A/N: Sziasztok! Tyűű, de sokáig tartott, hogy ez felkerüljön! Csak nyolc hónap! De most itt van! Persze non-trad pár lett ez is. Semmi komoly, inkább csak a „sokk" hatás miatt lett ez a fejlemény. Hosszabb kifejtést inkább a honlapomon fogok írni.

Addig is legyetek jók!

Üdv: Lyany

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

Tündér az üvegben 2.rész

-o-o-o-o-o-o-o-o-o-

Zelgadis reggel lement a szokásos kávéjáért az étkezőbe és két álmos női társára lett figyelmes. Könnyű volt megmondani, hogy miért. Sóhajtott egyet. Rájuk köszönt, ők pedig vissza. Gourry nem különösen látszott zavartnak, mert rendesen tömte magába az ételt.

A reggeli után elmentek Filiához, aki szintén nem festett valami frissnek. A nappaliban ültek szokatlan csendben. Ekkor megjelent Tiki „Jó napot mindenki!" és a sámán előtti dohányzóasztalra ült „Elég csapzottnak néztek ki. Mi történt míg én nem voltam itt?"

„Kiderítettél valamit?" kérdezte Zel egy kisebb köhintés után. Minek részletezni a helyzetet, ha nemsokára úgyis kiderül.

„Sajnos megint vak vágány volt az egész." sóhajtott egyet.

„Befejezheted a kutakodást." mondta Lina fáradtan.

„Miért, már nem vagytok kíváncsiak, hogy kibe szerelmes Xellos?" csodálkozott rá a tündér.

„Azt hiszem, inkább szívesebben hallanák tőlem, mint tőled kedves Tiki." jelent meg a pap a kiméra mellett és leült a kanapé üres részére.

„Itt az ideje tisztáznod a helyzetet." mondta szárazon a sámán „Ha már ekkora idiótát csináltál mindenkiből." fonta össze maga előtt a kezeit, felkészülve a legrosszabbra.

„De micsoda érzelmi kavalkádnak örülhetek jelenleg!" mondta széles mosollyal „De nincs mit tenni."

„Tegnap este úgy döntöttem, hogy elmondom mindenkinek, hogy tényleg szerelmes vagyok!" hangos levegővétel hallatszott, de a Mazoku nem szólt többet hanem megmarkolta Zel fejét hátulról és megcsókolta. Mikor szétváltak a sámán fülének vége izzott, de azon kívül nem volt nagy színváltozás sem ellenszegülés és a trükkmester felállíttatta vele együtt „Szeretnénk bejelenteni, hogy Zelgadis és én egy pár vagyunk!" mondta vidáman, miközben egyre húzta közelebb magához az enyhe vonakodó ifjút.

Nagy csend lett egy pillanatra, majd csak a lányok értelmetlen motyogását hallatszott. Valószínűleg megbeszélték az éjszaka eseményei. A kiméra már tudta, hogy megint egy hosszú napnak nézhet elébe. Ezért is akarta, mondjuk még egy évtizedig elhallgatni élete eme részletét többiek elől. Szíve hevesen vert a félelemtől, hogy elveszíti családtagként szeretett barátait. Nyelt egy nagyot.

„Akkor ezért kértél engedélyt az éjjel, hogy támogassam a kapcsolatotokat! Nem értettem akkor, de most, hogy így mondod, persze gratulálok és számíthatsz a barátságomra!" törte meg a csendet nagy jókedvvel Gourry.

„Tudtam hogy számíthatok rád Gourry!" és kezet fogott a harcos és a Mazoku.

„Igazán nem kellett volna eltitkolni ezt Zel! Tudod, hogy nem bánom, bárkivel is vagy együtt!" veregette meg a sámán vállát „Mióta vagytok együtt?"

„Köszönöm Gourry." motyogta „Egy éve..."

„Wow! Szép kis idő! Ügyesek voltatok, hogy eddig titokban tudtátok tartani, de nem lett volna rá szükség." mosolygott a harcos.

„Engem nem zavart volna ha eláruljuk, de tudod, hogy milyen félénk Zelgadis!" fogta határozottan a kimérát, aki szívesen oldalgott volna egy kicsit messzebb.

„Awww... a megoldás az orrom előtt volt és nem vettem észre! Ezért mondta, hogy elégedett vagy! Gazdám, igazán szólhattál volna!" és felreppent Tiki egy szintre a sámán arcával „De boldog vagy és csak ez számít! Ha kell, felügyelem, hogy nem csal esetleg meg Xellos, ebben jó vagyok! Vagy szedjek információt az új... umm... hancúrozási technikákról és segédeszközökről?"

És Zel átváltott magentára „Ne~nem hinném, hogy szükségem lenne erre... de köszönöm." és figyelme a csapat három női tagjára terelődött. Bár mindannyiuk feje le volt hajtva de látni lehetett ahogy gőzölgött a vörösségtől, és tudta, hogy velük nem lesz ilyen könnyű helyzetben. A Mazoku hibája! A kétértelmű sablonszövegére logikus, hogy így reagálnak!

Xellos sem volt rest, követte szerelme tekintetét. Hát igen, az igazi móka hátra van még „Van valami probléma hölgyeim?" kérdezte szórakozottan a trükkmester.

Lina felemelte fejét és elkiáltotta magát „FIREBALL!" és szoba falai elfeketedtek. Viszont a pap még időben felhúzta pajzsát így a tűz áldozatául szánt négy lény megmenekült „Megöllek te átkozott szemétláda!" és készítette a következő igét.

„Ez a legigazságtalanabb dolog amit tehettél volna Xellos úrfi! Az öklöm megtanít téged az igazságra!" szólt Amelia és Filia kezében is ott lebegett buzogánya.

„Támadás!" kiáltotta a sárkány. A Mazoku elugrott és a kimérát megragadva szállt ki az ajtón, ki a kis városból.

„Azt hiszem nem értékelték a kis viccemet." mondta kicsit sem aggódva. Egyik oldalán a botja, a másikon, a karjai közt Zelgadis. Szép az élet.

„Csodálkozol? Egy álmatlan éjszaka után megtudják, hogy belém vagy szerelmes és nem beléjük. Pedig biztos készültek rá, hogy elutasítsanak, vagy ne adja LON, hogy bevallják viszonzásukat." válaszolta irritáltan. Mögöttük, mintha három sötét démon tombolt volna, ezért is hagyta, hogy a trükkmester cipelje. Viszont mikor Xellos már nem az útra figyelt – bár nem szükséges néznie, hoszen többet érzékel, mint emberi szem látna – hanem a fülét kezdte el harapdálni, megelégelte az utazást és behúzott egy embereset (kimérásat) a pap arcába „ Vidd messzebb a sunyi pofádat! Nincs benned semmi szégyen? És mosd le ezt a perverz mosolyt az arcodról! Elég káoszt okoztál a mai napra!"

„Oké, nincs, nem megy, még több is beleférhet. Vigyázz vagy elejtlek..." mondta félretolt szájjal, miközben egyik szemét kinyitotta, élvezve a helyzetet – ahogy Zel egyre erősebben próbál szabadulni, miközben feje a szerénysége miatt vörösre váltott, és finoman ízesített érzelmekkel látta el őt. Persze a háta mögötti, őt üldöző, sötét érzelem kavalkád is ízletes volt, de a sámánból soha nem tudott betelni.

A kiméra viszont már nagyon unta a fogócskát, és sikerült ellöknie magát Xellostól, és a közeli bokorban kötött ki majd rögtön varázsolni kezdett „Air Valm!" és szélfal megállította a vadászkutyákat „Elég legyen ebből! Ha még nem tomboltátok ki magatokat eléggé, lefagyasztalak titeket!" ami most könnyen menne a lányok lelki állapota alapján.

„Zelgadis úrfi! Hogy fedezheted Xellos úrfi azok után, hogy ilyen gonosz tervet eszelt ki ellenünk?" kiáltotta Amelia.

„Tűnj az utamból Zel, veled majd később számolok!" égett Lina kezében a varázslat.

„Egy kicsit túlzásba vitte a dolgot az igaz, de ez nem ok kiirtani mindent mi az utatokba kerül." mondta nyugodtan.

„MI NEM IS..." akadt meg szavában Filia, amikor hátrafordult. Egy vastag csíkban szenes puszta fogadta „Mit tettem? Mit fognak gondolni rólam a szomszédok?" fogta fejét.

„Tényleg, és téged miért is kímélnénk meg? Te voltál az, akit egész végig kerestünk és egy szót sem szóltál!" ordított a boszorka eltekintve az éppen kétségbeesésében összerogyó sárkányról.

„Hogyan engedhetted, meg hogy galádul elhitesse velünk Xellos úrfi, hogy minket akar?" kiáltotta vörösen és dühösen a hercegnő.

„Egy. Nem tudtam, hogy erre készül, csak később jött és mondta el. Kettő. Ha korábban elmondtam volna mindent, hülyének néztetek volna, miért pont Xellos. Három. Soha nem kérdeztétek. Négy. Ti nem árultok el semmit magánéletetekről, így nem hinném, hogy bármennyire is tartozok nektek magyarázattal." kulcsolta össze kezeit, és hagyta, hogy az ige eltűnjön. Talán ennyi elég, hogy lenyugtassa a társaságot.

„Igaz Zelgadis úrfi, de akkor nem hozott volna ilyen kínos helyzetbe minket, ha szóltál volna. És én szívesen beszélek az érzéseimről neked, hogy miként forr igazság szívemben és a becsület, hogyan képes felvidítani minden reggel!" ugrott rá egy nagy kőre Amelia

„Így is idiótának tartalak, hogy miért pont ő." mondta Lina elmélyített hangon a fekete hajú lány beszéde alatt.

Zel csak forgatta a szemeit, mikor megjelent mellette a trükkmester „Most, hogy lenyugodtak a kedélyek, még egyszer a beleegyezéseteket kérném."

„Mire?" kérdezte idegesen a boszorka és a volt papnő.

Egyhén megérintette a Mazoku párja kezét „Hogy Zelgadis és én együtt lehessünk!" mondta mosolyogva.

A sámán elrántotta a karját, csikorgatta mérgében fogait, de pirosság az arcán ennek ellenére egyre sötétebb lett „Mintha ez számítana neked is bármit..." morgott.

Belenézett egy pillanatra nyitott szemeivel a kiméráéba „Nekem talán annyira nem is, neked sokat jelent."majd a lányokhoz fordult „Nos?"

Ők összenéztek, majd egy nagy (önnyugtató) sóhaj után mindhárman áldásukat adták, majd Linának eszébe jutott valami „És lesz valami esküvő -féle?" és jobban belegondolt, hogy milyen jó is lenne egy nagy vacsora.

„Umm... az a helyzet, hogy volt már egy." lehúzta Zel a kesztyűjét, és megvillant a gyűrű délelőtti napfényben.

„És minket meg sem hívtál Zelgadis úrfi?" siránkozott a hercegnő „Hogy lehettél ilyen szívtelen?"

„Tudjátok egy kicsit gyorsan jött az egész és..." magyarázta zavartan a kiméra. Miként mondja el a részleteket? És az arcán az a rohadt melegség sem hajlandó kihűlni!

„És a többi sajnos titok Amelia!" lebegtette az ujját Xellos „Igaz Zelga-Bubus?" ugratta a párját a trükkmester. Látta, ahogy feláll a szőr a hátán.

„Bubus?" kérdeztek egyszerre hárman.

„…. Xellos..." szorultak ökölbe a kiméra kezei. A mai napra lassacskán tényleg elege lesz. Oké a társai nem fordultak el tőle, de azon kívül újból egy város írható a számlájukra, le kellett csitítania az indulatokat, és ráadásul most párja megint idegesíti ezekkel a megalázó becézésekkel, elég volt így is Tikitől hallani, köszöni szépen.

„Igen.." tudta mi kell, hogy nála is beteljen a pohár „... cukorfalat?" és már jött is az első jól célzott jobb egyenes.

„MEGHALSZ! Már mondtam, hogy nem vagyok a ribancod, hogy ilyen neveken szólíts!" és egy látványos ugrásos mozdulattal belekönyökölt a pap gyomorszájába, majd egy igével fűszerezte meg a sámán az egészet.

„Ah igen, add oda apucinak!" kiáltotta a Mazoku, míg testi kínok folytatódtak és Zel ennyi dühöt ad ki magából. De a kiméra felállt, micsoda csalódás.

„Megkapod, ne izgulj..." csillant meg félelmetesen az ifjú szeme „Amelia, szükségem lenne a segítségedre!" a lány odalépett, és mikor hallotta Zelgadis első strófáit, ő is nekikezdett.

És Xellos vigyorgó arcát rémület töltötte el „Az élet olyan csodálatos..." és lett feje zöld a két énekesmadártól, mihez másik kettő is csatlakozott. Így legalább ők is bosszút állhatnak a trükkmesteren.

A sámán felkarolta összeesett kedvesét és úgy indultak vissza a városnak, ő már nem énekelt , minek ha a saját érzései nincsenek sok hatással. Ez a hátránya a házasságnak „...néha... igazán... kegyetlen...tudsz... lenni... szívem..." sikerült a Mazokunak kierőszakolni ezeket a szavakat.

„Ez jár annak, aki az ételt adó tenyérbe mar." mondta gonoszul mosolyogva.

„Hé gazdám!" repült feléjük Tiki, mögötte futott Gourry „Már nem tudtuk, hogy hol maradtok!" és felfigyelt a dalra „Ah, csak nincs büntibe Xellos?" kuncogott a tündér.

„Unalmas volt rátok várni, és reméltük, hogy előbb elmegyünk enni, ha szólunk! Most vettem észre, hogy van egy steak-ház a városközpontban!" mutatott a szőke harcos a megfelelő irányba.

Lina egyszerre abba hagyta az éneklést „Mutasd az irányt Gourry! Megéheztem a sok futásban!" és ketten előrerohantak.

„Várjatok Lina kisasszony!" és indult a hercegnő is utánuk.

Filia, nem szeretett szólózni ezért ő is befejezte az dúdolást „Legyen ez tanulság Xellos! Vissza kell mennem, mert szegény Valterra is biztos éhes már." könnyezni kezdett „Mi lehet az értékes vázáimmal?" és futott is megnézni.

Zel sóhajtott egy nagyot „Nagyon remélem, hogy mára ennyi volt a nagy kutatási akciókból és bejelentésekből!"

„De elfogadtak minket, ez a lényeg. Nemde?" egyenesedett ki a pap.

„Azt hiszem." mosolyodott el a sámán, és indult a többiek után.

„Esetleg állhatok még valamiben szolgálatodra Zelgadis?" kérdezte a tündér, körülötte cikázva.

„Most nem. Menj pihenj egyet a barátaiddal, ha van kedved." mondta.

„Köszönöm! Egy hét múlva jövök az aktuális információkkal feltöltve és teljes erővel bevethetjük magunkat a kalandokba! Viszlát!" a kiméra is elköszönt és Tiki el is tűnt.

„Végre kettesben!" karolta át egy nagy nyújtózkodás után a Mazoku párját „Nem lenne kedved neked is egy kicsit relaxálni?" suttogta játékosan, de kicsit se ártatlanul a hosszú fülbe.

„Fogd vissza magad Xellos!" csapta el a kezeket magáról, majd a ajakbiggyesztő paphoz fordult és önelégülten vigyorgott rá „Este lesz elég időm relaxálni!"

Vággyal csillantak meg a kinyílt Mazoku-szemek „Már alig várom!"

Zel szórakozottan, lassan rázta a fejét, tudva hogy most már nincs menekvés. Felhúzta csuklyáját és démoni sebességgel társai után eredt, míg Xellos is követte őt teleportálással.

THE END