-Tiéd a páciens.- lépett be Wilson a kórterembe, ahol House épp egy kómás beteg mellett rágcsálta a szendvicsét, a tévét hangosan bömböltetve.

-Szuper.- válaszolta House teli szájjal.

-Lehalkítanád?- kérte Wilson túlharsogva a televíziót.

-Nem.- hangzott az egyszerű válasz. Erre Wilson felkapta barátja mellől a távirányítót, és lejjebb vette a hangot.

-Ha nem vetted volna észre, nézem!- háborodott fel House.

-Ha nem vetted volna észre, egy beteg is van a szobában! S mormolva még hozzátette:

-Illetve kettő , és az egyiknek maradandó agykárosodása van gyógyszer túladagolás miatt.

-Nincs jobb dolgod? Brenda nővér már biztosan hiányol.- kergette el House az onkológust.

-Javíthatatlan vagy.- mondta, majd távozott.


-Hogyan győzte meg?- kérdezte kíváncsian House, ahogy feltépte Cuddy irodájának ajtaját.

Cuddy épp aktákat pakolt a szobájában. Úgy nézett ki, mintha keresne valamit. Egyáltalán nem lepődött meg, hogy a mogorva doktor berontott az irodába.

-Nem mindegy? Különben sem tartozik magára.

-Már hogyne tartozna rám. Most már az én betegem, és tudnom kell mindent róla.- hangzott a tárgyilagos kijelentés.

-Igen. Róla. De nem arról, hogy hogyan kapta. Annak semmi köze hozzá.- ellenkezett az igazgatónő még mindig keresgélve.

-Hoppá.- vigyorgott önelégülten House. Most árulta el magát. Szóval?

Cuddy arcát elöntötte a pír. Remélte, hogy az idegesítő doktor nem veszi észre, de tudta, hogy ez nem fordulhat elő.

-Tehát tényleg van valami.- mondta House. Cuddy mintha némi csalódottságot vélt volna felfedezni a hangjában, de ez nyomban eltűnt, mikor House szekálni kezdte főnökét.:

-Vacsorázni viszi? Vagy csak egy kis kufircra a lakásán? Áh! Ő a következő spermadonor?

-Tűnjön innen House!- kelt ki magából Cuddy.

-Csak nem rátapintottam a lényegre?- idegesítette még tovább főnökét. De mikor meglátta, hogy Cuddy veszélyesen közeledik egy aktával fenyegetőzve, azonnal kislisszolt onnan.


-Végre megtaláltalak.- könnyebbült meg Wilson. -Cuddy kért adjam át neked, hogy van pár feltétel a beteg diagnosztizálásával kapcsolatban. Nagy csönd. House? Nem is vagy kíváncsi mik azok?- döbbent meg az onkológus.

-Úgyis szólnak, ha olyat teszek, amit nem kéne.- válaszolta nyugodtan House. A tetőterasz párkányán könyökölt, a tájat szemlélve, s a gondolataiban merengve.

-Amúgy mit keresel itt? Nem voltál itt az óta mióta… Stacy elment.- állapította meg Wilson, tartva attól, hogy barátja talán ideges lesz, ha volt barátnőjét emlegeti.

-Igen. Tudom.- ismerte be keserűen.

-Mi van veled House? Van oka annak, hogy itt vagy. Annyi év után.

-Persze, hogy van. Lent túl sok a kíváncsi onkológus, akik ahelyett, hogy a munkájukkal törődnének, mások magánügyeiben vájkálódnak.

-Magánügy?- mosolyodott el Wilson. Mégis mi történt?

-Semmi.- mondta House.

S még mielőtt barátja bármit mondhatott volna, az ajtó kinyílt és megjelent Foreman.

-Baj van. Dührohamot kapott és esett a nátriumszintje. Már lenyugtatózták. Úgy tűnik ez mégsem SM.

-Mit nem mond.- mérgelődött a főnöke. Kérjetek hitelesebb kórtörténetet!

-Már kikérdeztük őt és a…

-Gondolod, hogy szépek és aranyosak voltak, és mindenről beszámoltak?!- vágott bele a mondandójába House. Beszéljetek vele újra.

Foreman jobbnak látta lelépni. Tudta, hogy úgysem képes meggyőzni főnökét az igazáról.

-Észrevetted mostanában Cuddy milyen ideges?- szólalt meg House, miután neorológusa elment.

-Nem csoda, ha folyton felhúzod valamivel.

-De most a szokásosnál is ingerlékenyebb.- állította. Nemrég nekem akart esni egy aktával.

-Meglehet. De miért érdekel ez téged ennyire? –kérdezte, azzal ő is rátámaszkodott a párkányra és rásandított mosolyogva House-ra. Vagy inkább ő.

-Nem érdekel. Csak tudni akarom.- ellenkezett talán túl hevesen.

-Ugyan már House! Valld be. Csak nem zavar téged Canavan nyomozó?

-Kicsoda?- tettette tudatlanságát.

Jahjj ne mond nekem! Tudom, hogy te is láttad, mikor együtt ettek a kórházi étteremben. Várjunk csak.- Wilson kikerekedett szemekkel és felismeréssel a hangjában folytatta: Te féltékeny vagy a detektívre!

Igen. Irigylem a cuki kis sapiját.- gúnyolódott House elvékonyított hangon.

Amire egy lemondó sóhajt kapott válaszul.

-Állj le Wilson. Foglalkozz inkább a szegény kis rákosokkal. Mondta és elhagyta a tetőteret.


House teamjével, diagnózist próbáltak felállítani a páciens tüneteire. Cameron, Foreman és Chase az asztalnál ültek, mialatt főnökük a táblára firkantotta a felmerülő problémákat. Már 2 napja dolgoztak az ügyön, de nem halattak előre túl sokat. A beteg állapota egyfolytában csak romlott és fogalmuk sem volt miért. Pár betegséget már ki tudtak zárni, de ez se jelentett nagy előnyt.

-Mi lett az MR eredménye? Kérdezte House.

A 3 orvos erre zavartan összenézett, végül Cameron válaszolt:

-Nem… Nem tudtuk megvizsgálni, mert nem lehet kivinni a szobából.

-Nem csináltak MR-t??- kelt ki magából a diagnoszta. Akkor tegyék meg most.

-De mégis hogyan?- értetlenkedett Chase.

Oldják meg. Mégis mire tanítottam magukat?

A három jómadár erre kelletlenül felállt és elment.