Köszönöm a kommenteket amiket az előző részhez írtatok, nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm a biztatást, és a kritikákat is. Nos ismét új szereplőkre volt szükség. Név szerint: Uchiha Tanijiro (genin), Uchiha Kawa (genin), Aihara Yasunari (jounin), Kamon Jirou(szökött counin(B szintű))
Végül az alapok edzésének végére értem. Tsumének hatalmas köszönettel tartoztam, mindazért amit tett. Három és fél hónapig tartott, de végére értem. Nem volt egyszerű elsajátítani az alapvető mozdulatokat, de megtettem, viszont nem teljesen örültem neki, mivel a nyomkövetéssel lassabban haladtam, mint akartam, és számomra az is fontos volt.
- Kár hogy ilyen hamar eljutottál erre a tajjutsu szintre. - jegyezte meg Tsume
- Én is így vélem. Szükségem lett volna még rengeteg nyomkövető órára.
- Nem tudsz valami módszert arra, hogy itt is tanulj, és ott is legyél a birtokon?
- Hogy én milyen hülye tudok lenni néha… - erre megidéztem egy árnyékklónt. - Te itt maradsz, és tanulod a nyomkövető trükköket. Elegendő chakrát adtam neked egy másik megidézésére, így ha megvagy két napi tanulással, akkor azt eltünteted, két nappal később pedig te magad is eltűnsz, én pedig küldök egy új klónt.
- Ez működni fog? A klónok nem adják át az információt amit szereztek, ha jól emlékszem.
- Az alap klónok nem is, de ez egy árnyékklón, ami már képes erre.
- Már birtokában vagy ennek a jutsunak?
- Megoldottam, hogy meg tudjam tanulni, de most mennem kell a Hyuuga birtokra, különben bajban leszek.
Úgy fél órával később értem vissza. Hiashi nem tudott éppen fogadni, ezért nyugodtan bemehettem a szobámba, hogy eltüntethessem a klónjaimat, ha végeztek, ha nem akkor pedig kisegítsem őket. Végül az utóbbira került sor. Ahogy dolgoztam a jutsukon kopogást hallottam, amire felugrottam.
- Igen?
- Hiashi-sama hívatja önt. - hallottam kintről.
- Máris megyek! - keltem fel, és mentem is, persze úgy, hogy a többieket ne vegye észre senki sem. Végül megérkeztem a szobába.
- Gyere be Akuma, és ülj le kérlek.
- Igenis. - úgy tettem ahogy kért. - Miért hívatott?
- A feleségem… a szülés kifejezetten nehéz dolog volt számára. Elgyengült a szervezete. Ha ikrei lettek volna, akkor belehalt volna a szülésbe. Igazat mondtál, a második gyerek valószínűleg meg fogja ölni, de nem mondtad, hogy az első is ilyen nehéz lesz számára. - hallottam ahogy kissé vádlóan tette meg kijelentését
- Sajnálom, de ezt nem tudtam. Ezek mellett viszont talán tudunk tenni valamit.
- Mi lenne az?
- Tsunade gyógyító technikáira kellene hagyatkoznunk egy rövidebb időre.
- Mégis miért?
- Mert kiváló ninja, és talán még kiválóbb orvos.
- És segíthet?
- Ha elvállalja akkor nagy valószínűséggel talál egy megoldást arra, hogy a szülés előtti állapotba vissza tudja hozni őt, de a második gyermek az után is veszélyes lehet.
- És ha ott lesz Tsunade?
- Abban az esetben is, viszont az nagy mértékben csökkenti a kockázatokat, viszont először őt kell megkérni, hogy segítsen nektek.
- Köszönöm a tanácsokat. Nagy segítségemre volt minden amit mondtál.
- Minden esetre az alapokkal végeztem, és szeretnék minél hamarabb megtanulni mindent, hogy ha eljön az ideje Hinata tajjutsu képzését én vezethessem, megfelelő változtatásokkal.
- Egyenlőre más technikákat fogsz megtanulni más klánoktól szerte a faluból, hogy ne csak mi bízzuk rád a titkainkat.
- Megértem az óvatosságát Hiashi-sama, és köszönöm a bizalmat amit belém fektet.
- Rászolgáltál a fejlődéseddel. Ma 14-re lesz kint az első tanárod a kapuban. Addigra készülj fel.
- Köszönöm. Bármi egyéb?
- Egyenlőre semmi. - ezzel intett, hogy távozzak, és meg is tettem. Nehéz időszaka lehet ez most neki, de megértem… Ahogy azt ő megígérte ezt követően több különböző klán is a saját tajjutsu technikáit kezdte el nekem megtanítani, míg a fizikai állóképességem folyamatosan fejlődött az edzések, és az órák hatására. Sok dolog áll még előttem, és magam sem tudom, hogyan is kezdjek neki a dolgoknak…
Másfél éven át edzettem ezt követően Konoha összes ninja klánja segített abban, hogy olyan gyorsan fejlődjek mint senki más. Természetesen ez alatt a jutsuim fejlesztését sem hanyagolhattam el, hiszen nem egy Lee vagy Gai, hanem egy valódi Konohai nem tajjutsu örült ninja. Minden klántól elleshettem párdolgot, persze a titkaikra vigyáztak ez után is, de ahhoz hogy a saját utamon indulhassak, és esetleg számukra hasznos információkkal is szolgálhassak szükség volt minderre. A háború végét itt ünnepelte meg az ellenfél is, ami nem volt meglepő, hiszen a béke szerződés nálunk került aláírásra. Ahogy megjósoltam kellett nekik a byakugan, és a kis Hinata elrablása tűnt számukra a legjobb ötletnek, de mindenki tudta, mire is készülnek. Én vártam elrejtőzve a támadót, és amint a fiatal hölggyel a kezében kilépett a nyílt területre, egy börtönben találta magát, amit három jutsuval állítottam. Az elsővel megsüllyesztettem alatta a földet, a másodikkal egy farönkre cseréltem ki a túszát, a harmadikkal pedig egy föld félgömbbel lezártam a menekülési útját. Persze mindezt egyetlen egy másodperc alatt, ugyanis a három jutsu aktiválásra kész volt.
- Kiváló munka. - kaptam a dicséretet egy ANBU tagtól.
- Alapvető, hogy így dolgozom. Tisztán és hiba nélkül. Nem volt ideje helycserére, viszont ha felnyitom maximális figyelemre lesz szükség, és arra, hogy minél előbb harcképtelenné tegyük.
- Tisztában vagyunk a feladatunkkal és annak fontosságával.
- Ajánlom is. Három, kettő, egy. - és kinyílt a börtön. Az emberrabló természetesen menekülni akart, de ezt meg tudtuk oldani. Én magam nem tudom, hogyan is végződött a dolog, mivel nem érdekelt, nekem csak arra volt szükségem, hogy Neji apja túlélje az esetet. A második változási pont is sikeres volt, és remélem a többi is sikeres lesz.
Nagyjából nyolc évesnek látszhattam kívülről, mikor is a leendő új geninek közé. Kicsit különös volt, de nem volt gondom vele, elvégre az erőm bőven megvolt hozzá az évek alatt eltelt tréningeknek hála, viszont mindenki nevetett vagy értetlenül nézett. Helyet foglaltam, és vártam.
- Útban vagy öcsi. Azt ajánlom lépj le innen. - szólt hozzám egy magát menőnek gondoló srác. Lassan fordultam csak felé. Egy Uchiha… mi más is lenne.
- Mond csak, mitől vagy olyan kemény? Tudod használni a sharinganod? Vagy esetleg tudod hogy mi az elemi affinitásod? Esetleg rendelkezel Konoha összes D szintű jutsujával és több C szintűvel is? Ha mindegyikre nem a válaszod ásd el magad valahová jó mélyre mert a háromból kettőt én már kipipáltam. - ekkor meglepetésemre szemei vörösre váltak. - Szép. Egy pontos sharingan. A leggyengébb, ugyanakkor már számít. Hány technikát másoltál már le vele?
- Még egyet sem. Nem rég aktiváltam, de a klánom egyik büszkesége lettem.
- Akkor ezt másold le ha tudod. - alkottam egy genjutsut ami miatt úgy érezte, hogy egy föld elemű technikával megnyitom alatta a talajt, és zuhan… Két percig tartott míg megtörte. - A teljesítményed kritikán aluli. Egy komolyabb küldetésben már meghaltál volna.
- Ebből elég! Nem lehet mindenki olyan magas szinten mint te Akuma. - hallottam meg Asuma hangját. Na igen volt idő, mikor még itt dolgozott.
- Elnézést, de gondoltam letöröm egy nagyképű Uchiha szarvát. Túlzottan elbízta magát a szemei matt, és nem vette észre, hogy míg nem tanulja meg használni inkább lesz velük útban, mint hogy hasznos lenne.
- Kemény szavak, de teljesen egyet értek veled. - mondta az asztalhoz érve. - Nos foglaljatok helyet. Tradicionálisan három fős csoportokba osztunk titeket, melyekben együtt fogtok küldetéseket végezni. Az első csoport Sekai Akuma, Uchiha Tanijiro és Uchiha Kawa.
- Elnézést, de ha jól hallottam két Uchihával leszek egy csapatban. Nem lesz ez egy kissé túl erős csapat? - kérdeztem rá.
- Olyan csoportot kellett számodra összeállítani, ami nem fog visszahúzni. A falu klánjai remek munkát végeztek a kiképzéseddel, és ezzel mások nem tudnák felvenni a versenyt.
- Köszönöm a tartalmas magyarázatot. Most már mindent értek. Ha nem probléma többit odakint várom meg. - csak intett, én pedig már kint is voltam. Vártam és átfutottam pár fontosabb tekercset, amiben a csapattársaimról volt pár adat, majd meghallottam, hogy jönnek a tanárok. Az egyik elém vezette a két tipikusan Uchiha kinézetű srácot. Mind a ketten 1,5 méter körül voltak, ami 12 évesen nagyjából átlagos legalábbis nekem.
- Üdv én nevem Aihara Yasunari. Én leszek a sensei-etek és a csapatotok vezetője. - ezt követően jöhetett a bemutatkozás, ahol megtudtuk egyikünknek sincs komolyabban semmi mondandója sem a többieknek, és láthatóan tervek sem igen vannak. Elehettünk, és másnap volt egy találkozónk a 13-az edzőpályán. Yasunari délután fontos küldetést kapott. Tudtam, hogy késni fog.
- Hol van a sensei? Már 9:35. 9 órát beszéltünk meg vele. - panaszkodott Taijiro miközben a sharinganját kapcsolta ki-be.
- Kora délután kapott egy küldetést és hajnali 3-kor ért vissza a faluba, de hamarosan itt lesz.
- Ezt honnan tudod? - néztek rám kíváncsian.
- Minato beugrott hozzám hogy elmondja nekem.
- A hokage személyesen? - furcsállta Kawa.
- Annak aki megmentette a fia életét, az övét, a feleségéét, és minimalizálta a kilencfarkú okozta károkat ennyit csak megtehet néha nem?
- Hát tényleg az az Akuma lennél? - tette fel vádló kérdését Taijiro.
- Még szép. Éppen ezért lettünk egy csapatban.
- A képességeid alapján már chunin kellene hogy legyél, ha nem akkor ANBU.
- Annyira nem tudok fejlett technikákat, inkább sokrétűeket, és eddig nem volt időm arra, hogy ninja legyek, csak arra, hogy edzek.
- Négy év ilyen kevés?
- Ha egy négy éve testet kell felfejleszteni, akkor igen.
- Elnézést a késésért. - szólalt meg Yasunari.
- Ugyan sensei nem történt semmi. Legalább olt időnk egy kicsit beszélgetni. - mondta Kawa, míg Taijiro még mindig szuggerált. Nagyon nem tetszek neki, ahogy látom de nem érdekel, itt az ideje, hogy csapattaggá válhassak, és kamatoztassam eddigi tudásomat.
- Nos egy barátom tesztjét fogjuk elvégezni, mivel ezt találtam a lehető legjobbnak arra, hogy megmutassátok mit tudtok. Ha elbuktok irány az akadémia, ha tovább juttok geninek lesztek. - mondta elővéve pár csengőt… Kakashit vagy Jiraját ismered ilyen jól? Esetleg a harmadikat? Lényegtelen ez érdekes lesz. Azonnal megértették ők is hogy meg kell szerezni a csengőket, és „aki nem szerez, az megy vissza" így indulhatott is. Hevesen kezdtem, egy klónt idézve jutsu erősítésképpen szinkronban használtuk technikáimat. Először a talajt töredeztem fel, aztán shurikeneket lövettem ki a földből, majd pedig helyre állítottam, a talajt, hogy ne érkezzen puhára. Folyamatosan sarokban tartottam a klónom segítségével, amit a többiek ki is használtak, és megszerezték a maguk csengőjét. Nem tudom mit hittek mit kell tenniük, de végül mikor bajban voltam, két oldalról két tűzgolyó jött elém, hogy megvédjen majd megcsördült a két csengő.
- Yasunari. Ön vesztett. Legyőzte önt három genin. - jelentettem ki könnyedén.
- Te nem éppen vagy genin. Legalább 40 jutsu duplán, és még most is bírod szusszal.
- Kell valaki aki feltartja az ellenfelet, vagy eltereli a figyelmet, míg a lopakodásra, és lesből támadásra alkalmasabbak teszik a saját dolgukat.
- Végül pedig mikor ő nem bírja tovább valakinek ki kell mentenie, ezzel megfutamodásra késztetve az ellenfelet. - fejezte be a két Uchiha a gondolatmenetemet.
- Remek csapatmunkát mutattatok. Átmentetek. - ezzel pedig megkezdődtek a közös kalandjaink, de ezek sajnos nem tartottak sokáig...
Ma kereken két éve vagyunk egy csapatban. Ez a küldetés lesz az utolsó az előtt, hogy neki vágunk a chunin vizsgának. Ez egy B szintű küldetés, de mi a szint ellenére mindenkit félre söpörve elvállaltuk, és hogy miért? Információkat kell lopni, és ebben nálunk nincs jobb csapat. Én és Yasunari vagyunk az elterelés, míg a két Uchiha mindent lemásol. Rutin küldetés, bár eléggé sokat fizetnek érte, talán egy kicsit túlzottan is. A célpont egy nagyobb rablóbanda, amelyhez C és B szintű szökött ninják is csatlakoztak már. Lassan olyan szervezettek lesznek a támadásai mint egy nagyobb ANBU osztagnak, így meg kell tudnunk a terveiket, és csapdát állítani nekik, mivel egy közvetlen támadás öngyilkosság lenne. Az út maga veszélytelen volt, és óvatosan be is tudtunk lopakodni a bázisukra. A vörös szeműek jeleztek nekünk, és mi bele is kezdtünk az akcióba. Egy B szintű föld technikával megremegtettem a földet, és pár házat ledöntöttem.
- Te meg mit csinálsz? - ugrott elő az egyik körözött ninja, agresszív tekintettel, de ahogy meglátta az arcom az övé megfagyott egy pillanatra. - RIADÓ KONOHAI NINJÁK! - üvöltötte, és már rajtam is volt az egész bázis.
- Mit üvöltözöl, ez csak egy. - szólt be neki valaki a tömegből.
- Látszik hogy nem ismered Konohát. Ahol egy van, ott van másik három is. - felelte egy ismerős hang… egy riválisom volt. Kamon Jirou. Villám elem használó, ami ellenem nagy előnye, de eddig egyetlen alkalommal sem sikerült legyőznie. - Lásd be jelenleg esélyed sincs. Akkor sem, ha itt van a mestered, és a két Uchiha haverod.
- Ugyan már, egy kis játék még így is belefér. - mosolyodtam el két klónt megidézve. Érdekes játszma lesz, és ennél jobb elterelési esélyem még soha sem volt. A tömeg körbe állt minket, ezt senki sem akarta kihagyni. Túl sokat hallottak már rólam, és a vele vívott harcaimról, hogy csak úgy kihagyják, ha pedig valaki mégis bezavarna a hátvédem még mindig a közelben van, készen arra, hogy kihúzzon a slamasztikából. Föd sárkány jutsut használtam, amit azonos villám technikával hárított, majd meg akartam rohamozni, de elektromosan töltötte a talajt, ezért táv harcra kellett hagyatkoznom. Egymás tökéletes ellenfelei voltunk. Sokszor álltunk már egymással szemben kunaiok és shurikenek ezrei záporoznak a másiknak, és felmérjük a másik harci kedvét, és állapotát. Mindketten kitűnő formában voltunk, és ilyen még egyetlen alkalommal sem volt. Meguntam amit csináltunk, helyet cseréltem az egyik klónommal, és újabb sárkányt indítottam meg felé persze ezt a tömegben valaki blokkolta, mire mi ketten megajándékoztuk őt, és a körülötte lévőket pár ajándék sebbel, utána pedig ismételten egymásra koncentráltunk. A talaj töltése lassan csökkent, mivel nem tudta állandóan használni a technikáját, így megnyílt az út a közelharchoz. Gyorsabb volt mint én, de ezt a klónjaim kompenzálták. Ő csak átlagos klónokat tudott használni, azoknak pedig mivel nem volt hasznuk ellenem, nem vetette be, inkább egy számára is veszélyes technikát vetett be, mellyel irányítatlan villámokat idézett elő. Volt már rá példa, hogy őt is megsütötte egy-két villám, de most egy másik technikát is bevetett, amivel a bőre felszínére vezette a chakráját és annak elektromos tulajdonságait használva remek védelmet kapott, emellett pedig az is feltöltődött, amit megérintett. Ezt követően jött az amit minden egyes csatánk elhoz, az átláthatatlan mennyiségű nin- gen- és tajjutsu áradat. Negyed óra harc alatt az egész bázist leromboltuk, közben pedig körülöttünk már at uchihák és a sensei is harcolt. Ekkor lett elegem. Eltűntettem a két klónomat, mire mindenki a közelemből egy hatalmas ugrással eltávolodott. Összeszedve a lehető legtöbb chakrát alkalmaztam a legpusztítóbb jutsum, ami egy gyenge A szintű technika volt, amit magam kísérleteztem ki, A többiek már tudták, hogy jobb lesz, ha felkészülnek a menekülésre ez után. A 17 kézpecsétet követően pedig bevetettem… a talaj felrepedezett s lángok csaptak ki belőle, miközben több állat alak is formálódni kezdett. Apránként emelkedett ki mind, és borult lángokba én pedig fáradtan menekülni kezdtem. A lények tigrisek, oroszlánok, és medvék voltak, melyek feladata az volt, hogy egy helyen tartsanak mindenkit az ellenfelek közül. Mindenkitől egy klón ott maradt, helyettem pedig az egyik csapattársam helyezett le egy klónt amely alakot váltott. Mind kifáradva hallottuk a robbanást, és vele rengeteg halálsikolyt… egy konohai csapat jött értünk amely csupán szanitéc ninjákból állt. Ellátni minket jöttek.
- Hogy sikerült a küldetés? - kérdezett rá az egyik.
- Megtizedeltük őket, de a többség össze fog csoportosulni, és Konoha irányába jönnek majd. - mondtam keserédesen.
- Az nem gond, eddig is azt tervezték. - hallottam Kawat
- Mi érdekli őket annyira otthon?
- A tekercseik szerint a kilenc farkú, de az nem lehet, hiszen az már halott.
- Egyetlen bestiát sem lehet megölni. - felelte Yasunari.
- De hiszen Akuma és a Negyedik erről lett híres! - kételkedett Tanijiro.
- Legyőzni, és megölni két külön dolog. - feleltem, míg levettem a felsőmet, hogy könnyebb legyen ellátni a sebeim. Tíz éves voltam 1,3 méter, de már fejlett izomzatom volt, hála az edzéseimnek, viszont ezek mellé megannyi seb is párosult.
- Nem is tudom hanyagjára menti meg az életedet ez a súly a mellkasodon. - felelte az engem kezelő szanitéc, és én csak ekkor vettem észre hogy ki az.
- Hát Saika a férjed anno megmondta, hogy csak kritikus pillanatokban vegyem le a súlyokat, és ezt is teszem. - nos igen ők és egykori senseiem Hidetka összeházasodtak. Úgy egy éve történt, mikor ő betöltötte a 18-at. Hamarabb is megtehették volna, de addig vártak míg mind a ketten jounin rangot nem kaptak.
- Ne térj el a tárgytól Akuma! - kiáltott rám Tanijiro. - Mégis mi az hogy a kilenc farkú még él?
- Én és a negyedik nem tudtuk megölni őt, csupán legyengíteni, megakadályozni, hogy eltisztítsa a falut, és lepecsételni.
- Véletlenül nem egy gyerekbe? - kérdezett rá nyíltan Kawa.
- Amit most elmondok nektek az egy S osztályú titok, mely halál büntetést von maga után. Aki nem akar kockáztatni azok közül akik ezt nem ismerik most menjenek el! - mindenki maradt. - Sejtettem hogy így döntötök, és már egyébként is tudtok eleget. Nos eredetileg a Kyuubi Kushinába volt elzárva. Ő terhes volt Narutoval a Negyedik fiával. A szülés alatt a pecsét meggyengült, és valaki feltörte azt, így szabadult el a kilenc farkú, majd az a személy irányítani kezdte a fenevadat, hogy támadja meg Konohát… ekkor jelentem meg ebben a világban, amiről mindenki tud. Ez nem a titok része, az viszont, az, hogy a Kyuubi az után sem volt megölető, hogy megjelentem, ezért Minatonak el kellett zárnia őt. Mivel én akkor még nem rendelkeztem chakrával, és nem lehetett tudni hogy fogok e vagy sem, én nem voltam megfelelő. Kushina sem, mivel benne már benne volt a fenevad, csak bele halt volna, és a kilencfarkú folytatja a tombolását, ő nem volt megfelelő, mivel erős chakra rendszerrel rendelkezett, így egyetlen személy maradt… az újszülött fia. A Negyedik meghozta a döntést, melyet meg kellett hoznia, és elzárta a Róka démont Narutoba. Aki ismeri tudja milyen személyisége van. Kicsit vad, kiszámíthatatlan, egyszerre jól nevelt, és mégis csínyek ezreit követi el, hogy felhívja magára az apja figyelmét, aki éjjel nappal a falu ügyeit intézi… nos igen valami hasonlónak kellett volna lennie eredetileg is… - az utolsó megjegyzésemre kérdő tekinteteket kaptam de legyintve felkeltem. - Most össze gyűjtöm a holtesteket, és ha van pár közülük, akiért vérdíj kapható beszedjük majd értük. Ki vállalkozik, hogy a sebesülteket megkötözze és ellássa? - minden szanitéc jelentkezett, ugyanis már végeztek. - Akkor mennyünk. A többiek jobban lesérültek, mivel több ellenféllel kellett egyszerre harcolniuk. Az elesettek száma hatalmas volt… közel száz, aminek nagyjából a felét az én támadásom ölte meg… a hullák között volt több C és pár B szintű ninja is, de Jirou nem volt közöttük. Akkor majd máskor ellátom a bajodat..
- Hét sérült ebből kettő ninja. - jelentette nekem Saika.
- 13 vérdíjjal rendelkező ninja, amiből 4 B szintű – feleltem, majd két klónt idézve elkezdtem egy helyre pakolni őket, majd valaki megidézett egy kocsit, amire felpakoltuk őket, majd lefedtük azt, én pedig a klónokkal húzni kezdtem. Az úton le tudjuk majd adni őket.
- Milyen ennyi idő után a két Uchiha? - kérdezte Saika.
- Megbízható bajtársak. Az életemet a kezükbe adnám, ha szükség lenne rá.
- Ahhoz képest, hogy milyen előérzettel csatlakoztál hozzájuk ez egészen nagy változás.
- Ők többet változtak. Eleinte beképzelt majmok voltak, akik mindenkit lenéztek. Ma már képesek lennének feláldozni önmagukat egyetlen falusi életéért is.
- Ez igaz. Múltkor láttam ahogy Kawa egy kisgyereket ment ki több akadémiai társ közül, akik bántották őket, majd elijesztette őket.
- Tanijiro is ilyen lett, pedig neki még nagyobb arca volt.
- Jó hatással voltál rájuk és ők is rád.
- Egy remek csapattá váltunk. Kevés ilyen csapat létezik Konoha történelmében.
- Ebben teljesen igazad van, de miért mindig te sérülsz le legjobban, és most legkevésbé?
- Mert most én CSAK Jirou ellen harcoltam, míg a többiek… nos nekik nehezebb dolguk volt.
- Értem már miért azt a jutsut választottad a meneküléshez… neve már van?
- Még nincs, de a debütálása remek volt.
- De a tűzzel benne még most is nehezen bírsz…
- A szél tanulmányozása segítene ebben legjobban, de az nagyon ritka elemi affinitás… nekem kell kitalálnom a dolgokat a lehető legbonyolultabb utakon.
- Ugye tudod, hogy ezzel nő majd a kézpecsétek száma is?
- Még szép, hogy tisztában vagyok vele, de a hatásfok is emelkedni fog, csak maradjon rá elég chakrám máskor is.
- Hát igen. Láttam mikor bevettél pár tablettát… azok nélkül a klónok sem mentek volna, igaz?
- Igen… a chakra készletem még mindig kisebb mint szeretném.
- Olyan mintha a Kyuubi chakra mennyiségéhez lennél hozzászokva.
- Ez nem meglepő, hiszen a testem még ma is emlékszik arra a mérhetetlen mennyiségre amit tőle loptam el… újra ki kell fejlesztenem ezt a képességet.
- Hé elég a dumából, siessünk inkább a faluba, ma este otthon akarok aludni. - mondta a két Uchiha egyszerre. A kérésük teljesült, mivel Yasunari haza vitte őket, és leadták a küldetést. Én diadal ittasan táboroztam le a szanitécek társaságában miután leadtunk minden hullát, és begyűjtöttem a vérdíjat, ami a mi csapatunknak járt természetesen, hiszen mi intéztük el őket. A táborban rossz érzés fogott el, ezért figyelni kezdtem. Többen voltak a közelben, de nem támadtak. Tudták hogy esélyük sem lenne ellenünk. Egyik sem ninja inkább útonállók, akik látták a harcot, vagy eleinte ott is voltak. Az esélyt várják, hogy lecsaphassanak, de nem adom meg nekik ezt az örömet. Nem aludtam, de nem is tudtam volna. Hajnalban feladták és elmentek, mi pedig vissza tértünk a faluba, ahol rettenetes hír várt, aminek hallatán berobbantam a Hokage irodájába.
- MÉGIS HOGY MERTED?! - üvöltöttem bevágva magam mögött az ajtót. - MEGMONDTAM, HOGY AKADÁJOZD MEG MINDENKÉPPEN!
- Sejtettem, hogy így fogsz reagálni, de nem volt más választásom. Sajnálom Akuma. - nem érdekelt a megbánása csak neki rohantam. Egymás torkának egy-egy kunait szegezve méregettük egymás esélyeit egy ilyen helyzetben.
- Hányan élték túl?
- Csak egy… az öccse, aki látta ahogy a szüleit megöli, és távozik. Nem kínozta meg genjutsuval, ahogy azt tennie kellett volna.
- Az önzőségedet lehet hogy a fiad képzése és sorsa fogja bánni! Nem véletlenül mondtam meg első nap, az Uchiháknak túl kell élniük. Most lehetséges, hogy Sasuke bosszút forral, és ha megteszi nem taníttathatod a fiadat semmilyen szinten sem az iskola előtt, vagy mellett, különben túl jó lesz, akkor pedig Sasuke veszélyessé válhat a falura nézve.
- Ezt meg mégis hogy kellene értenem?
- Mivel a klánja halott bosszút forralhat a bátya ellen, ami miatt erősebbé kell majd válnia, és ha nem lesz ott Naruto mint megfelelő rivális, akkor Sasuke veszélyesebb lesz, mintha magára hagynád, és segítenéd a fejlődését.
- Nem említetted a benne rejlő veszélyforrást.
- MERT HA A KLÁNJA ÉLNE AKKOR NEM LENNE VESZÉLYFORRÁS! Azt hittem hallgatsz rám, és megakadályozod mindezt, majd a fiadat és őt is fejleszthetem külön külön, amivel két nálad is jobb ninját adhattam volna a falunak, de ahogy az események ezzel folytatódhatnak, az túl komplikálttá tette ezt… mától vond meg Narutotól az ANBU őrizetet, azt vond ki a falu védelmére, ezt az ügyet pedig teljes mértékben add az én kezembe. Talán helyre tudom hozni azt a fatális hibát amit elkövettetek veled a falu „bölcsei" - ezzel felpaprikázott hangulatban hagytam ott az irodáját. Sasuke keresésére indultam, és még pont időben találtam rá. Az előtt, mielőtt belépett volna a klánja birtokára.
- Állj félre! Látnom kell, hogy mindenki jól van! - kiáltotta nehézkesen, mire leguggoltam. Próbált tovább haladni de megfogtam, és nem hagytam, hogy kitörjön.
- Sajnálom de nem tehetem. Tudom hogy be akarsz menni, de jobb ha nem látod az, ami odabent van… nem állsz rá készen. Tudod ki vagyok?
- Egy nagyszájú 10 éves!
- Is… a nevem Akuma. Sekai Akuma. - ekkor abbahagyta.
- A te csapatod tagjai Kawa és Tanijiro, igaz? Ők még rendben vannak?
- Sajnos a senseiünk estére vissza hozta őket a faluba, mivel apád egy nagyobb megbeszélést tartott tegnap este ahol minden felnőttnek és legalább genin szintű ninjának ott kellett lennie.
- Akkor… - kezdett könnyekkel küszködni.
- Nem vagy egyedül. Nem csak te veszítetted el a családodat, és a klánodat. Én másodjára veszítek el számomra fontos embereket… első alkalommal nem csak a barátaimat, családomat, szeretteimet, és az addigi életemet veszítettem el, hanem rengeteg emléket… tudod milyen érzés érezni a fájdalmat, a megannyi elvesztett ember miatt, és a bűntudat, hogy nem emlékszel rá pontosan, hogy kik is voltak ők?
- És második alkalommal? - kérdezte nehézkesen.
- Az új családom a csapatom volt, és most a két társam és a senseiem is halott. - mondtam nehezen. Hallatszott a hangomon, hogy még mind a két teher nyomja a vállam, de hogy is nem tenné.
- Mit mondasz mit tegyek, hogy elmúljon ez a fájdalom?
- Válj erősebbé, szerezz embereket, akik segítenek téged erősebbé válni, motiválnak téged, hogy legközelebb kétszer olyan erős legyél, majd mikor elég erős leszel, hogy egy klán vezér lehess, támaszd fel a klánodat.
- És Itachi? - ez volt az a kérdés, amit el akartam kerülni, de jelenleg hallgat rám. Talán még rendbe tudom hozni azt ami elromlott.
- Mit szólnál hozzá, ha ezt az ügyet mi ketten közösen zárnánk le? Megerősödsz, aztán én is edzelek, végül pedig megtesszük amit meg kell tennünk, de csak is közösen.
- Rendben Akuma-sensei. - mondta valamivel jobb kedvel, de a tekintetében láttam, még nincs rendben.
- Most ideje gyakorolnod, és erősebbé válnod. MÉG nem taníthatlak, mert nincs elég chakrád, de ez meg fog változni, ha keményen dolgozol, hogy megnöveld, és talán a szemeidet is elő tudod közben hívni.
- Én nem vagyok olyan erős…
- A sharingan nem erő kérdése… vannak olyanok, akik csak jouninként tudják előhívni.
- Akkor mi kell hozzá?
- Elhatározás, sebesség, veszély, harci hév, győzni akarás, és az, hogy meg akarj valakit védeni… mindez együtt elősegítheti, és felgyorsíthatja a folyamatát, hogy megszerezd, de minden esetben legalább kettőnek meg kell lennie, hogy elő tudd hívni első alkalommal a sharingant.
- Első alkalommal?
- Utána már ösztönösen fogod tenni. Most menj, és edz, nekem van egy kis dolgom, utána még beszélünk, rendben?
- Igen Akuma-sensei. - kötelesség- és tisztelettudó. Igen, ha ez így marad, akkor képes lehetek helyrehozni mindent, és talán külön csapatba juttatni őket… Ez után Naruto után kezdtem kutatni, aki éppen rengeteg gyerek között volt, akik szekálták szegény Hinatát, akinek még nem kezdhettem el a tréningjét, de az anyja még él, ahogy a húga is rendben megszületett, bár fél évvel késve. Nehéz volt eldönteni, hogy Naruto melyik oldalon állt, mert bármelyiken is elég siralmasan tette, de rájöttem, hogy védeni akarja Hinatát, ahogy tőle egyébként elvárható lenne…
- Ha bele kezdesz valamibe akkor adj bele mindent, vagy add fel, mielőtt még elkezdenéd. - csupán ő vette az adást, de ezzel olajat öntöttem a tűzre… vagyis a parázsra, amiből erdőtűz lett, ugyanis arrébb rugdalta a srácokat. Hinata azonnal köszönetet mondott neki, a maga szégyenlős módján, majd elrohant… hát félig meddig már ezt is helyre tettem, de most komoly beszélni valóm lesz Narutoval… - Ez tényleg komolyra sikeredett, de mi volt az a siralmas dolog az elején?
- Hát nem tetszett, ahogy szegény Hinatával bántak, de kicsit igazuk volt abban amit mondtak közben. - erre kupán vágtam jó erősen.
- Attól még semmi joguk nem volt bántani őt! És ha valakit meg akarsz védeni, legyen akár igaza, akár nem, legyen akár jó akár rossz az illető, ha megteszed adj bele mindent, vagy el se kezd, mert másképpen nincs értelme sem.
- Ha úgy teszek ahogy mondasz, akkor nem lesz időm… - nem fejezte be a mondatot.
- Lehet hogy neked sem, és neki sem lesz szabad ideje, de mikor meghallja hogy a fia kiáll a falusiakért, és a barátaiért, akkor büszke lesz rád, még ha te ezt nem is láthatod.
- És mit tegyek ha túl gyenge vagyok?
- Már megmondtam nem? Ha meg akarod tenni, tedd teljes erődből, vagy sehogy. Ha elbuksz, akkor edz, hogy legközelebb elég erős lehess.
- Én edzem, de nem vezet sehová sem.
- Te talán nem látod, mivel különleges vagy, de minden egyes edzéssel erősebb leszel. Adj bele mindig mindenbe mindent, és egy nap eléred a céljaidat.
- Segítesz edzeni?
- Még nem tudom, hogy kiérdemelted e, addig nem viszont ha kiérdemled, akkor ezer örömmel. - csak bólintott, és már ment is. Na igen, ő is ás, mégis van benne valami ami miatt ugyan olyan. Ez után haza mentem a Hyuuga bírtokra, és lefürödtem. Utána láttam meg magamat a tükörben. A karjaim, a mellkasom, a hasam, és a lábaim sebekkel tele, a hajam pedig a hátam közepét veri, mivel az utóbbi két évben csak a küldetéseket csináltam, edzettem, és fejlesztgettem a saját technikáimat. Csak szellemként jártam Konoha utcáin. Ezen változtatnom kell, és van legalább három személy akire figyelnem kell nap mint nap… nagy falat lesz, de ha helyre akarom rázni a dolgokat akkor kénytelen leszek megtenni.
- Akuma! Hiashi-sama látni akar! - hallottam kintről, és ez azonnal kiragadott gondolataim közül.
- Máris megyek. - Indultam meg, már felöltözve, majd kopogtam, ő pedig behívott. A tekintete nem tetszett, de hamarosan megtudom miért is ilyen. Leültem vele szemben, és vártam egy rövid ideig, majd megszólaltam. - Miért hívatott?
- Hallottam, hogy a lányomat többen is sértegették, többen megütötték, megdobták őt, és mikor oda mentél, nem tettél mást, mint hogy csak felbujtottad őket, mire Minato fia elkergette őket.
- Ez így nem teljes mértékben igaz, ugyanis amit mondtam Narutonak és Hinatának szántam, hogy felbátorítsam őket, és az egyikük esetében be is vált. Természetesen ha nem így történt volna azonnal megjelenek a kisasszony előtt, és helyre teszem a dolgokat, de hogyan is nézett volna ki, ha egy genin nála négy évvel fiatalabb gyerekeket ver?
- Megértem a látásmódodat, ugyanakkor ezzel veszélybe sodortad a lányomat, ami hatalmas bűn a klán szemében. Hogyan kívánod ezt helyrehozni?
- Talán megengedhetné végre, hogy tanítsam őt, hiszen eredetileg ez az egyik egyességünk része volt, ha jól emlékszem.
- Jelenleg nem elég erős ahhoz hogy kiképezhesd.
- Ha most nem kezdem el, lelassul a fejlődése, és csak akkor kezdhetem el, mikor már genin, akkor pedig nem fog elegendő idő a rendelkezésemre állni a képzésére.
- A dolgok már mások mint mikor a világunkba jöttél.
- Viszont még ma is tisztán látom, hogy mi hova fog vezetni. Kérem engedje meg, hogy legalább az új alapokat megtanítsam neki.
- Ám legyen de ennyivel nem lesz vége, később még megbeszéljük mi lesz a büntetésed.
- Ahogy óhajtja Hiashi-sama. Engedelmével távozom.
- Még ne. Van még valami amiről beszélni akarok veled. - a tekintetéből ki tudtam olvasni, hogy mit is akar ezután mondani.
- A vizsga ködrejtekben lesz… ha az ottani kage megengedi, akkor részt veszek rajta egyedül, ha nem, akkor a lehető leghamarabb keresek magamnak két genint, akivel egy csapatként jelentkezhetem.
- És a túlélő Uchiha?
- Félig a szárnyaim alá veszem, ahogy Narutot és Hinatát is, és később talán még másokat is.
- Miért az ő csoportjuk az akikre ennyire figyelsz?
- Mert ha őket jól tudom megváltoztatni, akkor egész Konohára pozitív hatással lesznek.
- Sok szerencsét. Most távozhatsz. - illedelmesen meghajoltam, és távoztam. Most fog eldőlni minden...
