Köszönöm szépen a gyors reagálásokat! Hát akkor, ahogy megígértem, íme az

.

.

.

1. fejezet

.

.

.

...Hatalmas robaj, sötétség, füst... Aztán néma csend. Eszmélése első pillanatában érezte, hogy valami eleven, puha dolgon fekszik. Próbálta kitapogatni és kézelőgombokat érzett az ujjai között. Lázasan kutatott agyában az információkért, amik megmagyarázzák: Mi ez? Tony?...

.

.

Június 2. szombat

.

- TONY! - szakadt ki belőle a név és izzadtságban fürödve ült fel az ágyában. A rémálom, ami két hete szinte minden éjjel meglátogatta, újra megakadályozta pihenését.

- Tony...? - ismételte suttogva és reszkető kézzel húzta magára a takarót. Térdeit átkulcsolva ült az ágyában, hogy csillapíthassa teste remegését. Öt óra huszonnégy – látta meg az ébresztőrádión. A nyári nap első sugarai lassan elérték lakása ablakát, hogy aztán mint egy óriási vakító gömb, bearanyozzák D.C. felhőkarcolóinak oromzatát.

.

Sokáig feküdt a csöndben, míg elült a por. Szirénák vijjogását és távoli morajt hallott. Padlón fekszik. Valami teljes súlyával nyomta a föld felé, levegőt alig kapott tőle. Tony... Az álmennyezet darabjai teljesen beborították mindkettejüket. Tony felköhögött, majd rekedtes hangon megszólalt:

- Ziva? Jól vagy?

A lány csak bólintani tudott, de aztán rájött: a sötétben ezt a férfi nem láthatja.

- Hm... - nyögött egy aprót.

- Valahogy – kezdte a férfi -, valahogy ki kell jutnunk.

Ziva végigtapogatta a férfi arcát, majd mögéje nyúlt és így szólt:

- Megpróbálom leszedni rólad a darabokat, rendben?

- Tudod – kezdte Tony, és a hangján Ziva hallotta, hogy vigyorogni próbál -, ha nem itt lennénk, még élvezném is a helyzetünket... Aúú – nyögött fel elkínzottan, mert Ziva az oldalára fordult. - Azt hiszem - vált erőtlenné a hangja -, azt hiszem, eltörött a bal csuklóm.

Lassan, centiméterről-centiméterre haladva csoportosították át a törmeléket a lift másik oldalára. Egy fémrúd úgy másfél méteres magasságban vízszintesen megakadt a felvonó falában, így fel tudta fogni az egyébként az akna oldaláról levált paneleket. Ez mentette meg az életüket. Tűz nem érte őket, a füstöt kiszívta a fentről jövő vákuum.

Órákba tellett, mire a tűzoltók kiszabadították őket. Volt idejük számba venni sérüléseiket. Tony bal csuklója, fájós feje, háta, és Ziva kifordult bokája, az egyéb törmelékektől származó vágásokat, ütéseket nem számítva. Odakint világvégi látvány tárult a szemük elé...

.

.

Hat óra negyven. A két sárga pötty ritmikusan mutatta a másodpercek múlását. A percekét, az órákét... Az évekét.

Ziva tekintete szinte megbabonázva tapadt a számlálóra. Tik-tak... Tik-tak... Az élete. Az élete? Nem kellett sok hozzá és mint egy csettintés: vége is lett volna. Ennyi az egész? Hogy egy önjelölt, Istent játszó őrült, félreértelmezett igazságérzettől hajtva, felrobbantsa az egész intézményt?

Lassan vánszorogva telt el a délelőtt, és a délutánból két óra. A nő evett valamit, nem is az éhség miatt, inkább, hogy kibírja a délutánt. Már a cipőjét húzta, mikor kopogtak az ajtón.

- Gyere be! - szólt ki, meg sem fordulva. Hallotta, hogy nyílik, majd csukódik a bejárati ajtó.

- Hát készen vagy.

A férfi hangja fáradt, megtört volt.

- Indulhatunk – fordult meg Ziva és egyenesen Tony szemeibe nézett. Ő csak bólintott. Néma csöndben szálltak be a taxiba.

.

A szertartáson sem hangzott el túl sok szó. A fogadáson még kevesebb. Még a felsorakozott újságíróknak is mintha elment volna a kedvük a szenzációhajhászástól.

.

„CSODÁVAL HATÁROS MÓDON MINDÖSSZE HÉT HALOTT A FŐHADISZÁLLÁS KÖZVETLEN KÖZELÉBEN VÉGREHAJTOTT ROBBANTÁS ÁLDOZATA." - hirdették a szalagcímek.

.

Mindössze? Ziva legszívesebben szétütött volna közöttük. Egyikük ráadásul nem is a romok alatt lelte halálát. Hanem sok-sok mérfölddel arrébb, a békés tengerparton.

A fogadáson ők öten a sarokba húzódtak és a semmit bámulták a többiek feje fölött.

- Meglátogatom McGee-t – állt fel végül Abby. Hóna alatt a ragtapaszokkal ékített Bertet szorongatta.

- Elviszlek – fogta karon Gibbs.

- Én... Nekem, izé... Breena vár – nézett rájuk Palmer tanácstalanul. Abby ölelésétől senki nem szabadulhatott.

- Ziva? Hívjak neked taxit? - kérdezte Tony. A lány elszakította tekintetét a koponyarajzos ragtapaszoktól a víziló hátán és megrázta a fejét:

- Nem akarok egyedül lenni.

Aznap ez volt az első hosszabb mondata.

- Gyere el hozzám – ajánlotta a férfi. A lány oda sem figyelve bólintott.

.

.

.

.

.

Bocs itt a pontok miatt a sorok elején, de semmilyen más módon nem tudok sorközt beiktatni. Kb 1 hét múlva jön a következő fejezet. Főleg amiatt, mert ennél gyakrabban nem igazán jutok géphez. Jó szórakozást!

.