Ahogy megérkeztünk, egyből leműtötte magáról a cipőt, majd lazán ledobta magát a kanapéra, és a DVD-k között kutatott.
- Mit keresel?
- A legfélelmetesebb horror filmet a világon! – izgatottan turkált tovább.
- Már megint horror? Most komolyan… Te csak ezen tudsz élni?
Erre nem szólt egy szót sem, csak nyitogatta a tokokat. Öt perces fáziskéséssel kijelentette:
- Mellesleg érezd magad otthon! Ha szeretnél valamit, csak szolgáld ki magad!
- Na persze. Gondolom itt egészségtelen és zsíros cuccokon kívül nincs más – próbáltam gúnyolódni, de hiába, mert ismét visszavágott:
- A tiedhez képest az mind mennyei manna.
Hogy az a …! Mindig szidja a főztömet, már kezd elegem lenni! Kiteszem érte a lelkemet, és ez a hála? Tényleg ennyire rossz lenne? Többet nem főzök neki, az egyszer biztos.
- Megtaláltam!
- Mit is? – pislogtam.
- Látom semmit nem változtál, ugyanolyan hülye vagy… De sebaj, már volt időm megszokni – mondta szokásos vigyorral a képén, amit legszívesebben levakartam volna róla. Izgatottan pattant vissza a kanapéra, majd úgy várta a filmet, mint egy napközis az uzsonnát. Sóhajtva leültem mellé, és unott képpel bámultam a TV-re. Elég érdekes kis filmnek tűnt, de cseppet sem ijesztőnek. Bár ezt Alfred máshogy gondolta, ugyanis dobhártyát szakítva sikítozott. Olyan volt akár egy kisgyerek, aki életében először nézett horror filmet. Nem tudtam nem elvigyorodni, és eszembe jutottak a régi szép idők. Milyen édes volt, amikor átjött hozzám, mert nem tudott aludni. Bár ez elég régi történet, azóta felnőtt… Igen. Most már érettebb, nagyobb, mint én. A köztünk lévő távolság is egyre csak növekedett és növekedett. Nem akartam ezt. Mondd Amerika, miért akartál szabad lenni? Hát nem adtam eleget? Nem érezted magad jól? Remélem, hogy megtaláltad, amit kerestél. De kérlek, mondd, hogy te is oly boldog voltál, mint én… Ahogy rád néztem, a szívem ismét megfájdult. Fájt, mert nem érhettem gyengéden hozzád, amikor csak szerettem volna, fájt, mert nem szoríthattalak magamhoz. Nem bírtam ezt a súlyt, mely napról napra egyre nehezebb lett. A szemeim könnybe lábadtak, a levegő a torkomban megakadt. Hirtelen minden elsötétült, és kívülről láttam magamat, ahogy a földre zuhantam…