A gépágyús nő magához intette Amest, aki felé rohant, kihasználva a pillanatnyi fegyverszünetet.

A nő sötét nadrágot és egy régi szürkés pilóta dzsekit viselt. Sötétbarna haját hátra fogta. Szemei nem látszottak a napszemüveg alatt.

- Állj!- fogta a fegyvert Amesra. – Pénzem?

- Mennyit akarsz? – Ames nem úgy tűnt, hogy vevő lenne most erre, de nem volt más választása.

- Hat millió.

- Menj anyádba!

- Akkor, viszlát – rakta a ravaszra az ujját a nő.

- NE! Megkapod – tiltakozott Ames.

- Nincs elég hittel kereted.

- Honnan tudod?

- Jól informált vagyok - terült el egy farkas vigyor a nő arcán.

- Akkor mit akarsz?

- Tudd te jól.

- Nem – vicsorogta Ames, arca vörös volt a dühtől.

- Akkor meghalsz - mosolyodott el.

- Jól van, jól van! Kérlek! Így megfelel?! – hadarta gyorsan Ames.

- Meg. Szállj be- intett és berakta a fegyvert a furgonba. Aztán beült ő is.

Ames az anyós ülésre ültbe.

Nem akart szólni egy szót sem, a nőhöz.

- Na mesélj, mit csináltál, hogy a falanxszot küldték ellened? – gúnyolódott a nő.

Ames inkább makacsul hallgatott.

- Vagy ehhez 452 –esnek van köze? Ismerem. Meglépett a pénzemmel. Egy drogügyletemből, lenyúlta a pénzemet.

- Van, amivel te nem kereskedsz?

- Hát, persze! Ööö… A nyelvemen van. Tudom pedig.

- A saját lelkedet is eladnád Victoria – vetett egy lesújtó pillantást Ames a nőre.

Victoria harsányan felnevetett.

- Már próbáltam, nem kell még az ördög sem – hirtelen egy régi típusú hatlövetű pisztolyt húzott elő. – De még egyszer Victoriának mersz hívni, nem érdekel a hatmilliom, megöllek.

Ames megengedett magának egy gúnyos félmosolyt.

- Azt még te sem mered.

Victoria villámló tekintettel meredt a férfira.

- Te rohadék! Ki húztad a gyufát mi?! El kell kapnod a csajt mi? És ha kinyírlak, akkor…

- Az Ismerősöket akadályozod.

- Oh, hogy csapta volna el anyádat egy kamion, amikor veled volt terhes.

- Ez nem minden. A falanxnak is ez volt a feladata.

Victoria rátaposott a fékre.

- Mond, hogy csak szívatsz!

- Sajnálom, de igaz- kezét a tarkójára téve hátra dőlt.

- Elégedet vagy magaddal mi?

Ames nem válaszolt, csak mosolygott.

Victoria áthajolt Ames előtt és kinyitotta az ajtót.

- Takarodj a közelemből.

- Van még egy rossz hírem. 72 órát kaptam, aztán végem – egy pillanatra elhallgatott, ki élvezve a drámai hatást. Mindig imádta a drámai ráhatásokat. – És velem együtt a pénzednek.

Victoria gyilkos pillantásokat vetett rá.

- Mennyit fizetsz, ha felhajtom neked a csajt?

- 10 millió.

- 15, plusz az a 6, amivel tartozol.

- Meg egyeztünk – nyújtotta a kezét a nőnek, aki savanyú arccal, de megrázta a kezét.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Terminal City.

Max Logannel, Mole és Alec vitázott.

- Meg bízom benne! – csattant fel kissé ingerülten Logan, kezdte unni Mole ember/génmanipulált szövegét. - Évek óta dolgozok vele. Ő tudd a városban egyedül ilyen nagy mennyiségű fegyvert szerezni pár nap alatt.

- Ki tudja, kinek dolgozik! – hördült föl Mole.

- Drága, de nem verne át.

- Mennyi? – kérdezte fásultan Max. Fáradt volt. Elege volt ebből az értelmetlen harcból, de most már az Istennek nem adta volna föl.

- Hát, 10 – mondta alig halhatóan Logan.

- Ezer? – vidult föl hirtelen Alec. – Nyert ügyünk van!

- Millió.

- Oh- eresztett le a társaság.

- Nos lennél szíves elmondani, hogy mi kerül ennyibe? – kezdte Max ingerülten. Ez az összeg régen is piszkosul magasnak számított, ma hatalmas vagyon volt.

- Hát, fix árat csak akkor mond, ha megvan a konkrét kérés. De ennyi pénzből mindenkit feltudunk fegyverezni, és még rengeteg élelmet és ruhát tudunk venni tőle.

- Ő ennyire sokoldalú lenne? – epéskedet Mole.

Logan bólintott.

- Határozottan. Nagyon sok összeköttetése van.

Max felemelte a fejét.

- Ha annyi sok barátja van, akkor mi biztosít minket, hogy nincs köze az Ismerősökhöz?

Logan zavarában mutató ujjával feljebb lökte a szemüvegét orrnyergén.

- Tulajdon képen semmi.

Mole fölényesen horkantott, de Logan folytatta.

- De ő csinálta meg Ray papírjait.

Alec elvigyorodott.

- White fia? Akkorra már keresték, nem?

- Ha köze lenne hozzájuk, lecsaptak volna ránk – folytatta Max a férfi gondolat menetét.

Logan következő mondata nem volt túl lelkesítő hatással egyikkőjükre sem.

- Ő az egyetlen a városban, aki nem fog azonnal ránk lőni, ha meg lát minket.

- Akkor induljunk- indult meg Max.

Mole undorodva köpte ki a szivarját, mielőtt követte őket.

- Emberek és az ő ötleteik – morogta az orra alatt.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A sikátor sötét és kihalt volt. Ezen a részen, csak a söpredék járkált. Prostik a stricijeik, és az őket ellátó dilerek. Nem beszélve még azokról az emberekről, akik nem szeretnének az emberek figyelmébe kerülni. Így őket sem érdekelték, ki mit tesz.

Alec összedörzsölte a kezét, ahogy oda fordult Loganhez.

- Na, hol van a fickó?

- Vic eljön – bizakodott Logan.

- Hé! Logen – lépett elé Victoria. – Ohó! Vendégek.

- Milyen boldog találkozás.

Egyszerre kapták hátra a fejüket.

Ames állt mögöttük Az arcán a szokásos sunyi vigyor ült. A kezében pedig egy 9mm-es.

Logan meglepetten fordult Vic felé.

- Neki dolgozol?

- Ő is egy ismerős- Max arca halálosan komor volt, ahogy Whitet nézte.

- Oh, igen, de leginkább a saját húsomat sütögetem – hajolt meg parádézva.

- Mennyit fizet? Mennyit ér neked a mi életünk? – Logan dühös és csalódott volt. Bízott az informátoraiban, és Vicben is bízott. Nem hitte volna, hogy elárulja.

- Tizenötmillió ropogós dollárt.

Max ahogy a többiekre nézett, reménytelenséget és dühöt látott.

- Milyen ironikus. Az aki a szabadulásotok kulcsa lenne, az árul el – vigyorgott ördögien White. Látszólag roppant módon élvezte a helyzetet.

Max rájött, hogy mivel tudná egymásnak ugrasztani őket.

- Mond Ames, még mindig tudni akarod, hol van a fiad? – Max minden idegessége ellenére,

angyali mosolyt erőltetett az arcára.

White minden átment nélkül vicsorogni kezdet.

- Hol van?

- Én, nem tudom, de ő biztos tudja – bökött állával Vic felé.

Ames egy pillanatra megzavarodott. Kérdő tekintetét a Vicre vetette.

- Fizettek.

- Te rohadt…

- Ugyan Ames, ne kaptad fel a vizet, tud jól, hogy lelkemet is eladnám, ha nem lenne olyan sötét, hogy még az ördögnek sem kell.

- Meg döglötök, mind.

Vic megcsóválta a fejét.

- Kevés vagy te hozzá. Deitroit óta szépen meg nőt a kis szövetkezetem.

- Te is elég sok gondot okozol a Konklávénak. Nem fogsz hiányozni.

Úgy látszott, rájuk már nem is figyelnek. Max tett egy óvatos mozdulatot a pisztolya felé, de Ames kiszúrta, és ismét rájuk irányultak a fegyverek.

- Nem mentek sehova – lépett közelebb Ames.

- Tudod mit Ames. Meg mondom neked ingyen. Legyen neked karácsonyod – Vic fegyvert tartó karja, megrándult. Minden maga biztosság lefoszlott az arcáról, amikor újra rándult egyet a karja. – NE! – kiáltott fel. – Ne most! – már egész testében rángatódzott. Lábai összecsuklottak, és ő lehanyatlott a földre, ahol tovább rángatódzott ütemtelenül.

Max kihasználva a pillanatnyi zűr-zavart White felé lendült.

A férfit meglepte a támadás, mert arra figyelt mi történik Vicel.

Max megragadta a két vállát, és a gyomrába térdelt.

A férfi összegörnyedt, ahogy a lány teljes erejéből a gyomrába térdelt. Egy pillanatra kiszaladt a tüdejéből kiszaladt a levegő, alkalmat adva Maxének a menekülésre.

- Futás!

A többiek messze elkerülve Ames és Max kettősét futottak ki a sikátorból. Max is elillant mielőtt Ames magához tért.