Szülinapi ajándék?

Több mint egy fél órája utazunk a vonattal. Úgy gondolom, elegendő idő telt már el az indulás óta, így elindulok megkeresni Potteréket. Még mielőtt átmennék a másik kocsiba, hátratolom csuklyámat, gyors, de erős kontyba kötöm hajamat, és egy kék fejkendőt teszek rá, hogy eltüntessem az emberek szeme elől hajszínemet. Átmegyek a másik kocsira és keresni kezdem őket. Szerencsére hamar rábukkanok Potterékre, és még szabad hely is akad mellettük.

- Elnézést kérek, lenne itt egy szabad hely? Az összes kocsi tömve van. – kérdezem, miután félretolom a kabin ajtaját.

Egy ideig csend fogad, látom, hogy összenéznek, azon gondolkodva, hogy elküldjenek-e vagy sem.

- Persze, nyugodtan bejöhetsz. – mutat Lupin az üres helyre.

Egy kis mosolyt küldök a vérfarkas felé, majd leülök. Elhelyezkedem, majd úgy teszek, mintha elaludtam volna.

Ismételten csend vesz minket körbe, nem is tudom mikorra sikerült összeszednie a bátorságát az ifjú Weasleynek.

- Szerintetek tényleg elaludt?

- Most komolyan Ron, hová tetted a szemed? – hallom a kis eminenst.

- Jól van már 'Mióne, de lehet, hogy csak tetteti! – emeli fel hangját Ron.

- Ha tényleg tettetné, rég felébredt volna a kiabálásodra. – ripakodik testvérére a Weasley lány.

- Igaza van Ginnynek, Ron. Már rég felébredt volna. – mondta csendesen Potter.

- Na, gyerekek nyugalom. – csitítja őket Lupin. – Ha veszélyt jelentene ránk nézve, nem engedtem volna be ide.

- Igen, a vérfarkasok megérzik a veszélyt. Ezt neked is tudnod kéne Ron, elvégre te is megírtad azt a házit még harmadikban Pitonnak.

Idegesítő már ez a kis eminens.

- Oh… igen, az a zsíros fejű, szemétláda denevér, aki… - Ron nem tudta folytatni, mert Harry közbeavatkozik.

- Ron, már most fejezd be! Piton nem csak azért tanította azt az anyagot, hogy Remust lebuktassa! Hanem azért, hogy tudjuk, hogy telihold esetén jobb a kastélyban maradni.

- Harry, mi van veled? A szülinapod óta állandóan véded!- Kezd egy kicsit kiakadni Weasley fiú.

Néma csend telepszik a kabinra. Nocsak, Mr Potter. Valamit mintha eltitkolna, gondolom. Aztán nagy nehezen megszólal.

- Valamit… el kell mondanom nektek. De örülnék, ha nem akadnátok ki rajta, jó? – kissé remeg a hangja.
Semmi választ nem kap… vagyis szóban nem. De mivel belekezd, lehet, hogy bólogattak.

- Nos, hát… az a helyzet, hogy… - Nah már Potter! Sok a duma, a lényeget! – KiderülthogyPitonazapám. – Hadarta el egy szuszra.

Hoppá, mik ki nem derülnek! Szóval akkor Potter nem is Potter… hanem Piton. Ohh, anyám. Ron hirtelen hisztérikusan felröhög.

- Harry esküszöm, hogy azt hallottam, hogy Piton az apád!

- Ron, tényleg jól hallottad. – mondja neki a húga.

- Ne hülyéskedj ilyennel Harry! Még hogy Piton az apád! Még viccnek is rossz. – akadt ki a vörös.

- Harry igazat mondott Ron. – mondja csendesen Lupin – Perselus tényleg Harry vérszerinti apja. Tudok róla.

A négy diák szinte egyszerre, igen magas hangon kiereszt egy „ Miii? „szócskát, én meg majd szívrohamot kapok. Ahogy megrázkódok ijedtemben, egy időre elhallgatnak, szinte érzem, hogy néznek, vajon felébredek-e, esetleg színlelem-e az alvást.

- Nem tudom, hogy Perselus mennyit mondott el, de elmondom, amit én tudok. Jamesnek a R.A.V.. után valamivel sikerült felhúznia Lilyt, amiért szét is váltak. Lily Perselusnál keresett vigaszt, aki már régóta szerette anyádat. Egy bő hónapig lakott nála, aztán visszatért Jameshez. Nem sokkal rá Lily bejelentette, hogy terhes. Egyedül nekem és Dumbledore-nak mondta el. – meséli el a vérfarkas.

A társaság csendben marad, és emészti az imént hallottakat.

- Miért… miért nem mondtad el Remus? – suttog a Kiválszatott.

- Sajnálom Harry, nem tehettem. Anyád remek boszorkány volt, így varázslattal elérte, hogy csendben maradjak.

- A Megszeghetetlen eskü. – vágta rá Granger.

- És Dumbledore? – szólal meg a kisebbik Weasley.

- Azt nem tudom, miért titkolta Harry előtt, de azt igen, hogy ő volt az, akinek be kellett avatnia ebbe a titokba Perselust. De én úgy gondolom, nem ez a legalkalmasabb hely ezt megtárgyalni.

Ohh ne már Lupin, információkat akarok, dühöngök magamban.

- Értem… szóval ez történt. – Mondja Potter csendese.

Hát… már kezdem sajnálni őt. Az biztos, hogy nem lesz könnyű éve. De ha azt nézzük… végre lesz családja… és lesz, aki vigyázzon rá. A kupé egy időre elcsendesedett.