Jingle bell, jingle bell, jingle bell rock
Jingle bells swing and jingle bells ring
Snowing and blowing up bushels of fun
Now the jing...
Elena kinyomta az ébresztőórát és visszabújt a takaró alá. Régóta nem kelt ilyen korán, most azonban minden erejét összeszedve próbálkozott. Hetek óta tervezték ezt a napot családjával, legalábbis azokkal, akik még maradtak neki. Alaric és Jeremy úgy döntött, ideje kivonulni az átlagos, immár megszokott rosszból és megterveztek egy kiruccanást erre a hétvégére. Elena természetesen bármilyen kifogást hozhatott volna fel, úgyis el kellett volna mennie velük, hiszen semmi pénzért nem hagyták volna itthon az egész házban, egyedül, unatkozva. Ő volt az, akinek a legnagyobb szüksége volt erre a kirándulásra.
-Elena, ébren vagy már? - kiáltott türelmetlenül Jeremy a földszintről. Bizonyára már mindenki ébren volt, ő hiányzott egyedül.
-Megyek. - sóhajtott halkan Elena és ledobta magáról a pokrócot. Belebújt este előkészített hálóköpenyébe és szorosan beburkolta magát, hogy meg ne fázzon. Egyre hidegebb lett az elmúlt hét folyamán, a hőmérő ritkán emelkedett 0 fok fölé. Ritka jelenség volt Mystic Falls-ban, de gyorsan hozzá szokott mindenki.
-Elena! - kiáltott fel Ric is a lépcső aljából, amikor megjelent Elena is a láthatáron. - Siess, kérlek, nincsen temérdek időnk.
-Jól van, jövök már.
Gyors léptekkel csatlakozott az asztalnál ülő férfiakhoz. Bizonyára nekik gyorsabban ment a felkelés, mint neki. 10 percen belül megevett 2 szelet kenyeret, néhány sonkával és sajttal, hogy csillapítsa éhségét, de érezte, hogy egyáltalán nem elég ez a kis étel.
-A csomagokat hozd le Elena szobájából, Jer. - szólt Alaric miközben kilépett a fehér város utcáira és gyorsan nekikezdett az autó letisztításához.
Elena roppant gyorsan ment fel a szobájába, elvégezte az utolsó simítást a csomagján és kitette az ajtó elé, hogy Jeremy levihesse. Aztán megkezdte a készülődést: vastag harisnyát vett magára, két hosszú ujjú felsőt és egy vastag melegítőt. Két zoknit vett magára és gondosan beparfümözte magát. Ezután jött a farmer, majd térdig érő bundás csizmát vett. Nagyon vastagan kellett öltözni ezekben a hidegekben, ő pedig mindent megtett, amit tudott. Miután haját kifésülte és rávette a sapkát, minden egyéb kelléket a fogkefével együtt bedobált a táskájával, amit magával vitt az autóban. Ezek mellé betett két újságot is az útra valamint egy tasak gumicukrot és egy csomag csokoládét. Úgy érezte, készen áll.
-Elena, siess már! - Jeremy hangja inkább idegesnek hallatszott, mint türelmetlennek. Elena nem is értette igazán, mi ez a nagy sietség. Rohanva érkezett le a lépcsőn és találkozott pillantása Jeremy mérges szemeivel. - Muszáj tipikus lányként viselkedj?
Elena a fejét rázta és kilépett az ajtón, kezében a kabátjával. Alaric tisztára söpörte az autót és bemelegített, amíg mindenki elkészült. Most már nem volt visszaút, minden készen állt az indulásra.
Alaric és Jeremy boldogan indultak az autó fele, Elena azonban nem tudta, hogy mire számítson. A fiúk egy sípályát néztek ki erre a hétvégére, ahol végre egy kis szabadságot tölthet el Ric is. Mindketten tudtak síelni, egyedül Elena nem tanult meg soha. Annak ellenére neki is megvolt a saját sífelszerelése és ruházata. Még régen kapta a szüleitől, de még egyszer sem vette fel. Régebben sokat sportolt, valahogy mégsem jutott el a síelésig.
Ric és Jeremy már az autóban ültek, amire Elena is odaért. Az anyósülésre ült be és bekapcsolta a biztonsági övet. Az autó hamarosan el is indult és gyorsan megérkeztek a grill elé, ahol az utazásukban még résztvevő személyekre várakoztak: Caroline, Tyler és Matt is csatlakoztak Ric nagyszerű ötletéhez és megbeszélték mind, hogy együtt mennek vakációzni idén télen. bár elmondása szerint Matt sem tudott jól síelni, ő bizonyára sokkal ügyesebb és tapasztaltabb volt ebben Elenával szemben, aki egyszer sem vett fel síbakancsokat.
- Bemegyek a grillbe, amíg a többiek megjönnek. - Elena kikapcsolta az övet és kiszállt az autóból. Úgy döntött, hogy bemegy a meleg helyiségre, mert Caroline-ra várni nehéz feladat volt. Minden alkalomkor sokat késett és utazásokon sok gond volt vele.
Később jó ötletnek bizonyult az, hogy elüssék az időt, hiszen Tyler és Caroline fél órán belül sem érkezett meg a megbeszélt helyre. Végül 20 nem fogadott hívás után megjelentek Tyler-rel és Matt-tel együtt a grill előtt és csatlakoztak Elenáékhoz egy meleg teára.
-Szóval, hogy is lesz az út? - kérdezte Matt Jeremy-hez fordulva.
-Innen indulunk, letérünk a Salvatore birtok fele és onnan már egyenes út vezet a pályához. - válaszolt Alaric Jeremy helyett.
-Várj csak. - Elena szemei szikrát vetettek, ahogy ránézett a többiekre. - Miért megyünk a Salvatore birtokra?
A szempárok összenéztek, de Caroline gyorsan erőt vett magán és beavatta Elenát abba, amit eddig jól titokban tartottak előtte.
-Damon is velünk jön. - egyszerűen, tömören válaszolt Caroline, de minden benne volt ebben, amit Elena tudni akart. Ha eddig azért örvendett, mert néhány napot külön tölthet a vámpírtól, ez a boldogság megszűnt. Damon akarata ellenére is közel volt hozzá, mindig összefutottak és véletlenszerűen pont ott voltak, ahol a másik.
-Nem is mondtátok... - csodálkozva nézett körül Elena, de tudta, hogy nincs értelme firtatni a dolgokat. Ha már megbeszélték egymás között, ez a pillanat már semmin sem fog változtatni. Így hát inkább türtőztette magát és nem kezdett bele sértődött lányt játszani.
-Pontosan melyik sípályára megyünk? - Tyler is közbeszólt. Úgy tűnt, hogy csak a férfiakat izgatja ez a síkiruccanás a hétvégén.
-Pennsylvania északi felén, a Ski Denton állomás fent a dombon. Ott foglaltam egy kisebb hétvégi házat, 3 szobával, emelet és földszint. - Alaric beavatta a pontos információkba a fiatalokat. - Ideje indulnunk, Damon már biztos vár.
Így is volt. Damon türelmetlenül várt a hatalmas villában a barátaira, akik több, mint egy órát késtek. Hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor Ric autójának dudája megszólalt a bejárat előtt. Szempillantás alatt kint volt a csomagokkal a vámpír és erőfeszítés nélkül bepakolt Elenáék autójába, a végén pedig bemászott Matt mellé.
-Ric, hol tartod az órádat? - kérdezte gúnyosan, ahogy megérkezett.
-Caroline karán valószínűleg. - amilyen a kérdés, olyan volt a válasz is. Hatalmas mosollyal indultak tovább, nyomukban Caroline autójával.
Az út hosszabb volt a kelleténél. 810 mérföldet kellett utazzanak és ehhez hozzászámolódott az az időmennyiség, amit lassan kocsikázva, vagy kitérve, meg-megállva töltöttek el. Alaric és Damon felcserélték helyüket, Ric pihent, helyette azonban a vámpír vezetett, majd újra fordítva, amíg oda nem értek. Lassan esteledett, már szürkület volt, tehát az esti program már törlődött is a lapokról.
Érkezés után bejelentkeztek és elfoglalták a kis házikót, amit Ric három napra foglalt le. Egy sötét barna, faházikó volt, ami több más házzal is körbe volt véve. Meleg volt bent, jó erős fűtés, képtelenség volt vastag ruhában bent maradni. A bejárat után egy kisebb nappali várta őket, középen egy kanapéval, előtte egy kisebb TV, a konyha pedig itt is néhány pult volt, a nappali egyik felében berendezve. Nem volt tágas, de szűk sem, tökéletes volt arra a 3 napra, néhány személynek. Az emeleten 3 hálószoba volt, mindhárom 2-2 ággyal, szekrényekkel és kellemes illatú ágyneműkkel megvetve.
-Ez tökéletes. - nevetett Elena, ahogy körülnézett a házban és újabb meg újabb dolgokat fedezett fel.
-Örülök, hogy tettszik. - Alaric mosolyogva forgolódott a nappaliban és már pakolgatott is ki néhányat a szükséges holmikból.
Caroline és Tyler menten felköltöztek az emeletre, elfoglalták a hálószobát, ami számukra a legkényelmesebbnek tűnt. Felcipelték bőröndjeiket és segíteni kezdtek minden tevékenységben. Megkezdődött a nagy beköltözés.
Elena hálószobát keresve az emeleten járkált szobáról szobára és tervezgette, hogy talán legjobb lenne, ha a kanapén aludna, a nappaliban, amikor megszólította valaki.
-Mit szólsz? Együtt alszunk? - Damon önelégült arccal támaszkodott az ajtónak.
-Álmaidban! - vigyorgott Elena válaszként, visszavágva saját fegyverével.
-Elena Gilbert, ha tudnád, az álmaimban mennyi mindent csináltunk már együtt.
-Ha, ha. - erőltetett egy nevető hangot, de ajkai mégis valódi mosolyt rejtettek. - Szétröhögöm a fejem itt.
Damon válasz nélkül lépett be a kis hálószobába és nézett körül.
-Ez a szoba pont jó lesz. - állapította meg.
-Damon, én... - Elena hezitált.
-Inkább aludnál együtt Alaric-kal, vagy éppen Matt-tel, vagy... - szemöldökét mozgatva, mosolyogva intett végig magán. - Velem?
Elena halk nevetésbe kezdett, amikor látta, hogy Damon milyen arcmimikával közvetíti titkos üzeneteit. Ezt a vámpírt kedvelte a legjobban belőle, aki ennyire meg tudta őt nevettetni.
-Gondoltam. - döntött Damon egyedül és másodpercbe sem telt, amíg felhozta a csomagokat a földszintről. - Pakolj ki.
-Ezt soha nem fogom megszokni! - nevetett újra Elena. Nem akart duzzogni, hisztis libának tűnni, aki mindenért sír. Tudta, hogy ha újra veszekedni fog, azzal soha nem fognak előre haladni, csak egy helyben leragadni és kapcsolatuk itt marad ebben a semmiben, ahol jelenleg van.
-Márpedig meg fog kelleni! - fenyegetett Damon, és másodpercek töredéke alatt vetette Elenát az egyik ágyra. Ő maga állva maradt, onnan mosolygott Elenára őrülten.
-Ezt hagyd abba! - szólította fel Elena a vámpírt, aki csípőre tett kézzel állt előtte. A mosoly egy percre sem hagyta el ajkait és kék szemei egyszerűen megbénították Elenát.
-Damon! - kiáltott Alaric a földszintről. - Segítened kellene.
Damon szemeit forgatva tűnt el gyorsan a szobából, egyedül hagyva Elenát a csomagokkal. A fiúk lent a vacsorát készítették, amíg Caroline és Elena fent pakolgatták a csomagokat. Fél órán keresztül csomagolta ki ruháit és tette a szekrénybe. Nem hozott sok ruhát, inkább vastagakat és azok is sok helyet foglaltak, ami egyenesen ahhoz vezetett, hogy Damon ruháinak nem maradt több hely a szekrényben. Annak ellenére Elena nekilátott az ő csomagjának a kipakolásához is. Látszott a cuccokon, hogy igazi férfiből van, hiszen sokkal kevesebb dolgot hozott, mint Elena, annak ellenére, ruháinak ára valószínűleg Elena ruháinak ötszöröse volt: Lacoste, Adidas, Element, D&G, mindegyikből volt valami a bőröndben. Elena gondosan kipakolgatta őket az ágyra, összefogni nem kellett, mert annyira tökéletesen voltak bepakolva, hogy egyszerűen félt hozzá érni bármihez, nehogy elrontsa. Nagyjából Damon is sífelszerelést hozott, neki azonban szüksége sem lett volna rájuk.
Ahogy pakolgatott, a csomag alján egy közepes méretű fekete dobozt talált, egy fehér masnival átkötve. Kivette azt is, de félt kinyitni. Furdalta a kíváncsiság hogy mi lehet benne, kinek vette Damon és megmutatja-e majd neki? Ujját végigsimította a selyem masnin. Egyszer ő is kapott tőle egy hasonló ajándékot, születésnapján. Most Damon-nek azonban nem volt semmi oka neki vásárolni valamit, tehát az ajándék nem az övé volt. De akkor mégis kié?
-Látom, jól átkutattál. - hangzott fel az öntelt hangja Damon-nek az ajtóból. Elena menten visszatette a dobozt a helyére, majd felkelt a földről és lesimította ruháit.
-Gondoltam, örülnél neki, ha kipakolnám a cuccaid. - szemét lesütve sétált az ágyához és az ott maradt néhány ruhadarabot pakolgatta még.
-Kész a vacsora. - Damon nem mondott semmi mást, csak ugyanúgy mosolygott, mint eddig Elenára. - Jössz?
A zavarba jött Elena egy szó nélkül ment le a nappaliba, ahol már szépen megterítve állt minden. Egyedül Caroline és Tyler hiányzott, de öt percen belül ők is megérkeztek. Aztán mindenki nekilátott enni.
Alaric és Damon kitettek magukért, hiszen a vacsorának akkora keletje volt, hogy semmi nem maradt belőle. Sült krumpli volt, csirke hússal és zöldségsalátával, azonban Elena ilyen finomat még soha nem evett életében. Miután mindenki jól lakott, Caroline feldobta szokásos ötletét.
-Játszhatnánk valamit. - és meg is jelent az ördögi mosoly arcán. - Valami jót.
-Mersz vagy felelsz? - Damon mosolygott és Elenára nézett. Mindketten emlékeztek, hogy milyen vége lett legutóbb annak a játéknak, amit együtt játszottak. Elena pirulva nézett félre és ő is ajánlott egyet.
-Legyen a "Még sohasem." - Elena tudta, hogy Caroline kedvenc játéka ez, mivel ezzel sokkal többet tudott meg mindenkiről, mint az előzővel.
-Legyen! - kiáltott fel a szőke lány és gyorsan átköltöztek a nappali szőnyegére, körbe. - Kezdem én. Még sohasem kaptak el ittasan vezetni.
A játéknak megfelelően, elő voltak készítve az italok, amiket abban az esetben, ha a kijelentés nem igaz rájuk, meg kellett inni. Alaric, Jeremy, Damon és Tyler is felhörpintette az italt, majd vidáman csapták össze kezeiket.
-És mi történt utána?
-Elvették a jogsim. - kuncogott Alaric. - Azóta soha nem történt meg még egyszer.
-Az én esetem jobb volt. A rendőr csaj kedvesebb volt, mint hinnétek. - Damon szemöldökét húzogatva kacsintott Alaricra, mire a többiek hatalmas nevetésbe törtek ki.
-Én jövök. - szólt Jeremy. - Még sohasem csókoltam meg valakit ebből a szobából.
Elena ránézett arra a személyre, akit megcsókolt ebből a szobából. Damon szemei égették a lelkét, ahogy kristály kék színével, tele vággyal, visszanézett rá. Tükröződött a szemében az a bizonyos csók, az érzés pedig újra elfogta Elenát, amikor felidézte a pillanatot. Damon, Caroline, Tyler és Elena is megitta az italt, amit újratöltöttek. Alaric és Jeremy nevettek, Caroline és Tyler pedig megcsókolták egymást, a kelleténél forróbban.
-Tyler. - fordult Jeremy Caroline-ék felé.
-Hadd gondolkodjam. - nézett a földre a vérfarkas. - Még sohasem aludtam egy ágyban több mint 2 személlyel.
Hatalmas nevetőgörcsöt kapott mindenki, de Damon rögtön megitta a kis pohár italt.
- Ne nézzetek rám így. - hencegve nézett körül. - Öt volt a legtöbb.
A többiek jót nevettek a válaszon, de Elena szemét a földre szegezte és elgondolkodott. Mire is számított tulajdonképpen? Damon annyi lányt kapott, amennyit akart és rá soha nem lett volna szüksége a vámpírnak. Egy jelentéktelen, fiatal lányra, aki csak véletlenül pont úgy nézett ki, mint a régi szerelme, aki tönkretette az életét. Miért kellett volna Damon-nek pont ő? Bárkit megkaphatott volna.
-Damon. Te jössz. - bökte meg a vámpírt Ric.
-Még sohasem voltam annyira szerelmes, mint most! - bökte ki a mondatot és nézett körül az elcsendesedő barátai között. Alaric, Jeremy és Matt megitta az italt. Elena hezitált, és ezt mindenki észrevette. Hozzáért a pohárhoz és fel akarta emelni, de úgy döntött, mégsem.
-Én felmegyek aludni. - döntött Elena és fel állt a helyéről. - Jó szórakozást!
Elindult a lépcső felé és felsétált a szobájába. Tudta jól, hogy Damon próbára tette ezzel a kijelentéssel és most igazán tudja, hogy mik az érzései. Levetette melegítőjét és átöltözött pizsamába. Rávette pizsamára a melegítőt, és az ágyra dőlve olvasta az újságokat, amiket magával hozott, amikor egy cikk megragadta figyelmét. "Hogyan tedd magad túl egy elmúlt kapcsolaton?"
-Szerintem arra nincs szükséged. - mondta Damon az ajtóban állva. - Miért jöttél fel?
Elena odafordult az ajtóhoz és ránézett a vámpírra, aki most komoran állt az ajtóban.
-Kimerített az utazás.
-Hazugság! - belépett a szobába és leült Elena mellé, az ágy szélére.
-Miből gondolod, hogy hazudok? Elfáradtam, Damon, és pihenni szeretnék. - Elena nem nézett a vámpír szemébe, mert tudta, hogy rögtön elgyengülne és talán a karjaiba vetné magát abban a pillanatban, eszét vesztve.
-Mert pocsékul tudsz hazudni, Elena, és mindig mindenki rájön! - durva szavakkal dobálta Elenát. - Gyere vissza és érezd jól magad.
-Damon, kérlek, nincs kedvem szórakozni. - végre erőt gyűjtött és felnézett a vámpír szemeibe.
-Zavar, hogy jöttem? - őszintén vallatta Elenát, és őszinte válaszra is számított.
-Dehogyis. Csak... - elhallgatott a lány. Nem tudta, hogyan fojtassa tovább. - Damon, én...
-Tudom, Elena. Neked nem megy, rájöttem. Csak azt kértem, hogy érezd jól magad a többiekkel.
-Damon... - meglepődve nézett a szemébe.
Damon felkelt az ágy széléről és a csomagjához ment. Elővette a fekete dobozt, amit Elena megtalált nemrég és átnyújtotta neki.
-Ezt neked hoztam. - és egy mosolyt erőltetett az arcára.
Elena szemei tágra nyíltak és remegő kezekkel vette át a dobozt. Damon visszaült az ágyra és intett a lánynak, hogy nyissa ki. Elena kibontotta a fehér szalagot és leemelte a tetejét a doboznak. Amikor meglátta az ajándékot, annyira meglepődött, hogy szóhoz sem jutott. Egy fekete párnába csomagolt legújabb Iphone modell volt benne, sokkal jobb, mint amit elveszített.
-Ez... - szóhoz sem jutott.
-Amikor Vegasban voltunk és eltűntél, a falhoz csaptam a tiédet. Ez most a kárpótlás. - megsimogatta Elena lábát a takarón keresztül. - Mindenért.
Elena rögtön a nyakához kapott, ahogy eszébe jutott az a nap, amikor a temetés után Damon dühtől megvadulva a vérét szívta és az is, ahogy többször bántotta, eszét vesztve. Mindent megbocsájtott neki, nem volt szükség egy új telefonra, hogy elfelejtsen sok rossz tettet.
-Köszönöm, de ...
-Elfogadhatod! Nekem semmibe nem került. - viccelődött Damon, majd kivette a telefont és a dobozt át pakolta az ő ágyára.
-Kérdezhetek valamit? - fordult hozzá Elena.
-Igen.
-Milyen volt, amikor megtudtad hogy Klaus elvitt?
Damon arcán megjelent az a fájdalom, amit akkor érzett, amikor Elena eltűnt reggel az ágyból, mellöle. A földre nézett, majd vissza a lányra és őszintén válaszolt a kérdésre.
-Szőrnyű. Már a temperamentumom kezdetből agresszívabb, mint kellene. Vámpírként minden felfokozódik. Képzelheted, mennyire dühös voltam.
Elena szemrebbenés nélkül figyelte, ahogy Damon szenved belül, ahogy felidézte az emléket. Kezével megragadta egyik kezét és megszorította.
-Köszönöm. - válaszolt Elena is, őszintén.
Damon felpillantott a földről és mélyen Elena szemébe nézett. Ez volt a pillanat, amire várt és nem akarta újra elhibázni. Erősen megragadta Elena arcát és amilyen erősen tudta, úgy vonta magához a lányt, odaszorítva fejét az övéhez, ajkait a sajátjához. Úgy csókolta, ahogy bírta, megállás nélkül, hajába túrva, de egyszer sem elengedve fejét. Nem érzett ellenkezést. Talán a szeretethiány miatt is, de úgy érezte, Elenának szüksége van most arra, hogy valaki szeresse. Ha nem is szerelemből, de kellett neki ez. Akkor még nem is tudta, hogy Elena ugyanazt érzi, amit ő, ezért nem ellenkezik.
Damon elvette Elena kezéből a telefont, anélkül hogy egyszer is elhagyja ajkai a lányét, majd felrántotta róla a takarót és az ölébe emelte, szorosan a testéhez. Minden vágyai kiszabadultak a burokból, amiben eddig tartotta őket. Elena megragadta Damon haját, és visszacsókolt. Nem állította le magát még egyszer, nem mondott nemet többé az érzéseinek. Úgy lökte Damon le az ágyra a lányt, akiért megharcolt, hogy az alig kapott levegőt amikor háta nekiütközött a matracnak és Damon nehéz, masszív teste ránehezedett az övére. . .
Caroline kuncogva állt fel és szedte össze a poharakat. Vége volt a játéknak első estére.
-Elena és Damon még mindig fent vannak? - kérdezte Alaric és a lépcső fele nézett.
-Igen. - mondta Caroline és elmosolyodott. - Én helyedben nem zavarnám őket.
Alaric szeme tágra nyílt és újra felnézett a lépcsőn. Fentről semmi nem hallatszott, de Caroline tökéletesen hallott mindent. Ezzel járt a vámpírlét. Néhány perc elteltével azt is meghallotta, hogy valaki közeledik a ház fele és amikor az kopogtatott az ajtón, már nyitotta is.
-Jó estét. - egy közepes magasságú, barna hajú lány állt az ajtóban. Haja Elena hajánál is hosszabb volt, göndör fürtökben hullott a vállára. Szemei zölden virítottak, ahogy ránézett Caroline-ra és Caroline egyből tudta, hogy egy vámpírral van dolga.
-Segíthetek? - kérdezte Alaric, ahogy közelebb lépett. Caroline arca elárulta neki, hogy egy vámpír áll velük szembe, ezért inkább óvatosan beszélt. - Ön kicsoda?
-A nevem Sofie. És úgy gondolom, elő tudják nekem keríteni Damon Salvatore-t...