Amilyen gyorsan csak tudtam, igyekeztem Fogatlan felé. Az ütközéstől egy kicsit elkábult.

-Hé, pajti, gyerünk, kelj fel! Meg fogunk fagyni, ha továbbra is idekinn maradunk. – próbálom felrázni a barátomat. Ő morog nekem valamit, de nem igazán értem mire akar célozni. – Bocs pajti, de nem értelek. Mit szeretnél?

Ő az orrával a fák felé bök. Ahogy követem a tekintetét, kiszúrok egy dombot. Nem sokkal messzebb tőle egy hegyet. Hát persze! Ahol hegyek és dombok vannak lennie kell barlangnak is.

-Értem, tehát úgy gondolod, hogy ott találunk majd barlangot, ahol megvárhatjuk, amíg eláll a vihar? – a vihar, ami most már egyre erősebben tombol. Az biztos, hogy idefagyunk, ha nem találunk menedéket. – Akkor gyerünk! Csak találunk fedezéket! – azzal megindultam az erdő felé.

Szerencsémre Fogatlan nagyon hamar átvette tőlem a vezetést. Én nem igazán tudtam olyan könnyen mozogni a hóban, mint ő. Főleg két okból. Az egyik az, hogy már nagyon fáztam és egyre nehezebben tudtam taposni a havat. A másik pedig az, hogy a műlábamat még nem teszteltem hóban, így fogalmam sincs, hogy meddig bírja, vagyis mikor adja meg magát és törik el. Na jó, ezt az utolsót inkább száműzöm a fejemből. Ha ezen is elkezdek agyalni, akkor biztos, hogy idekinn fogok megfagyni. Ahogy Fogatlan után baktattam a hóban és nézelődtem, rá kellett jönnöm, hogy itt nem igazán lesz szerencsénk. Sehol nem látni egyetlen barlangot vagy egy kis sziklapárkányt, ami alá be lehetne húzódni. Minden jeges és a domboldalak is elkeserítően simák. Ekkor érünk el egy tavat. a teteje már csupa hó, tehát már biztos befagyott. Fogatlan is erre gondolhat, mivel fogja és megkaparja a tetejét. Egy kis kapargatás után talál még vizes havat, de a legtöbb helyen már látszódik a jéghártya. Tehát ha vizet szeretnék, akkor muszáj lenne jeget törni. Fogatlan idegesen morran egyet és elindul tovább, balról kerülve a tavat. Én viszont kiszúrok valamit. A tó másik oldalán mintha látnék valami kiszögellést. Talán most szerencsével járunk. Csak egy baj van: a kiszögelléshez jobbra kell továbbindulni. akkor most mit csináljak? Menjek tovább Fogatlan mögött a hóba keresni a semmit vagy menjek tovább egyedül megnézni valamit, ami miatt akár egyedül fagyok halálra. Hisz Fogatlan nem fogja tudni, hogy merre mentem. De egy próbát megér. Ahogy elindulok a hóban és próbálok utat törni magamnak érzem, hogy nagyon gyorsan fáradok. Sürgősen kéne találnom egy fedett helyet. A hó is egyre magasabb és a hőmérséklet is folyamatosan esik. Végre sikerül elhagynom a tavat. A ruháim a hó miatt sokkal nehezebbek és vizesebbek lettek. És mindez az ikrek miatt! Miért is kerestük őket? Elvégre eddig is hajkurászták a birkákat, de most sárkányháton sokkal messzebbre is elkóborolhattak. Végre elérem a kiszögellést, de csalódnom kell. Valóban ott van, de távolról sokkal nagyobbnak látszott. Viszont amikor körbejárom, úgy érzem, mintha valami üregesre léptem volna. Ahogy lekaparok róla egy kis havat kiszúrok egy nagy és lecsiszolt kőtáblát. Addig söprögetem, amíg meg nem látom a körvonalait.

-Egész nagy darab. – mondom ki félhangosan. Aztán mintha látnék rajta valami lyukat. Hát persze, ezt fel lehet emelni! Olyan, mint valami csapóajtó.

Ekkor meghallom, hogy Fogatlan közelít felém. A hóban csak nagy nehezen tud megállni így nem kis adagot kapok a nyakamba. Látszik rajta, hogy nem igazán boldog, hogy itt talált meg.

-Bocs, hogy nem mentem utánad, de kiszúrtam ezt. – bökök rá a kiszögellésre. – Gondoltam, hogy egy próbát megér és nézd mit találtam. – mutatok rá a kőlapra. – Segítesz felemelni vagy még egy adag havat kapok tőled a nyakamba?

Fogatlan kis habozás után morran egyet, és elkezdi szaglászni a követ. Remek, a jelek szerint akkor majd később büntet meg ezért. A vihar most már sokkal erősebben tombolt, mint eddig. Muszáj lesz sietnünk, már ha nem akarunk idefagyni. A kőlap viszont csak nagy nehezen akart elemelkedni. Hiába próbálkoztunk a lyuknál, nem működött. Biztos odafagyott, hisz ki tudja, mióta van már itt.

-Nem melegítenéd meg egy kicsit pajti? – nézek rá a barátomra. – Akkor talán fel tudnánk olvasztani a jeget.

Fogatlan gondolkodik egy kicsit, de megteszi, amire kértem. Óvatosan elolvasztja a kő körüli havat. Egyszer csak azt hallom, hogy valahol a kő alatt csöpög a víz. Tehát tényleg be volt fagyva. És most végre sikerül megemelnünk a követ. Amint egy kis rés keletkezett, Fogatlan az orrával azonnal alátámasztott és így biztosak lehettünk benne, hogy nem fog visszazuhanni. Már majdnem teljesen felemeltük, amikor Fogatlan egy nagyot lökött rajta a fejével és így végre meglátthattuk a lyukat. Valami sejtelmes kék fény világította be az egészet. Biztos valami patak vize miatt világít, gondoltam. amíg Fogatlan a kővel volt elfoglalva én beugrottam a lyukba. És végre sikerült találnunk egy barlangot. Bár kicsit vizes lett a hó miatt, de jobb mint a semmi. Viszont sehol nem láttam a kék fényt adó patakot. Csak egy másik kisebb barlangot. Épp indultam volna megnézni, amikor fogatlan is leugrott mellém. Látszott rajta, hogy nem igazán boldog, amiért odafenn hagytam. Óvatosan megsimogattam a fejét.

-Nyugi, hisz látod, végre találtunk egy barlangot. Elvégre ezt kerestük. – a kék fény viszont nem hagyott nyugodni. Biztos van ott valami, arról viszont ötletem sincs, hogy mi. – Mit gondolsz pajti, megnézzük?

Fogatlan erre csak még jobban morog. Én viszont most nem figyelek rá, hanem átbújok a lyukon a másik barlangba. És ekkor meglátom a fény forrását. Rengeteg jeget rakott itt valaki egymásra. És a legtetején egy kéken ragyogó kő van. Tehát ezért van itt világos. A másik barlangban Fogatlan egyre hangosabban morog. Aztán egyszer csak meglátom a fejét a lyuknál.

Nyugi, hisz látod, hogy nincs itt semmi csak ez a kő. Azért arra kiváncsi vagyok, hogy mi miatt ilyen fényes. – azzal nyújtom a kezemet, hogy elvegyem. Nem kell vele sokat szenvednem, azonnal ki tudom szedni.

Ám amint a tenyeremben tartom és meghallok valakit, kis híján elhajítom a követ.

-Tedd le azonnal! Lehet, hogy veszélyes!

Valaki hozzám szólt. De hisz nincs rajtam és Fogatlanon kívül senki a barlangban. Vagy mégis?