Aa! Megami-sama! & Bleach
Kurai Kagayaki
II. Fejezet
Egy Váratlan Üzenet
Yggdrasil, Különleges Diplomáciai Kapcsolatok Központja, 3 órával a krízis kezdete után
- …falanx! - csapott a tenyerébe elégedetten Keyria. Már majdnem lejárt az ideje, mikor eszébe jutott a szó, és most nagyon elégedett volt magával. A másod osztályú Istennő mosolya olyan életvidám volt, hogy az már kezdett émelyítő lenni. A másik játékosnak, a szintén másod osztály Sireyna-nak ez nagyon nem tetszett. Mindketten kényelmes, lebegő székekben ültek, amelyek egymással szembe voltak fordítva. A belsejük puha párnázattal volt ellátva, amit tetszés szerint lehetett szabályozni. Most mindkét Istennő félig fekvő pozícióban pihent, éppen csak egy kicsit kellett megemelni a fejüket, hogy lássák egymást. Körülöttük a hatalmas fehér teremben nem volt semmi, csak néhány kisebb adatterminál, és középen egy nagyobb, ami három méteres magasságban lebegett. A remek megvilágítás miatt alig voltak árnyékok, és meglepően sok dísznövény lehetett találni minden egyes szabad helyen. A központi terminál felett egy készenléti kivetítés vibrált halványan. Ez egy kék színű, hat különböző részből összetevődő gömböt jelentett, amely részek folyamatosan cserélgették a helyüket. Fölötte egy tollpihére emlékeztető ábra váltogatta lustán a színeit, ami azt jelentette, hogy nem történik semmi különös, és minden a legnagyobb rendben van… Ami nem volt túlságosan szokatlan errefelé, mivel ez a központ arról volt híres, hogy soha nem történt semmi. Talán ez volt az oka annak is, hogy nem túl sok Istennő vállalta el az itteni munkát, és akik mégis megtették, hamarosan kérték az áthelyezésüket. - Két pont ide, és most te jössz, kedves barátnőm! - csacsogta negédesen Keyria.
- Ez nem ér! - csapott a széke karfájára Sireyna. - Honnan ismersz te ilyen szavakat?
- Általános műveltség, kedvesem! De most inkább gondolkodj szépen, mert ha nem sietsz én nyerem ez a kört is.
- Undok vagy! - zsörtölődött durcásan Sireyna. - Ezzel nem is lehet új szót alkotni… Én persze voltam olyan előzékeny, hogy a ˝szilfával˝ kedveskedtem neked. - A játék amit játszottak, borzasztó egyszerű volt. Valaki kitalált egy szót, és a másiknak az utolsó betűket kellett használnia egy másik szó első betűihez. Minél többet használt, annál több pontot kapott érte. Ha például az első szó utolsó négy betűje alkotja a második szó első négy betűjét, akkor négy pont jár. Kettő esetén csupán kettő, és így tovább. Volt egy a gondolkozásra szánt időkorlát is, amit azért határoztak meg, hogy a játék minél pörgősebb legyen. A két Istennő jobb híján így volt kénytelen eltölteni az idejét, mert a központban egyáltalán nem akadt semmi feladat. Minden műszakban háromszor meg kellett csinálni a tíz perces rutinellenőrzéseket, de ez volt minden. Ha nem lett volna valami, amivel lekötik a figyelmüket, akkor egész biztos egykettőre elaludtak volna, ami egy vészhelyzet, vagy a sokkal reálisabb fenyegetést jelentő ellenőrzések alkalmával nem lett volna túl szerencsés. Valószínű volt az is, hogy ezért látta el két fő azt a feladatot, amire egy is elég lett volna. Az a szólánc játék például a Földről származott. Az egyik első osztályú Istennőnek köszönhetően az utóbbi időben az egész Yggdrasil-t csaknem ellepték az ehhez hasonló szórakozást kínáló lehetőségek. Amiknek meglepően nagy sikerük volt, és ezt itt hatványozottan kellett értelmezni.
- Próbálkozz, mert ha csak nyavalyogsz, akkor tényleg veszítesz. - figyelmeztette Keyria a társát.
- Igyekszem… - felelte gondterhelten a világosbarna hajú Istennő. . De ismerd be, hogy jól feladtad a leckét…! - a munkatársa csak bólintott. - Lássuk csak… szóval N és X. Fenébe, hogy legalább az utolsó két betűt fel kell használni. X el tudok egy nagy csomó szót.
- Sajnos ez a szabály, tudod jól. - mondta szomorú hangsúllyal Keyria. - Minimum az utolsó két betű…
- Tudom, tudom… - bólogatott csalódottan Sireyna. - Xn… x….- mindent beleadva próbált megfelelő szót keresni. - Xn… Xne… Xneblalubaba? - Mindkét Istennő pislogva nézett.
- Hé… Ugye tudod, hogy ez nem is értelmes szó? - kérdezte végül Keyria.
- Aha… - Sireyna megsemmisülten sóhajtott. - Asszem feladom. Nyertél.
- Tényleg…
- Csalódottnak tűnsz.
- Igen, az is vagyok. Most megint marad a semmittevés.
- U-nal-mas! - szótagolta Sireyna. - Ne nézzük meg, hogy van-e valami változás? - Keyria lassan elfordította a fejét, hogy vessen egy pillantást a központi terminálra.
- Mint mindig: most is semmi. - jelentette ki unottan.
- Pedig már reménykedtem… Na mindegy. Nem tudsz valami új játékot?
- Az a baj, hogy már mindegyiket próbáltuk. Fogalmam sincs, hogy mit csináljunk.
- Egyszer mi is ellátogathatnánk a Földre. Biztos izgalmas lehet. Gondold csak el, mennyi izgalmas játékot találhatnánk…
- Na igen, de ahhoz meg kellene szereznünk a szükséges engedélyeket. - sóhajtott fáradtan Sireyna. - Az pedig nem is olyan egyszerű.
- Úgy tudom most is vannak olyanok odalent, akiknek csak utólag hagyták jóvá az engedélyeit. Mi lenne, ha megpróbálnánk…
- He-he… Szerintem ez az utólagos jóváhagyás nem olyan jó ötlet. Mi van, ha valakinek épp akkor telik be a pohár, mikor mi lenézünk? Végül is nem hagyhatják, hogy mindenki csak úgy kedvére kiruccanjon a Földre és vissza.
- Igazad van. - ismerte el kelletlenül Keyria. - És különben is mit csinálnánk odalent? Semmit nem ismerünk, és a Föld elég nagy ahhoz, hogy könnyedén eltévedjünk.
- Hát szerintem azért egyszer érdemes lenne kipróbálni, hogy milyen. - kacsintott a másik Istennő vidáman. - És egy kis segítségkéréssel mindent megoldhatunk. Végül is Istennők vagyunk, vagy nem? Biztos vagyok benne, hogy tökéletesen boldogulnánk.
- Hát ha te is benne vagy, akkor egyszer tényleg kiruccanhatnánk! - Keyria az egyik fekete hajtincsével kezdett játszani. - Már alig várom! Annyi mangát meg társasjátékot összeszedek, amennyit csak elbírok.
- Csak ne olyan hevesen! Az ilyen kis apróságok mind pénzbe kerülnek. Neked mennyi földi fizetőeszközöd van?
- Ö… lássuk csak… Kb. semmi. De ahogy te is mondtad, majd csak megoldjuk valahogy.
- Legfeljebb elvállalunk valami földi munkát. - Sireyna komolyan gondolkodóba esett. - Biztos még az is sokkal jobb, mint itt ülni és szóláncokat fűzögetni. - A barátnője egyetértően bólogatott.
- Addig is eszembe jutott egy másik játék. Én gondolok valamire, neked pedig ki kell találni, hogy mi az. Meg is van…
- A Föld.
- Ho… honnan tudtad?! - kérdezte meglepetten, Keyria, és szinte kiugrott a székéből.
- Hát… mondjuk úgy hogy ebben a játékban én vagyok a jobb. - hangos nevetés töltötte meg a termet. - Egyébkén a viccet félretéve csak ráhibáztam. Nyilvánvalónak tűnt…
- Mázlista! Akkor most kezdjük el rendesen… Mindjárt kitalálok valami nehezet…
- Álljunk csak meg egy kicsit… - emelte fel a mutatóujját figyelmeztetően Sireyna. - Most én jövök.
- Ja tényleg. Bocsika…
- Na akkor lássunk valami egyszerűt, kezdetnek. - szórakozottan dobolni kezdett a széke karfáján, - Meg is van. Azt hiszem ez megfelelő.
- Akkor kezdem is. - Keyria vett egy mély levegőt. - Egy személyre gondoltál?
- Nem.
- Akkor egy fogalom?
- A… á…
- Tárgy…?
- Igen.
- Szuper! Egy már megvan… Tehát ez a tárgy elfér a tenyeremben? - Sireyna hangosan felnevetett.
- Azt nem hinném, Keyria. - köhintett egyet, majd megpróbált komolyságot erőltetni magára, de megint nevetés lett vége.
- Aha! - kacsintott ravasz mosollyal Keyria. - A reakciódból ítélve ez a valami jóval nagyobb annál, hogy elférjen a tenyeremben. Elárultad magad!
- Meglehet.
- Akkor menjünk tovább. A tárgy alakja… - ebben a pillanatban megszólalt egy különös, trillázó hang. Mindkét Istennő azonnal felpattant, de egy pillanatig csak döbbenten meredtek egymásra. Nem akartak hinni a tulajdon fülüknek.
- Csak nem…
- De igen! Beérkező üzenet! Alig… - Keyria gyorsan felnézett a legfőbb terminálra. A rendszerállapotot jelző kivetítés most teljesen más volt, mint a készenléti üzemmódban.
- Hűha! Ez aztán nem semmi! Egy egyes prioritású üzenet. - Sireyna a székével már felemelkedett a terminálhoz, épp úgy ahogy a munkatársa is. Mindketten megérintettek egy sima fehér felületet a szerkezet oldalán, mire egy-egy billentyűzethez hasonló adatbeviteli eszköz jelent meg előttük. Mindössze annyiban különbözött egy normál klaviatúrától, hogy ezen gombok helyett húrok voltak.
- Azt hiszem ma megérte bejönni dolgozni. - lelkendezett Keyria. - Ez valóban egy nagyon fontos üzenet.
- Igen én is látom. Csak elég zavaros az adás… Futtassuk át pár szűrőprogramon.
- Én már el is indítottam kettőt. Ezek a ritkán használt frekvenciák sajnos elég instabilak. Hiába ellenőrizzük mindig a rendszereket, sajnos idővel mindig elhangolódnak.
- Ezt csak úgy lehetne kiküszöbölni, ha folyamatosan menne egy vezérlőjel. Erre viszont nincs lehetőség… Minden esetre pár perc és a számítógép korrigál. Addig is készítsünk elő néhány dolgot, ami fontos lehet.
- Jó ötlet. Elindítok egy felvevő programot, hogy archiváljuk az üzenetet. Lehet hogy csak egyszer sikerül leadni.
- Én pedig bekapcsolom az összes tűzfalat. Soha nem lehet tudni…
- A Démonokra gyanakszol? - kérdezte Sireyna-t a társa kissé meglepetten. - Gondolod, hogy az ő kezük van a dologban?
- Soha nem lehet tudni… - vonta meg a vállát az istennő. - Egy ilyen üzenetben egész vírusseregeket el lehet rejteni. Teljesen logikus, hogy a Démonok valami olyasmivel próbálkoznak, amiről tudják, hogy nem fogjuk támadásnak nézni. Egy váratlan üzenet az alig használt központba, és a bejuttatott vírus segítségével hamarosan az övék az összes jelszó, ami csak létezik az Yggdrasil-ban. Mi meg csak pisloghatunk, és holnaptól már a Daimakaicho parancsait követjük, mert a Démonok elfoglalták Yggdrasil-t. Aztán következnek a halandó világ, végül minden az övék lesz…
- Hű… - nézett a szeme sarkából a barátnőjére bizonytalanul Keyria. - Ezt jól kigondoltad. Nem vagy te egy kissé paranoid…?
- Miért kérded?
- Áá… semmi… izé… Betöltök én is néhány víruskeresőt. - Gyorsan megpendített néhány húrt. - Asszem a kedvenc barátnőmnek megártott a munka. Jobb lesz vigyázni rá… - Gondolta aggódva.
- Hé te! - szólt rá. Sireyna gyanakodva. - Csak nincs valami mondanivalód? Furcsán nézel rám…
- Én? Ugyan csak képzelődsz! Csak… izé… aggódom mi lehet az üzenetben! - Ekkor felvillant egy kis kék hologram körülbelül szemmagasságban a levegőben. Ez mentette meg a kínos magyarázkodástól. A kivetítés egy kis sávot ábrázolt, ami egy pillanat alatt teljesen feltöltődött. Ekkor a terminál felett lebegő nagy hologram átalakult, és mindkettőjük által ismert formát vett fel.
- Nocsak, ez érdekes! - mondta izgatottan Sireyna. - Úgy tűnik a Soul Society-ból érkezett. Hiszen onnan már nagyon régen nem kaptunk egy üzenetet sem…
- Pontosabban mondva még egyszer sem kaptunk. Se üzenet, se értesítés… még egy üdvözlőlap sem. Ez azért elég udvariatlan, nem?
- Csakhogy mi sem küldtünk még egyszer sem ilyesmit.
- Ez is igaz. Talán tényleg nem most kellene arról vitatkoznunk, hogy ki volt az udvariatlanabb… - Keyria hirtelen elhallgatott. - De nézd csak! Dekódoltuk az első állományt.
- Látom már… - Sireyna fanyalogva megcsóválta a fejét. - Csak első osztályú és afeletti engedéllyel lehet megnyitni a többit. Ez tényleg valami irtó fontos dolog lehet. Néha azt hiszem, hogy minket meg semmibe vesznek…
- Kíváncsi vagy, mi? - kérdezte a barátnője vidáman. - Talán majd kukucskálhatsz, ha egy illetékes megnyitja. De van itt még valami. Ez is érdekes… Ezek szerint ha lehetőség van rá, akkor az üzenetről először Sif-donót kell értesíteni.
- Hát, ez éppen megoldható… De miért pont őt? Szerintem ennek is valami közel lehet ahhoz a régi egyezséghez.
- Talán… Sőt biztos. De itt csak ennyi áll. A többi fájlhoz már nem elég a mi engedélyünk. Légy szíves értesítsd Sif-donót, addig én kitisztítom a maradék állományokat a háttérzajtól.
- Vettem! - Sireyna katonás éllel a hangjában válaszolt. - Azon nyomban hozzálátok a feladathoz!
- Tényleg jól vagy? - Nézett a társára Keyria.
- Tudod min gondolkodom? Azon, hogy miért hívják ezt a helyet ˝Különleges Diplomáciai Kapcsolatok Központjának˝, mikor csak egyszerű üzenetrögzítők vagyunk? Alig használt üzenetrögzítők, ráadásul.
- Ezen még ráérsz agyalni, ha megint nem lesz semmi dolgunk.
- Közben létrejött a kapcsolat… - súgta izgatottan Sireyna, majd megköszörülte a torkát, és adásra állította a fölébe elhelyezett apró, mikrofonnal kombinált hangszórót. A kis fehér-kék szerkezet tökéletesen közvetítette a hangokat, és nem akarta hogy az idegességét hallani lehessen a vonal túlsó végén. - Sif-dono, itt Sireyna másod osztályú, hármas típusú korlátozott Istennő. Egy nagyon fontos üzenet érkezett a számodra. Kérlek válaszolj…
Sif Istennő jól eső érzéssel nézett végig a virágoskerten. Egy körülbelül háromszáz méteres sugarú körben szinte semmi mást nem lehetett látni, csak különböző fajtájú, de egyaránt gyönyörű virágszálakat. Valójában kisebb ágyásokra volt felosztva, amiket keskeny utak választottak el egymástól. Az egész kert egy épület tetején helyezkedett el, ami funkcióját tekintve könyvtár volt. Egyike az Yggdrasil-ban megtalálható számtalan épületnek, amelyek az információ kincsesbányái voltak. Itt meg lehetett találni az egész világmindenség tudásanyagát. Folyamatosan bővült, mivel a végtelen egyáltalán nem volt statikus. Az idő múlásával folyamatosan változott, és ez így volt rendjén. Ez volt az egyik kedvenc helye, ahova gyakran ellátogatott, hogy egy kicsit gyönyörködjön a virágokban. Ezzel nem volt egyedül, mert a kert most is csak úgy nyüzsgött az élettől. Megannyi Istent és Istennőt lehetett látni, amint magányosan, vagy csoportokba verődve sétálgattak. Épp a pihenő idejüket töltötték, és a kemény munka után jól jött egy kis kikapcsolódás.
Mint mindig, most is az kedvencét hagyta legutoljára, egy olyan virágot, aminek nem volt neve. Magában az ˝elmúlás szirmainak˝ nevezte el, de ezt nem lehetett hivatalos névadásnak tekintetni. Ez a faj már nagyon ritka volt, csupán az Yggdrasil kertjeiben lehetett megtalálni. Gondosan végignézte az ágyást, amiben pontosan negyvenhárom szál volt a névtelen virágból, ami sok mindenben különbözött a többitől. A szára és a levelei olyan feketék voltak, mintha teljesen elnyelték volna a fényt. A sok apró kis szirma viszont mintha maga az anyagiasult ragyogás lett volna. Ez a kettős ellentét alkotta ennek a páratlan virágnak az igazi szépségét. Sif végignézte mind a negyvenhárom szálat, és észrevette, hogy az egyik megváltozott mióta egy nappal ezelőtt meglátogatta. Legalább kétszer akkora fényaura vette körül, mint az összes többit. Ez egy nagyon különleges esemény előjele volt. A névtelen virág készen állt a szirmai kibontására. Az Istennő egy pár pillanatig csak nézte, miközben az ajkait résnyire nyitotta. Még őt is meglepte ez az esemény. Az ˝elmúlás szirmainak˝ virágzásáról csak annyit lehetett tudni, hogy a növénynek körülbelül tizenháromezer évig kellett fejlődnie ahhoz, hogy bekövetkezzen. Pontosan nem lehetett megmondani, mert rengeteg változó is szerepet játszott benne. Talán egy közepes kapacitású számítógépes rendszer könnyedén előre tudta volna jelezni, de Sif szerint erre nem volt semmi szükség. Legutoljára jóval több mint kétezer éve volt szerencséje ilyen alkalomhoz, és azóta sem feledte el. Lassan elmosolyodott, megtette az ilyenkor szükséges lépéseket. Egyetlen határozott mozdulattal leszakította a virágszálat.
A névtelen virág csakis a pusztulás közben volt képes kibontani a szirmait. Ez egy rövid ideig tartó, de annál intenzívebb és csodálatosabb jelenség volt. Néhány pillanatig semmi sem történt, aztán megkezdődött a folyamat. A szárat és a leveleket lassacskán belső ragyogás járta át, szétszaggatva ezzel az eredeti fekete színüket. Végül az egész növény színtiszta fénnyé változott. És ekkor a szirmok teljes pompájukban kinyíltak. Sif megbabonázva figyelte, amint a tündöklő jelenség lassan őt magát is körülöleli. Mindenki aki a közelben volt, néma áhítattal figyelt. Egy pisszenést sem lehetett hallani, hiszen egyikük sem látta még a szirombontást. Néhány másodpercig megmaradt a virág körül a hatalmas fényburok, aztán az egyik szirom hirtelen lehullott. Lassan zuhant a föld felé, miközben folyamatosan csillámló porrá omlott szét. Ez a por beterítette a talajt, és a többi névtelen virágot is. Az elsőt egy újabb szirom, majd még egy követte, és pillanatokon belül az egész virág átváltozott. A szál, amelyet Sif Istennő a kezében tartott, megszűnt létezni. Ezzel azonban új életet hozott létre. Azon a helyen, ahová a legtöbb csillámpor esett, három új virág fog nőni. Sif elgondolkozva állt, mert nagyon jól tudta, hogy ha ez bekövetkezik, át kell majd ültetni az egész ágyást, hogy akkor is ilyen takaros rendben legyen. Ezt a feladatot személyesen fogja elvégezni, méghozzá a saját kezével. Már alig várta, de most vissza kellett térnie a munkájához. Magas rangú Istennőként rengeteg dolga volt, és csak nagyon kevés ideje maradt az ehhez hasonló kikapcsolódó tevékenységekre.
Még egyszer utoljára beleszimatolt a levegőben terjengő virágok illatának egyvelegébe. Közben a kellemesen lágy szellő beletúrt aranyszőke hajába, amitől a tincsei egy ideig össze vissza repkedtek az arca előtt. Majdnem elnevette magát, amikor arra gondolt, hogy így egész biztos nem nyújt valami méltóságteljes látványt. Apró trillázás zökkentette ki a gondolatmenetéből A hang az apró kommunikátorból érkezett, ami a jobb fülében helyezkedett el. Halkan felsóhajtott, és rosszallóan megcsóválta a fejét. Valóban késésben volt, de hogy máris nélkülözhetetlen legyen, azt nehezen tudta elképzelni. Többször is gondolt már arra, hogy mi lenne akkor, ha használná a befolyását, és kicsit több szabadidőt intézne magának. Mindig sikerült ellenállni a kísértésnek, ahogy most is. Bekapcsolta a készüléket, ám mielőtt bejelentkezhetett volna, egy izgatott, de udvarias hang jelentkezett be, majd ledarált pár mondatot. Akkor is felismerte volna a hang tulajdonosát, ha nem mutatkozik be.
- Üdv, Sireyna-chan! - köszönt vidáman a fiatal Istennőnek. - Nagyon idegesnek tűnsz. Valóban fontos lehet az üzenet… - A vonal túlsó végéről egy meglepett, fájdalmas nyögést, és egy távolról érkező kuncogást hallott. Ebből arra következtetett, hogy az izgatott Sireyna véletlenül kihangosította a kommunikátort. Biztos volt benne, hogy el akarta titkolni előle titkolni az érzelmi állapotát, és amikor ő megemlítette a társa kinevette. Elhatározta, hogy őt is megtréfálja egy kicsit. - Á… Hallom te is ott vagy, Keyria-chan! Nagyon régen nem találkoztunk, lányok. Hogy megy a sorotok Diplomáciai Központban? - A nevetés hirtelen elhallgatott és apró sikkantásnak adta át a helyét.
- Na… nagyon jól, Sif-dono. - szólalt meg végül Sireyna. - Csak egy kicsit izé… unalmas.
- Nocsak, nocsak… Akkor ez az üzenet igen csak üdítőleg hatott rátok.
- Nos… ige. Mondhatjuk így is… Sif-dono.
- Esetleg megtudhatnám, hogy mi áll benne, és hogy miért engem értesítettetek? - kérdezte egy pár pillanat szünet után. - Nem hiszem, hogy csak a hangom akartátok hallani.
- Ja tényleg, el is felejtettem… - Sireyna megköszörülte a torkát, és sikerült többé-kevésbé hivatalos. - Az üzenetet kifejezetten neked címezték. Ha te nem lennél elérhető, akkor is csak egy első osztályú Istennő képes megnyitni, így ez számunkra nem volt lehetséges. - Sif tisztán kihallotta a fiatal Istennő hangjából a felháborodást, és nagyon jól mulatott rajta.
- Ez nagyon érdekes, kedvesem. Ki küldhet nekem üzenetet a Diplomáciai központon keresztül?
- ˝Feladó˝ nincs rajta, de az állomány a Soul Society-ból jött…. Már átvizsgáltuk, teljesen biztonságos. Nem vírus, vagy ilyesmi…
- A Soul Society-ból, azt mondod? - kérdezte Sif különös hangszínnel. Elgondolkodva kisimított egy gyűrődést a palástján, amit a szél az oldala mellé fújt. Rövid időn belül már a második nagyon ritka eseményt élte át, és alig tíz perccel azelőtt még egyikre sem számított. Ez is tökéletesen bizonyította, mennyire kiszámíthatatlan volt a változó világ.
- Pontosan. Minket is nagyon meglepett a dolog. Mikor tudnál eljönni, hogy megnézd? Tudom, hogy nagyon sok dolgod van…
- Már itt is vagyok! - A Különleges Diplomáciai Kapcsolatok Központjának tágas termében két hatalmas sikoly hallatszott, miközben Keyria és Sireyna hátrapördült. Még éppen elcsípték Sif teleportáló varázslatának gyorsan eloszló fényhullámait. A szőke hajú Istennő vidáman mosolygott a majdnem halálra rémült lányokra. - Szióka! - köszönt jókedvűen. - Bocs, hogy csak így kopogás nélkül jöttem, de úgy tűnik ez tényleg halaszthatatlan.
- Sif-dono! - kiáltotta megkönnyebbülten, ugyanakkor kissé vádlón Keyria. - Kérlek ezt ne csináld még egyszer…
- Bocsi…
- Szóval… - Sireyna erőt vett magán. - Íme az üzenet… - A levegőben megjelent egy hatalmas kivetítés, aminek közepén egy bonyolult mintázat táncolt. Ide kellett Sif kódja. - Ha gondolod kimegyünk, amíg megtekinted…
- Arra semmi szükség… - jelentette ki határozottan az istennő, miközben Sireyna-ra kacsintott. - Maradjatok csak, és figyeljetek jól… - Ezután felemelte a kezét, mire a hologram mintázata átalakult, végül teljesen eltűnt. A kódot elfogadta a rendszer, és az üzenet kivetítődött. Mindössze két lényegre törő szóból állt, amit egy aláírás tett teljessé.
- Ennyi?! - kérdezte magáról egy pillanatra megfeledkezve Keyria. - Ezért volt a nagy felhajtás? - aztán hirtelen észhez tért. - Azaz ez egy merőben szokatlan üzenet…
- Egyáltalán nem az. - mondta sejtelmesen Sif. - Sőt, nagyon is lényegre törő. Nem is vártam volna mást a Halálistenek vezetőjétől…
- Engem ki ráz a hideg a Shinigamik-tól. - jelentette ki megborzongva Keyria. - Olyan ijesztőek…
- Nem kéne az előítéleteid alapján beszélned, amíg nem találkozol közülük valakivel, ugye tudod? - kérdezte Sif mosolyogva. - Ők nem rosszak… Ugyan úgy végzik a dolgukat, mint mi. Csak az ő feladatuk kissé morbidabbnak tűnhet, de ugyanúgy hozzátartozik a világ rendjéhez.
- Szerintem Keyria csak azt akarta mondani, hogy a kultúránk miatti különbség miatt idegenkedik a Halálistenektől. - Kelt a barátnője védelmére Sireyna, noha egyáltalán nem érte őt semmiféle vád. - És én egyet is értek vele. A Shinigami-k teljesen másként élik az életüket mint mi.
- Ebben tökéletesen igazatok van. - ismerte el Sif még mindig mosolyogva. - De ha mind ugyan olyanok lennénk, abban nem lenne semmi vicces… És a Halálistenek is legalább annyira különböznek egymástól, mint amennyire mi. Épp ez a változatosság olyan csodálatos mindenben.
- Sif-dono… - kezdte tétovázva Keyria. - Azért mondod ezt, mert te már találkoztál velük…?
- De még mennyire! - nevetett fel vidáman az Istennő. - Már elég régen történt, de mégis mintha csak tegnap lett volna… Nagyon izgalmas kaland volt, szívesen átélném újra és újra. - Vágyakozva nézett maga elé.
- Én azt hallottam, hogy a Shinigami-k folyton csak a halálról beszélnek. - Nézett fenyegetően Sireyna. - Órákig tudnak beszélni a különböző kivégzési módokról… Egy tapodtat sem mozdulnak a kardjuk nélkül és ha bárki csak úgy merészel rájuk nézni, ami nem tetszik neki akkor… - pillanatnyi hatásszünetet tartott. - NYISSZ!!! Csak egy villanás látszik, és már vége is van! - Sif és Keyria ijedten húzódtak hátra. Mindketten elkerekedett tekintettel nézték a veszélyesen hadonászó lányt, aki épp azt imitálta hogyan csap le a gonosz tekintetű Shinigami a rettegő áldozatára. Természetesen mindkettőt egyaránt ő játszotta.
- Te… - súgta oda Sif óvatosan Keyria-nak. - Minden rendben van vele? Szerintem bekattant…
- Na igen… - válaszolta a másod osztályú Istennő széles erőltetett mosollyal. - Előfordul ilyesmi. Majd elmúlik. - Ekkor Sireyna hirtelen visszatért a valósághoz.
- Hm…? - nézett rájuk kérdőn. - Ti meg miért húzódtatok el? Na mindegy… Sif-dono, tényleg így van?
- Nem hinném… - rázta meg a fejét gyorsan a magas rangú Istennő. - Ki mondott neked ilyesmit?
- Valahol hallottam…
- Ez a pletyka eléggé túloz. - váltott komolyra Sif. - A Shinigami-k nem csak a halállal foglalkoznak… az pedig végképp nem igaz, hogy kedvtelésből öldökölnének. Ők ugyan úgy szeretik az élet szép dolgait, mint mi. A rendet… a művészeteket… a virágokat… - A két Istennő minden egyes szavára odafigyelt, ezért kissé úgy érezte magát, mintha most is az Egyetemen tartana nekik előadást, mint régen. Már akkor is szinte elválaszthatatlanok voltak. - Ugyan úgy képesek szeretni, vagy tiszta szívből nevetni mint mi. És ami a legfontosabb, rengeteg halandó lelket mentenek meg attól, hogy Hollow-vá változzanak. De ha ez esetleg megtörténik, még akkor is megmenthetik őket, hogy eljussanak a Soul Society-be. Ez egyáltalán nem annyit jelent, hogy egy karddal össze-vissza hadonászva lekaszabolnak minden ellenfelet. Néha sokkal nehezebb döntéseket kell meghozniuk, mint gondolnátok… Tanúja voltam, úgyhogy tudom mit beszélek. - Várt egy pillanatot, hogy a két lány feldolgozhassa amit mondott, majd kissé indulatosan folytatta. - De vannak köztük önző, meggondolatlan, beképzelt és erőszakos figurák is. Na persze ez is a ˝nagy változatosság része˝ vagy mifene… de akkor is kibírhatatlanok. Az ilyeneket legszívesebben… Na de mindegy, ez most nem ide tartozik. - Hirtelen elmosolyodott, és bizalmasan az egykori tanítványaira kacsintott. - Le merem fogadni hogy néhány jó képű Shinigami nektek is tetszene… he-he…
- ˝Jóképű… - kérdezte bizonytalanul Sireyna.
- …˝Shinigami˝? - fejezte be a barátnője. Mindketten elég szkeptikusan, nagyokat pislogva nézték Sif-et.
- Mi az? Csak nem arról is terjed valamiféle pletyka, hogy a Halálistenek mind ápolatlan ronda szörnyetegek? - a két lány lassan bólintott. - Nem hiszem el. - sóhajtott kimerülten az Istennő. - Mi lennénk azok az Istenek, akik minden lény egyenlőnek, és ugyan olyan fontosnak tekintünk. Néha pedig még az előítéleteinktől is képtelenek vagyunk szabadulni.
- Sif-dono… elnézést, nem akartunk elszomorítani. - Próbálta felvidítani a magasabb rangú Istennőt Keyria. - Tudjuk, hogy ezek csak szóbeszédek, és nincs semmi alapjuk. Egy pillanatra sem vonjuk kétségbe a szavaidat. Ha még is így tűnt akkor fogadd a legmélyebb bocsánatkérésünket. Az egész azért lehet, mert csak annyit tudunk róluk, amennyit a tanulmányink során elsajátítottunk, és ez elég kevés ahhoz hogy határozott véleményt formáljunk. Mg egyszer…
- Nem, ne kérj bocsánatot… - kacsintott a kissé megszeppent Istennőre Sif. - Nem a ti hibátok. De azt hiszem valamit kezdenünk kell ezekkel a ˝pletykákkal˝. Talán ha többet tanulnánk róluk…
- Miért nem tartjuk gyakrabban a kapcsolatot? - vetette fel lelkesen Sireyna.
- Ez… sajnos nem lehetséges. - csóválta meg szomorúan a fejét Sif. - Ti is tudjátok, hogy milyen komoly oka van. Sajnos a két nép nem tarthat fent folyamatos kapcsolatot…
- Milyen kár… - bólintott egyetértően Keyria. - Pedig ezek alapján én is szívesen megismernék néhány Shinigami-t.
- És én is. - csatlakozott széles mosollyal Sireyna. - Természetesen jó képű, kedves Halálistenek előnyben…
- Hm… előbb még nem egészen ezt mondtátok… - nézett rájuk Sif tetetett rosszallással, amit a két másod osztályú Istennő csak széles vigyorral viszonzott. - De ha így áll a helyzet… Könnyen lehet, hogy a közeljövőben sor kerülhet ezekre a találkozásokra. Minden attól függ, hogy milyen híreket kapunk odaátról. Azaz, tegyük meg szépen azt, ami az üzenetben áll, és hívjuk vissza a Soul Society-t.
- Máris, Sif-dono! - nyúlt a terminálja felé habozás nélkül a két Istennő.
- Azért ne törjétek össze magatokat az igyekezetben… - nevetett Sif jókedvűen.
- A kapcsolat hamarosan létrejön! - jelentett ki Keyria miután a keze villámgyorsan végigszáguldott a húrokon. Meg akarta mutatni, bár gyakorlatilag egész nap csak várakoznak,ha kell képesek villámgyorsan dolgozni.
- A csatorna már létre is jött, és stabil. Néhány másodperc, és képet is kapunk… - Alig hogy ezt Sireyna kimondta, a levegőben megjelent egy jókora vibráló folt. - Mindjárt kitisztítom… csak egy pillanat. - Végül sikerült egy kristálytiszta hologramot létrehozni. A két másod osztályú Istennő kíváncsian nézett fel a munkájából, egyenesen Yamamoto Genryuusai-ra. - Döbbent csend támadt a teremben.
- Hű… - szólalt meg végül Keyria.
- Öreg… - tette hozzá a munkatársa. Aztán Sif mindkettőjük fejét gyorsan lenyomta a termináljuk alá. Néhány panaszos morgás hallatszott, de az idősebb Istennő egy-egy barackkal elhallgatatta őket. Az öreg Shinigami érdeklődve figyelte a jelenetet.
- Nocsak, Sif-sama… Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan választ kapok.
- Bizony elég rég volt, Shigekuni-kun! - Sif végre elengedte a foglyait. - Megkaptam az üzenetet, és azonnal tudtam, hogy fontos dologról van szó. Ennyire nagy a baj?
- Egyelőre még nem. - közölte a Shinigami. - De az lehet belőle.
- Akkor mondj el mindent, és remélem találunk valami megoldás. - A három Istennő ezután gyakorlatilag szóról szóra meghallgatta a jelentést, amit Hitsugaya Toushiro tett Yamamoto Genryuusai-nak. Ezután bontották a vonalat, de előtte megegyeztek hogy némi megbeszélés után újra felveszik a kapcsolatot.
- Ez elég komolynak tűnik, Sif-dono. - mondta aggódva Keyria. - Mit tegyünk?
- Először is értesítem a Mindenhatót. Azután fel kell állítanunk itt egy válságstábot. Valamint szükség lesz valakire, aki komolyabb földi gyakorlattal rendelkezik… - - Elgondolkozva nézett maga elé, miközben felsorolta a teendőket. - A ti dolgotok egyelőre csak annyi, hogy várjatok itt, hátha jön egy újabb üzenet. Nemsokára visszatérek…
- Igen is, Sif-dono! - válaszolta a két Istennő teljesen egyszerre, majd végignézték, ahogy elteleportál. - Ajaj… - sóhajtották végül, mert tudták, hogy a lazsálásnak immár vége.
