Másnap, Július 15.-én Ichigo kicsattanó egészségben ébredt. Amikor kinyitotta a szemeit nem látott senkit maga körül, viszont azt egyből tudta, hogy hol van: Urahara boltjában. Annyiszor sérült már le a barátival, és annyiszor volt ezen a helyen ápolva, hogy amint meglátja a mennyezetet, egyből tudja, hogy hol is van. A tolóajtó susogó hangjára lett figyelmes és látta, hogy tanára egy tálcával a kezében szlalomozik be a szobába. Minden pillanatban attól félt, hogy vagy a srác elejti a tálcát és a rajtalévő tányér tartalma majd szépen magán fog kikötni. Kisuke nagy nehezen beérkezett, letette a beteg elé a tányért majd unszolta a fiút, hogy egyen. Ichigo vonakodott, hisz az előtte ülő egyszer már megpróbálta megölni, miért ne akarná most is.
-Bocsáss meg nekem kérlek. Nem tudom mi jött rám tegnap. Tényleg nagyon sajnálom ami történt, hisz nem szoktam ilyen erőszakos lenni, csak néha.
-Akkor a tegnapi nap a "néhába" tartozott.
-Hát, nem nagyon. Csak akkor dühödök be, ha egy bunkó alakkal futok össze. - Ichigo erre elég dühös képet vágott. - Ah! Ne érts félre! Nem rád értettem. Az a helyzet, hogy te igazán kedves fiú vagy, így biztos, hogy nem a te hibád volt. Én kutyultam el a dolgokat.
-Ami volt elmúlt, nem? Borítsunk fátylat a múltra és lépjünk tovább. - majd Ichigo egy hatalmas vigyort eresztett.
-Köszi.
-Amúgy, ez mi? - majd a narancssárga hajú rámutatott a tányér tartalmára.
-Leves. Jót fog tenni. Csak bátran fogj hozzá és pusztítsd el az egészet. Tegnap nem hiszem, hogy sokat reggelizhettél.
-Ez igaz. - majd a beteg hozzá látott a tányér tartalmának, nem sokkal később az el is fogyott.
-Figyi, neked Július 15.-én van a szülinapod, igaz?
-Honnan tudod?
-Urahara részletes beszámolót tartott rólad. Na de ez mellékes. Kérlek készülődj, elmegyünk valahova.
-Hova?
-Majd meglátod, ha odaértünk.
Ezek után Kisuke nem mondott semmit Ichidónak, így az szót fogadott és felöltözött. Ki mentek az utcára, fogtak egy taxit és Kisuke bemondott egy címet. Amikor már a közelben voltak Ichigo rá jött hová is mentek: a vidámparkba.
-Most komolyan egy vidámparkba megyünk?
-Miért? Te nem akarod?
-Azt azért nem mondtam, de akkor is... Miért pont ide?
-Ez lenne az én meglepetésem a számodra.
-Mire föl?
-Viccelsz velem, ugye?
-Miért tenném?
-Tényleg elfelejtetted?
-Mit?
-Jesszusom, Eperke... Úgy tűnik elég sok szőke beütés van a narancssárga hajadban.
-Ezt most miért mondod?
-Ma van a szülinapod, vagy tévedek?
-Szülinap? - áramszünet... - Ah!
-Beugrott végre? De amúgy, Tanjoobi omedeto.
-Öm... Arigatou.
-Akkor bemegyünk?
-Naná!
Ezzel Kisuke és Ichigo együtt bementek a vidámpark kapuján, és elsőnek rögtön a hullámvasutat célozták meg. Annyiszor mentek rajta, míg végül a hullámvasutat felügyelő leparancsolta őket, azzal, hogy rosszul lesznek. Addig nem is volt gond míg ültek, de amikor ki akartak szállni, bizony mindkettejük lába alól kiszaladt a talaj. Szépen seggre ültek, majd egy hatalmasat nevettek rajta. Kicsit szédülve, de felálltak, majd elindultak előre. Következő célpontjuk a céllövészet volt. Kisuke lőtt egyet és egy maszkot talált el, ami hasonlított Ichigo lidércmaszkjára. Utána Ichigo lőtt, de az mellé ment. Ekkor Kisuke tanítvány mögé lépett, megfogta annak a kezeit és mutatta neki, hogy mit kell csinálni. Ichigo belepirult a másik érintésébe és valamiért dejavu érzése támadt. Fel sem eszmélt, de már lőtt egy kisebb plüssállatot. Ezt odaadta Kisukének a maszkért, amit kapott. Így sétáltak tovább, majd jöhetett a nagyszállós. Ahogy arról is kóvájogva lejöttek, Kisuke meghívta Ichigot egy hamburgerre. El is mentek egy kisebb sátorhoz, ott rendeltek egy-egy nagy hambit és mellé kólát. Ahogy elpusztították a finom ételt, ismét elindultak a tömegbe. Valahogy egyiküknek se volt kedve bármire is felülni, így a közelben lévő park felé indultak. Ott leültek egy fa tövébe, de Kisuke rögtön felpattant, és elrohant. Ichigo értetlenül ült egy helyben, úgy érezte faképnél hagyták. Öt perc se telt el, megpillantotta tanárát, két kezében fagyival. Életmentőnek számított a hűsítő abban a forróságban. Most mind a ketten egy-egy fagyit nyalogattak, közben a tó vizének felszínét nézték. A Nap már épp lemenőben volt, ekkor Kisuke felállt és nyújtotta kezét Ichigonak.
-Utoljára felülünk az óriáskerékre?
-Mehetünk. - majd Ichigo elfogadta a másik segítségét és felállt.
Be is szálltak az egyik gondolába, majd indulhatott a menet. Lassan mentek egyre feljebb, Ichigo pedig egyre kellemetlenebbül érezte magát. Olyan érzése támadt, minta Kisuke csinált volna vele valamit, de képtelen emlékezni rá. lehajtotta a fejét, majd megszólalt.
-Öm... Mond csak, Kisuke.
-Igen? - erre a szólított felkapta a fejét.
-Amíg aludtam, csináltál velem valami... furcsát?
-Mit értesz a "furcsa" alatt? - Kisuke meglepődött. "Talán Ichigo emlékszik a csókra?" - gondola magában.
-Hát, én sem tudom pontosan... Valami furcsát...
-Talán erre gondolsz? - majd Kisuke egyik kezén megtámaszkodott Ichigo mellett, a másikkal megfogta annan állát, majd ajkaikat összeérintette. Ichigo elkerekedett szemekkel figyelte az előtte lévőt, fel sem eszmélve a helyzetre, amiben éppen van. Valamiért szíve egyre hangosabban kalimpált, már attól félt, hogy Kisuke meghallja. És megtörtént, amire az Aizuru fiú nem számított: Ichigo másodszorra is visszacsókolt. Amikor elváltak, a kis Eperke még zihált egy kicsit, majd végül megszólalt.
-Szóval ez volt az, ami eddig bökte az oldalamat...
-Ichigo?
-Amikor eszméletlen voltam, megcsókoltál, igazam van?
-Hát nem éppen az volt az eredeti szándékom. Csak meg akartalak itatni egy kis vízzel, de végül csóknak is lehet mondani. Mond csak, folytassuk ahol abbahagytuk, ha visszaértünk Urahara boltjába?
-Mi?
-Vagy nem akarod?
-Azt azért nem mondtam... - erre Ichigo belevörösödött saját mondandójába, ezért lehajtotta a fejét. Kisuke ezt nem hagyta ennyiben, ezért ismét megfogta Eperke állát, felemelte azt és ismételten megcsókolta a fiút, most még szenvedélyesebben. Amikor levegő híján szétváltak, egy vékony nyálcsík húzódott kettejük közé.
Lassan az óriáskerék visszaszállította a fiúkat a földre, majd Kisuke taxit hívott és visszamentek Urahara boltjába. Ichigo ment előre és amikor beléptek, egy váratlan pillanatban Kisuke kirúgta Eperke lábait, aki hanyatt esett a puha ágyra. Pislognia sem volt ideje, Kisuke már ott térdelt felette és épp hajolt le egy csókért, de Ichigo kezeivel letapasztotta száját.
-Szóval mégsem akarod. Kérlek, ne erőltesd magad.
-Nem arról van szó, hogy nem akarom... Csak tudod...
-Igen?
-Ah! Ez hihetetlenül kínos!
-Mi?
-Tudod, ez az... Öm... Első alkalmam. - a végére szinte alig hallható suttogás volt, de Kisuke még így is olyan tisztán hallotta, mintha direkt a fülébe ordítottak volna. Egy pár pillanatig értetlenül pislogott az alatta fekvő, arcát totálisan eltakaró Ichigóra, majd ahogy agya feldolgozta a beérkező infókat, úgy kapta el a röhögőgörcs. - Most meg mi van?! - háborodott fel Eperke, arca még rikítóbban vöröslött.
-B-Bocsi... - Kisuke az oldalát fogta, közben próbált lassan leállni, de néha még felrémlett neki az előzőleg hallottak, és valahogy visszakívánkozott a röhögőgörcse. - Csak, ahogy kimondtad, meg a rákövetkező oltári pirulás összessége valamiért erre késztetett. Tényleg nem akartalak megbántani, csak soha az életben nem mertem volna még gondolni se arra, hogy ezt pont a Te szádból hallom.
-Most mit mondhattam volna? Ez van és kész.
-Semmi baj vele. Amúgy köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem és megosztottad a kis titkodat velem, amit eddig is tudtam.
-Te most szórakozol velem, ugye?
-Csak egy kicsit. Na de visszatérhetnénk arra, amit már előzőleg elkezdünk? Vagyis, akarom mondani, kezdeni akartunk?
-Ne engem kérdezz... - Ichigo zavarodottan fordította félre a fejét, kezével takarva el arcát.
Kisuke ekkor egy rést vett észre Eperke védelmén. Annyira próbálta eltakarni arcát, hogy félig kigombolt felsője alól kikandikált a finom mellkas. Kisuke félrehúzta az inget és lehajolt a kemény mellbimbóhoz, majd azt nyalogatta, erre Ichigo hirtelen nem tudott mit mondani. Felnyögött a kellemes érzésre, majd lassan átölelte Kisuke nyakát és élvezte a kényeztetést. Ichigo már kezdett egyre élénkebb lenni odalent, ezért nyögései egyre hangosabbak lettek,Kisuke tudatára adva, hogy ne totojázzon annyit, hanem térjen a lényegre. Ekkor Kisuke kigombolta Eperke nadrágját és rámarkolt a már mereven álló tagra. Az előváladék már eláztatta a boxert, ezért teljesen ragacsos volt az egész. Az Aizuru srác most lehúzta az egész nadrágot, majd Ichigót a hasára fordította. Időt se adva "áldozatának", hogy felfogja a történteket nyelvével megnyalta Ichigo bejáratát, majd lassan betolta azt. A kényeztetett hirtelen lesokkolt az érzésre és rögtön tiltakozásra fogta.
-Mi-Mit csinálsz ott?! Ne... Ott piszkos!
-Neked minden porcikád aranyat ér. Ne mondj ilyeneket. - majd folytatta tovább.
Amikor úgy érezte az a hely már eléggé csúszós, benedvesítette két ujját, majd lassan nyelvéhez csatlakoztatta őket. Ichigo csak markolászta a takarót, hangosan nyögdécselt, közben szája széléről patakban csordogált le a nyála a párnára. Kisuke most két ujjával széthúzta a barlangot így teljes rálátást kapott a területre. Már maga sem bírta tovább, ezért saját nadrágját is kigombolta, majd elővette erekcióját. Elhelyezkedett Ichigo mögött és lassan hatolt egyre beljebb. Eperke érezte, ahogy forróság önti el a testét, majd megremegett és elélvezett.
-Hát ez meg? - nézett Kisuke meglepődötten.
-J-Jó... Még...
-Kívánságod számomra parancs.
Kisuke egyre jobban nyomult befelé, majd sikeresen elmerült partnerében. Végignyalt Eperke gerincén, mire az ellazult egy kicsit, ekkor kezdett el lassan mozogni, majd egyre gyorsabban. Kisuke ebben a pózban egész mélyre hatolt, így minden alkalommal eltalálta Eperke gyenge pontját. Perceken keresztül élvezték az együttlét örömét, majd egy-egy hangos nyögés kíséretében elélveztek. Kisuke ki szeretett volna húzódni partneréből, de Ichigo kezeivel hátranyúlt és ismét beljebb tolta a benne lévő merevedést.
-Még?
-I-Igen... - ennek köszönhetően Kisuke maradék önkontrollja is beadta a lemondását, így még egy jó ideig nem hagyta Ichigót aludni.
Mire végeztek, totál kifulladtak. Kisuke kihúzódott partneréből, majd lefeküdt mellé. Átölelte Eperke derekát, mire az visszaölelt.
-Ez azt jelenti, hogy mi most járunk? - kérdezte Ichigo, majd arcát Kisuke mellkasába fúrta.
-Mondhatjuk.
-Hogy hogy csak mondhatjuk? - háborodott fel Ichi.
-Ha te akarod, akkor biztos.
-Persze, hogy akarom. Hülye.
-Most lehülyéztél?!
-Süket. - erre elkezdtek nevetni.
Eperke fájlalta egy kicsit a hátsóját, de végül boldog mosollyal adta meg magát az álmok hívogató énekének. Kisuke még nézte alvó szerelmét, majd maga is követte őt, hogy együtt álmodhassanak arról, ahogy együtt vannak és soha nem válnak el.
