A hír hallatára összerezzenek… szinte levegőt sem kapok. Csak arra tudok gondolni, Felépül majd? Vagy meg fog halni, És akkor mi lesz velünk?...
- Ashely!? Jól vagy?? Gyere, elviszlek kocsival a kórházba. – Megsimogatja a vállam, és elindul a bejárati ajtó felé. Követem.
- Köszönöm….- Ahogy kimondom, elkezdek könnyezni, és a pulcsim ujjával törölgetem szemeimet.
Hallom hogy mögöttem, kinyílik a matek terem ajtaja, és a tanár azt kiabálja. „Joel Desbiens! Gyere vissza, most azonnal!" Nem fordulok hátra, de a férfi igen. Kikerekedett szemekkel bámul, és úgy érzem nekem is meg kell néznem. Lassan megfordulok, és Joel ugrik a nyakamba.
- Uramisten! Te meg mit csinálsz??
- Hát, megölellek… baj??
- Nem.
- De mégis elhúzod magad. És vissza sem ölelsz? – A hangja olyan hívogató, és csábító illat árad belőle.
- Inkább menj vissza órára…!
- Oké –Lassan elengedi a nyakam, és távolodik. A szemembe néz, és elmosolyodik amitől én elolvadok….Habozva, de mégis erővel közelebb húz magához, átkarolja derekamat, és egy csókot nyom a számra. Elégedetten vigyorog, és visszamegy a terembe. Nem tudom, hogy miért csókolt meg, de nem érdekel, csak érjek gyorsan anyu mellé.
Ahogy visszasétál a terembe, rögtön trágár beszéddel illette a tanárt. „A faszom kivan! Szálljon már le rólam!"
- Menjünk!- Mondom, siettetve a férfit.
- Oké.
Szapora lépésekkel megyünk kifelé az ajtón, egyenesen a tag kocsijáig. Udvariasan kinyitja nekem az ajtót, és ahogy beszállok vissza is csukja. Ő is beszáll, elindítja a kocsit, és valahogy nem lassúzza el a vezetést. Egész végig őt nézem… olyan ismerős….
Az első piros lámpánál rám néz, és elmosolyodik.
- Bocsánat. El is felejtettem bemutatkozni. A nevem Shon Dess.- Rögtön felcsillant a szemem. Már tudom ki ez!
- Te vagy az a meleg valóság show műsorvezetője! – Upsz…ezt kicsit hangosan mondtam…milyen kár…a helyes fiúknak, vagy van már barátnőjük, vagy melegek. Kivéve Joelt….mindegy…!!
- Igen…De te miért nézel ilyeneket?
- Óh…én nem néztem. A volt sulimban volt egy meleg osztálytársam, és mikor átjött, és én lementem hogy hozzak valamit enni, rögtön oda kapcsolta a TV-t. Egyébként, nagyon jó műsorvezető vagy.
- Köszönöm a bókot. – És csak most jövök rá, hogy letegeztem.
Váratlanul fékez egy óriásit, és mellettünk egy csattanást hallok. Fejem a hang irányába fordítom, de rögtön el is kapom onnan. Hogy mit láttam, ami ennyire elrémisztett?...két kocsi…egymásba tolódva. A sofőrök biztosan meghaltak. Mindenhol vér, és füst, és a szag. Borzalmas. De egy utas túlélte. Beszorult. Hallom, ahogy felnyög, és kiáltozni kezd. Rémület, és fájdalom vegyül a hangjába, ahogy siránkozva kérleli, hogy valaki mentse meg. De egyre halkabb, és halkabb lesz….. és egyre csak szenved…a végén abbahagyja. Meghal.
Tekintetemet még mindig a másik irányba fordítom, és felnézek Shon arcára. Olyan nyugodt…olyan természetes…olyan mintha…mintha élvezné a látványt…félelmetes az arckifejezése, de egyszerre vonzó is.
Beindítja a kocsit, és megyünk tovább…mintha csak azért állt volna meg, hogy végignézze a nő szenvedését. Rám pillant…
- Jól vagy?
- Igen…- Hazudtam. De közben a fejem lüktet, és hányinger kap el az előző jelenettől.
- Mindjárt odaérünk. – Kinézek az ablakon, és…nem is ismerem ezt a környéket…
- Hol vagyunk? –nem válaszol… lehet nem hallotta, így megkérdezem hangosabban.
- Hol vagyunk?? –még mindig semmi válasz.
- Hol vagyunk a francba is!!!??
- Mi? Elnézést… nem figyeltem. De ne aggódj, mindjárt odaérünk anyukádhoz. – tovább hajtunk, befelé egy parkolóba. Vérfagyasztó kinézete van az előttünk álló épületnek. Koromfekete, fehér ablakkeretekkel, és lekopott arany betűkkel van felírva a nagy faajtó fölé:
Bone and Blood(Csont és Vér)… hátborzongató!! Ahogy megállunk, kiszállok, és sietek befelé, egyrészt, mert hideg van, másrészt, mert látni szeretném anyut.
- Azért igazán megvárhatnál! – hátrafordulok, és látom, hogy lohol utánam, így lelassítok. Ezt már csak megérdemli, azért, hogy ilyen önzetlen volt és elhozott ide.
Éles nyikorgást hallok az épület felől, odafordulok, és látom, hogy ajtaja kinyílik, és két feketébe öltözött pasas jön ki, egy hullás zsákot cipelnek. Gondolom a holttest benne van.
És csak most térek észhez.
- Uramisten! Ez egy hullaház?! Anyu meghalt?