Alphonse hamar megtalálta saját szobáját, illedelmesen kopogott és várt. Hamarosan egy borzas hajú srác nyitott ajtót és pislogott elképedve a páncélos fiúra.

- Szervusz én Alphonse Elric vagyok, Mustang ezredes ide osztott be, hogy itt még van egy szabad hely. – vázolta gyorsan a helyzetet.

A srác csak bambán pislogott, majd kezet nyújtott a páncél felé.

- Cristopher Kenneth. – mondta, majd félreállt az útból. – Te is állami akarsz lenni?

Al óvatosan kezet rázott a még álmoskás fiúval.

- Nem én csak a bátyámat segítem, azért vagyok itt. Ő már állami alkimista. – mondta kis büszkeséggel a hangjában. – te a vizsgára készülsz? – érdeklődött kedvesen, a bőröndöt az üres ágy mellé tette.

Chris biccentett.

- Elric… Elric… - motyogta maga elé. Majd hirtelen felcsillant a szeme. – Te csak nem Edward Elric, az Acél Alkimista öccse vagy? – ugrott fel. – Tényleg olyan erős a bátyád? És tényleg tíz évesen tette le a vizsgát?

- Igen ő a bátyám, de nem tíz, hanem tizenkét évesen tette le a vizsgáját. Nagyon ügyes, csak kissé hamar felkapja a vizet. Te mióta szeretnél állami alkimista lenni?

- Gyerekkorom óta – mondta Chris. – Te miért hordasz páncélt?

Al egy kicsit tétovázott. Mustang nagyon jól tudja, mi a helyzet vele,és az, hogy őt osztotta be a leendő állami alkimistához, bizonyára azt jelenti, megbízik benne, tehát neki sincs semmi oka kételkedni.

- Nos, nem szeretném a frászt hozni rád de… - és Al levette a páncélsisakját, majd elmesélte röviden, tömören Chrisnek, miért van páncélban…

Chris döbbenten hallgatta végig a történetet, és rögtön megkedvelte a srácot. Szegénynek biztosan nem lehet könnyű... a sztori hatására sikerült felébrednie is.

Al is hamar megkedvelte a lelke kis srácot. Ő is állami akar lenni, akárcsak ő meg a bátyja régen… Megígérte, segít neki, hisz már volt vizsgázni. Még sikerrel is vette volna az egészet, ha nem lenne ilyen fémbezárt teste…

Edward jónéhány óráig teljesen mozdulatlanul aludt a férfi mellett. Napok óta nem pihente ki magát rendesen, a vonaton próbált aludni, de nem tudott... ételt nem tudtak venni mert már nem maradt pénzük... ráadásul leesett az első hó, amikor rendes kabátja sincs... egyszóval: borzalmasan érezte magát, amíg el nem ragadta az alvás boldog tudatlansága.

Kicsivel később kezdett mozgolódni. Álmában arrébb tolta Havocot és teljesen magára rántotta a takarót...

Havocnak ez nagyon nem tetszett… Miután nem tudta visszarángatni a takarót, hátulról átölelte Edet, kezeit a hasánál összekulcsolta és úgy aludt tovább. Kezdett neki derengeni, hogy már nem álmodik, de a fáradtság győzött végül…

Ednek ez elég volt, hogy ébredezzen. Kinyitotta a szemeit és először azt hitte, csak álmodta, hogy átkarolják, de utána megérezte a derekánál a férfi kezét. Először kissé megdöbbent, majd gyorsan lebontotta Havoc ujjait a magáról és arrébb húzódott...

Az idősebb férfi viszont nem hagyta magát lerázni. Takaró és Edward közelsége nélkül hideg volt a szoba, ezért a fiú után mozdult és ismételten csak átfogta a derekát.

Edward félig felébredt, de kissé szédült és úgy érezte, hogy ég az arca. Nem foglalkozott olyan apróságokkal, hogy a férfi megint átkarolta a derekát... A nagy takarót jobban magára húzva kényelmesen aludt tovább...

Roy előbb Alhoz ment volna be, de meggondolta magát. Havocot még élve szerette volna látni…

Bekopogott, majd miután válasz nem érkezett, belépett… Az ágyhoz lépve igencsak meglepődött, erre nem számított… Most vagy tényleg ennyire fáradt a kis hisztérika, vagy vannak bizonyos hajlamai… Hangtalanul távozott, nehogy felébressze a kis édes párost…

Roy visszaért az irodájába és nagy nehezen nekiállt a vele szembe figyelő papírhalomnak az asztalán. Nem volt hozzá sok kedve, de egyszer ezt is meg kell csinálni. Riza visszajön és neki vége lesz…

Edwardnak egyáltalán nem tűnt fel a férfi érkezése és a távozása sem. Hamarosan viszont ismét közel került az ébrenléthez. Rázta a hideg és nyugtalanul forgolódott.

Havoc nehezen ébredt, az első pedig, amit érzékelt, hogy nincs egyedül! Ettől rögtön kipattantak a szemei, ijedten vette észre, hogy Edward fekszik a karjaiban. Az éjszakáról semmire sem emlékezett, de az akkor is lehetetlen, hogy Edet hazahozta volna! Arra sem emlékezett, mikor jött vissza a srác Centralba…

Edward tovább mocorgott, majd kinyitotta a szemeit és egyenesen Havocra nézett... először kicsit értetlenül pislogott, majd egyre inkább feszültnek tűnt...

- Szép reggelt… Te hogy kerültél ide? – kérdezte őszinte érdeklődéssel, hátha Ed magyarázatot tud majd adni… a kezét továbbra is a derekán felejtette.

Edwardnak még kellett néhány pillanat, hogy magához térjen, majd nagy lendülettel pattant ki az ágyból. Kicsit meg is szédült és elég gyakran megborzongott.

- Én...? Itt kaptam szállást... És csak ez az egy ágy volt... nem keltél fel és aludnom kellett! - morgolódott. - Neked nem kellene ilyenkor már a munkahelyeden lenni?

- Szállást…? – ült fel Havoc és nem nagyon értette az egész helyzetet. – Te nem a másik szálláson szoktál lenni…? – kérdezte és az órára nézett. – Nem, ma nem kell bemenjek…

- Ott nincs fűtés... - mondta, majd tüsszentett és szipogni kezdett... - Reggel érkeztünk Allal. Adtak egy szobát, de szerintem kint melegebb volt, mint bent... szóval felmentem Mustanghoz és megkértem, hogy adjon egy normális helyet, erre ide küldött...

Havoc így se értette, miért pont hozzá… hisz nála csak egy ágy van…

- Meg vagy hűlve? – nézett végig a szőkén és visszahúzta az ágyba és ráterítette a takaróját. – Merre jártatok megint, fogytál mióta utoljára Centralba jártál és sápad is vagy… Meddig maradtok? – tette fel a lényegesebb kérdéseket, ha már így alakult, nem akadályozza… Sajnos mindig tovább sietett a kis alkimista, sose maradt hosszabb ideig…

- Nem vagyok... csak tüsszentettem... - ült fel és törölte meg az orrát, hogy aztán ismét tüsszentsen. - Elfogyott a pénzünk Allal, ezért nem sokat ettem az utóbbi időben... Mustang meg nem küldött valami sokat... mintha attól félne, hogy hülyeségekre költeném! - egy enyhe szédülés után visszadőlt és majdnem nyakig húzta magára a takarót. - Egész télen maradunk a városban... de csak addig zavarok, amíg megjavítják a fűtést.

Havoc figyelmesen hallgatta, tulajdonképpen örült a srácnak… hihetetlen, hogy most vele van egy szobába.

- Ha Mustang osztott be, aligha kapsz másik szállást, de majd megkérdezem… Csinálok valami reggelit, addig pihenj… - mosolygott rá és szekrényhez lépett előbb. Kivett egy pulcsit és Ed felé nyújtotta.

- Vedd fel, látom, hogy majd megfagysz…

Edward arcára kirajzolódott, hogy mennyire meglepődött. Miért ilyen kedves vele a férfi? Mustangtól már hozzászokott, hogy csak csipkelődik vele... és a többi katona is gyakran ugratta... még Havoc is, társaságban.

Felhúzta a pulcsit, ami persze enyhén szólva is nagy volt rá...

- Elvagyok itt is... de kellene szerezni még egy ágyat... - tette hozzá két tüsszentés között.

- Elsőnek azzal törődj, hogy ne legyél még betegebb… - szólt hátra miközben felöltözött. – Mindjárt jövök.

- Nem vagyok beteg - bizonygatta, de azt el kellett ismernie, hogy a bőre forróbb volt, mint a normális…

Havoc már ki is lépett a folyosóra és sietve elindult ennivalóért Ed számára. Útközben átgondolta többször is a helyzetet. Azzal, hogy Ed nála lett elhelyezve, az egyik álma vált valóra… Vonzódott hozzá, de sose volt alkalma közelebb kerülnie hozzá…

Edward lecsukta a szemeit. Nyűgös volt, fáradt és szédült is, az arca pedig egyre jobban kipirult, ahogy kezdett belázasodni. Nyakig magára húzta a takarót és bízott benne, hogy vissza tud aludni... Közben Havocon járt az esze.. miért pont ide tette őt Mustang?

A szőke hadnagy enyhe fejfájással nézelődött, és nem csak a másnaposság miatt. Ha már Edet mellé helyezték, megpróbál a kedvében járni. Azzal sose tudta magára vonni a figyelmét, ha piszkálta. Teát, citromot és pár apróságot vett, köztük mentolos cukorkát is… Visszafele mosolyogva gondolt arra, Edék egész télen maradnak a fővárosban, bár nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy marad is mellette…

Mikor Havoc visszaért Edward aránylag békésen aludt. Nyakig be volt takarózva és az arca erősebb piros árnyalatot vett fel, ami sápadtsága miatt jobban látszódott.

A fiatal katona leült mellé az ágyra, eltűrte Ed arcából a frufruját és tenyerét az arcára tette. Forró volt, légzése nyugtalan… Sajnálta szegényt, rossz volt ennyire sápadtnak és betegnek látnia. Kiment teát főzni, keresett lázcsillapítót, ezekkel tért vissza Edhez.

Óvatosan végigsimított a pofiján, hátha felébred…

Ed felnyitotta a szemeit és láztól csillogó pillantással nézte a teát és a gyógyszert, majd Havoc arcára koncentrált.

- Lehet, hogy tényleg megfáztam egy kicsit... - sóhajtott fáradtan.

- Úgy tűnik… - mosolygott rá a férfi. – Ma itthon leszek, ha bármi gond van, szólj… - borzolta meg a szőke tincseket barátságosan.

- Világos, mint a vakablak... - vette át a teát és kortyolgatni kezdte.

Havoc arrébb leült egy dossziéval majd olvasgatni kezdett. Inkább csak a szeme futotta a sorokat, egy szót sem jegyzett meg, gondolati minduntalan visszakanyarodtak Edward felé…

A srác leküzdötte a teát, majd ismét ledőlt az ágyra. Utoljára akkor volt lázas, amikor elveszítette a végtagjait... megremegett az emléktől és inkább gyorsan elfelejtette. Az orráig húzta fel a takarót és próbált aludni.

Havoc hamar végzett az átnéznivalókkal, unalmában olvasott utána… Leült az ágy mellé és néha Edre pillantott, hogy van. Délutánra se ment le a láza, borogatással igyekezett levinni…

A fiú látszólag egyre pocsékabbul volt. Sápadt volt, az arca mégis kipirulva, kapkodva szedte a levegőt és a bőre szinte égetett. Ezenkívül borzalmasan nyűgösen viselkedett, beszélni pedig egyre kevesebbet beszélt, mivel a hangja is berekedt.

A hadnagy hihetetlen türelemmel volt feléje, ahogy azt Mustang is megjósolta… Többször cserélte a borogatást, készített neki enni és a teában sem szenvedett hiányt. Sőt, még az ágyát is átengedte…

Edward délutánig pihent, ekkor azonban megmakacsolta magát és felült az ágyban.

- Be kell mennem a könyvtárba! - suttogta, majd lábra állt. Nem állt valami biztosan a talajon, az egész napos fekvés és a betegség elvette az erejét.

Havoc ijedten nézett fel, hirtelen érte Ed megugrása. Rögtön visszanyomta az ágyba, meg akadályozva az őrültséget, amire készül a fiú.

- Hogy is ne! Forró az arcod, a tested… csúnyán meg vagy hűlve, maradsz az ágyban…!

- De le kell adnom a jelentésem.. nem akarom, hogy Mustang ezzel szivasson... - motyogta megtörten, és az auto-maillel hűtötte a homlokát.

- Mustangtól nem kell félni, nem olyan harapós, mint látszik… - legyintett a férfi, kezét Ed arcára csúsztatta. Fogalma sem volt, hogy vigye le a lázát…

Ed lassan bólintott. Most minden jól esett neki, ami hideg, és Havoc keze az arcának nagyon is kellemes volt... Ujjait felcsúsztatta a férfi alkarján és az arcához szorította a kezet.

Havoc elakadó lélegzettel nézte, igaz, hogy a láz miatt, de akkor is, a fiú önként húzta magához… közelebb ült és fél kézzel a hideg vizes rongyért nyúlt. Gyengéden megtörölte a szöszi kis alkimista arcát…

Ed halkan felsóhajtott. Láztól égő bőrének nagyon jót tett az a kis hűvösség.

Azon kezdett el gondolkozni, hogy Havoc miért foglalkozik vele? Lehetne ezer más dolga is... erre itt ül és próbál rajta segíteni.

A férfi továbbra is mindent megtett, végül aggódva megszólalt.

- A hideg vizes fürdőt megpróbálod…? Hideg törülközőt terítesz magadra pár percre… Akárhogy próbálom, nem megy le a lázad… - simított a nyakán is végig. – Az egész tested tűz forró…

Edward érezte ahogy a férfi ujjai végigsimítanak a nyakán... talán még másra is gondolt volna, ha nincs magas láza. Lassan bólintott.

- Hidegvíz jó lesz...

A hadnagy segített neki felkelni és a fürdőbe kísérte. Egy nagyobb törülközőt itatott át hidegvízzel és mutatta Ed felé.

- Ezt kéne magad köré teríteni…

A fiú figyelte a törülközőt, majd lehúzta magáról a pulcsit és vele együtt a pólóját is... Megborzongott a hidegtől és a törülköző után nyúlt.

- Így is fázom... - nyöszörgött és érezte, hogy libabőrös lesz.

- Nem mondom, hogy kellemes lesz… de talán ez majd segít. – vette át a két ruhadarabot és húzva szét a tülközőt Ed előtt, hogy ezt fogja köré csavarni.

Ed nem túl nagy lelkesedéssel lépett közelebb és ismét kirázta a hideg. Bizonytalanul szemlélte a törölközőt és érezte, hogy egyre jobban szédül. Szívesen visszabújt volna a meleg ágyba.

Havoc amennyire csak tudott, kíméletes volt, de a hideg vizes törülköző akkor is hideg maradt, főleg Ed felhevült testének…

A srác szabályosan reszketett, ajkai remegtek. Nagyon fázott és pokolian érezte magát. Bíztatta magát, hogy jobb lesz így, de a szédülés csak erősödött, addig a pontig, amíg el nem vesztette az eszméletét és Havoc mellkasának esett.

Havoc kétségbeesetten tartotta meg, majd vette ölbe. Már tippje sem volt, mit kéne csinálnia… Az ágyához vitte, vissza adta rá a ruhákat és estig nem mozdult mellőle,homlokán gyakran cserélgette a borogatást és várta, felébredjen…