2. Az ellenség markában
Sötétség és hideg. A hátát nyomták a kemény kövek. Kába fejjel, a csuklóit szorító bilincs miatt csak nagy nehezen tápászkodott fel a piszkos kőpadlóról, és nézett körül az aprócska helyiségben. Reszketett a hidegtől, mert csak fehérneműt viselt, és azt a vékony inget, amit jelmezként vett fel, és épphogy leért a combjáig Mezítláb volt. Döbbenten nézett körül a börtöncellában. Az egyik sarokba némi szalmát szórtak, odakuporodott hát, az nem volt annyira hideg, mint a kő. Egy csorba edényke volt itt az összes berendezési tárgy, ami valószínűleg éjjeliedényként szolgálhatott, mert enyhén csípős szagot árasztott még így, üresen is.
-A mocskos disznó… motyogta maga elé Sarah, felismervén kellemetlen helyzetét. A szalma között talált egy ócska, koszos és büdös takarót, ami szúrta is, de nem volt abban a helyzetben, hogy válogasson. A láncok miatt ügyetlenül csavarta maga köré és, mivel nem tehetett semmi mást, várakozott. Ellazította az izmait és megpróbált pihenni, hogy energiát gyűjthessen, és ha lesz lehetősége, akkor legyen majd ereje a cselekvéshez.
Várakozás közben az idő végtelennek tűnik. Az ember nem tudja: percek teltek el, vagy órák, esetleg napok? Éhes volt és szomjas, és nagyon fázott. De nem tudott mit tenni kiszolgáltatott helyzete ellen. Időnként tompa kiáltásokat hallott, nyögést, sírást, jajgatást, de senkit nem látott, senki nem nyitott be az ő cellájába.
Hosszú-hosszú idő múlva a semmiből megjelent Jareth alakja a cella közepén, és lenézett a kuporgó lányra. Mintha egy pillanatra szánalmat látott volna a lány a férfi tekintetében, de lehet hogy csak képzelődött.
Most mindenesetre diadalmasan mosolygott le rá.
-Remélem, élvezed a vendéglátásomat, kedvesem!
-Szart! –káromkodott a lány, nem lévén túl jó hangulatban.
-Azt tervezed, hogy éhen és szomjan döglesztesz ebben a mocskos lukban? Érdeklődött keserű hangon.
-Nem, kedvesem. Nem szeretném, ha meglépnél, ezért őrizlek itt, a lehető legnagyobb biztonságban. Innen nincs kiút, és nem engedem, hogy még egyszer elcsábítsd a szolgáim szívét az irántam érzett hűségtől. A szomszédos cellák vendégszeretetét egyébként áruló barátaid az óta is élvezik, amióta utoljára itt jártál.
Fájdalom hasított Sarah szívébe, amikor hírt kapott a barátairól. Most már értette, miért nem jöttek soha többet, akárhogy hívta őket.
-Te átkozott fattyú! Köpött fogvatartója felé.
-És miért jöttél most ide? Élvezni a szenvedésemet?
-Hoztam neked egy ajándékot. Egy kristály jelent meg a férfi kezében, ami egy apró, sötét folyadékot rejtő üvegcsévé változott.
-Mi ez? Kérdezte megvetően a lány. Méreg? Vagy valami agymosó ital? Esetleg be akarsz gyógyszerezni, mint a barackkal, hogy az ágyadban kössek ki?
-Ez valóra váltja az álmod. Válaszolta neki a férfi komoly hangon.
Sarah gúnyosan felkacagott. Mit tudhat ez a nyomorult az ő álmairól!
-Nem hiszek neked, és nem iszom meg ezt a löttyöt. Idd meg te, és hagyj békén, hadd haljak meg nyugodtan és méltósággal. Lefeküdt a szalmára, és a falat kezdte el bámulni.
-Nem fogsz meghalni, Sarah. Nem menekülhetsz el ilyen könnyen tőlem. A férfi felhúzta őt a földről, acélos kezek tartották, nyitották ki a száját és erőltették bele a folyadékot.
Az ital mart, folyékony tűzként száguldott végig a testében, és Sarah agóniában kiáltott volna fel, ha bármilyen hang ki tudott volna jönni megperzseltnek érzett torkán.
Jareth erősen tartotta őt a karjaiban, és a haját simogatta.
-Nyugalom, szerelmem, nemsoká elmúlik minden fájdalom.
-Mi az ördög… ez? Hörögte a lány, miközben kínban rándult össze.
-Ettől az italtól olyan leszel, mint én. És az enyém leszel örökké.
-Álmodozz csak, nyomorult! Utállak téged! Soha nem leszek a tiéd. Préselte ki nehezen a szavakat.
-Hiszen már az enyém vagy, dorombolta neki a férfi, ajkai súrolták a fülét. Karjaiban pedig továbbra is ott tartotta és simogatta a lány elgyötört testét.
-Te átkozott fattyú! Ismételte meg sziszegve, összeszorított fogai közül.
Majd a fájdalom keresztülsöpört rajta és többé nem érzett semmit.
Most nem a hideg kövön tért magához, hanem egy kényelmes, hatalmas, díszekkel faragott baldachinos ágyban. Puha párnák és finom, meleg takaró ölelte körül sajgó testét. Furán érezte magát, mintha a teste megváltozott volna. Döbbenten észlelte, hogy haja egészen hosszúra nőtt, majdhogynem a derekáig ér, és a megszokott sötétbarna helyett kékesen csillog. Bőre valahogy kifehéredett, végtagjai kissé megnyúltak és elvékonyodtak. Mindig rövidre vágott körmei, most hosszúak voltak, és furcsa fénnyel csillogtak. Léptek zaja hallatszott a folyosón, majd Jareth lépett be a szobába. Furcsa éhség volt a tekintetében, amikor ránézett a lányra, aki riadtan ült fel, és akkor vette észre, hogy a takarók alatt teljesen meztelen. Gyorsan megigazította magán a paplant.
-Hát felébredtél végre, szerelmem. Hajolt felé a férfi, de ő elhúzódott.
-Nem tudom, mi történt velem, és hogy mit keresek az ágyadban, manókirály, de ez nagyon nem tetszik nekem. Fel akarok öltözni és hazamenni!
Jareth felnevetett.
-Ezt szeretem benned a legjobban. Nemcsak gyönyörű vagy, de az akaratod is erős. Tökéletes királynő lesz belőled. Megragadta őt, és bárhogy is tiltakozott az acélos szorítású karok megragadták, a férfi pedig magához húzta és megcsókolta. Csókja égetett, mint a tűz, és Sarah nem kapott levegőt. Jareth fölé hajolt és az ágyra döntötte, ott feküdt fölötte, és ő nem tudott mozogni. A férfi kezei a legintimebb helyeken simogatták a testét, ami égett és fagyott egyszerre. Minden tagja fájt és reszketett.
-Jareth, kérlek, ne! Könnyek szöktek a szemébe. A férfi hosszasan nézett rá, felemás szemeinek átható pillantásával.
-Eddig nagylelkű voltam veled, szerelmem, de ennek vége. Eljött az idő, hogy megkapjam, amit akarok. Egy percre eltávolodott a lánytól, és levette a ruháit. Ott állt az ágy mellett mezítelenül. Egyszerre volt gyönyörű és félelmetes. Bőre alabástromfehér, teste karcsú, szálkás izomzatú, férfiassága rendkívül erőteljesnek látszott. Sarah magzati pozícióba húzódott össze az ágyon, és rettegés ült ki a szemeibe.
-Ne tedd ezt velem, kérlek! Én még soha… könyörgött szívhez szólóan.
-Ne szegülj szembe velem, kedvesem. Te az enyém vagy. Én leszek az első és az utolsó férfi az ágyadban, ezt megígérem.
Ő összeszedte magát, és menekülni próbált. Átgurult az ágy másik oldalára, felugrott és az ajtó felé iramodott.
Jareth csak állt az ágy mellett és nézte őt. Odaért az ajtóhoz, és lenyomta a kilincset, de hiába. Zárva volt.
-A manóim bizonyára remekül szórakoznának, ha pucéran szaladgálnál a váramban, de ez nem illene a királynőmhöz. Vigyorgott, és a lány előtt termett a szokásos teleportációs trükkjét használva.
-Eleget játszadoztunk, ideje a tárgyra térni. Jelentette ki, és felkapta őt, hogy az ágyhoz cipelje. Sarah minden erejével tiltakozott. Visított, kapálódzott, és az ökleivel csépelte a férfit, de mindennemű eredmény nélkül.
Jareth az ágyra dobta őt, és már rajta is volt. Csuklóit megragadta, majd rögzítette őket a fejtámlához egy hirtelen előkerült bilinccsel. Aztán ráhajolt és hosszan, keményen megcsókolta őt, nyelve befurakodott a szájába, és mohón fogyasztotta a lányt. Sarah érezte, ahogy a vágy eltölti őt, amikor a férfi bőrét a sajátján érezte, bizsergett a gyomra, de nem akarta megadni magát ennek a szörnynek. Próbálta elrángatni a fejét, hogy megtörje a csókot, de Jareth megragadta a haját és nem engedte elhúzódni. Másik kezével gyengéden cirógatta a melleit. Aztán a szája elhagyta az ajkait, amik időközben egészen megdagadtak, majd a nyakát és a fülét kezdte harapdálni és csókolgatni.
-Ne ellenkezz, kedvesem! Inkább lazulj el, és élvezd a gyönyört, amit adok neked. Suttogta csábítóan a fülébe. Sarah bár borzongatóan kellemesnek érezte a forró leheletét érzékeny bőrén, még mindig próbálta elhúzni a fejét, de a férfi továbbra is belemarkolt a hajába és húzta, pedig a fejbőre már erősen sajgott a fájdalomtól.
-Te egy mocskos disznó vagy! Sziszegte, és rugdosni próbálta Jareth-t, aki válaszként átkarolta a lábait a sajátjaival, és szorosan tartotta őket.
Aztán a szája elindult lassan lefelé a lány testén, útközben forró csókokkal borítva el a bőrét. Sarah reszketni kezdett, még soha nem érzett ilyet, amire ennyire jó lett volna. De bent az agyában folyamatosan azt sikította egy hang, hogy ami most történik vele, az nagyon rossz.
Jareth szája most megközelítette a lány szentélyét. Kezei széthúzták a combjait, és lágyan simogatták, miközben a bejáratot keresgélte a nyelvével. Sarah zihált, egyre gyorsabban szedte a levegőt, tekintete előtt elhomályosult a szoba. A férfi ügyes ujjai is megkeresték a nyílást és előkészítették. Veríték gyöngyözött a lány bőrén, és valami ősi késztetést érzett magában előtörni.
Jareth ekkor egy pillanatra felegyenesedett, és mélyen Sarah szemébe nézett. Tekintete olyan intenzív volt, hogy a lány becsukta a szemét.
-Nézz rám, Sarah! Szólt rá a manókirály, ellentmondást nem tűrően.
Ő kinyitotta a szemét és zavarodottan bámult a férfira, aki uralni akarta őt. Teste szinte könyörgött, hogy folytassa az ellene elkövetett inzultust. Lábai közét egészen nedvesnek érezte, és szemérme éhesen sóvárgott valami után.
-Most teljesen az enyém leszel Sarah. Jelentette ki halkan Jareth. A lány próbált tiltakozni és elhúzódni, de a férfi megragadta a bokáit és a levegőbe emelte mindkét lábát, széles terpeszben. Feltérdelt és ott magasodott felette. Miközben továbbra is fogva tartotta a tekintetét, lassan és határozottan beléhatolt.
Sarah éles fájdalmat érzett, de ezt elhomályosította a gyönyör. Be akarta csukni a szemeit, hogy elméje eltávolodhasson ebből a helyzetből, de a férfi tekintete szinte hipnotizálta őt. Most már teljesen birtokba vette a testét, és nyomulni kezdett benne. Ősi ösztönök vették át az irányítást a lány fölött, és ő is együtt mozgott vele. Nyöszörgött az édes kínoktól, amik átjárták minden porcikáját.
A férfi irányításával gyorsan jutott egyre magasabbra és magasabbra a kéj hullámain, együtt kerültek fel a csúcsra és a két test egyszerre rándult össze az abszolút gyönyörtől.
Jareth ráhanyatlott Sarahra és ellazultan pihent rajta.
A lányban csak most tudatosult igazából, hogy mit tettek vele. A manókirály megerőszakolta őt, tiltakozása ellenére vette el az ártatlanságát. Úgy érezte, beszennyezték. A férfi magfolyadéka lassan csordogált ki a lábai között. Forró könnyek csorogtak le csendesen elgyötört arcán keresztül a párnára.
Jareth elégedetten feküdt a lányon, belélegezve hajának édes illatát. Rég nem érezte magát ennyire boldognak és kiegyensúlyozottnak. Megkapta azt, amit már oly régóta sóvárgott, a lány, akit szeret, annyi idő után végre az övé lett. Teste már elfogadta őt, és hamarosan megtörik majd szellemének ellenállása is, és méltó asszonya lesz. Épp a várható gyermekáldáson ábrándozott, amikor Sarah metsző hangon megszólalt:
-Most hogy elvetted, amit akartál, mássz már le rólam, és húzd el innen azt az arrogáns segged, te fattyú!
Az álmok messzire szaladtak, és Sarah hirtelen egy nagyon dühös manó királlyal nézett szembe.
-Most már aztán elég, asszony! Én a királyod vagyok, elvárom a tiszteleted! Négyszemközt hívhatsz a nevemen, Jareth-nek, de ha mások között vagyunk, a megszólításom csakis Felség! Megértetted?
-Tisztelet! Hogyan tiszteljek egy olyan mocskos disznót, mint te! Megerőszakoltál! Szinte köpte a szavakat, miközben küszködött, hogy ne sírja el magát megint.
-Sarah, lehet, hogy az elején még tiltakoztál, de a tested épp annyira élvezte az egészet, mint én, vagyis nem beszélhetsz erőszakról. Ez egy csodálatos szeretkezés volt, amit még nagyon sokszor fogunk megismételni.
-Miért csináltad ezt velem? Elég volt, haza akarok menni a családomhoz, vissza akarok térni az életemhez, ahol nincsenek erőszakos manó királyok, mérgező italok, őrült labirintusok. Fakadt ki keserűen a lány.
-Mutatok valamit, kedvesem. Szólt szelíden Jareth, majd megfogta a karját, és odahúzta őt a tükörhöz.
Nézd meg magadat!
Sarah csodálkozva nézte a tükörképét. A tükörben magát látta, de mégsem. Alakja karcsúbb, végtagjai hosszabbak és keskenyebbek, bőre alabástromfehér, arccsontjai élesebbek, szemei mintha ki lennének sminkelve Jareth szemeihez hasonlóan, és szemöldöke íve is ugyanolyan furcsa lett. Haja hosszú, zabolátlan, és furcsa kékes fényű. Fülei hegyesek, pedig már rég eltűnt róluk az álarcosbálon használt zselé. Már nem volt többé ember…
-Neked nincs helyed már a halandók világában, szerelmem. Idetartozol. Amikor lehoztalak, még a memóriáikból is kitöröltelek, már senki nem emlékszik rád.
-HOGY TEHETTED EZT! A lányt elöntötte a düh, és tíz körömmel esett a férfinek.
-Te aljas, szemét… Csak úgy dőltek belőle a szavak, amik hallatán még a legutolsó mocskos szájú kocsmatöltelék is elismerően nézett volna rá. Olyan kifejezések, amik jelentését egy fiatal lánynak nem is illene tudnia. Jareth csak védekezett, és elhátrált.
-Nyugodj meg, kedvesem! Most magadra hagylak, hogy lecsillapodj, de hamarosan újra látni fogjuk egymást. Semmivé foszlott, és otthagyta a lányt a kétségbeesésnek.
Sarah ekkor a tükröt kezdte el püfölni, majd kimerülten lerogyott a földre és zokogni kezdett.