Körülnézett, és egy sötét helyen találta magát. Azt se tudta, a földön van-e vagy lebeg.

- Van itt valaki? - kérdezte Yoh, de nem tudta, miért mondta ki hangosan, hiszen rajta kívül nem látott senkit. Legalábbis ő azt hitte.

- Hiányoztam? - mondta egy hang.

Yoh teljesen meglepődött, hogy van rajta kívül más is. De nem tudta, hogy az illető hol lehet, vagy hogy ki az, de a hangját mintha már hallotta volna egyszer régen.

- Ki vagy? - kérdezte, hátha most rájön, hol lehet az illető.

- Nem ismered fel a hangomat, Yoh?

Yoh most már biztos volt benne, hogy már hallotta ezt a hangot, de nem tudta kivel azonosítani.

- Segítek neked – mondta a hang. – Nemsokára újra találkozunk, testvér.

Yoh rögtön rájött, ki az illető, mert ezt a mondatot Zeke mondta neki egyszer, amikor találkoztak és megtudta, hogy ő az ikertestvére.

- Te vagy az, Zeke?

Ahogy kimondta ezeket a szavakat, egyszerre láng lobbant fel előtte. A tűzből egy hosszú hajú, köpenyt viselő fiú lépett ki.

- Tényleg hiányoztam neked, Yoh? - kérdezte bánattal a hangjában.

Yoh nagyon meglepődött Zeke-en, olyan szomorúan nézett rá. Abszolút nem annak a Zeke-nek nézett ki, akit a bajnokság alatt megismert. Azt se tudta, ébren van-e vagy álmodik.

- Igen, hiányoztál - mondta neki kicsit zavartan.

- De miért? Hiszen meg akartalak ölni. Örülnöd kéne, hogy nem török az életedre.

- Bántott a tudat, hogy megöltem az egyetlen testvéremet, és lehetőséget sem adtam neki a változásra, még a legutolsó pillanatban sem. Úgy éreztem, az a legjobb, ha… - Yoh szünetet tartott, nem tudta kimondani a következő szót. Zeke közben odasétált mellé, és bátorításként ráhelyezte kezét a vállára.

- Megöllek – fejezte be nehezen Yoh, azzal elfordult testvérétől, nem akart a szemébe nézni.

- Ha ez vigasztal, a csatánk mindenhogyan valamelyikünk halálával végződött volna. Meg, amúgy se tudtál volna lebeszélni róla, ahhoz egy… egyszerűen ideges voltam.

Yoh úgy érezte, testvére valami mással akarta befejezni mondatát, és jól érezte. Mert Zeke olyat mondott volna, amit Yohnak nem lenne szabad tudnia.

- Azt észrevettem – mosolyodott el Yoh, ismét testvérére nézve. – Örülök, hogy nem haragszol rám ezért. Még akkor is, ha te egy álombéli Zeke vagy. Belül érzem, hogy amit mondtam neked, azt a valódi Zeke is meghallotta.

- Yoh, nem akarom, hogy tévhitben élj, de én a valódi Zeke Asakura vagyok, és nem pedig egy álombéli.

Yoh ezen a mondaton teljesen meglepődött.

- De… ne haragudj rám, de én… kettévágtalak?! Nem kéne halottnak lenned?

- De, halott is vagyok. Amit most látsz, az a lelkem.

- Akkor eddig miért nem láttalak?

- Ha az élők között sétálnék, akkor az első sámán, aki meglátna, elpusztítaná a lelkem. Hiába vagyok erős sámán, a holtak között minden lélek egyenlően erős. Meg eddig nem is hívtál.

- Csak ezért most kockára tetted a lelked, hogy idejöjj?

- Nem, olyan helyre vittelek, ahol senki sem zavarhat minket.

- Egyébként, hol vagyunk? - nézett körbe még egyszer Yoh.

- Amikor az ember meghal, a lelke ide kerül. Itt választhat, hogy elmegy a Szellemek Királyához és újjáéled, de elfelejt mindent, vagy az élők között bolyong, mint lélek. Ha az illető uralja az egység csillagának mind az öt ágát, akkor itt tud reinkarnálódni.

- Biztos unatkozhatsz, amíg el nem telik ötszáz év.

- Nem szoktam unatkozni, elfoglalom magam.

- Én is, ötszáz éves alvással - kuncogott fel Yoh.

Zeke elmosolyodott rajta.

- Ezt még nem csináltam itt.

- Tényleg?

Zeke megrázta a fejét.

- Általában fejlesztem magam, hogy a legerősebb sámán lehessek, vagy belemegyek más emberek álmába, és ott a kedvem szerint alakítom azt.

- Lefogadom, rendszeres látogató vagy Jeanne álmában.

- Ilyen kiszámítható lennék?

- Ennyire már megismertelek - mosolyodott el Yoh.

- Kivételesen tegnap nem nála voltam - mondta visszavágva.

- Kitalálom, Annánál jártál.

Zeke ledermedt a név hallatán, és elfordult Yohtól.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte kis félelemmel a hangjában.

- Nem - rázta meg a fejét Zeke, de még mindig nem nézett testvérére.

- Ezek szerint eltaláltam. Elég érdekes álom lehetett, ha mindkettőtöket ennyire megviselt. Ha akarod, nyugodtan elmesélheted.

- Maradjunk annyiban – itt testvérére nézett –, Anna félt téged.

Yoh először azt hitte, hogy testvére most csak ugratja. De amilyen őszintén nézett rá rájött, hogy tévedett.

- Értem, talán jobb is, ha nem mondod el, hogy hogyan jöttél erre rá.

Bár, Zeke módszereit ismerve Yoh úgy gondolta, hogy megölhetett valakit, és ezért nincs kedve elmesélni.

- Ha ettől félsz, senkit sem öltem meg – mondta, meghallva testvére gondolatait.

- Tényleg? - kérdezte meglepetten Yoh.

- Igen, most biztos kinevetsz, már sok embert megöltem, de akkor, az álomban képtelen voltam rá.

- Egyáltalán nem nevettelek volna ki. Inkább örülök, hogy nem tetted meg - mondta mosolyogva.

- Ezt jó hallani. Azt hiszem, ideje lesz menned.

- Mégis hová?

- Az élők közé, már reggel van.

- Ma este is találkozunk? - kérdezte reménykedve Yoh.

- Felőlem, de mielőtt lefeküdnél, hívj, és akkor mindig találkozunk.

- Rendben, nem felejtem el.

Mikor Yoh kinyitotta a szemét, akkor már a szobájában volt. Odasétált az ablakhoz, és felnézett a tiszta kék égre.

- Jó reggelt, Zeke.

Azzal elment felöltözni, és életében először Anna noszogatása nélkül kelt fel, és készített reggelit. Mikor Anna felkelt, felöltözés közben azon gondolkozott, hogy reggeli előtt vagy után rontson rá jövendőbelijére. Végül úgy döntött, inkább elkészíti neki a reggelit. Mire a konyhába ért, az ámulattól szóhoz se tudott jutni.

- Jó reggelt - köszönt végül a médium.

- Jó reggelt - köszönt vissza neki Yoh mosolyogva.

- Minden rendben?

- Igen, miért?

- Általában segítség kell, hogy felébredj.

- Nem tudtam tovább aludni, meg volt egy olyan érzésem, hogy velem készítteted volna el a reggelit, így felkeltem.

A médium csak hümmögött egyet, azzal leült az asztal elé. Kis idő elteltével Yoh hozta a reggelit, és csendben megették. Az iskolába menet találkoztak Mortyval. Így újra együtt volt a kis csapat. Mortyban volt egy kis izgalom a dolgozatot illetően, amit fokozott Anna és Yoh nyugodtsága.

- Nektek hogy sikerült? - Ez volt Morty első kérdése suli után.

- Egyesnél rosszabb biztos nem lesz - mondta Yoh.

- Annál tényleg nem lehet rosszabbat kapni – mondta Morty.

Az egyik elágazásnál a csapat szétvált. Anna hazament, Yohék pedig elindultak a Síremlék-hegyre. Amikor a folyó mellett sétáltak, két embert vettek észre. A férfi nagydarab és erős alkatú volt, míg a lány vékonynak és tehetetlennek látszott.

- Eressze el a kezem! - kiáltott rá a lány.

- És mégis mi lesz akkor, ha nem teszem? – kérdezte gúnyosan a férfi.

- Súlyos sérüléseket fogsz szerezni.

- Hú, de félek - nevetett fel gonoszul a férfi.

- Én szóltam.

Ekkor a lány erősen rálépett a férfi lábára.

- Ááá – kiáltotta fájdalmában, és a kéz szorítása meggyengült, amit a lány észrevett, így könnyen ki tudta magát szabadítani.

- Ezt még megbánod, te csaj! - üvöltött rá a férfi.

- Azt nem hiszem – mosolyodott el a lány. – Caesar, kapd el.

Ekkor megjelent egy fekete-fehér husky, aki a férfi felé rohant. A férfi menekülőre fogta a dolgot és futásnak eredt, a kutya morgások kíséretében követte.

- Ügyesen elbántál vele - mondta Yoh.

- Köszi – ment oda hozzájuk a lány. Hosszú, szőke haja volt, sötétbarna szoknyát, és hozzá világosbarna felsőt hordott. – Most legalább megtanulja, hogy ne bántson lányokat.

- Az biztos - mosolyodott el Yoh.

- Engem Akeminak hívnak.

- Én Yoh vagyok, ő pedig a barátom, Morty.

- Szia – köszönt neki Morty. – Aszta, te egy sámán vagy?! - lepődött meg, amikor meglátta a lány kezén a jóscsengőt.

- Igen, ő a védőszellemem, Izumi. – Ekkor a lány vállán megjelent egy sas. – Ezek szerint ti is sámánok vagytok.

- Én nem - mondta Morty.

- Én az vagyok. Ő pedig a védőszellemem, Amidamaru.

Ekkor megjelent Yoh védőszelleme.

- Te ölted meg a nagy Zeke Asakurát? - kérdezte a lány.

- Igen - mondta bólintva Yoh.

- Ha hosszú életet szeretnél, akkor kerüld el a Black Army csapatot.

- Miért?

Ekkor megjelent a kutya, szájában a férfi pólójának egy részével.

- Jaj, Caesar, már megint mit tettél?! Hányszor mondjam meg neked, hogy ne szedd le róluk a ruhát? - kérdezte a lány, azzal kivette a kutya szájából a ruhadarabot. – Valamelyikőtöknek nem kell rongy? Nekem már eléggé sok van.

- Kösz, de nem kell - utasították vissza az ajánlatot a fiúk.

- Mennem kell, még sok a dolgom. Sziasztok.

- Szia - búcsúztak el egymástól.

A Síremlék-hegyen a fiúk a fának dőltek.

- Mit csinálsz? - kérdezte a barátját, aki a laptopot figyelte.

- Utánanézek a Black Army csapatnak.

- Találtál róluk valamit?

- Igen, a csapat tagjai Sam, Akemi és Ayaka.

Sam Tailor: A barátnője Akemi. Normális körülmények között nőtt fel. A védőszellemét a családjától örökölte. Egy nagyon ritka vízi tündér, a neve Fujiko. A kis termete ellenére nagyon erős, és a csatákban nagy az egység kettejük között.

Higurashi Akemi: Vele találkoztunk. A testvére Ayaka. A barátja Sam. Ő is normális körülmények között nőt fel. A családja madarakat tenyészt, főleg sasokat. Nehezen tudta elfogadni eleinte, hogy sámán. Kedves, aranyos és nyitott.

Higurashi Ayaka: Akemi testvére és a csapat vezetője. A lány jelleme változó, mint a tűz. Az ideje nagy részét gyakorlással tölti. A harcai hasonlítanak Zeke-hez. Hm… ez fura.

- Mi?

- Azt írja, Ayaka védőszellemét még senki se látta, de Shizunak hívják. A csapat stratégiája általában, hogy Akemi és Sam győzi le az ellenfelet, ha nem sikerül nekik, akkor Ayaka menti meg a csapatot a kieséstől. Már csak azt nem értem, hogy ez a csapat miért akar bántani téged?

- Azt én se tudom, de idővel ki fog derülni.

- Ahogy elnézem a csapatot, egyedül Ayakától kell tartanod.

- Mégis miért?

- Nem látod a védőszellemét. Szerintem elég nehéz valakit megtámadni, ha nem is látod.

- Akkor én leszek az első, aki látni fogja - mosolyodott el Yoh.

- Nem tudnál egyszer az életben aggódni?

- Miért kéne?

- Ez a lány úgy harcol, mint Zeke!

- Attól, hogy úgy harcol, nem mindig jelenti azt, hogy a csatái halállal végződnek.

- Ettől függetlenül, erős egy csapat.

- De a miénk is.

Morty bólintott egyet, jelezve, hogy ő is egyetért vele. A nap már lemenőben volt.

- Jobb lesz, ha megyek, különben Anna ki fog akadni, ami általában nem szokott jól végződni.

- Rendben, szia.

- Szia.

Azzal elbúcsúztak egymástól.

Mire Yoh hazaért, addigra a vacsora elkészült, és egy vendég is várta, aki nem volt más, mint Tamara. Csendben megvacsoráztak. Anna a mosogatást Tamarára bízta. Yoh lefürdött, fölvette a hálóköntösét, és kiment a teraszra nézni a csillagokat. Tamara a fürdésből ment vissza, amikor meglátta Yoht egyedül. Úgy gondolta, csatlakozik hozzá.

- Szia, Yoh - köszönt neki Tamara.

- Szia, Tami.

Tamara leült Yoh mellé, és nézték a csillagokat.

- Yoh… tudod… én… sze… – kezdte Tamara zavartan.

- Tudom, én is szeretem a csillagokat nézni – mondta nyugodtan, mintha észre se vette volna a lány zavarát.

Tamara zavarában bólintott.

- Jó éjt, Tami - azzal Yoh felállt.

- Jó éjt, Yoh.

Yoh felment a szobájába, még egyszer felnézett a csillagos kék égre az ablakából.

- Zeke - hívta testvérét és lefeküdt aludni.