Törődés: A művészet rabjai II.

És most térjünk vissza a történet elejére:

Idegesen toporgok a mosdóban. Amikor lányok leütöttek elvittek valami raktárba a suli mögé. Éppen hogy csak sikerült előlük megmenekülnöm, a baj csak azt, hogy az alsómat lecserélték női bugyira. MÉGHOZZÁ TANGA BUGYIRA! Basszus, de bevág.

Lépteket hallok. Gyorsan bebújok az egyik WC fülkébe.

Valaki bejött.

„Deidara? Deidara itt vagy?"

Hallom Sasori hangját.

„DANNA!" Rohanok ki a WC-ből és egyenesen a nyakába ugrok.

Hála ennek elég nagyot estünk. Egy cseppet sem érdekel, most hogy ki lát, de szorosan hozzábújok.

„Danna." Fúrom bele a fejem a mellkasába. Magamba szívom azt a jellegzetes faforgács és édes olaj illatát, rögtön megnyugtat.

Évek óta ez ilyenkor az egyetlen, ami megnyugtat. Félek, hogy egyszer majd nem jön, hogy megmentsen, hogy örökre elveszítem.

Danna az én kis világom, megnyugtat.

„A francba, azok a szukák most túl messzire mentek."

Sasori fél karjával átölel. Lopva felpillantok rá, gyilkos szemekkel bámul az ajtó felé.

„Tudom, hogy ott bujkálnak, várnak mikor hozlak ki, hogy aztán úgy tegyenek, mintha segíteni akarnának, hogy bevágódjanak nálam."

'Danna, mióta törődsz velem ennyit?'

A legszívesebben megkérdezném tőle, de inkább leszállok róla, és akkor meglátom.

Sasori begerjedt rám. RÁM!

Hirtelen észbe kap, hogy mit bámulok, és teljesen elvörösödik.

„Tudod, Dei te egészen úgy nézel ki, mint egy lány, és most ebben a bugyiban, szóval…"

Tehát tényleg miattam áll fel neki. Hát akkor megviccelem egy kicsit.

Se szó se beszéd bemászok Sasori lábai közé és lehúzom a sliccét.

„Basszus Dei! Mégis mit képzelsz ho…Ah!"

Próbálna felállni, de odahajolok a nyakához és végignyalom. a bőre szinte lángol. Már nagyon vágyik a szexre. Ha jól emlékszem pár hónapja szakított a barátnőjével Inoval. Azóta gondolom nem volt senkivel, és úgy nem az igazi, ha magának csinálja az ember.

„Danna" súgom a fülébe." Mi lenne, ha szórakoznánk egy kicsit?"

Azzal kiszedem alsó tagját az alsónadrágjából és elkezdem masszírozni.

„Ah… hah… Dehih… ezh… ha… ahgyd… abbah…"

Nyögdécseli, de nem törődök vele. A nyakától kezdve elkezdem lefelé csókolgatni, miközben folyamatosan bontom ki az ingét.

Amikor a köldökéhez érek, belenyalok mire Danna felsikolt. Még egy ideig nyalogatom, csókolgatom az alhasát, azután óvatosan, hosszában végignyalom a merevedését.

Arra Sasori hirtelen felül és maga alá kényszerít.

Arca teljesen vörös, szemét elhomályosította a vágy.

Hirtelen megfogja az arcom, kényszerítve ezzel, hogy ne mozogjak. Felém hajol, próbálok menekülni, de olyan erősen fog, hogy nem tudok.

Félek, én csak meg akartam viccelni. Ne mond, hogy… meg fog erőszakolni. Danna szája már szinte az enyémen van. Érzem a leheletét magamon. Még utoljára odasúgja.

„Sajnálom."

Azzal megcsókol.

Szorosan összezárom a számat, nem akarom megcsókolni. De addig feszegeti szám a kezével, míg végül nincs más választásom.

Ajkai mohón falják az enyémet. Nyelvével szám minden négyzetcentijét feltérképezi.

Hirtelen egyik kezével felnyúl a mosdókagylóhoz, és tesz rá egy kis folyékony szappant.

Másikkal lekapja rólam a bugyit, és szappanos kezével elkezd annál a bizonyos nyílásomnál körözni.

„Lazulj el, csak jobban fog fájni, ha nem teszed."

Búgja kellemes hangján a fülembe, majd hirtelen érzem, ahogy egy ujjal belém hatol.

Fájdalom nyilal belém, és nemcsak lent, hanem a szívembe is.

'Miért teszed ezt Danna? Miért kínzol? Miért…'

„Miért… miért…" Nem tudom mikor, de sírni kezdtem.

Ujjaimmal görcsösen fogtam felsője nyakánál, és zokogtam.

Hirtelen megölel, és nyugtatgatni próbál.

„Kérlek, Dei nyugodj meg. Ígérem vigyázni fogok. Ha majd vége ennek… próbálj megbocsátani nekem."

Odahajol és megcsókol miközben a második majd a harmadik ujját is belém tolja.

Egy ideig mozgatja bennem, majd kiveszi és a lábaim közé helyezkedik.

„Ah!"

Nyögjük egyszerre. Danna bennem van, óvatosan lenézek és látom, hogy még alig a felét tolta belém.

Nagy lendülettel tolja beljebb a farkát, míg végül tövig bennem van.

Lassan odahajol a fülemhez.

„Várok… hah… egyh… kicsit… ah… amig… megnehm… szokod. Szólj… hah… máhr nem fáj… ha… annyira."

Bólintok. Kisidő múlva a fájdalom enyhülni kezd és a kéj lép a helyébe.

„Meh… het."

Nyögöm. A hangom olyan furcsán hat.

Sasori megmozdul és felnyögök. Mér nem az a feszítő szúró érzést érzek. Teljesen magamon kívül vagyok. Már érzem, hogy hamarosan elmegyek.

„Deih… ah… ha… Dei…énh…minhjárt elmegyek…"

Nyögi Danna.
Háta hirtelen ívbe feszül és érzem, ahogy valami forró áraszt el belülről. Az érzés hatására én is elmegyek.

Egy ideig még piheg rajtam, majd kihúzódik belőlem. Érzem, ahogy forró spermája kifolyok belőlem.

Leszáll rólam és odamegy a csaphoz letisztogatni magát. Én is felállnék, de a testem nem mozdul. Hirtelen odalép mellém egy köteg vizes papírral, és elkezd törölgetni. Amikor végez, rám teríti a felsőjét.

Az ajtóhoz megy, de még utoljára visszanéz rám.

„A zsebében van a mobilom. Hívd fel Hidant vagy Kakuzut, ők majd segítenek."Már menne, de még egy percre megtorpan." És ha úgy érzed… nyugodtan jelentsd ezt a rendőrségen."

Hangja remeg, amikor mondja. A szívem összeszorul, mert igaza van, jelenthetném jelentenem kellene. Hiszen végül is, megerőszakolt.

Várok egy kis ideig és meredten bámulok az ajtóra.

'Miért tette, hiszen mindig törődött velem, onnantól hogy jobban megismert.'

Már fuldoklom a könnyeimtől.

~§~

Végigrohanok a folyosón. Végre vége az utolsó órának, már vártam ezt a percet.

Ma lesz az első napom a klubban. Kíváncsi vagyok milyen művész a Danna.

Amikor beérek a terembe nincs ott.

'Biztos késik.'

Elkezdek keresgélni, hátha találok valami szobornak valót, mákomra az egyik szekrénybe meg is találom, amit keresek. Egy nagydoboz agyagot.

Sokáig lehettem egyedül, mert már majdnem készvolt a szobrom, amikor valaki megszólalt mögöttem.

„Te tényleg egy jó szobrász vagy Deidara."

Megfordulok, Danna az ajtóban áll, már isten tudja, mióta nézhet.

Arcomra erős pír kúszik fel. Teljesen zavarban vagyok.

„Te… elkéstél és gondoltam, ha már itt vagyok, akkor munkához is látok."

Arcomat próbálom takarni, de ezzel csak azt érem el, hogy odajön, és maga felé fordít.

Egy ideig meglepetten néz, majd elengedi az arcom.

„Mond Deidara, van kedved egy kis vicchez?"

„Attól függ, mi lenne az?"

„Az an név hogy, Uchiha Itachi, mond neked valamit?"

„Miért nem ezzel kezdted? Örömmel!"

Már három órája dolgozott. Egy plakáttal fogjuk leégetni az Uchihát.

„Oké, kész van!"

„Biztos beválik?"

„Naná! Azt utálja a legjobban, ha a barátnői nyilvánosan tárják fel a kapcsolatát. És basszus most még nemhogy csak járni sem jártatok, de fiú is vagy! Ez baromi lesz!"

„Oké, de Danna. Levehetném már ezt a göncöt?"

„Persze, bocsi hogy fel kellet venned, de azt el kell ismerni, hogy piszkosul jól áll neked!"

Másnap a padomon szundikáltam egy kicsit, amikor valaki őrült módjára rohant be a terembe.

„Oké te kis szarházi, mégis mit képzeltetek magatokról, he?"

Egy igen feldühödött Uchiha fogadja tekintetem. Istenem mennyire szerettem volna én látni már ezt a dühtől eltorzult arcot.

„Nem értem miről hadoválsz itt nekem."

Mosolygok rá angyalian, szerintem még a fejem felett ragyogó aranyfényt is látni lehetett, mert hirtelen olyan meglepett arcot vágott, hogy majdnem elröhögtem magam.

„Nos, az aulában van egy eléggé félreérthető feliratú kép, amin te vagy és ez engem is említ."

Egy pillanat! Danna azt mondta, hogy csak modellnek fog használni, és nem én leszek a képen. Akkor tegnap ezért nem akarta megmutatni! Most már kurvára kíváncsi vagyok, hogy milyen lett.

„Had lássam azt a képet!"

Amikor odaértünk majd hanyatt vágódtam, tényleg én voltam a képen, pont úgy ahogy tegnap beálltam. A sulis beosztási pánt a fejemen, rajtam rózsaszín szvetter meg az Akás szoknya, na meg persze az Itachis voodu baba.

(A képen felirat: Itachi előző barátnője… kitudja hányadik. Dobta, mert megunta. Csajok komolyan ti is így akarjátok végezni? Amúgy ő itt Bakuhatsu-nendo Deidara, és FIÚ!)

Egy ideig csak bámultam majd röhögve fetrengtem a padló.

Az idősebbik Uchiha tágra nyílt szemekkel figyelte, ahogy nem sokkal később feltápászkodok, és lelépek.

Amint belépek a terembe valaki rögtön a nyakamba ugrik.

„Isten áldja szabadítónkat! Ünnepeljük a suli egyik hősét, aki visszavágott a zsarnoknak! Deidei, Sasorival zsenik vagytok! Ott voltam, amikor az a pöcs reggel meglátta a ˝műveteket˝, cseszed az valami kibaszott nagy volt! Így még sosem láttam senkit se kiborulni. Hősök vagytok Sasorival. Éljetek soká!"

Mosolyogva nézem Hidan önfeledt boldogságát. Tényleg ilyen nagydolgot tettünk volna a Dannával? Nem, a Danna tett nagydolgot, értünk, érte, értem.