A kis Jane hamarosan már a Grey család szerves részvé vált. A nevét megváltoztatták és megkapta a Hermione nevet. Az örökbefogadási papírokat pedig titkosították, hogy senki ne férjen hozzájuk.
Bár kisfiúra készültek a kis Hermionéval is nagyon boldogok volt és pár nap múlva a Grey pár érezte, hogy soha nem tudnának megválni tőle. Védték és óvták és annyi szeretetett adtak neki amennyi csak tőlük tellett. A kis Mione- ugyanis így becézte Rick- gyakran sírt éjszakánként vagy ha tűzzel találkozott. Ha megnyújtottak egy gyertyát vagy begyújtották a kandallót a kislány hangos sírásba kezdett és Ricket vagyis apát hívta.
Két nappal az örökbefogadás után az egyik városi maganzin címlapján öles betűkkel jelent meg egy cikk " Tragédia a Black házba!" címmel.
A cikk lényegében arról szólt, hogy a gyermekét egyedül nevelő Sirius Black kislánya a kétéves Jane és dajkája bennégtek a házban. A tűz okának egy rosszul müködő és felrobbanó gázbojlert neveztek meg. A valóságban a mugli tűzoltók nem tudták kideríteni mi okozta a tűzet erre csak gyanakodtak és az egyetlen holtest amit találtak egy felnőtt nőé volt. Rick volt annyira befolyásos ember, hogy elérje, hogy Jane-t is halottnak nyilvánítsák és a hírt a lapokban is közöljék, úgy gondolták ha Sirius Black azt hiszi a lánya halott akkor nem fogja keresni. Még egy mesterkélt temetést is rendeztek a közeli temetőben, ahol egy üres urnát helyeztek a sírfalba.
Ami igazán meglepte őket, hogy milyen sokan eljöttek a temetésre. Elég furcsa alakok voltak, a többség hosszú fekete talárt viselt vagy drága gyászruhát, de közben nem igazán találták a helyüket. Volt ott egy szőke házaspár egy szőke kisfiúval, aki szürke szemeivel csodálkozva nézett a világra. Ruhájuk díszes volt és elegáns, látszott rajtuk, hogy nem vagyonosak. A tömeg elején álltak és a legpompázatosabb koszorút hozták, ami olyan virágokból állt, amivel azelőtt se Helen se Rick nem találkozott.
Aztán tőlük kicsit távolabb egy rongyos taláros férfi várakozott néma csendben, aki persze azonnal kiszúrta őket a tömegből és oda is jött hozzájuk a szertartás után.
- Önök rendezték a temetést?- kérdezte üdvözlés után, majd kezet nyújtott a párnak. - Remus Lupin.
- Rick Grey ő pedig Helen a feleségem.
- Ismerték talán Siriust?
- Közel laktunk a Black házhoz és nekünk is van egy kislányunk, aki egyidős volt Jane-nel.
- Ő valóban? Biztos nagyon boldogok vele. Sirius is nagyon boldog volt, ha csak Jane közelében lehetett.
- Ön jó barátja volt? Vagy valami rokon? - kérdezte félve Helen még a legjobban képzett magánnyomozok sem tudták fellelni a Black család többi tagját. Sirius Black maga is a legtöbb hivatal számára nem létező személy volt.
- Nem, nem tartozok a családhoz. Sirius családja igazából már majdnem kihalt. S ha őszinte akarok lenni, jobb is talán így neki, mármint Janenek. Sirius családja szörnyű egy közösség. De ha most megbocsátanak nekem most mennem kell - köszönt el, majd elindult a kijárat felé
Mikor már úgy látták senki sincs ott ők ketten is elindultak hazafelé, hisz otthon már várta őket a nagymamával együtt a kislányuk, Hermione. Már majdnem a kaphoz értek, de akkor megláttak egy férfit aki a sírok közül lépett ki és egyenesen a kis urna felé tartott. Haja fekete volt akár az éjszaka és zsíros tincsekben lógott bele a szemébe. Talárja olyan sötét volt, hogy szinte magába nyelte a fényt.
Mikor oda ért megállt az urnafal előtt és kezét a kicsi márványtáblára tette. Igazán félelmetes látványt nyújtott így a félhomályban. Arca meggyötört volt és a koránál jóval idősebbnek nézett ki, pedig talán a húszas évei közepén járhatott.
A férfi sokáig állt ott mozdulatlanul, de közben a szája mozgott. Sem Rick, sem Helen nem tudott megmozdulni. Hosszú perceket eltöltött ott egyhelyben állva, aztán egyszer csak furcsa pukkanás szerű hang ijesztette fel a pár és a férfi eltűnt egyetlen szempillantásnyi idő alatt, akár a kámfor.
A Grey pár nem értette mi történt, félve közelítették meg a helyet, ahol a kis urna és a koszorúk álltak. A márványtábla ami ezüst Szinű volt idáig csak a kislány nevét tartalmazta és halálának dátumát. De most már nem. Egy furcsa idézet is belevéstek, de nem latin betűkkel és most már a születési dátum is fel volt tüntetve, 1979. szeptember. 19. Egy nappal élte túl úgymond második születésnapját. De nem csak ez a felírás jelent meg, hanem egy fotó is. Ami egy fiatal barna hajú nőt ábrázolt kezében egy újszülöttel, mögöttük a távolban pedig egy fekete köpenyes férfi állt, az a férfi aki itt járt.
A kép alatt ezüst betűkkel. Kate Piton és kislánya Jane Black.
A Grey pár sem akkor sem később nem talált magyarázatot a történtekre. Nem értették, hogy volt képes valaki ilyen rövid idő alatt kicserélni a márványtáblát majd el szempillantás alatt eltünni. Végül úgy döntöttek ezt a bizarr élményt is elzárják Hermione már nem létező múltjába.
Rick Gery élte a mindennapi emberek életét, reggel kilenctől délután négyig dolgozott, bár néha otthonról. Aztán hazament ahol kis családja várta. Felesége Helen és a négy éves kislánya Hermione. Úgy tervezték, hogy hamarosan újra örökbe fogadnak, most már egy kisfiút, a papírokat újra beadták már csak az engedélyt várták.
Rick Grey bár ígéretet tett magának és feleségen is, hogy nem nyomoz a kicsi múltja és családja után, mégse tudta megállni. Mikor meglátta azt a férfit a temetés után egyszerűen képtelen volt továbblépni. Tudni akarta ki ő és veszélyt jelenthet e a családi békéjükre.
S mivel más támpontja nem volt így a kicsi családja után kezdett el nyomozni. Egy megvesztegetett magas rangú minisztériumi alkalmazott segítségével megtudta, hogy Siriusnak volt egy öccse, de ő már meghalt akárcsak az apja és az anyja. Ezen kívül már csak távolabbi női unokatestvérei voltak a férfinak, de ők is mind szépen kikerültek a körből. Hosszú hónapokig nyomozott, és már majdnem feladta, amikor érdekes dolgot tudott meg kislánya vérszerinti anyjáról. Kate Blacknek, vagy más néven Kate Pitonnak az egész családja meghalt kivéve egy valakit, egy férfi rokont, akire egy bírósági jegyzőkönyvben bukkant. E szerint, Sirius Black és Perselus Piton kocsmai verekedésbe keveredett valamivel több, mint 5 évvel ezelőtt.
A jegyzőkönyv szerint ez a Perselus Piton valahol London külvárosában élt akkoriban. Bár maga a Piton név egyezése is jele volt a rokonságnak, de ha valóban ő és Kate rokonok akkor Sirius és ő mért támadták meg egymást? Valami nem stimmelt itt, ezért is szervezett le egy találkozót a férfival, aki szerencsére még mindig a jegyzőkönyvben felvett címen lakott.
Meleg nyári nap volt, Rick Greynek most irodájában kellett volna dolgoznia e helyet egy csendes kis kávézó zárt teraszán üldögélt. Hetekig levelezett a férfival mire le tudták beszélni a találkozót, már nyár vége volt és férfi állítása szerint az utolsó alkalom, hogy még idén találkozzanak.
Miközben Rick jeges teáját iszogatta, az ajtó kinyílt és egy fekete ruhás férfi lépett be. Körülnézett, majd a legtávolabbi asztalhoz ült le, messze tőle az egyik sarokba. Az egyik pincér oda ment hozzá, de egy gyilkos pillantással elzavarta. Az a férfi volt, akit a temetőben látott, nem kétséges, az elmúlt két év alatt nem sokat változott, talán egy kicsit rendezettebben nézett ki.
Ahogy Rick ránézett erre a férfira valahogy elment a kedve a találkozástól, már éppen azon volt, hogy feláll és elindul haza ahol kis családja várja. De aztán mégsem tette, két éven át kutatta és kereste ezt a férfit, és most itt van a nagy lehetőség, hogy végre megtudja az igazat. Félt is, de a kíváncsisága nagyobb volt. Szép, lassú léptek indult meg a férfi felé, aki most éppen pár kamaszt figyelt a pultnál.
- Elnézést Perselus Pitonhoz van szerencsém?- szólította meg félénken a férfit mikor oda ért az asztalához
- Ki kérdezi?
- Jó napot, a nevem Rick Grey én beszéltem meg ezt a találkozót magával - nyújtotta a kezét, de Piton nem fogadt el. - Öhm nos bizonyára érdekli miért is hívtam ide.
- Hát igen, ha már a leveleiben nem volt hajlandó elárulni, csak a húgomat hozta fel újra és újra – látszott a férfin, hogy ezzel igencsak sikerült felbosszantania őt Ricknek.
- Ő...tudja én újságíró vagyok - mondta hazugságát, amit még két hónapja eszelt ki, mert nem tudta mire számítson. - És a két évvel ezelőtti Black kúriában történt tűzeset után nyomozok.
- Nem tudom miről beszél. Ahogy maga is jól tudja én nem vagyok Black tehát rossz lóra tett - ált fel indulatosan. És már készült is hogy itt hagyja Ricket.
- Ön nem is, de a húga igen - vett elő egy képet, ami Katet és Jane-t ábrázolta. Ez a kép volt az, ami a márványtáblára helyeztek ki. Néhány napja ment ki a temetőbe és lefényképezte a kőlapot majd ezt a részt kinagyította. - Ő az itt a képen, igaz?
Perselus Piton mikor meglátta a képet szépen lassan visszaereszkedett székébe és kezébe vette.
- Honnan szerezte ezt?
- Az nem fontos. Ő itt a képen a...
- A húgom Kate – ujjait finoman végig simította a képen húga arca mentén, majd a csecsemőjén. - Ő pedig az unokahúgom, Jane.
- Értem. És a húga most hol van? Mert a tűzbe a dajka veszett oda, nem az anyuka.
- Kate meghalt nem sokkal Jane születése után. Megtámadták.
- Rablótámadás?
- Mondhatjuk - mondta még mindig a képet nézve. Egyetlen képe volt a húgáról és annak kislányáról, azt pedig a kőlapra tette.
- És akkor miért nem vette magához, hisz az apja nem igazán nevezhető beszámíthatónak. Hisz Sirius Black gyilkosságért ül.
- Nem tudtam, hogy túlélte a támadást. Black, az a kutya azt mondta meghalt, különben magamhoz vettem volna.
- És ha nem halt volna meg?
- Tessék? - nézett fel Piton.
- Ha teszem azt, az unokahúga nem halt volna meg a tűz során, mit tenne?
- Magamhoz venném természetesen és megfelelő nevelésben részesíteném, ahogy azt kell. Ahogy egy Pitontól elvárják! Kate után Jane komoly vagyon és birtokokat örökölt. - húzta fel az orrát. De miért kérdi ezt maga? Nem a tűz után nyomoz? Melyik újságtól is jött?
- Ő nem fontos! Nekem most mennem kell, ezt majd később befejezzük - állt fel, majd mielőtt még Piton egy szót is szólhatott volna már el is tűnt.
"Magamhoz venném természetsen és megfelelő nevelésben részesíteném, ahogy azt kell." " Ahogy egy Pitontól elvárják!"
Csak ezt hallotta a fejében Rick miközben hazafelé tartott az autópályán, most már tudta, hogy nagy hiba volt ez az egész. A félelme attól a családtól csak felerősödött. A múltat jobb lett volna eltemetve hagyni. Hermione anyját rablótámadás közben ölték meg? Az apja pedig egy tömeggyilkos. Nem hitte, hogy az rablótámadás volt. Sokkal sötétebb dolgok rejtőznek e mögött a család mögött és most felkeltette az egyikük figyelmét. Nem lett volna szabad semmit sem csinálnia.
Rick rettegett, hogy Perselus Piton fülébe ültette a bogarat és ő is nyomozni kezd utána és rájön, hogy Jane igazából nem is halt meg.
Rick majdnem tövig nyomta a gázt, túl gyorsan hajtott pedig az út az autópálya után nem volt tökéletes, kanyarok és buckák követték egymást. De túl ideges volt, hogy lenyugodjon. Homlokán gyöngyözött a verejték keze síkos volt és lecsúszott a kormányról. Agya zsongott, és csak a beszélgetésre tudott gondolni és arra, hogy mekkora marha is ő. Azok az autósok, akik mellett elhaladt, hangosan dudáltak neki. Se lámája nem volt felkapcsolva, se az indexet nem használta, még csak be se kötötte magát.
Éles kanyarok egymás után, aztán nagy villanás és Rick érezte, ahogy az autót valami megdobja és megfordul a tengelye körül.