Az ifjú hercegek
Hatalmas ünnepség zajlott a palotában. A Birodalom a hercegeit búcsúztatta. Odin, Mindenek Atyja a Sárkány-rend kötelékébe kísérte fiait és örököseit, hogy az elkövetkező évben ott tanuljanak, és szolgáljanak. Minden készen állt az indulásra. A hercegek, és kíséretük lóháton ülve várakoztak, míg a király elbúcsúzott feleségétől, Friggától, aki a főlépcső tetején állva még egy utolsó anyai áldást küldött fiainak. Majd a király az élre vágtatott, és a menet elindult a hegyek felé.
- Csakhogy végre úton vagyunk!
- Türelmetlen vagy, bátyám. Ennyire vágysz az új kalandra?
Szőke, körszakállas fiatalember ügetett a két testvér mellé, és szólt bele a beszélgetésükbe.
- Loki, tudod, hogy a bátyád mindig új kalandra éhezik! Egyik legnagyobb erényed ez Thor, ha mondhatok ilyet!
Az idősebb herceg nem vette rossz néven a csipkelődést.
- Nem csak erről van szó, barátom! - veregette vidáman hátba a mellette lovagló fiatal harcost. - Bár elismerem, fűt a kalandvágy is. De sokkal inkább kíváncsi vagyok. Atyánk egész gyermekkorunkban a Sárkány-rendről szóló mesékkel traktált minket. Szeretném végre látni, mi igaz belőle.
- Cöh... - morrant fel a hátuk mögött egy nagydarab, vörös fickó. - Sárkány-rend, ugyan. Csak egy rakás vén szerzetes és egy csomó poros könyv, majd meglátjátok. Halálra fogjátok unni magatokat az egy év alatt...
- A könyvek nem feltétlenül unalmasak. De ezt persze hiába is magyaráznám nektek... - jegyezte meg az ifjabb herceg. Zöld szeme élénken csillogott, ahogy az utat és a környező erdőségeket pásztázta. Fekete hajával, vékony termetével olyannyira elütött szőke és robusztus fivérétől, hogy egy idegen számára nem is derült volna ki rokonságuk.
- Minden tudás felesküdött védelmezője szólott! - bökte oldalba kedélyesen a szőke fiatalember a herceget. Az nem szólt semmit, csak egy elnyomott mosoly kíséretében tovább vizslatta a környéket. Elég jó harcos hírében állt, amelyért keményen megdolgozott, de fivérétől jócskán elmaradt, és többre értékelte a könyvtárakat a kardoknál és csetepatéknál. Régen megszokta már, hogy társai néha ugratják emiatt.
- Ne aggódj, öcsém! - mondta Thor. - Biztos vagyok benne, hogy tengernyi könyvben lelheted majd kedvedet.
- Te pedig eltanulhatod a Rend minden harci fortélyát.
- Ahogy mondod, testvér!
- Így mindketten jól járunk.
Félnapi lovaglás után feltűnt a horizonton a Rend erődítményének sziluettje a ködbe burkolózott hegyek között. Ahogy közelebb értek, megilletődött csend szállta meg az egész társaságot. A kastély a puszta látványával kikövetelte magának a tiszteletet. Mikor elérték a hidat, Odin a menet éléről visszatért fiai mellé. Együtt kívánt belovagolni velük.
- Gyerünk lányok, igyekezni! A király bármelyik percben megérkezhet.
Az öltözőszoba egy felbolydult méhkasra emlékeztetett. Mindenhol szétdobált kelmék, és sürgölődő szolgálólányok. Ebbe a forgatagba rontott be a magas, szikár, ősz hajú asszony, arcán a késlekedés miatti bosszús kifejezéssel. A szoba közepén három lány állt, széttárt karokkal, némán tűrve, hogy egyik ruhát a másik után próbálják rájuk.
- Mindjárt kész leszünk, Meda asszony! - felelt az egyik fürge kezű cseléd, fel sem nézve egy mélyvörös ruha derékrészének befűzéséből.
- Csipkedjétek magatokat, egy-kettő! Dori, szorosabbra azokat a fűzőket!
- Ha még jobban befűz, levegőt is alig kapok majd. - háborgott az a fekete hajú lány, aki az egész procedúra áldozata volt. Kék szemei dühösen csillogtak, hófehér bőre kipirult az indulattól. - Ez nevetséges, a Sárkány-rend tanonca vagyok, nem holmi udvari divatbaba! - Társai, a mellette álló két világosszőke lány, erre halkan kuncogni kezdtek.
- A szépségért meg kell szenvedni, Samerah kedvesem. - lépett a lány mögé Meda asszony, majd gyengéden arcon csókolta, és egy utolsót rántott a ruha fűzőjén. A lány fájdalmasan felnyikkant, mire társnői újra kuncogni kezdtek.
- Mi szükségünk a szépségre? - dohogott tovább Samerah, miközben Meda asszony körbejárta, minden oldalról megszemlélve művét. - Harcosok vagyunk. Sárkányok. Az egyenruhánkban kellene fogadnunk a királyt, magasba emelt szárnyakkal, nem pedig ezekben a... báli ringy-rongyokban.
- A Nagymester lakomát rendez a király tiszteletére. Ez pedig illő öltözetet kíván. - mondta Meda asszony nyugodtan, miközben jobbra-balra forgatta a lányt, felmérve a hatást, amit a szoknya lengése keltett. - Ez a ruha lesz rajtad. - döntött végül. - Tökéletes. Leülhetsz, de vigyázz a kelmére. Ashera, te következel – intett aztán az egyik szőke lány felé. - Dori, a zöld ruhát. Azt, amelyiknek ugyanilyen a szabása.
Samerah félrevonult, majd egy bosszús fújás kíséretében lerogyott a fal mellett álló székek egyikére.
- Komolyan nem értem, Meda. Miért jó a Nagymesternek, ha kényes kisasszonykáknak állít be minket?
- Ő csak azt akarja, hogy jó benyomást tegyetek a királyra. Ebben fontos szerepe van a megjelenéseteknek.
- Kétlem, hogy a királyt a külsőnk érdekelné... - tűnődött félhangosan Samerah, miközben az egyik szolgálólány a hajával kezdett foglalatoskodni. - Sokkal inkább kíváncsi lehet arra, hogy mit tudunk a harctéren.
- Azt mondják, a hercegek is itt lesznek. - jegyezte meg Dori, miközben egy kék színű ruhát rángatott elő az egyik ládából a harmadik lány, Leanah számára. - Ezért már csak érdemes csinosnak lenni, Samerah kisasszony.
- Azt is mondják, hogy nagyon jóképű ifjak. - mondta cinkos mosollyal Ashera, majd leugrott az emelvényről és körbefordult, hogy mindenki megcsodálhassa ruhája esését.
- Ugyan Ash! Mintha érdekelne minket az ilyesmi. Mintha egyáltalán érdekelhetne...
- Az, hogy nem ehetem meg a tortát, nem jelenti, hogy rá sem nézhetek, nem igaz?
- Elég, lányok! - torkolta le őket Meda asszony egy szigorú pillantás kíséretében. - Nem illik hozzátok az ilyen beszéd.
- Tényleg jönnek a hercegek is? - kérdezte Leanah, miközben Dori és egy másik lány belebújtatták a ruhájába.
- Igen. - bólintott egy beletörődő sóhajjal Meda asszony. - És egy ideig velünk is maradnak. Ha szólnak hozzátok, kedvesek lesztek és illedelmesek, megértettétek? Ez főleg rád vonatkozik, Samerah. Tégy féket a csípős nyelvedre, lányom. Csak kedvesen és illedelmesen. És ha lehet, minél kevesebb időt töltve a társaságukban. Amúgy sem sokat fogjátok látni őket. Tanulni jönnek ide, és szolgálni, nem pedig szórakozni.
- Ha velünk tanulnak és a szolgálatba is bekerülnek, mégis csak fogjuk őket látni... - jegyezte meg Ashera.
- Természetesen nem veletek, hanem Adem lovaggal és a fiúkkal fognak tanulni. - vágta el a további találgatásokat Meda asszony. - És most induljunk. Rajta kislányok, egyenes hát, felemelt fej, bájos mosoly!
Samerah újabb mérges szusszanás kíséretében felállt, majd csatlakozott társaihoz a sorban. Mikor Meda asszony mellé lépett, engedelmesen mosolyra húzta a száját, de egy pillanatra felvillantotta tűhegyes szemfogait, melyek egyébként csak harcosi alakjában voltak láthatók.
- Ne bolondozz, te lány! - fedte meg kedvesen az asszony. - Inkább készülj fel elmédben a mai estére. Apropó, említettem, hogy énekelned is kell? A Nagymester ragaszkodik hozzá...
Samerah kétségbeesett nyögést hallatott, majd égre emelt tekintettel távozott a szobából. Meda asszony és a két lány összenéztek, majd elfojtott kuncogással követték.
- Íme, fiaim, a Sárkányok Erődje. - intett Odin a vár felé, ahogy átlovagoltak a hídon.
- Épp oly hatalmas, mint a meséidben, apám. - mondta Thor az erődítés falait szemlélve. - Mit szólsz hozzá, testvér?
- Impozáns, valóban. - bólintott rá a fivére. - Bár egy kissé rideg és otromba...
- Az erőd célja nem az, hogy mutatós legyen, fiam. Hanem hogy védelmezzen. Bármelyikőtök is követ engem a trónon, a Rend szilárd támasza lesz majd. Az erődben, és alatta a barlangrendszerben pedig akár Asgard egész népe is menedékre lelhet vész esetén. Tekints rá így, és mindjárt más szemmel látod majd.
- Értem, apám.
Ahogy áthaladtak a kapun, Loki próbálva követni apja tanácsát, kitartóan szemlélte a várat, amely a szeme elé tárult. Próbálta más szemmel nézni, tényleg próbálta, de továbbra is csak egy rideg, bár monumentális és erős kőhalmot látott. Tény, hogy elrejtőzhetne benne akár Asgard egész népe. De persze, ha ő lenne a király, ideális esetben erre nem lenne semmi szüksége. Ki merné megtámadni Asgardot? És ha mégis, ő biztosan nem bújna a Sárkány-rend háta mögé, hogy megvédjék őt és a népét. Maga venné fel a harcot a betolakodókkal, meglennének erre a saját kifinomult módszerei... A vár udvarára érve kénytelen volt elhagyni gondolatait, és a körülötte történő eseményekre koncentrálni. A Rend összegyűlt fogadásukra. Az udvar közepén a Nagymester állt, fekete köpenyében, mellén a hivatalát jelző, kitárt szárnyú sárkányt formázó jelvénnyel. Mellette, a jobbján egy mogorva kinézetű, idősebb asszony, három fiatal lány kíséretében, akik lehajtott fejjel, némán térdeltek vezetőjük mögött. Balján pedig egy férfi állt, akinek haja őszbe fordult már és arcát egy hosszú sebhely csúfította el. Három ifjú térdepelt mögötte, akik szintén tiszteletteljes némaságba merevedtek. A Nagymester előre lépett, és meghajolt feléjük.
- Légy üdvözölve, királyom! És ti is, nemes hercegek!
Odin leszállt a lováról, fiai és egész kísérete pedig némán követte példáját. A király a Nagymester elé lépett, és a kezét nyújtotta neki.
- Üdvözöllek téged, öreg barátom. - mondta kedvesen. - Fiúk! - intett a hercegeknek, akik engedelmesen mellé léptek. - Bemutatom nektek Arles mestert, a Sárkány-rend vezetőjét. Amíg itt vagytok, ő parancsol nektek, akárha ti is a lovagjai lennétek.
- Nagy megtiszteltetés ilyen bátor harcossal találkozni. - mondta Thor, és üdvözlésül fejet hajtott a Nagymester előtt. Loki nem szólt semmit, csak biccentett, majd némán fürkészte tovább a férfit, akinek az elkövetkező hónapokban engedelmességgel tartozik majd.
Arles mester maga mellé intette két kísérőjét, hogy bemutassa őket Odinnak.
- Királyom, ismerd meg fiaid leendő tanítómestereit. Meda asszony, és Adem lovag. Ők végzik az ifjak kiképzését. Odin néma kézszorítással üdvözölte őket, majd a mögöttük térdeplő növendékek felé fordult.
- Ők pedig itt a jövőnk. - mondta büszke mosollyal Arles mester. - Legígéretesebb tanoncaink. Felavatás előtt álló, ifjú sárkányaink.
- Álljatok fel, gyermekeim. - mondta a király. Azok engedelmeskedtek, ő pedig sorban, mindegyikükhöz odalépett, mindenkihez szólt pár szót, megsimította a leányok arcát, megszorongatta az ifjak vállát. - Boldog, és büszke vagyok, hogy láthatlak benneteket, Asgard jövendő védelmezői. Legyetek ti is büszkék rendeltetésetekre, és szolgálatotokra.
A sorból ekkor kilépett egy fekete hajú lány. Loki, aki apja mögött állva csendben figyelt, egy pillanatra úgy érezte, már találkozott vele valahol. De hamar elvetette ezt a gondolatot. Sosem volt még dolga a Sárkány-rend tagjaival. Így ezt a lányt sem láthatta ezelőtt sehol. Az ifjú tanonc térdet hajtott Odin előtt, és így szólt.
- Köszönöm, királyom, nővéreim nevében.
Majd őt követte a másik sorból egy nyurga, barna hajú fiú, aki szintén letérdelt, hogy köszönetet mondjon, fivérei nevében. A király intett nekik, hogy álljanak fel, mindkettejüket homlokon csókolta, azután Arles mester oldalán, fiaival és kíséretével bement a kastélyba.
- Ezen is túl vagyunk. - sóhajtott elégedetten Samerah. - Ugye megmondtam, hogy rá se néz a ruhánkra.
- A hercegek ellenben nagyon is ránéztek... - nevetett Ashera. - Nem igaz, Leah?
- Nem tudom, Ash... - mondta pironkodva a lány. - Nekem úgy tűnt, cseppet sem érdekeljük őket.
- Ugyan, lányok, higgyetek nekem. - bizonygatta igazát Ashera. - Majd kiesett a szemük, úgy bámultak minket.
- Szerintem meg, egy pillantásra sem méltattak bennünket. - mondta vidáman Samerah, ügyet sem vetve a másik bosszankodó fintorára. - És ez így is van jól. Nem kirakatbabák vagyunk. Meda, muszáj egész este ebben a göncben parádéznunk?
- Igen. - jelentette ki az asszony, ellentmondást nem tűrően. - Jó is, hogy szóba hoztad, keféld le a szoknyádat, ha bemegyünk, csupa por lett. Most pedig induljunk. Arles mester nagyon dühös lesz, ha lekéssük a lakomát. Főleg, mert ti hatan fogjátok megnyitni. Adem, a fiaid készen állnak?
- Mint mindig, kedves Meda. - bókolt mosolyogva a lovag. - No, és a te leánykáid?
- Sosem voltak felkészültebbek.
- Akkor hát ifjak, - szólt a férfi, maga mellé hívva a növendékeit. - Indulás! Bevetésre fel!
- Ahogy mondod... - hagyta rá egy fásult vállrándítás kíséretében Meda asszony. - Gyertek, lányok.
Mestereik kíséretében a növendékek a várba indultak, hogy elfoglalják helyüket az ünnepség előtti bemutatóhoz. Csakhogy még ők maguk sem tudták, mit is kell csinálniuk.
- Pszt, Samerah! - fordult oda suttogva a lányhoz egyik társa, egy vörösesszőke, kölyökképű fiú. - Miféle megnyitóról beszéltek az előbb?
- Fogalmam sincs, Eran. - felelt ugyanolyan halkan a lány. - Azt hittem, ti többet tudok róla.
- Ugyan... - grimaszolt egyet a fiú. - Az öreg Adem sosem mond el nekünk semmi fontosat. Te viszont mindent ki szoktál szedni Medából, ezért gondoltam, hogy tudsz valamit.
- Hát, most én is csak annyit tudok, amennyit ti. Azaz semmit.
- Elég a beszédből, fiatalság! - Meda asszony melléjük lépett, majd nekilátott párokba rendezni őket. - Itt megálltok, a nagyterem ajtaja mögött, és csak akkor léptek be, ha jelzek. Értve vagyok? Eran, te kíséred Samerah-t. Ashera, te Lorannal mész, Leanah, te pedig Berannal. Megfelel így, Adem?
- Tökéletesen. - felelte kedélyesen a lovag. - Kápráztassátok el a királyt és a hercegúrfikat, hadd legyünk büszkék rátok! - Majd vállon veregette a három fiút és besétált a terembe.
- Meda, mi ez az egész? - kérdezte Samerah, miközben a többiek egyre növekvő idegességgel néztek hol rá, hol pedig az asszonyra. - Mit várnak tőlünk, mit csináljunk?
- Arles mester azt szeretné, hogy mutassátok be a képességeiteket. - felelte vállvonogatva Meda asszony. - Persze nem tarthattok teljes harci bemutatót, amíg a kíséret is itt van, elvégre nem láthatják meg, mik vagytok valójában. Csak egy kis szórakoztató ízelítő az elmétek erejéből. Semmi szárnyak, semmi tűzlabda, megértettétek?
- Akkor ezért mondtad, hogy énekelnem kell! - csapott a homlokára Samerah. - De miért nem szóltatok róla előbb? Akkor gyakorolhattunk volna. Felkészületlenül hogy várhatja a nagymester, hogy sikeres bemutatót tartunk?
- Ugyanezt kérdeztem tőle én is ma reggel. - felelte Meda asszony. - Erre azt mondta, improvizáljatok. A csatatéren sem tudtok előre felkészülni.
- De ott nem is énekelgetünk... - morogta félhangosan Samerah. - Improvizáljunk, remek. Jól van... mit szólnátok egy illúzió-bemutatóhoz? Kép-és árny illúziós történetmesélés, az utolsó sárkányokról, rendben? Mellé pedig mondjuk... a Misztikus álom ballada, kíséretnek. Így jó lesz, Meda?
Az asszony azonban már nem volt mellettük.
- Hát ez... nagyszerű... - füstölgött tovább Samerah. - Ti mit gondoltok? - fordult a társaihoz.
- Az illúzió jó lesz. - mondta Eran. - Rengetegszer csináltuk, nem fogjuk elszúrni. A ballada is jó választás. Viszont neked kéne a történetet vezetni. Mi megoldjuk a hátteret, de a mesélő-varázslatban te vagy a legjobb, neked kell csinálni.
- Nem tudok egyszerre varázsolni és énekelni. Túlságosan beleélem magam, és elvétem a dallamot, vagy a szöveget.
- Akkor majd éneklem én. - mondta Ashera. - Amúgy sem vagyok túl erős az illúziókeltésben.
- Rendben. - bólintott rá Samerah. - Akkor így csináljuk. Készüljetek, és várjuk, hogy Meda jelezzen.