Sziasztok újra! Itt van a második rész. Nagyon örültem a kommenteknek. Remélem, ehhez a részhez is kapok legalább ennyit. :$:) Jó szórakozást! Pusszi!
(U.i.: Előfordulhat hogy lesz benne pár helyesírási hiba, de még mindig nem tudtam feltelepíteni a Wordomet...)

Cuddy még mindig nem hitte el, hogy a saját munkájáért kell harcolnia. Bele se mert gondolni, mi lenne, ha végre gyereket vállalna, hisz biztos sokkal több időt lenne úgy távol a kórháztól.

- Ez az átkozott Schwindler! Miatta van ez az egész!

Magában való mérgelődését egy ismerős sziluett megjelenése zavarta meg. Cuddy éppen House irodájában volt, mivel Charles utasította rá. Ragaszkodott ahhoz, hogy hármasban beszéljék meg az ügyet. Persze Lisa már rég eldöntötte magában, hogy nincs mit megbeszélni. Ő nem megy sehova és punktum.

Úgy tűnt a férfi egyedül van; - Mr. Woods biztos késni fog - találgatott Cuddy.

- Woods majd jön - jelentette be House, belépése közben.

Lisa keresztbefont kézzel ült Greg székében. Konok hallgatással tiltakozott a neki nem tetsző események ellen.

- Jól van. Attól még, hogy egy légtérbe vagyunk összezárva, nem feltétlenül kell ostoba trécseléssel elütnünk az időt - vonta meg a vállát a férfi, majd felvette kezébe a szürke-piros merengőlabdáját és dobálgatni kezdte. Lisa egy ideig elnézegette House játszadozását, majd mikor már nem bírta magában tartani mondandóját, megszólalt:

- Tudod, csak azt nem bírom felfogni, mért kell engem is belerángatnod a hülye játékaidba?

- Hogy mi?

- Ne add nekem az ártatlant, House! Teljesen nyilvánvaló, hogy te állsz emögött.

- Mégis mi a szarról beszélsz? - értetlenkedett őszinte hangon a férfi. Cuddy el is bizonytalanodott egy röpke pillanatra, de tudta milyen ügyesen színészkedik a férfi. Nem akart bedőlni neki, mint már oly sokszor.

- Csak nem megzavartam valamit? - kérdezte Charles hamiskás mosollyal az arcán.

House az asztalon támaszkodott két kézzel Lisával szemben. Elég mélyre dőlt, hogy szemei egy vonalban legyenek a nőével. Annyira közel nem voltak egymáshoz hogy az kényelmetlen legyen, ám Cuddy tekintetéből még így is sugárzott az ellenszenv. A férfi arckifejezése inkább olyan volt, mintha egy esetén dolgozna épp. Mintha egy megoldatlan rejtély előtt állna; arcán elszántság tükröződött.

- Ugyan dehogy! - törte meg Lisa a merev szemkontaktust jéghideg hangon, Woods felé fordulva.

- Rendben - nyugtázta a férfi. - Örülök, hogy idefáradt dr. Cuddy.

- Én kevésbé - nézett vissza House-ra szemrehányóan.

Charles kissé kínosnak érezte azt a komoly hidegháborút, melyet a két doktor vívott egymással. Jobbnak látta az azonnali lényegretérést.

- Szóval, dr. House. Maga engedélyt kért tőlem egy kutató jellegű utazásra, amellyel történetesen semmi problémám nincsen, hisz Mr. Schwindler magára vállalta annak teljes költségét. Azonban fogalmam sincs pontosan milyen ügyben tenné meg ezt a kis kiruccanást.

- Azokat a pácienseket keresném fel, akiknek Stanley-hez hasonlóan különböző mentális zavaraik voltak vagy vannak. Hozzájutottam pár igen érdekes információkat tartalmazó aktához, ezek többsége talán még speciálisabb esetet mutat be, mint ami a mi esetünkben lehetséges. De még semmit nem zárhatunk ki.

- Már elnézést, de ehhez nekem mi közöm? - fakadt ki Cuddy.

- Várjon! Mindjárt maga is sorra kerül - közölte türelmesen Charles, majd újra Greghez intézte szavait:

- Javítson ki, ha tévedek, de ez az egész arra megy ki, hogy rájöjjön, mi Stan valódi baja?

- Pontosan - válaszolta diadalmasan House, mire Woods enyhén elhúzta a száját.

- Őszintén megmondva én nem áldoznék ennyi pénzt egy olyan ember kivizsgálására, aki ellen gyilkossági kísérlet gyanúja miatt eljárást indítottak és alighanem el is ítélik. Teljes pénzkidobás és időpocsékolás.

- Az orvostudománynak minden egyes megoldott ügy újabb tapasztalatot ad. Én semmit nem teszek hiába.

- Persze! Csakis az orvostudomány fejlődéséért teszed. Nem is vezérel semmilyen önző érdek. Igazam van? - gúnyolódott Cuddy.

- Visszatérve a tárgyra, az én véleményem most mellékes. Mr. Schwindler látott benne fantáziát ez a lényeg.

- Akkor holnap már megyek is! - jelentette be House tárgyilagosan.

- Hogyan gondolta?

- Veszem a jó öreg botomat, a címeket, na meg egy rekesz Vicodint és meg se állok Massachusetts-ig!

- Egyedül nem engedhetem el - akadékoskodott a főadminisztrátor.

- Azt hiszem, rám itt egyáltalán nincs szükség - unta el magát Lisa, s már indult is el a kijárathoz, ám Charles megallította:

- Ne olyan sietősen Miss. Cuddy! Maga lesz az, aki elmegy House-szal! Vagy már elfelejtette, miben állapodtunk meg?

- Az nem megállapodás volt, hanem utasítás - vetette ellen Lisa.

- Vagy méginkább parancs - váltott komolyabb hangnemre a férfi.

- Nem - tiltakozott a nő elkeseredetten. - Az ki van zárva, hogy én elmegyek ezzel a ... - Greg várakozón figyelte, hogyan fejezi be a nő a mondatát.

Az végül sóhajtott, majd megadóan folytatta: - dr. House-szal.

- Egy pillanat - ocsúdott fel House, töprengéséből - ez most valami vicc ugye?

- Én nem szoktam humorizálni. Legalábbis ilyen ügyekben nem.

- Akkor is egyedül megyek. Az egész az én ötletem volt és egyedül fogom véghez vinni - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

- Viszont a főnök most ebben én vagyok. Tehát az én feladatom eldönteni, mi legyen a továbbiakban.

- Hát igen. Eddig én is azt hittem - sóhajtott Cuddy csüggedten.

- És különben is két ember utazása sokkal többe kerül - érvelt House; hiába.

- Amennyi kárt ott csinálna maga egyedül, kétlem. Kell valaki, aki kordában tartja - állította; jelentőségteljesen Lisára szegezve pillantását.

- Nem hiszem, hogy kizárólag erről lenne szó - akadékoskodott Cuddy; fürkésző szemekkel méregetve az adminisztrátort. - Csak el akar engem paterolni a kórház közeléből, hogy élhesse a maga kis világát....és ne hiúsítsam meg a régóta szövögetett nagyra törős terveit!

- Igazam van? .... Nagyon félreismertem önt Mr. Woods. Csak azért támogatja ennyire azt a tuskó Schwindlert, mert így maga is sokkal több szerepet kap. Lehet, hogy az én irányításom alatt kissé háttérbe szorult, de úgy tűnik tökéletes is volt úgy, mivel amint kerül egy kis hatalom a kezébe, zsarnokká válik. Ez az igazság Mr. Woods. Amint módomban áll, visszahelyeztetem önt az eredeti helyére, mint mindeki mást is.

Woods szó nélkül állt a rettenthetetlen igazgatónő előtt, aztán sarkon fordult, majd az ajtóból visszafordulva megjegyezte:

- Aztán nehogy a végén megüsse a bokáját az állandó kirohanásaival...

Cuddy egy darabig figyelte a férfi sietősen távolódó alakját a folyosón. Annak utolsó szavai rendületlenül visszhangoztak a fejében. Sajnos volt némi igazság abban, amit mondott. Mostanában egyszerűen képtelen volt tűrtőztetni az indulatait. Mindenkivel ellenségesen viselkedett; teljesen átjárta a keserűség. - Anya ezt biztosan indulatáttételként diagnosztizálná- fintorgott Cuddy. - S biztosan igaza is lenne, hisz két érv is szól emellett.

Édesanyja kitűnő pszichológus. Mondhatni a viselkedés-tanulmányok doktor House-a. Soha nem tévedett a munkájában, kivéve persze néhány ominózus esetet.

Ezenkívül piszkosul fájt a lába, a sebhelye tájékán, így megeshet, hogy valóban az emiatt érzett dühét vetíti ki mindenki másra is.

- Ez hatásos volt Cuddy. Szerintem Woods most tuti a WC-re siet, újrapelenkázni magát -vigyorgott House, mire a nő is elejtett egy halvány mosolyt.

- Különben tényleg jól beolvastál neki. Héj, nem tom mit csináltál a régi Cuddyval, de külsőre marha jól formázod - kacsintott rá játékosan.

- De ez még nem azt jelenti, hogy együtt kell elmennünk egymással.

- Még szép, hogy nem! - értett egyet Greg.

- Akkor most mit csináljunk?

- Nem tudom, te mit csinálsz, de nekem van egy kis elintéznivalóm - jelentette be House titokzatosan, magára hagyva Cuddyt a sötétedő irodában.

House lassú tempóban botorkált végig a széles, orvosok lepte folyosón. Pontosan tudta hányadik emelet, melyik szobájába tart, mégis révedező arccal tekintett maga elé. Amint elért az ajtóhoz és ujjaival körbefonta a jéghideg kilincset, emlékek rohanták meg áramütésszerű gyorsasággal.

Érezte, ahogy egy durva kéz kiragadja a markában szorongatott fegyvert, de ő nem tud ellene mit tenni. Teljesen kimerült. A torka elszorult, hogy már alig volt képes lélegezni. És akkor, amint a válla tompa puffanással ütközött a tömör járólappal, szeme sarkából észlelt egy vérvörös suhanást. Hirtelen Susan is a padlón kötött ki, habár jó pár méterre az ugyanúgy szenvedő férfitól. Könnyes szemekkel nézte a nő haláltusáját. Könnyei mind saját fájdalmától, mind pedig Susan iránt érzett szánalmából telítették el csillámló íriszét. Valaki odasietett a nőhöz, segíteni próbáltak rajta. Finoman hanyatt fektették, s egy hatalmas rongyot nyomtak a mellkasához, hogy megállítsák a vérzést. Eközben ő magát is igyekeztek felállítani, de ő még mindig a sebesült nővérrel volt elfoglalva. Susan erősen köhögni kezdett, a vér töretlenül tört fel torkából, elárasztva az egész ruháját. S egyszercsak abbamaradt a köhögés, a sikoltozás. Minden zaj elcsendesült. Egyedül saját szívverése dübörgött a fülében, s a nő utolsó sikoltása, mely éles visszhangként járta át egész lelkét. És akkor a fenyegető sötétség vette át az uralmat.

Keze még mindig a kilincsen nyugodott. Azt vette észre, hogy görcsösen markolja azt, átnedvesesett tenyerével. Mélyet sóhajtott, majd még kissé az emlélek hatása alatt végre benyitott a csendes szobába. Jobbra egy hatalmas, fehér ágy állt, körbevéve megannyi műszerrel. A teremben csend honolt. Egyedül az EKG készülék ritmusos csipogása törte meg a némaságot, meg persze House botjának kopogása.

A férfi helyet foglalt a betegágy melletti széken. Komor arccal vizsgálta az eszméletlen nőt. Megunva az ücsörgést, kezébe vette a kórlapot, s gondosan áttanulmányozta azt.

Még alig kezdett bele az olvasásba, mikor meghallott egy apró nyöszörgést.

- House? - szólalt meg elfúló hangon a nő.

- Üdvözlöm újra a körünkben, Susan.

- Mi.... történt velem? - kérdezte zavarodottan a nő.

- Na, ne mondja, hogy maga sem emlékszik semmire.

- Hát valami rémlik. Egy... egy Stan nevű fickó bezárt minket... és meg... meglőtte Cuddyt. Oh te jó ég, ő jól van? - aggódott kétségbeesett hangon.

- Nehogy már ővele foglalkozzon! Magát is meglőtte. Ráadásul nagyon közel a szívéhez. Majdnem meghalt Susan - közölte vele szemrehányó hangon.

Maga se értette, miért beszél így. Talán volt némi bűntudata a lány miatt.

- Óh, akkor már értem, miért fáj így mindenem.

- Kell még pár nap, míg visszajönnek az emlékei. Próbáljon meg emlékezni. Én most megyek.

- Várjon! Minek köszönhettem a látogatását, dr. House? Érdekes, hogy pont akkor ébredtem fel, mikor maga eljött meglátogatni. Biztos megéreztem a jelenlétét - beesett szemei, csak úgy ragyogtak eme gondolatra.

- Efelől semmi kétségem - válaszolt Greg gúnyos élt megütve, ami a szerelmes lánynak természetesen fel sem tűnt. - Tulajdonképpen azért jöttem, mert hamarosan eljönnek ide a bizottságból és talán a bíróságtól is és szeretném, ha mellettem tanúskodna. Feltéve, ha még emlékszik miben állapodtunk meg.

- Igen, dr. House. Azt hiszem, tudom mire gondol.

House újra indulni készült, ám Susan ez alkalommal is megállította:

- Ugye még mindig Stan után nyomoz - kérdezte mindentudóan mosolyogva.

- Igen. Magát ez nem zavarja?

- Nem. Tisztában vagyok vele, mennyire fontos ez Önnek, dr. House.

- Aham.

- Kérdezhetnék valamit?

- Mit?

- Maga és dr. Cuddy...? khm...

- Hát nem nyilvánvaló? - kérdezett vissza fintorogva, majd mielőtt Susan még több idegesítő kérdést feltett volna, hátat fordított neki, s könnyed léptekkel elhagyta a termet.

- House, te ott benn voltál? Susannál? - lepődött meg Wilson.

- Mióta nyomozol utánam? - dörmögte ellenségesen.

- Én csak erre jártam... Épp szabad vagyok, és... gondoltam benézek hozzá - hebegte Wilson félszeg mosollyal.

- És mért érdekel mi van vele? - biccentett fejével a betegszoba felé.

- Hogy miért? Mert én nem vagyok egy lelketlen robot, House, azért.

- Mentegesd csak magad a hülye kifogásaiddal. Nyilvánvaló, hogy akarsz tőle valamit.

- Talán zavarna?

- Nem ismersz eléggé? Mit érdekel engem!

- De, House. Túlságosan is ismerlek. Épp ezért kérdeztem.

- A jövőhavi meccset tartsd észben! - figyelmeztette Greg, azzal elindult a lift felé.

- Ohó! Már tudom mire megy ki a játék! Azt hiszed, ha összejövök Susannal, rád nem fogok annyi időt fordítani.

- Ennyire ne legyél eltelve magaddal. Mégcsak el sem hívtad sehova. És fogadok, hogy nem is fogod - kiáltott vissza.

- Hiszen, a baleset óta nem is beszéltünk. Még eszméletlen.

- Gyenge kifogás, barátom - fordult felé.

- Rossz a filozófiád. Ezzel max azt éred el, hogy még jobban hajtok rá.

House arcán egy igen piszkos mosoly terült el.

- Épp ez a lényeg. Ha te beindulsz, a csaj fejvesztve fog menekülni.

- Na, ne mond. Nekem legalább volt már feleségem.

- Jah, persze. Három is. Na akkor most mégis kinek van igaza?

- Akkor is House. Jobb lenne, ha te is elfoglalnád magad valamivel. Vagy valakivel.

- Minden jót, Wilson!.... Amúgy a kis csipkerózsikád felébredt - kiáltott neki a liftből, mielőtt még becsukódott volna az ajtó.

*****

- Még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy mehettem bele ebbe! - méltatlankodott Cuddy, elhelyezkedve a repülő első osztályának bársonyülésében.

- Nem hiszem, hogy te jártál rosszabbul. Különben is, egy szavad sem lehet! Látod ott azt a hatalmas plazma tévét? Oh és ezek a miniszoknyás stewardessek!

- Igen, engem is irtóra felizgatnak! - morogta szarkasztikusan.

- De most komolyan végig velem leszel?

- Ne aggódj! Azt csinálsz, amit akarsz. Nem érdekel.

- Ez nem is kérdés. De most itt lesz a nyakamon egy kényeskedő kis kórházigazgatónő.

- Ne ítélkezz! Alig ismersz - mondta Cuddy, mire House gúnyosan felhorkantott:

- Úgy gondolod?

- Munkán kívül nem is találkozunk - érvelt Lisa.

- Talán szeretnél? - vigyorodott el.

- Úgy értem, hogy a kórházi környezet nélkül el sem tudsz képzelni.

- És? A kórházon lívül nincs is életed - vágott vissza Greg.

- Igenis van! - kérte ki magának Lisa.

- Valóban? Tudsz mondani egy példát is, mikor szórakoztál utoljára?

Cuddy magabiztos mosolya egyszerre eltűnt, helyébe a bizonytalanság lépett.

- Na ugye!

- Ha nem hiúsítottad volna meg az összes eddigi randimat, talán tudnék is válaszolni! - csattant fel a nő.

- Az nem miattam volt. Egyszerűen megijedtek a hűvös természetedtől. Hadd adjak egy tippet. Néhány pasinak inkább az érzékenyebb nő jön be, nem a dominatív igazgató-jellem. És épp ezért fuccsoltak be a kapcsolatait.

- Épp te szoktad mondani, hogy az emberek nem változnak - akadékoskodott.

- Egy szóval se mondtam, hogy meg kéne változnod - válaszolt House, mire Cuddy kissé összezavarodott. - És miért is állnék az idillikus rózsaszínlufis boldogságos útjába?

- Nem is tudom. Tán féltékenységből?

- Ugyan mire lennék féltékeny? Mindenkinek ez a mániája? - dohogott. - Bár azért el kell ismernem, az a nagy dombság a feneked helyén meglehetősen vonz.

Ennek a megszólalásnak egy stewardess is fültanúja volt, aki épp akkor állt House mellé, felvenni a rendelést. Őszinte szánalommal tekintett a céklavörös színben játszó dékánra. House, mikor észrevette a szőke légiutas-kísérő reakcióját, ördögi vigyorra húzódott a szája.

- Jó napot uram! Mit parancsol?

- Hozzon kérem a legjobb vörösborukból - kérte legfennköltebb stílusában.

- House, ez nem egy étterem - sziszegte neki Lisa.

- És egy áfonyapáclében sült báránybordát. Úgyis minden a kórház költségére lesz - súgta osa a nőnek, persze oly módon, hogy Cuddy is hallhassa; aztán fennhangon folytatta: - Rakja majd csak le ide, nekünk van egy kis elintéznivalónk a WC-ben, ha érti mire gondolok? - húzogatta a szemöldökét vigyorogva. - Ugye drágám? - fordult Lisa felé, annak kézfejét két tenyere közé véve.

Lisa erre indulatosan kitépte karját a férfiéból, majd gyors léptekkel a mosdó felé igyekezett.

- Látja? Türelmetlen a szentem. Már egy percet sem bír várni - sóhajtott drámaian, mire a nő rosszallóan csavarni kezdte a fejét.

*****

- Mi ez a hatalmas táska? - érdeklődött Cuddy, miközben a reptéren pakolgatták a cuccaikat.

- Ez mind közül a legfontosabb. Ebben vannak a betegek aktái.

- Képes voltál az összes mappát elhozni magaddal? - hüledezett.

- Naná! Mégis mit kellett volna tennem? Külön kiírogatnom a fontos dolgokat kis lapocskákra? Már bocs, de ez a te asztalod, nem az enyém.

- Ez akkor is túl sok!

- Akkor beszéljünk csak a te óriási bőröndödről, amikben állítólag csak a legszükségesebb holmiidat tárolod - kötözködött, s a nő már szóra nyitotta a száját, mikor folytatta: - Ha még csupán az az egy táskád lenne! De nem! Neked még magaddal kellett hoznod plusz három táskát, ami ki tudja milyen ördögi motyót rejt.

- Fogd be, House! A túláradó energiáidat sokkal fontosabb dolgokra kéne irányítanod. Például, foghatnál egy taxit, vagy bérkocsit, vagy mit tudom én! Egyáltalán gondolkoztál már azon, hogy miképp jutunk el innen.... hova is?

- Ezerszer jobb dologgal is orvosolhatnánk a túláradó energiáimat - vette elő szokásos flört- vigyorát.

- Már most elegem van belőled! Ne keverj össze a kurváiddal! - ordította Cuddy, minek eredményeképp minden szempár rászegeződött. Egy anyuka ment el mellette szemrehányó kifejezéssel az arcán, s kisgyerekét gyorsan arráb ráncigálta a közelükből.

- Ez már itt nem Amerika, Cuddy! Jobban kell vigyáznod a megfékezhetetlen nyelvedre - mosolygott megsemmisítően.