Fürdésidő
A nap hátralévő részében videojátékozni próbáltak, de a későnyári, meleg időjárást nem bírták tovább. Egy darabig csak punnyadtak széttárt végtagokkal valahol a szoba közepén, amikor Haruka hirtelen ülőhelyzetbe tornázta magát.
- Víz – jelentette ki és már talpra is állt, majd a szekrényéhez sietett.
- Mi? – vonta fel a szemöldökét kérdőn Makoto. Neki kicsit gyors volt ez a tempó, ezért a melegtől csupán annyira maradt ereje, hogy ő maga is felüljön. Úgy hitte Haruka úszni szeretne, ám ez azon a napon lehetetlen volt. – De az iskola be van zárva a szünet idejére.
A fiú azonban nem figyelt rá, csak kikapott pár úszónadrágot és az ágyára terítette őket.
- Nem baj – felelte és tovább vizslatta a kiválasztott darabokat. Mindegyiket jó alaposan szemügyre vette, végül egy sóhaj után a jobb szélső mellett döntött.
- Mire gondolsz? – Szegény már végképp nem értett semmit.
- Víz kell – folytatta az összefüggéstelen beszédet és besietett a fürdőszobába. A csobogó hangokból Makoto arra következtetett, hogy megeresztette a kádban a vizet, mire ő csak mosolyogva dőlt vissza a földre. Haru sosem változik.
A Nanase fiú egy perc múlva visszatért, magán a hosszú nehézségek árán kiválasztott darabban és Makoto elé lépett fél pucéran.
- Te nem akarsz?
- Á, én nem hoztam fürdőnadrágot.
- Adok – bólintott a fiú és azonnal a szekrényéhez sietett.
- Ne fáradj, Haru, igazán nem fontos. – Holott bőre minden porcikája izzadságban ázott. Nagyon is jól esett volna neki egy kis fürdő, de ismerte vendéglátója lubickolási szokásait. Ha órákig nem ül ott egyszerre, akkor semennyire sem. Ha azt kivárja, addigra beesteledik, az idő pedig eléggé lehűl, hogy ne legyen többé melege.
Haruka mintha meg se hallotta volna, kirakott pár lilacsíkos darabot a sajátjai közül és feléjük nyújtotta a karját.
- Bármelyiket választhatod.
De hiszen mindegyik pontosan ugyanolyan – gondolta fejét csóválva a srác, de nem volt oka reklamálni. Feltápászkodott és találomra rábökött az egyikre, amit a kékszemű készségesen a kezébe is nyomott.
- Odabent átöltözhetsz – bökött a fürdőszoba felé.
A zöldszemű sóhajtva egyezett bele és sietett az említett helységbe. A hideg csempe érzetére talpai szinte ujjongtak. Nagyon jólesett neki az érzés, de ennél többre vágyott. Hamar levetette a saját ruháit és belebújt a kölcsönnadrágba. Kissé szorította őt bizonyos helyeken, de hamar hozzászokott.
- Kész vagy? – szólt be hozzá a küszöbről Haru, mire Makoto biztosította róla, hogy igen. A fú belépett és be is húzta maga után az ajtót. Szinte azonnal a kádhoz sétált és készült bele is mászni, amikor észrevette, hogy Makoto kifelé indul. – Hová mész?
- Eh? A nappaliba – felelte amaz meglepetten. -, megvárni, amíg végzel.
Haruka egy szó nélkül visszahúzta a lábát és teljes testével felé fordult. Lábairól hűvös vízcseppek csorogtak egyenesen a kirakott törölközőre és a csempére. Makoto egy pillanatra elveszett a látványban. Ő is ezt akarta érezni. Egy kövér izzadságcsepp végigfutott a hátán, elérve az úszónadrág peremét a derekán.
- Meleg van, fürödjünk – jelentette ki a szokásos, kissé érzelemmentes arcával.
- Úgy érted: együtt? – hördült fel Makoto és újra kis pír jelentkezett az arcán. Úgy érezte, mostanában túl sokszor tódul vér az arcába.
- A kádam nagy.
- Haru… - motyogta a srác, de végül beleegyezett. Miért is ne.
A fekete hajú belemászott a langyos vízbe és egy halk sóhajt eresztett ki a torkán. Erre Makoto csak kuncogni tudott. Szinte már komikus Haruka vízhez való ragaszkodása.
A kád épp elég széles és magas volt, hogy mind a ketten elférjenek a két felén. A zöldszemű fiú elégedett képpel dőlt hátra a kissé szűkös, de megnyugtató helyen, amikor valami éles nyomást érzett a hátában. Meglepetten felnyögve nyúlt oda és elkerekedett szemekkel konstatálta, hogy egy kicsi, műanyag delfint tart a kezei között.
- Ó, hát ott van – reagált Haru azonnal.
- Ez micsoda?
- Úszójáték. Tedd a vízre!
Makoto felvont szemöldökkel teljesítette a kérést, majd elmosolyodott, ahogy a kis, kék delfint a vízben táncot lejtett.
- Aranyos!
Kicsit megpöckölte a játékot, ami így az az igazi delfin fiúhoz lebegett. Mosolyogva nézett rá, Haru pedig csak tovább lökte a kicsi műanyagfigurát.
