2. fejezet: Anglia, avagy most mi legyen?

A madár – most vettem észre, hogy egy fehér galamb, mintha ismerős lenne – előrehussant, és a kezembe nyomta a négyrét hajtogatott lapot. Először itt van Matthew, aki láthatatlanná vált, még mindig nem értem, miért és főleg hogyan, most meg valaki szórakozni akar velem. Mélyet lélegeztem, hogy megőrizzem nyugalmamat, és igazán csak kicsit dühös mozdulattal hajtottam ki a levelet. Csupán két darabba hasadt. Összeillesztve a két felét, elolvastam.

„Számomra nem kedves Anglia!

Én amúgy nem utállak téged annyira, de most jóban vagyok a csodálatos Franciaországgal, úgyhogy ellened vagyok. Ha nem akarod, hogy nyilvánosságra hozzam a kis titkodat, akkor..." A következő néhány szó el volt tépve, olvashatatlan volt. „...milyen ügyes voltam, hogy sikerült rájönnöm! Hahaha!

Poroszország

U.i.: Ugye, hogy a madaram milyen édes?"

Falfehér arcom valószínűleg Matthew is észrevette, óvatosan érdeklődött:

- Minden rendben? Mi volt a levélben? – Odapöcköltem a két darabot – máig is csodálom az akaraterőmet, hogy nem csináltam belőle többet – mármint abba az irányba, ahol a hangja után kellett volna lennie. Igazán irritált, hogy nem látom őt, habár számomra eddig is többé-kevésbé láthatatlan volt. Mindegy. Mikor (szerintem) átolvasta, vékony hangon kérdezte:

- Lehet, hogy a titok... – bólintottam. Igazából nem lehet, hanem biztos voltam abban, hogy az a rohadék porosz kilesett. De...

- Azt írta, fénykép is van. És azon száz százalék, hogy nem látszom. Te pedig, már bocsánat, de elég gyakran beszélsz mindenféle láthatatlan állathoz. – Majdnem közöltem vele, hogy Flying Mint Bunny és Thesia nem állat, hanem varázslény, de ez voltaképpen nem is volt olyan fontos.

- Akkor mi lehet? Az nem lehet véletlen, hogy pont ma küldött levelet. Ráadásul... – Hát igen, legalább három alkalommal szólítottam a nevén. Ekkor jutott eszembe valami.

- Van polaroid fényképezőgéped? – kérdeztem gyorsan.

- Nincs – válaszolt csodálkozva. Akkor a fene elvitte az egészet. Intettem a fejemmel.

- Gyere!

- Hova? – értetlenkedett.

- Gilberthez. Egy, mivel a feltételeket tartalmazó rész eltépődött, azt is meg kéne kérdeznünk tőle, kettő, ki akarom szedni belőle, hogy mi is lenne az a bizonyos titok. Vannak agyament ötletei. – A lábdobogásból ítélve engedelmesen követett, majd mikor beszálltam az autóba, becsusszant mellém az anyósülésre. Egyenesen Poroszország házához mentünk, ahol ráparancsoltam, hogy maradjon itt.

- Oké – suttogta, amit én a kocsiajtó lendületes becsapásával álcáztam. Lendületes léptekkel mentem oda a zöld színű ajtóhoz, és igazán nem erősen kopogtam. Még csak nem is szakadt ki keretéből a nyílászáró. Arról meg nem én tehetek, hogy egypár zsanér elgörbült... Nemsokára kinyílt az ajtó, Gilbert álmos arca bukkant fel.

- Mit akarsz, Anglia? – kérdezte félkómásan. Az orra alá dugtam a levél két darabját, értetlenül nézett rá.

- Mi van? – futotta át a leveleket. Azután elkerekedett szemmel nézett rám.

- MI VAN? Ezt biztos nem hatalmasságom írta! Tökéletességem nem ilyen piti zsaroló! És Gilbird... – túrt bele összevissza álló fehér hajába és vette elő a levélhordóra nem igazán hasonlító, sárga madarat – itt van, egész éjjel velem aludt.

Azt hittem, megáll az eszem.

- Akkor ki írt nekem levelet a nevedben? – gondolkodtam. A kézírás egy kicsit hasonlított Matthewére, és ismerős is volt, de fogalmam sem volt, honnan.

- Milyen nyelven íródott? – érdeklődött. Hát igen, mi országok rengeteg nyelven beszélünk, bőven van időnk tanulni, így néha már azt sem tudjuk, milyen nyelven szóltak hozzánk... vagy írtak nekünk.

- Ango... – akartam rávágni, de észrevettem, hogy nem. – Franciául. – Az a békazabáló idióta, már megint?! Ezért még úgy istenesen beverem a képét.

- Látod? Nagyságom sosem hazudik! – vigyorgott rám.

- Csak most – intettem neki, majd otthagytam. Beszálltam a kocsiba, és egy-két kitérő után – le akartam nyugodni, mázlim volt, hogy akkor még nem volt feltalálva a sebességkorlátozás – megérkeztem Franciaországhoz.

- Matthew, maradj itt. – Semmi válasz. – Matthew? Matthew?! British Province of Canada?! – Odanéztem: a bőrülés nem volt benyomódva, a biztonsági öv a helyére csúszva, csak a csat lifegett, még a fékezéstől. Néhány igen cifra óangol káromkodással kiugrottam a kocsiból. Ezért még külön is beverem Francis képét.