Ver.1.

Beszélnem kell vele, jön rá már sokadszorra. Ez így nem mehet tovább, egyszerűen nem normális ahogy Fleur viselkedik. Hálószobájuk felé indul. Enyhe döbbenettel veszi észre hogy az ajtó be van csukva. Egy hónappal ezelőtt dühösen berontott volna és kezdett volna ordítani, most viszont csak elszomorodik. Halkan kinyitja az ajtót. Fleur éppen az ágyon ül. Nem vette észre a másikat, aki meg is szólítaná, ha a háttal ülő lány nem kezdene vetkőzni. Lassan nekidől az ajtófélfának, kezét illetve lábait összekulcsolja. A szőke hajú kigombolja farmerjét majd lassan lehúzza a lábáról. Hermione lustán elmosolyodik. Szemét Fleur hosszú formás lábán legelteti, miközben karjai és lábai önmaguktól válnak szét. Mikor kezét zsebreteszi enyhén nekilöki a csípőjét a félfának amin nagyot koppan a fém díszítés. Robbanásként hat a nagy csendben az apró zörej. A francia ijedten engedi el pólóját amit kezdett levenni.

- Mióta állsz ott? - kérdezi csendesen anélkül, hogy megfordulna. Az aurornak elakad a szava. Mióta irritálja a lányt ha nézi ahogy átöltözik? Bár... ezen már meg sem kéne lepődnie.

- Pontosan erről akarok veled beszélni – fonja össze végtagjait ismét miután meghúzza a copfját tartó hajgumit.

- Mármint miről? - húzza csupasz lábára a takarót.

- A francba, Fleur, úgy viselkedsz velem, mintha leprás lennék!

- Ez nem igaz – tiltakozik hevesnek alig mondható hangon.

- Nem-e? - suttogja dühtől remegő hangon. - Két hónapja kerülsz és nem vagy hajlandó elmondani hogy miért! Az érintésemtől is undorodsz! Ha meg akarom fogni a kezed elrántod, ha ha este átölelnélek elhúzódsz szexről pedig már szó sincs!

- Két hónapot sem bírsz ki nélkülem te perverz?

- ÉN perverz?! Kettőnk közül ki volt, aki áprilisban minden este rávett hogy csináljuk? Ki volt, aki még akkor is ha influenzás voltam „gyógyszer" néven ágyba döntött?! Te! Most meg mit csinálsz? Elszégyelled magad azon , hogy nézem , ahogy átöltözöl mint valami szűz fruska.

- Szeretnék egy kicsit egyedül lenni. Kis magánéletet!

- Magánélet? Az ég szerelmére én leszek én leszek a magánéleted lehetőleg még ebben az évben! Vagy elfelejtetted hogy megkértem a kezed? Már nem vagy benne biztos hogy ezt szeretnéd? Én meghallgatlak, de ahhoz beszélned kell velem.

- Most menj el – suttogja a szőke.

- Nem! Addig nem amíg meg nem beszéljük mi történt!

- Menj! - kiált Fleur mire Hermione elé guggol. Menyasszonya szeméből süt az indulat és az undor, mikor a lány két kezébe veszi az arcát.

- Kérlek, kicsim!

- Eressz! - rántja el a fejét. Az aurort hirtelen és elemi erővel önti el a düh.

- Basszus, Fleur, a menyasszonyom vagy nem normális hogy így viselkedsz!

- Te sem vagy normális! Miért nem értesz meg?

- Mit értsek meg? Az elkényeztetett királylány rájön hogy mégsem szereti azt akit három éven keresztül hitegetett?! Jaj ,meghasad érte a szívem!

- Szemét vagy! Egy rohadt nagy szemét Hermione Jane Granger!

- Akkor te mi vagy?! Ha neked ez a három év nem volt más mint egy játék, akkor te csak egy jól álcázott francia kurva vagy semmi több! - Hatalmasat csattanás kíséri a pofont, amit Fleur ad Hermionénak. Egy pillanatra mindketten elborzadnak majd az auror rádönti az ágyra menyasszonyát gondosan lefogva a kezeit. - Rendben ezért bocsánatot kérek de a többiért nem!

- Én sem! - A barna hajú hirtelen méri végig az alatta fekvő nőt. Érzi hogy elönti a forróság de továbbra is erősen tartja foglyát. Rettegést lát az imádott kék szempárban.

- Mi történt veled? Hová tűnt az a nagyhangú, tüzes lány, akibe beleszerettem?

- Ideiglenes beleült egy kád hideg vízbe – suttogja egy csepp iróniával a hangjában. Mélyet sóhajt.

- Valójában... nagyon szeretlek, de... ez az egész házzaságosdi olyan...

- Ijesztő? - segíti ki mire bólint.

- Csak... végig akartam gondolni, hogy csak miattad csinálom vagy én is akarom. Talán kicsit túlzásba estem. Sajnálom! - Hermione jó pár másodpercig nem bír megszólalni.

- Te kis suta – öleli át meghatottan párját az auror. - Tudod én hogy kezdek minden napot?

- Leszállsz rólam, hogy tudjak levegőt venni?

- Bocsi – emelkedik kicsit fel hagyva, hogy a francia levegőt kapjon majd mosolyogva fojtatja. - Dühösen gondolom végig mennyi mindent kell aznap elintéznem. Aztán rád nézek. Amint meglátom reggel a hunyorgó szemedet elönt a boldogság és nem érdekel milyen nehézség jön még aznap, mert tudom, hogy te itt vagy nekem. Érted akár száz vagy akár ezer rosszabbnál rosszabb napot is átélnék.

- Hermione én annyira... - egy apró pofon szakítja félbe monológját, amit egy forró csók követ.

- Soha többé ne merészelj így viselkedni, érted? Egy pillanatra tényleg elhittem hogy megutáltál... azt nem éltem volna túl – jelenti ki könnyes szemmel. Fleur elmosolyodik. És ez a nő vezetett engem repedt sarkúnak kevesebb mint két perce – fut át agyán a vidám gondolat. Egy határozott mozdulattal átpörgeti magukat az ágyon.

- Nehéz volt hozni a domina szerepét 2 hónapig helyettem?

- Ha te azt tudnád – mosolyodik el az auror miközben karját a szőke hajú nyaka köré fonja.

- Nehéz volt lekurvázni? - mosolyog ravaszan mire Hermione elpirul.

- Nem úgy gondoltam csak... nagyon mérges voltam...

- Megértem. De nem lenne egyerűbb ha legközelebb mikor ennyire dühös leszel a sértegetés helyett inkább ledöntetnél erre az ágyra és...

- De Fleur! - szakítja félbe megütközve, de egy halvány mosollyal a szája szélén.

- Ha te nem akkor majd én – kezdi el a barna hajú nyakát csókolgatni, aki olyan régóta várt már erre a csábítgatásra. Minden érintést, ölelést kincsnek érez. Tisztában van vele, hogy menyasszonya kárpótolni akarja ezzel a különösen nagy odafigyeléssel, de önző módon úgy érzi megérdemli. Végre maga mögött hagyhatja a több hétnyi kétséggel való hadakozást és a párnába fojtott zokogásokat. Persze ő is okozott párjának földöntúli örömöt hiszen rá is ráfért, neki se lehetett könnyű ez nyolc hét. Szerelmes szavakat suttog a fülébe, fogadkozik hogy soha nem hagyja el. El akarja oszlatni Fleur kételyeit, mert tudja hogy nem az a baj hogy a lány nem szereti, nagyon is szereti, azt érzi, csak önmagában nem bízik. Egymás karjaiba aludnának el de:

- Figyelj... - mormogja halkan, kimerülten Hermione.

- Hm? - Fleur nem bír szavakat formálni örül, hogy egyáltalán képes még felfogni az auror szavait.

- Többször kéne veszekednünk. - Fleur egy nevetésnek szánt dallamos hümmögéssel válaszol.

- Meglesz.. emiatt ne aggódj.