Feláll, és útban a wc felé két asztalnak is nekimegy. A pultos lány utánafordul, majd észreveszi, hogy a kocsma másik végében ülő öregember int neki. Odamegy hozzá, az fizet és kitántorog az ajtón. Odakint egyre sűrűbben hullik a hó. Az ajtó melletti asztalnál egy fiatal srác meg egy lány abbahagyják heves csókjukat, mikor az ajtó kinyílik és megcsípi őket a hideg. A szomszéd asztali társaságnál egy sebhelyes arcú férfi, aki kísértetiesen hasonlít Nara Shikamarura, arccal az asztalra borul, és a többiek megint hangosan felröhögnek. Naruto kijön a mellékhelyiségből, visszatámolyog az asztalhoz és lehuppan a székére. Tölt magának egy pohárral és megissza.
– Mh. Hol tartottam?...ja igen. Szóval nekivágott a falnak, de olyan erősen, hogy azt hittem, ott maradok, és rögtön utána hihetetlen gyengédséggel végigsimította a karom. El akartam menni, de akkor megfogta a két csuklóm és a fejem fölött a falhoz nyomta őket. Mielőtt meg tudtam volna szólalni, megcsókolt. De én elfordítottam a fejem. És akkor valami elképesztő lágy hangon annyit mondott: „Naruto…" Én meg ettől teljesen kész lettem. Nem tudom mért, talán mert soha nem hallottam ezelőtt, hogy ilyen hangsúllyal ejtette volna a nevem, inkább mindig csak lenézően mondta meg ilyenek. És szóval mikor ezt szinte belesuttogta a fülembe, végigfutott rajtam a hideg és a meleg. Megint szembefordultam vele és ő megcsókolt. Újra. De akkor már nem ellenkeztem. Az az igazság, hogy baromi jó volt. Egyre hevesebben csókolóztunk, aztán elkezdte a nyakamat meg a vállamat harapdálni, és pont akkor, mikor le akarta venni rólam a törölközőt és nekem a fejemben már semmi más nem volt, csak az, hogy mégmégmég, na akkor benyitott Kakashi.
Enyhén elhúzza a száját és forgatja a szemét. Megint sóhajt egyet.
– Aha, komolyan. Nem volt semmi. Én teljesen ledetmedtem, a szívem meg kihagyott egy dobbanást, de az a hülye Sasuke meg se rezzent, ugyanúgy a falhoz nyomott az egyik kezével, aztán lassan oldalra nézett, bele Kakashi szemébe. Nekem olyan fejem lehetett, mint aki szellemet látott vagy nemt'om, de Sasuke arca ugyanolyan nyugodt maradt, semmi kifejezés nem látszott rajta. Kakashi meg ott állt karba tett kézzel, felhúzta az egyik szemöldökét, aztán hirtelen elkezdett vihogni és kiment. Sasuke rám nézett, majd ő is kiment. Én meg ott ültem az ágyon vagy két órát, egyáltalán nem értettem semmit. Sasuke meg egész éjjel nem jött vissza. Végül elaludtam. Arra ébredtem, hogy kakashi rángatja a vállam, meg hogy a szemembe tűz a nap. Elindultunk vissza Konohába, akkor már Sasuke is ott volt, de senki nem nagyon szólt semmit egész úton. Szörnyen másnapos voltam, úgy éreztem magam, mint akit kihánytak, és szerintem a többiek is így voltak vele.
Valahol hangos csörömpöléssel összetörik egy pohár.
A következő napokban annyi változott, hogy Sasuke bunkóbb volt velem, mint előtte bármikor. Állandóan cseszegetett, bármit csináltam. Kakashi nem mutatta jelét, hogy bármire is emlékezne az…incidensből, de szerintem egyszerűen csak nem volt hozzáfűznivalója. Én meg egyre dühösebb lettem Sasukéra. De ez milyen már, ő mászik rám, kétszer is, aztán meg egyfolytában bunkózik. Aztán egyik nap nem bírtam tovább. Edzés közben beszólt valamit, nálam meg rohadtul betelt a pohár, mert amúgy sem voltam jó passzban. Szóval beszólt, én meg fordulatból behúztam neki egy akkorát, hogy repült vagy két métert. Sakura tökre megijedt, Kakashi arca persze meg se rezzent…mondjuk ha megrezzent volna, valószínűleg azt se látjuk a maszk miatt, haha! Na mindegy, azt hittem megint jön egy nagy harc Sasukéval, mint régen, de nem. Felállt, letörölte a vért a szájáról és elment. Ezután már nem cseszegetett többet, viszont teljesen átnézett rajtam, és ez még rosszabb volt. Nem tudom ezt elmondani rendesen, de valahogy nagyon rosszul esett. Ez ment vagy két hétig; Sasuke nem szólt hozzám, Sakura próbálta megérteni a helyzetet és kibékíteni minket, Kakashi úgy tett, mintha semmi gond nem lenne, én meg egyre inkább magamba zuhantam. De komolyan. Valahogy kikészített ez az egész.
Tölt magának egy újabb pohár szakét, a szájához emeli, de meggondolja magát és visszateszi a poharat az asztalra. Leveszi a pulcsiját és vesz egy újabb szál cigarettát az asztalon heverő csomagból. Rágyújt, és folytatja a monológot.
– Ezután megbízást kaptunk a sivatagba. Az ugye háromnapi járásra van Konohától. Az első éjszaka Sasuke újra hozzám szólt, és el tudtunk beszélgetni, igaz, hogy csak felszínes témákról, de ez is javított a hangulatomon. A második este már tök jó hangulatban telt, a tűznél ültünk négyen és jókat röhögtünk meg ilyenek. Aztán odaértünk és Gaara fogadott minket. És…mm.
Naruto ezt a cigit is elnyomja, és az egyik kezével elkezd dobolni az asztalon.
– Szóval a chuunin vizsga óta már jó pár év eltelt, és ő is sokat változott. Ő a kazekage, tudod. Na és mikor odaértünk és megláttam, arra gondoltam: basszus, de jól néz ki! Meg arra is, hogy mi a franc bajom van, úgy értem…á, nem tudom, most sem igazán értem, szóval azelőtt a bizonyos üvegezés előtt nem gondoltam ilyenekre…bár talán mégis. Előtte is elég furcsa volt a kapcsolatom Sasukéval, de az állandó feszültséget a rivalizálásnak tudtam be. Most viszont úgy gondolom, ez mindig is bennem volt, csak kellett valami, ami előhozza. Hát ez a valami megvolt, a következménye meg az lett, hogy le se tudtam venni a szemem Gaaráról. Így aztán mégjobban összezavarodtam: egy helyen Sakurával, Sasukéval meg…Gaarával…hát furcsa helyzet volt. Na mindegy, Gaara irodájában Kankuro elmondta a küldetés részleteit. Gaara nem sokat beszélt. Hát igen, van, ami nem változik, hahaha…Néha összetalálkozott a tekintetünk de akkor mindig másfele nézett, mintha zavarban lenne. Aztán Kankuro elvitte Sakurát az üvegházhoz, és Kakashi is lelépett valahova Sasukéval.
Naruto újra megfogja a poharat, és most meg is issza a tartalmát.
– Én meg ott maradtam Gaarával. Nem szóltunk semmit, úgy tűnt sok ideig ültünk így csendben, de lehet, hogy csak nekem tűnt soknak. Közben valahogy arra jutottam, hogy se Sakura, se Sasuke nem éri meg a küszködést, mert az egyik bele van zúgva a másikba, Sasuke meg egy hülye. Gaara viszont…szóval érted. Aztán, pont amikor arra gondoltam, hogy milyen forró a levegő odabent, Gaara levette a fölsőjét, ami alatt egy fekete áttetsző póló volt, ilyen hálószerű. Tudod, az a passzos fajta. Khm.
Átfut egy mosoly az arcán, majd csillogó szemmel folytatja.
– Én meg nyeltem egy nagyot. Ez betalált. Nem tudtam róla levenni a szemem. A felsőteste baromi formás volt: karcsú és izmos. A bőrén egyetlen karcolás sem volt, és hihetetlenül selymesnek tűnt. Csak ült ott csendben, nézett ki az ablakon, én meg minden egyes porcikáját alaposan megbámultam. Főleg a száját. Tisztára…kívánatos. Khm. Nem tudom, meddig leshettem így, de egyszercsak rám nézett, és azt kérdezte: mit nézel? Nekem meg az csúszott ki a számon: hogy milyen szép a bőrőd. Utána persze elakadt a szavam. Úristen, mit mondtam?! Gaara arca egy pillanatra megváltozott, de aztán újra kifürkészhetetlen lett. Most én nem tudtam állni a tekintetét, csak zavartan nevettem, és azt se tudtam, hová nézzek. Volt előtte az asztalon egy térkép, és én zavaromban felálltam, odamentem mögé és lehajoltam,átdugva a fejem a válla fölött. Így az arcunk egymás mellé került. Megkérdeztem, mik azok a bejelölt pontok a térképen. Ő persze meg se rezzent, csak elkezdett magyarázni azon a hűvös hangján, de én csak szavakat hallottam belőle, mert közben a nyakát néztem és a száját, meg éreztem az illatát, és mindenféle…hm, gondolatokkal volt tele a fejem. Aztán hirtelen képek jutottak eszembe a múltból, mikor a kórházban meg akarta ölni Leet, és nekem meg Shikamarunak kifejtette, hogy csak azért él, hogy öljön; meg mikor a chuunin vizsgán szemtanúi voltunk a kegyetlenségének; meg mikor összecsaptam vele, és szörnyeteggé változott. Szóval arra gondoltam, hogy nem árt az óvatosság, nem kéne feldühíteni, de aztán meggyőztem magam arról, hogy teljesen megváltozott. Aztán észrevettem, hogy csönd van, Gaara már nem beszél. De nem álltam föl, továbbra is előre hajoltam a térdemre támaszkodva,és akkor Gaara lassan felém fordította az arcát. Nagyon közel voltunk egymáshoz, én meg…hihetetlen…belevesztem abba a világos szempárba, és még most sem hiszem el, de megcsókoltam. És ami még hihetetlenebb: egyáltalán nem ellenkezett, sőt. Eléggé sokáig tartott a csók, és baromi jó volt. Nagyon jól csinálta. Aztán lépéseket hallottunk kintről, és én gyorsan felálltam. Kakashiék voltak azok, mondták, hogy indulnunk kell. Gaara sok szerencsét kívánt, és félszegen kezet fogtunk, de nem néztünk egymásra.
