Draco Malfoy szerette azt hinni magáról, hogy ő legnyugodtabb ember, aki csak élt a Föld nevű bolygón. Majd pontosított ilyenkor egyből, mert egyelőre még csak második a sorban. Az apja ebben még a csúcstartó, de ő se rossz. Legalábbis eddig így hitte.
A következő éjszaka tehát elővette legfőbb malfoyos vonását, mikor ismét elindult felderíteni, mit rejteget még számára az internet, és az elvetemült mugli írások, amiket „ficnek" neveznek. Úgy gondolta, neki már újat nem tudnak mutatni. Az éj folyamán kiderült, nagyot tévedett, mert olyasmikkel találkozott, amit elképzelni se mert volna.
A tegnapi este után arra a következtetésre jutott, hogy az a bizonyos novella felkészítette a legrosszabbra is. Legföljebb egy szemöldökráncolással fejezi ki majd a nemtetszését. Határozott elképzelései voltak miként fogja érzéseit kifejezni a slash iránt.
Legalábbis így indult az újabb éjjeli akció Draco számára. Viszont a legjobban megtervezett számításokba is csúszhat hiba. Ennek hatására pedig a végén másképp alakulhat a cselekmény.
Hősünk jelenleg éppen eszelősen nyüszít a monitor előtt, miközben zihálva próbál levegőt venni.
„...Perselus fekete szemeiből sütött a szenvedély, ahogy nézte a torzonborz vadőrt munka közben. Olyan hatalmas volt... Vajon mindene ilyen nagy? Egy ideje már rettenetesen gyötörte a vágy utána. Az ing szabályosan feszült a dudorodó izmokon, és úgy érezte, nem bírja tovább. Meg kell hívnia teázni Hagridot. Ha ez megvan, akkor utána szép szóval vagy inkább egy kis bájitallal – ennél a résznél számítóan végig méri a nagyon nagy alakot aztán pontosít – SOK bájitallal elkábítja. Majd levadássza, megkötözi..."
Draco nem bírta tovább olvasni a következő sorokat, mert már annyira röhögött, hogy a könnyei is folytak. „Ha ezt Piton elolvasná... Micsoda műsor lenne abból!"
A szőke fiú kezdte felfedezni, hogy a „slash-gond" nem csak őt érinti, hanem nagyobb volumenű, mint gondolta. Elképesztő párosítások voltak, a mostani Hagrid kontra bájitalmester erre a legjobb példa. Rájött, hogy a kategórián belül van Snarry és Drarry.
Bosszankodva állapította meg, hogy még ebben is szerepel Pofátlan Potter, míg róla csak egy-két lagymatag írás van. Draco végül úgy döntött, amint megszünteti a Drarry-problémát, végelegesen törli a Snarry írókat is. Az ok annyira nyilvánvaló. Ez pedig az esztétikátlanság!
Egy hajnalfényszínű hajkorona – amit sokan szőkének mondanak, de azok színvakok – valamint karcsú termet, sokkal jobban mutatna Piton mellett. Perselus fekete haja valamint öregsége még jobban ráirányítja a figyelmet arra, hogy Draco Malfoy mennyire egy vadító pasi. Miután ez a tény egyértelművé vált neki, már írta is fel a papírra az újabb teendőt.
„Mennyi kötelessége van egy Malfoynak!", sóhajtotta elgyötörten.
Kelletlenül, de el kellett ismerni magában, hogy Piton is meglepően népszerű... ki érti, miért? Potter legalább fiatal, és egész jó alkattal rendelkezik. Akkor mi ez a pitonos mánia? A választ ismét gyorsan megtalálta, hiszen a vérében volt a problémamegoldás.
A muglik egyszerűen furcsák, ezért akarnak olyan történetet olvasni, ahol nem egy szőke félisten a főszereplő. Sajnálkozva rántotta meg vállát, majd úgy döntött ideje nekiállni a munkának: vagyis megtalálni a róla szóló további borzalmakat.
Szinte már rutinosan kattintott azokra az feliratokra, amik csak róla szólnak. Egyből rengeteg cím töltötte be a monitort, ezzel egyidejűleg Dracót elöntötte a kétség. Vajon egy ember elég lesz-e ehhez a feladathoz? Mély levegőt véve végül kiválasztotta a lista tetején lévő történetet. „Haladjunk csak felülről lefelé..." Elég fura címe volt ennek az írásnak: i„Rózsaszín álom"./i
Draco kellemetlenül megborzongott, mert eszébe jutott anyja, aki a nyáron fedezte fel rózsaszín korszakát. Előtte orgona, azelőtt meg ezüst időszaka is volt és még ezek előtt sok más... A lényeg, hogy ilyenkor a családi otthon kizárólag ezekben a színekben tündökölhetett. Hálát adott Merlinek Draco, mikor vége lett a szünidőnek és vissza kellett jönni Roxfortba. Ez a szín annyira méltatlan egy Malfoyhoz, nem is értette, apja hogy' viseli el az otthoni színvilágot.
„Olvass, mert így sose kerülsz ágyba! A végén még karikás lesz a szemed, amin már a csodakrém se fog segíteni" Ezzel a gondolattal buzdította magát, aztán egy mély levegőt véve nekiállt a kötelességének.
„Draco izgatottan várta, hogy Harry végre hazaérjen. A mai nap különleges, hiszen már két éve vannak együtt. Eddigi leghosszabb kapcsolata ez, ami közte és Harry között van. Ki gondolta volna, hogy egy véletlen találkozásból, majd az azt követő iszogatás után ágyban kötnek ki? Mondjuk, ez a felállás neki nem volt újdonság... Az már viszont igen, hogy az ágypartnere reggel még mindig mellette heverészik. Másnap pedig találkát kér tőle. Így kezdődött el élete boldog időszaka.
Azonban mostanság kicsit aggódott. Harry különösen kezdett viselkedni, ahogy közeledett az évfordulójuk. Felötlött a szőke fiúban, talán már nem elég jó a szex közöttük? Eleget olvasott arról a mugli újságokban, hogy bizonyos idő után elmúlik az újdonság varázsa. Sok párkapcsolat ezért fut zátonyra, de... - ennek a „de" szónak nagyon örült Draco olvasás közben – van megoldás. Fel kell dobni azt, ami ellaposodik!
A cikk tanácsait követve ma ízletes vacsorát készített, és saját magát is formába hozta erre a napra. Gyorsan körbenézett, hogy minden a helyén van-e. Gyertyák égnek az asztalon, az étel kellemes hőmérsékletű – ha netalántán előbb enni akarna és persze ..."
„Főztem! Én, akinek minden szavát szolgák lesik, vacsorát főztem, hogy feldobjam a nem létező szexuális életemet Harry Potterrel!" Zakatoltak a gondolatok körülbelül ilyen sorrendben a gép előtt ülő agyában. A veríték kezdte ellepni arcát, pedig ez nem igazán jellemző egy Malfoyra. Azonban nem fogja feladni a célegyenesben, ezt tudta jól. Ha belegebed, akkor is végignézi a történeteket, kigyűjti a szerzőket név szerint, aztán kegyetlenül végez mindenkivel. Nem lesz kivétel! Tegnap este még volt egy halvány esély rá, hogy talán a „jobb" történetek írói megmenekülnek, de egyre jobban érezte nem lesz kegyelem itt senkinek se. Sőt, mindenkinek egyéni bosszúban lesz része... annak arányában, milyen az írása.
Miután úgy gondolta, el tud most már viselni többet is a ficekből, nekiállt újra olvasni. Nem igazán jutott sokáig benne.
„…Harry fáradtan lépett be a lakásba. A főnöke egy idióta! Ideje több mindenről is beszélniük Dracóval, ami határozottan érinti közös életüket. Az évfordulójuk pont ideális alkalom erre. Miután levette a kabátját, a lakásban terjengő illatot követve belépett és a konyhába meglátta őt. A látványra pedig elfelejtett lélegezni, gondolkodni, csak nézni tudott. Ezentúl mindennap ünnepelniük kell... ötlött eszébe a kábult gondolat.
- Draco – sóhajtotta a nevet kábultan. - Mi van rajtad?
A széken ülő fiú kecsesen felállt, majd kacéran megpördült, de úgy, hogy a rózsaszín kis szoknya még falatnyi tangáját is felfedte. Aztán, amikor újra szembekerült Harryvel, egyik copfját kezdte el csavargatni, mint egy szende kislány.
- Nem tetszik? - kérdezett vissza nagyra tágult szemekkel.
- Imádom – lehelte vissza.
- Akarsz enni? - kérdezte a kísértő démon.
- Igen – válaszolta Harry.
- Tényleg? - kérdezett vissza meglepetten a szöszi.
Draco nem értette, miért akar Harry enni, amikor ő itt van egy szoknyában előtte? Epilálta is magát! Akkor előbb őt kellene választani, nem pedig a kaját. Aztán az elégedetlen gondolatok megszűntek, mert két erős kar szorította magához, miközben egy mélyről jövő morgás kíséretében a következő szavakat mondta a másik fél:
- Fel foglak falni ma éjszaka Szöszi - a szavak kíséretében kezek mozdultak a szoknyácska alá tapogatózva. - Jól láttam azt a tangát?
- Ami nagyon szűk, Harry... – jött az érzéki válasz egyből./i
Dracót kezdte még jobban kiverni a víz, ahogy felfogta az olvasott sorokat. „Szoknya meg valami tanga! Ez már mindennek a teteje. Merlin szerelmére, mi az az epilálni?" A furcsa kifejezés megragadta, és úgy döntött később ennek utána kell majd néznie. Biztos valami barbár mugli izé, de jobb lenne tudni, mi is pontosan. Miután rövid szünetet tartott az olvasásba, jóval higgadtabban folytatta. Nyugalma sajnos nem tartott sokáig. Mivel a következő mondatok nagyon egyértelműen írták le, mit csináltak evés helyett. Ettől teljesen kiborult, csak legendás Malfoy-önuralmának köszönhette, hogy nem kezdett el törni-zúzni. Egy dologban biztos volt, soha többé nem fog tudni enni semmit, amiben eper van. Lassan kezdett lecsillapodni ismét, mert a történet szerencsére a végéhez közeledett.
i„A két fiatal az asztalon a vacsora romjai között meghitten ölelte át egymást élvezve a békét, ami körbevette őket. Draco fejét Harry mellkasán pihentette élvezve, hogy egyszerűen csak vele lehet.
- Draco, valamit mondanom kell – kezdte el a bevezetőt, melyre Dracót elöntötte a félelem. - Már egy ideje aggaszt pár dolog...
A szőke hajú félve ült fel, már nem érezte a meghittséget a levegőben. Csöndesen figyelt, hogy mit akar mondani Harry.
- …Én úgy döntöttem, fel fogok mondani a munkahelyemen. Elegem van a főnökből, aki a saját hibáit rám akarja kenni. Utazgatni szeretnék...
Szakítani fog velem! Draco tudta, mi lesz a következő mondat, ezért felkészítette magát.
- …veled!
Meglepetten nézett bele a meleg, zöld szemekbe, amik gyengéden néztek vissza rá.
- Tudom, ez nagy kérés, hogy hagyjunk itt mindent. Szerintem, te is élveznéd. Az esküvő után...
- Esküvő? - vágott bele hirtelen a szóáradatba. - Kié?
- A miénk, butus! - ült fel Harry is, miközben két keze közé fogta sápadt arcot. - Nem ezzel kezdtem?
- Nem - a válasz közben, egy könnycsepp indult el útjára.
- Nemet mondasz? - kérdezett vissza döbbenten Harry.
- Nem – mondta hevesen Draco.
- Értem – felelte élettelen hangon a zöld szemű varázsló. - Én akkor most...
- Hülye! - kiáltott fel boldog idegességében Draco. - Szeretlek!
Aztán rávetette magát az összezavaródott varázslóra.
- Azt hittem, szakítani akarsz velem – vallotta be félősen az igazságot.
- Soha nem akarnék.
Ajkuk egymásra találva lobbantotta fel a tüzet bennünk ismét, azonban Harry kissé félretolta a rajta lévőt.
- Akkor belevágunk?
- Igen - a válasz közben azonban már apró csókokkal hintette be az előtte lévő nyakat.
Harry egy ideig tűrte a kényeztetést, de aztán újra megszólt:
- Máskor is felvennéd ezt a szoknyát?
A felette tevékenykedő egy pillanatra megdermedt, majd azt mondta:
- Igen.
- Milyen engedelmes vagy, akkor talán benne lennél, ha én...
- Pofa be, Potter! - kiáltott fel Draco, aztán szenvedélyes csókkal hallgattatta el.
Ezután egy ideig nem törte meg a csöndet más, mint szenvedélyes zihálás, nyögés és a földre potyogó evőeszközök zaja."
Szoknyába öltöztetni egy Malfoyt halálos átkot érdemlő cselekedet! A történet végén már egyértelmű volt számára az ítélet.
Elégedetten írta fel a gép mellett lévő papírosra az első bűnös nevét. Majd jött a következő történet, aztán egy újabb és újabb, míg már az előkészített papír se volt elég, hogy felírja a neveket. „Lassan vissza kell menni a hálóba." Tudta ezt jól Draco, de azt is, hogy még koránt sem végzett. Mivel felfedezte a link nevű dolgot, ami kiadott még több honlapot, ahol nagy valószínűséggel található slash.
„Segítség kell ide. Egyedül ezt nem fogom bírni." Ez ma éjszaka kiderült. Fáradtan kikapcsolta a gépet, és még saját pimaszul kacsintó képmása se tudta felrázni. Túl sok író és még több írás van ezen a neten.
A lépcsőn felfelé mászva - miután elrejtette a laptopot -, már tudta, kitől fog segítséget kérni. Olyan személy kell ide, akit hozzá hasonlóan mélyen érintenek ezek a fic nevű dolgok. „Kell ide egy Harry Potter is." Soha nem gondolta volna, hogy egyszer valami közös ügyük lesz, de félre kell rakni az ellenségeskedést egy kis időre. Draco tudta jól, hogy olyan személy kell segítőnek, akinek nem jár el a szája netes történetekről. Vagyis mindegyik mardekáros barátja kiesett. Első dolguk lenne közhíré tenni.
Viszont Potty hozzá hasonlóan „áldozat", igaz az is a kreténebb fajtából. Ezért pont ő az ideális személy az együttes slashtelenítésre.
„A következő napokban meg fog oldódni a gond, ami miatt már lassan két napja nem tudja kialudni magát." A hálóterembe belépve, halkan az ágyához lépkedve megnyugodva feküdt le, hogy azonnal mély álomba merüljön.