerülte Alaric-ot. Útja a konyha irányába vezetett.

Damon a nappaliban, ingét teljesen kigombolva hagyva, egy üveg sörrel a kezében dúdolászott és táncolni próbált, néhány gyanús mozdulatot eredményezve. Alig bírt a lábán állni. Ennek ellenére abban a pillanatban ott állt Elena előtt, ahogy a lány betette lábát a nappaliban. Józanon vagy részegen, mindenféleképpen érezte Elena jelenlétét bárhol a közelében. Az erős illatát, amit szinte lehetetlen volt kiverni a fejéből és a gyors szívdobogását, ahogy egymást megpillantottak. Egyszerűen összetéveszthetetlen volt.

-Csatlakozol? - a kék szempár kissé összehúzódva de mosolygósan nézett rá Elenára.

A lány iszonyatosan felmérgelődött. Ezek az átkozott vámpírok...Utálta, ha egy részeg, eszét vesztő vámpírral volt dolga, az utóbbi időben ilyesmi nem is történt, hiszen Damon olyan távol tartotta magát Elenától, amennyire csak lehetett. Hetekig, hónapokig nem találkoztak, nem is beszéltek egymással csak nagyon ritkán, most pedig ide merészel jönni és őrülten fetrengeni össze vissza részegen? Ez így nem mehetett tovább.

-Nem csatlakozom. Mit keresel itt? - förmedt rá a lány a vámpírra, hangja tele volt dühös, mérges hangsúllyal.

-Jöttem látogatóba! Hiányoztam? - karolta át Elenát és derekát a sajátjához szorította. Örült mosoly volt az arcán, mint aki mentem felfalja a foglyát, most igazán hasonlított a ragadozóra, aki elkapta áldozatát.

Elena egy perce sem veszített makacsságából, öklével Damon mellkasát próbálta ellökni magától, a próbálkozás azonban rögtön kudarcba fulladt. Szünetet tartott egy pillanatra, majd minden érzését egy csokorba szedve, a legundokabb pillantással bámult rá a vámpírra.

-Eressz el, Damon. - hangja immár teljesen nyugodt volt, de érezte, ahogy a gyülemlő méreg és düh felgyűl benne és szétszaggatja belülről.

-Elena... - suttogta Damon, a levegőbe árasztva az erős alkoholt, majd Elena nyakához hajolt és emberfogaival gyengén megharapta.

Az őrült mosoly egy percig sem hagyta el ajkait, vidáman fedezte fel újra meg újra Elena nyakát, miközben a lány egyre agresszívabban próbált szabadulni.

-Damon, ereszd el Elenát! Mi a franc van veled? - kiáltott Alaric, majd elkapta Damon jobb karát és megpróbálta elrántani a lánytól. Természetesen ez neki sem sikerült, egy őrült vámpírral szembe szállni, megpróbálni legyőzni... Nem volt könnyű dolog.

Damon nagyot lendített Alaric-on, aki megtorpanva lépett hátra a pulthoz. Hátra lépett a lánytól o is, majd nyugodtan mosolygott egyet és belekortyolt az üvegbe.

Elena csípőre tett kézzel állt előtte, fenyegetően.

-Mióta iszol te sört? - meglepődve vette észre, hogy a megszokott whiskey helyett egy üveg sör volt a vámpír kezében. Ennyire azért ritkán alacsonyodott le.

Újabb ördögi mosollyal nézett fel a lányra és utána Alaric-ra mutatott.

-Igazad van! Utálom a sört. - azzal elengedte az üveget, ami pontosan oda zuhant le, ahol állt Damon, a földre, a puha szőnyegre, összemocskolva mindent maga körül. - De Alaric nem szolgált jobbal.

-Damon ez nem mehet így tovább. - Elena a pulthoz ment és egy rongyot hozott, amivel nekilátott összeszedni a szilánkokat és feltakarítani a ragadós italt mindenhonnan. - Megkérlek menj el.

A vámpír kissé meglepődve nézett le a földön térdelő lányra és csalódottan észlelt fel. Elena nem akarta őt a közelében. Nem akart már vele lenni, o már rég nem nyújtott Elena számára biztonságot és menedéket a gonosz elől. Immár o volt a gonosz, akitől meg kellett védeni mindenkit.

-Elena, én átmegyek Matt-hez. Később még hívlak. - hallatszott Jeremy hangja a szoba túlsó feléből és ez a pár hang épp elég volt ahhoz, hogy Damon újra felbőszüljön és elveszítse nyugalmát. Egyszer már megtette, amit most tenni akart. Egyszer már megleckéztette Elenát azért, mert folyton fájdalmat okoz neki, úgyhogy most is megteheti, bármikor megtehetné, hiszen már rég nem számít az, hogy megbocsájt-e neki bárki a tetteiért.

A következő pillanat sorsdöntő volt: Damon vámpírgyorsasággal törte ki Jeremy nyakát és nézte végig vörös szemekkel, ahogy az a földre rogy eszméletlenül. Ekkor szűnt meg a világ körülötte. Csak hangok gyenge hulláma érte el füleit, a fények kevésbé voltak láthatóak számára. Újra forgott a világ körülötte és zavarodottan állt ott, a Gilbert család nappalijában. Látta, ahogy Elena sírva rohan oda öccséhez és borul rá annak testére és Alaric Elena vállát szorongatva, csalódással teli szemekkel nézett a vámpírra. Nem volt mit keressen itt többé, neki nem itt volt a helye.

Bűnbánóan fordult meg és akart elsuhanni a házból, de visszafordult és újra égszínkék szemeit Elenára tapasztotta.

-Sajnálom...én... - dadogta ki a két szót, azonban ez semmit nem tett, hatása nem volt ekkora bűnnél.

-Tűnj el Damon, menj el innen! - mondta Elena határozottan. Nem is kellett kétszer mondani, azon nyomban eltűnt a vámpír és ott hagyta a lányt a két férfivel, várakozva arra, hogy a mágikus gyűrű visszahozza egyiküket a halálból.


Elena a konyhában ült egymagában. Jeremy rögtön átment Matt-hez, miután a gyűrű megtette hatását, Alaric pedig néhány barátaival volt, nem szólt Elenának, hogy hova megy. Forró csokit szürcsölgetve, a tv-re bámult de nem tudott figyelni arra, amit benne látott. Agya forgott, egyetlen ember körül, egyetlen dologra koncentrált és nem tudta kiverni sehogyan sem magából. Amit tett Damon megbocsáthatatlan volt. Egyszer megtette, de jelen pillanatban úgy érezte, hogy nem tudna másodszor mindenen túllépni és elfelejteni azt a sok rosszat, amit tett. Újra azt a Damon-t látta, aki egykor megérkezett Mystic Falls-ba és a fél várost lemészárolta, megölt ártatlant és bűnöst, fiatalt és öreget egyaránt. Ezt a vámpírt látta maga előtt, nem pedig azt, akivel néhány hónapja Las Vegas utcáin szórakozott, vidáman és gondmentesen.

Már nem érezte magát jól vele, már nem nyújtott támaszt számára a férfi, csak gondokat okozott, fejfájást és problémákat. Gonosz volt és türelmetlen, megbocsájtást nem tűrő, örökké szórakozott. Ez lett abból a fiúból, aki iránt többet érzett még mindig a barátságnál? Nyakára tette a kezét és megszorította a bort rajta. Jól esett, ahogy a húst szorongatta, a feszült testét kényeztette, a sok stressztől már soha nem tudott pihenni, lazítani. Hirtelen keze egy hideg dologba ütközött. Lepillantott rá és látta, hogy az apró hollótoll ott lóg a nyakában, hónapok óta, amióta visszakapta Damon-tól még Klaus-szal való találkozásuk után Las Vegas-ban. Elgondolkodott azon, hogy mit adott o Damon-nek. Tulajdonképpeni tárgyat soha nem adott, pezsgőt bontottak és részegre itták magukat Las Vegas-ban, majd eltöltötték azt a felejthetetlen éjszakát együtt a szállodában. Tökéletes volt és annyira sajnálta, hogy nem folytatódott úgy, ahogy kellett volna. Klaus keresztbe tett és minden megváltozott azóta kettejük közt.

Stefan és Bonnie halála végleg lezárta azt az időszakot az életükben, amiben közös jövőjük röpke képe fellibbent előttük. Talán már soha nem lesz semmi közös bennük, minden elmúlt 6 hónapja, ami összekötötte őket.

Elena felpillantott a nyakláncról, abbahagyta a gondolkodást és megpróbált a tv-re figyelni. A következő pillanatban máris kopogtak az ajtón és hálásan sóhajtott, hogy valaki látogatóba jött, tehát nem kell tovább unatkozzon. Felállt és az ajtóhoz ment, kinyitotta és elmosolyodott, ahogy megjelent Caroline szőke haja és gyönyörű mosolya előtte.

-Gondoltuk, szükséged lenne most ránk. - mondta a lány és kézen fogta a mellette álló Tylert és behurcolta a házba. - Egyedül vagy?

-Igen, Jeremy Matt-el, Alaric pedig ... fogalmam sincs. - vallotta be Elena. - Kértek valamit?

-Sör van? - Tyler indult a hűtőszekrény fele.

-Nem tudom, nézd meg. Minek köszönhetem a látogatást? - fordult Elena Caroline-hoz, aki a kanapén ült és bontogatta a sütiket és pereceket, amiket hozott.

-Igazából a Grill tele van és oda készültünk. Aztán eszünkbe jutott, hogy biztosan egyedül vagy és bejöttünk. Hoztunk nasit, filmezhetnénk. - hihetetlen pozitiv kisugárzása volt ennek a lánynak, ami Elenát is jobb kedvre derítette gyorsan.

-Rendben. - Caroline mellé ült Elena és elővette a filmes dobozt, hogy válogassanak. - Melyiket nézzük?

-Bármit valami extra nyálas és csöpögős meg szirupos filmen kívűl! - Tyler is megérkezett 3 üveg sörrel és egy nagy tállal, amibe gyorsan beleöntött mindent az eredeti csomagolásból.

Caroline és Elena összenézve nevettek és keresgéltek a filmek között, hátha akad valami érdekes.

-Amúgy Alaric a Grillben van, ha érdekelne. - mondta Caroline, végig a filmeket bámulva. - Valami tanárokkal piálnak és hallgatják a polgármester asszony beszédét.

-Miről van szó? - kérdezte Elena érdeklődve.

-A város jövőjéről. Építeni szeretnének új mozit, egy új iskolaépületet és egyéb új cuccokat mindenfele. Tele van a Grill, le sem lehet ülni. Még az alapítói tanács is ott van. - szünetet tartott Caroline miközben megvizsgált néhány filmet. - Találkoztunk Damon-nel is.

Elena gombócot érzett a torkában, ahogy meghallotta a nevet. Gyorsan ivott egy kortyot a sörből és elintézte haját, ami közben teljesen a szemébe csúszott.

-Van valami gond? Jól vagy? - kérdezte Caroline tőle, közben letett mindent és egy filmet kiemelve a dobozból, átnyújtotta Tyler-nek. - Ezt tedd be.

Visszafordulva Elenához, aggódó szemekkel nézte.

-Elena, van valami gond?

-Nincs semmi gond. - erőltetett egy mosolyt. - Reggel én is találkoztam vele. Itt volt nálunk.

-És miért jött? - Tyler is közbeszólt a beszélgetésbe.

-Teljesen részegen jött, zenélt és dohányzott itt, majd szétverte a sörös üvegeket és megölte viccből Jeremy-t.

Caroline szemei tágra nyíltak és nem tudta elhinni, hogy ilyesmi történt. Elena annyira nyugodtan mondta el a dolgokat, hogy nem is hitték el a vendégek, hogy valóban megtörtént ez az egész. Damon újra a régi és erre lassan mindenki rájött.

-Hogy tehet ilyesmit? Azt hittem szeret... - Caroline szavai dühvel töltötték el Elenát.

-Nem szeret, mert ha szeretne akkor nem tenne ilyesmit. Soha nem is szeretett, addig voltam jó neki, amíg kiszórakozta magát. - mérgesen válaszolt vissza Elena, amire Tyler úgy döntött, hogy nem szól többet közbe, hagyja, hogy a csajok elintézzék maguk között az egészet.

- Ha tudtam volna, elbeszélgettem volna vele a Grillben. - fenyegetően szólt Caroline.

A következő egy percben mély csend volt, egészen addig, amíg megkezdődött a film. Caroline egy thrillert választott, Tyler kedvéért és Elenának minden megfelelt, csak ne unja magát otthon, egyedül. Mély csend volt a film közben, végig. Lövöldöztek benne, akció dús volt és úgy tűnt, Tylernek igenis tetszik és jól szórakozott mindenen. A lányokat kevésbé érintette meg a film, nézték, kíváncsiságból, azonban egyikőjük sem mosolygott vagy nevetett vidáman, ahogy Tyler tette, fiú létére.

Amikor félig megették a hatalmas tál édességet összevegyítve sós perecekkel, burgonyaszirommal és egyéb finomságokkal, Tyler szünetet kért. Több mint 5 üveg sör után hívta a szükség és elsietett a fürdőbe.

-Amúgy mi van a telefonoddal? Hónapok óta nem lehet téged elérni. - kezdte a beszélgetést Caroline.

-Fogalmam sincs. Las Vegas-ban oda adtam Damon-nek, azóta még nem kaptam meg, nem is volt idom vele beszélni erről. - valóban elgondolkodtató volt, hogy mi történt a telefonjával, majdnem fél éve nem volt meg a telefonja és szüksége lett volna rá sokszor.

-Kérdezd meg tőle. - mondta nyugodtan Caroline.

-Mégis hogyan, Care? Hello, Damon, örülök, hogy hobbiból kinyírtad a tesóm, de nem láttad az Iphone-on? - grimaszolt Elena viccelődve. - Nem fogok vele beszélni.

-Elena, ha mindenki megsértődne minden apró butaságon, nem lennének barátaink. Meg kellene értsd ot is, nehéz időszakon van túl. Soha nem volt képes túllépni egyes dolgokon, ahogy még most sincs túl azon, hogy elveszítette a bátyját és téged is.

Caroline hangja őszinte volt és tudták mindketten, hogy igaza van. Makacson nem akart megbocsájtani neki egy olyan dologért, aminek igazából nem volt következménye, csak egy fellángolás volt, amiknek Damon igazán nehezen tudott ellenállni normális állapotban is. Jeremy túlélte, sértetlenül, Damon pedig bizonyára még mélyebb depresszióba süllyedt, ha lehetne ezt így nevezni.

-Folytathatjuk is. - Tyler összecsapva tenyerét, visszaült a helyére és leoltott minden villanyt. A film további része az elejénél is unalmasabb volt, Elena annyira sem tudott figyelni, mint eddig, még inkább Damon-re koncentrált. Mi lesz most velük, kettejükkel? Tovább lépnek-e vagy itt ragadnak? Képes-e megbocsájtani újra meg újra, hogy aztán még többször elkövesse azokat a dolgokat, amiért bocsánatot nyert már egyszer?

Caroline a film végére Tyler karjai közt szundikált. Valószínűleg annyira unta már a filmet, hogy belealudt, miközben Tyler izgatottan várta a következő részt, jelenetet. Elena végig gondolkodott a film folyamán. Mi lesz most, hogy lesz most?

A film vége előtt néhány perccel érkezett meg Alaric egyedül és meglepődve látta, hogy Elena nem egyedűl van.

-Mikor jöttek Caroline-ék? - kérdezte halkan, elmosolyodva.

-Még a délután. - Elena ránézett az órára és látta, hogy lassan éjfél van. - Jeremy merre van?

-Nem tudom, nem beszéltem vele. Nem jött még haza Matt-től?

-Nem. - Elena felkelt a kanapéról és elindult a konyha felé. Alaric követte ot és elővette a telefonját.

-Hívd fel és kérdezd meg, mikor jön haza? - Alaric nyújtotta oda a telefont Elenának.

Ekkor jutott eszébe Elenának is, hogy a saját telefonja nincs meg és bizonyára Alaric tud valamit róla, ezért bátorságot vett és odafordult hozzá komoly arckifejezéssel.

-Alaric, nem tudsz valamit a telefonomról? Vegas-ban oda adtam Damon-nek és nem kaptam vissza.

-Majd megkérdem tőle. Vagy meg akarod te? - Alaric hamisan mosolygott, ami elárulta őt. Pontosan tudta, hogy Damon-nél van a telefon, csak nem akarta elmondani Elenának.

-Beszélj vele te, de minél hamarabb. - úgy döntött, nem erőlteti az egészet és megvárja, amíg előkerül a telefon, nem fog őrülten keresgélni utána.

-Jeremy-t felhívod?

-Igen fel. - vette át a telefont Elena, majd félrehúzódva tárcsázta a számot.

"Igen?" - Jeremy hangja a vonal túlsó oldalán nyugodt volt.

-Nem jössz haza? Éjfél van mindjárt.

"De, Matt hazavisz, fél óra és jövök. Megvársz?"

-Nem tudom. Alaric biztos ébren lesz, ha én már alszom. O majd megvár.

"Rendben. Sietek. Légy jó."

-Te is. Szia. - letette a telefont, majd visszasétált a nappaliban. Caroline már ébredezett, Tyler felköltötte, hogy induljanak haza, a sheriff biztosan idegeskedik már.

-Köszönjük a vendéglátást. - mosolygott Caroline Elenára és Alaric-ra. - Legyetek jók. Jó éjt!

-Sziasztok! - a nappaliból szólt Alaric.

-Szia Elena! - Tyler is elköszönt. - Hello, Mr. Saltzman!

-Sziasztok, vigyázzatok az úton!

A búcsú után Elena megpróbált elkerülni egy kínos beszélgetést Alaric-kal. Tudta, hogy ha sokáig marad lent a nappaliban, felhozza a Damon témát és újabb szörnyő pillanatban részesül ma, ezért eldöntötte, hogy csendesen elvonul a hálószobájába és megvárja a holnapot.

-Jeremy fél óra múlva jön, megkért, hogy várd meg. - szólt, és már indult is felfele a lépcsőn.

-Elena. - fordította vissza Alaric. - Jól vagy?

-Igen. - mosolygott a lány rá és tovább lépkedett halkan. – Jó éjt, Ric.

A szobában hűvös volt. Kihűlt, mert a filmezés közben Elena elfelejtett fűteni. Kint hűvös volt, minusz fok volt több hete és gyorsan kihűlt a hatalmas ház, ha órákig nem volt fűtés. Bevonult a fürdőbe és beindította a forró zuhanyt majd gyorsan beállt a meleg víz alá. Jó érzés volt, hogy borét égeti a víz, simogatja a forró hullám. Bemelegedett és vastag pizsamába bújt, puha papucsát felvette és kinyitotta az ajtót, hogy megnézze, Alaric kint van-e még a nappaliban.

-Alaric? - néhány másodpercig csend volt, de Alaric gyorsan megjelent a lépcső mellett, felpillantva a lányra.

-Van valami gond?

-Bekapcsolnád a melegítést? Nagyon hideg lett nálam!

-Persze, rögtön bekapcsolom.

Miután megköszönte, Elena gyorsan ágyba feküdt és elővett egy újságot, amit nemrég vett, de még egyáltalán nem olvasott bele. Ezt fél órán keresztűl olvasgatta, amikor hallotta, hogy Alaric sétálgat a konyhában, bekapcsolja a tv-t és a híradót hallgatja. Letette az újságot és leoltotta a lámpát. Ideje volt lefeküdni, túl lenni végre ezen a napon.

Azonban nem volt semmi olyan egyszerű, amilyenre számított. Ahogy lecsukta szemeit, nagy zörrenés hallatszott a szobában és hatalmasat pattant valami. Elena ijedten, reszketve ugrott fel az ágyban, fordult az ablak felé és sikítani akart, amikor egy erős, kemény kéz fogta meg a derekát és ajkaira tapasztotta másik kezét. Az illat, ami a gyors suhanással jött, és most Elena körül libegett, bármikor felismerhető volt számára. Az édeskés parfüm évek óta nagyon jól berögződött agyába és már semmi nem tudta volna kiverni azt onnan.

Damon két percen belűl elengedte Elena arcát, amikor megbizonyosodott róla, hogy nem fog sikítani.

- Damon, tűnj el innen. - mérgesen szólt Elena hozzá, kipattanva az ágyból, feloltva az éjjeli lámpát.

-Csak hallgass meg!

-Mégis mit akarsz? Megtettél mindent. Menj el és hagyj minket élni. - Elena hangja elcsuklott. Egyáltalán nem gondolta komolyan, amit kért. Mit tennének Damon nélkűl? Ugyanakkor, mit tennének, ha maradna? A dolgok egymásnak ellentmondtak.

-Bocsánatot akartam kérni. - végre a vámpír is felállt az ágyból és Elena felé közeledett.

-Damon, nem csinálhatod ezt örökké, mindenhol tönkreteszel mindent, majd megbánva visszatérsz, hogy jóvá tedd, amit nem lehet. - Elena intett a kezével, hogy ne menjen közelebb. Állnia kellett a sarat mindkettejüknek, ellenállni a késztetésnek, hogy kiabáljanak, hogy veszekedjenek, és legfőképpen ellen kellett állniuk egymásnak.

-Sajnálom, Elena. Úgy sajnálom. Nem tudok megváltozni. Ilyen vagyok. - hangjában hallatszott a megbánás, a szenvedés, a magány.

-Nem, Damon, te nem ilyen vagy! Más vagy, más voltál. Csak rajtad múlt, hogy melyik utat választod.

-Egyedűl maradtam, Elena. Senkim nem maradt. - újra közeledett a lányhoz, aki már nem intette le, engedett neki. A vámpír megragadta Elena arcát és megsimogatta a puha húst. Mélyen egymás szemében néztek. Te jó ég, mennyire kék szemei voltak. Elena alig bírta nézni, érezte, ahogy megigézi a pillantása, lebénítja és lassan elveszti önuralmát. - Csak te maradtál nekem ezen a világon!

Nem csókolta meg Elenát Damon. Az izzó vágy ott volt, jelen volt teste minden egyes porcikájában, de nem tette. Újra akarta kezdeni, komolyan megpróbálni vele, erőszakos, akarata elleni cselekedetek nélkül. Ha Elena meg akarta csókolni, megteszi. O kész volt mindent feláldozni érte, még saját, égő vágyait is.

-Damon, te jobb vagy ennél! - Elena hangja megbocsájtással telt meg. Megbocsájtott neki, már rég. Még a sok rossz tett után. Soha nem is haragudott igazán. Megfogta a saját arcához simuló kezet és megszorította. - Sokkal jobb vagy, mint amilyennek hiszed magad.

Nem fogja megcsókolni. Tudta, hogy nem fog ma elcsattanni közöttük egy csók. Túl nyilvánvaló lett volna számukra, hogy mi történik. Tagadni próbálták, ma még sikerült, de később egyikőjük sem lesz képes ellenállni - ebben mindketten biztosak voltak.

-Feküdj vissza aludni. Elmegyek. - Damon elengedte Elena arcát és megpuszilta homlokát. - Szép álmokat.

-Jó éjt, Damon. - azzal elfordult a lány és felhúzta a takarót, bebújt az ágyba és visszapillantott a mozdulatlanul álló testre. Tökéletes volt, a sötétségben is gyönyörű alakban tükröződött a halvány fény által megvilágítva. El fog menni. Elena tudta, hogy ha most nem tesz semmit, elmegy a vámpír, ha nem szólal meg újra, Damon elhagyja a szobát.

Damon tudta, hogy Elena hezitál. Arra várt, hogy megszólítsa, hogy marasztalja és megkérje, töltse vele az éjszakát. Nem volt szükség csókra, elég lett volna egy pillantás, ölelés. De mindketten tudták, hogy ma még nem fog megtörténni... Ma még nem..