2. fejezet

Sandra Flayer pontosan ma egy hónapja költözött Domino Citybe. Az első napja az iskolában nagyon jól telt, 4 barátra tett szert, valamint megismert egy olyan fiút is, akit inkább nevez lelki társának, mint barátjának.

Árva, akárcsak ő, és sokat szenvedett, akárcsak jómaga. Ha arra a fiúra rá néz, saját magát látja, csak hímnemű kiadásban.

Ez a fiú Seto Kaiba. Ha a többi fiút kérdezzük, akkor arrogáns köcsögnek neveznék. Ha a lányokat, akkor eszméletlen szívtiprónak. De a valódi jellemzése mindezek keveréke, plusz egy kicsit, amit Sandra tesz mindig hozzá, mikor a véleményét kérdezik Setoról:

„Ha az őszinte véleményemet akarjátok hallani, akkor csak ennyit mondok: Igaz és hű barát. És emellett a tulajdonsága mellet eltörpül az arrogancia és a cinizmus. Ha valaki megismeri Setot ilyen szempontból, már nem fogja érdekelni, hogy milyen jóképű, és hogy mennyire szívdöglesztő a megjelenése. Ha valaki be tud látni a fagyos tekintet mögé, érző, és egyben fájó szívet fog találni. Ez a fájdalom olyan, melyet csak enyhíteni lehet, eltüntetni nem. Ha valaki, hát én értem meg őt a legjobban."

Seto is olyan társat lelt Sandrában, amilyen még nem volt soha. Talán még az öccsében sem bízott meg annyira, mint ebben a lányban, pedig csak egy hónapja ismeri.

Ma van Sandra névnapja. Gondolkozott, adjon-e neki ajándékot, de aztán azt gondolta, hogy minek, hiszem bármennyire is bízik benne, és kedveli, egy hónap ismeretség még nem elég ahhoz hogy ajándékokat osztogasson.

A sebtapaszt már levette a szája mellől, de a seb után maradt egy pici heg. Alig volt látható, csak úgy lehetett észrevenni, ha 10 centinél közelebb vagy hozzá, de a Kaiba-fan lányok egyből kiszúrták. Vérbosszút esküdtek Joey ellen, és a „Nyírjuk ki Joey Wheeler-t!" nevű klub a Kaiba-fan klub al-ágazata lett.

Seto előbb ért be a suliba, mint Sandra, megint. Az utóbbi egy hétben a lány feltűnően sokszor késett az óráiról, és sötét karikák jelentek meg a szeme alatt, mint aki már napok óta nem aludt. Eddig nem vonta kérdőre, mert arra gondolt: Az ő dolga, de kezdett aggódni a lányért. Majd ma rákérdezek, döntötte el magában, de Sandra aznap nem jelent meg az iskolában.

A Yugi brancs még csak nem is érdeklődött Sandra után, szép kis barátok, gondolta Seto. Amint kicsengettek az utolsó óráról, Seto elindult Sandra háza felé, hogy megnézze, mi van vele. Éppen félúton járt, mikor összefutott a lánnyal.

-Seto! – kiáltott Sandra, majd elkezdett integetni Kaibanak.

-Hát te meg hol voltál?

-Mindjárt rájössz, gyere velem! – nem kellett a fiúnak kétszer mondani, annyira fúrta a kíváncsiság, hogy még a kútba is beugrott volna Sandra után. Sandra a régi siklórepülő hangárhoz vezette barátját.

-Mit keresünk itt?

-Belehalnál, ha csak egy pillanatra is be kéne fognod a szádat? – mondta szemrehányóan Sandra, majd elővett egy kulcsot, és a hangár kapuját zárva tartó rozsdás lakatba helyezte. Nem kellett sokat vesződnie, és a lakat kinyílt.

-Remélem, tetszeni fog. – mosolygott a lány, majd meglökte a hatalmas vaskaput, ami meglepően könnyen, és nyikorgásmentesen nyílt ki ahhoz képest, hogy már lassan 20 éve zárva tartotta kapuit. Seto nem hitt a szemének. A hangár belülről teljesen fel volt újítva, a bennmaradt siklórepülők tökéletes állapotban voltak, a falon, pedig egy tulajdonlevél lógott, bekereteztetve.

-Ezt… nem hiszem el. – mondta elhűlve Seto.

-Múlt héten volt a szülinapod, és… Már régóta mondtad, hogy fel szeretnéd újítani ezt a helyet, csak nem engedik neked, hogy megvedd… Hát, úgy döntöttem, hogy én magam veszem meg és újítom fel neked, születésnapod alkalmából. Én vettem meg, de a tulajdonlevélen a te neved áll, tehát a tied. – Seto teljesen meg volt hatva. Ez a vékony, törékeny lány a lelkét is kitette, hogy újjá varázsolja a hangárt, a gépeket, csak miatta, ő pedig még egy csokit sem vett neki a névnapjára.

-Honnan tudtad, hogy a múlt héten volt a születésnapom? – bukott ki belőle a kérdés – Én nem mondtam neked.

-A Kaiba-fan klub pompon lányainak trécseléséből hallottam meg egy mondatfoszlányt…

-Én… - kezdte Seto, de nem tudta befejezni. Annyira meg volt hatva, annyira boldog volt, hasonló kedvességben még soha nem volt része. Ez a lány tényleg a barátja, tényleg kedveli és szereti, érdekli, hogy mi van vele, és boldoggá, gondtalanná akarja tenni. Meg akarta köszönni neki, át akarta ölelni, és soha el nem engedni, de annyira elérzékenyült, hogy mozdulni sem tudott. Egyszer csak legurult egy könnycsepp az arcán, majd térdre hullott.

-Seto, jól vagy? – kérdezte aggódva Sandra, majd letérdelt mellé.

-Soha jobban. – felelt Seto sírástól remegő hangon, de boldogan. – Ez annyira… gyönyörű. – Sandra csak mosolygott. Setonak nem kellet megköszönnie, nem kellett hálálkodnia, nem kellet kimondania hogy: Ez a legjobb ajándék, amit életemben kaptam. Nem kellett mondania semmi egyebet, mert Sandra tudta, hogy mire gondol, és hogy mennyire hálás neki. Csak átölelte barátját, és együtt nézték a soknapos kemény munka eredményét. 3 percig voltak így, csendben, mikor Seto elkezdett kuncogni.

-Mi olyan vicces?

-Tudod… Kevés dolog tudott eddig megríkatni. És ugyan ez a helyzet a nevetéssel is. De te most ezzel mind kettőt elérted: Sírtam, mert hihetetlen amit tettél, és gyönyörű ez az ajándék. – megint kuncogott. – És most nevetek, mert olyan hülye ez az egész helyzet… Délután 3, az iskola után, és ujjonganom kéne örömömben, mégsem teszem.

-Nem kell ujjonganod. Számomra az előző reakciód többet mondott minden szónál.

-És én még csak annyit sem mondtam neked, hogy boldog névnapot.

-Öh…

-Mi az?

-Izé… - Sandra zavartnak tűnt, el is pirult. – Ma van a névnapom?

Seto dob egy hátast

-ÉN ITT EMÉSZTEM MAGAM, TE PEDIG MÉG CSAK AZT SEM TUDOD, MIKOR VAN A NÉVNAPOD?!

-Ano… Igazából az ilyesmi nem szokott megmaradni a fejembe, mások névnapját sem tudom megjegyezni soha.

-Bakarajo! Itt helyben megfojtanálak, ha nem lennél lány!

-Mi ez a szexista hozzáállás?!

-Mi az, hogy szexista?! Hiszen… ! Hagyjuk. Engem mindettől függetlenül furdal a lelkiismeret. Mit szólnál, ha ma este elvinnélek vacsorázni?

-Jól hangzik! Hova és hánykor?

-6-ra érted megyek, ha az úgy jó. És legyél csinos, tudod, ez egy előkelő hely.

-Előkelő? De arra azért számíts, hogy én minden étkezés után nagyokat büfögök, nem fogom vissza magamat csak azért, mert előkelő a hely. – mosolygott a lány, mire Seto lenyomott neki egy barackot.

-Csak vicceltem, te idióta! – mondta mérgesen a lány, de persze aztán ez a méreg hamar elszállt. Bezárták a hangárt, majd mindketten elindultak haza.

Fél 6, lassan el kéne indulni Sandráért – gondolta Seto. A limuzinnal ment érte. (nem ő vezetett, hanem az egyik sofőrje.) Útközben gondolkozott: Tud Sandra egyáltalán csinos lenni? Nem minta alapjáraton véve nem lenne csinos, de hát annyira… nőietlen. Folyton hosszú farmernadrág, sportcipő, bő póló. Kicsit olyan az öltözködése, mint Joey Wheelernek. Mi van, ha nincs is olyan ruhája, amit felvehet egy ilyen alkalomra? Lehet, hogy nadrág kosztümöt vesz fel. Azt valahogy könnyebb lenne elképzelni rajta, mint egy ruhát. Na és a magas sarkú cipő? Biztos, hogy nem olyat fog felvenni, az már nagyon nem ő lenne. Végül aztán megérkezett Sandra háza elé. Kiszállt a kocsiból, majd becsöngetett. Sandra nagymamája nyitott ajtót. Seto egyszer már találkozott a hölggyel, mikor Sandra megkérte Setot jöjjön át, és segítsen neki formattálni a gépét. Alacsony, ősz hajú, kövérkés asszony volt, aki folyton mosolygott. Bevezette Setot a nappaliba, és mondta neki, hogy Sandra hamarosan lejön. Alig kellett várnia 3 percet, már hallotta, hogy valaki jön le a lépcsőn. Oda ment, hogy lássa, hogy néz ki. Teljesen elképedt, ez volt az utolsó dolog, amire számított: Sandra egy hosszú, csillogó estélyit viselt, hozzáillő (magas sarkú!) szandállal. Haja kontyba volt fogva, és néhány göndör tincs hanyag eleganciával hullott az arca elé. Kövekkel díszített nyaklánc, fülbevaló, és karkötő volt rajta, melyek megcsillantak a benti lámpák fényénél. Egyszerűen lélegzetelállító volt. Setonak tátva maradt a szája. Mikor Sandra eléje ért, mutató ujjával megbökte Seto állát, hogy csukja be a száját.

-Mehetünk? – kérdezte.

-P-persze… - hebegte Seto, majd Sandrát előre engedve kilépett a házból. Beszálltak a kocsiba, ahol szinte egész úton csendben voltak. Az út vége felé, Sandra törte meg a csendet:

-Elég csinos vagyok? – kérdezte szenvtelenül.

-Viccelsz? Nagyon jól nézel ki! Soha nem gondoltam volna hogy…

-Hogy így is ki tudok nézni? Igen, ezzel én is így voltam… Ma délutánig, amíg fel nem vettem ezt a ruhát. De ez a magas sarkú egyszerűen megőrjít! – mindketten felnevettek, majd érezték, ahogy megáll az autó. A sofőr kiszállt, és ajtót nyitott:

-Uram, kisasszony, megérkeztünk. – mondta kimérten, majd Sandra és Seto kiszálltak a kocsiból. Sandra még sosem járt hasonló helyen, az étterem, ahová Seto vitte, egyszerűen elképesztő volt.

-Tetszik? – kérdezte Seto hirtelen, Sandra meg is ijedt egy kicsit.

-A frászt hozod rám! De, hogy a kérdésedre feleljek, nagyon is tetszik.

-Bemegyünk?

-Csak utánad… - Seto oda ment a főpincérhez, aki a helyükre vezette őket. Leültek, mindketten rendeltek egy italt, majd átfutották az étlapot. Sandra furcsa arcot vágott.

-Nincs semmi kedvedre való? – kérdezte Seto.

-Nem erről van szó, csak… Tudod én… Hagyjuk. – Seto sóhajtott. (egy jó mélyet, fájdalmasat XD)

-Ne az árakat nézd, csak rendelj, amit akarsz. Tudod jól, hogy megengedhetem magamnak.

-Tudom, de annyira kellemetlenül érzem magam.

-Te? Kellemetlenül? Eddig úgy tudtam, hogy a te reszortod MÁSOKAT kellemetlen helyzetbe hozni, most átestél a ló túloldalára?

-Úgy tűnik.

-Sikerült választani? – kérdezte a hirtelen megjelent pincér.

-Nekem még nem. – pironkodott Sandra.

-Én a szokásosat kérném.

-Értettem uram. Hamarosan visszajövök, hogy felvegyem a hölgy rendelését is. – ekkor a pincér elment. Seto Sandrára nézett, aki furcsa arcot vágott. Fintorgott.

-Mi az?

-A szokásosat? Ezek szerint már sokszor jártál itt.

-Elég sokszor.

-Többször, mint ahány randid volt, vagy pont annyiszor? – Seto majdnem megfulladt, ugyanis éppen ivott mikor Sandra felette ezt a kérdést, és félre nyelte az italt. Köhögött egy kicsit, majd köhögéstől könnyes szemmel megkérdezte:

-Mégis mire célzol ezzel?

-Én? Semmire. Legalábbis semmi olyanra, amire te nem jönnél rá.

-Azt akarod mondani, hogy…

-Annyira örültem, hogy elviszel vacsorázni! Csak úgy, szeretetből, mert a barátod vagyok! – Sandra kicsit felemelte a hangját. – Erre te elhozol ide, ahová a kis hülye… cafkáidat is hozod, hogy elszédítsd őket egy éjszakára!

-Kérlek, halkabban…

-Nem fogok halkabban beszélni! – pattant fel Sandra a helyéről, majd az asztalra csapott.

-Felvehetem a rendelést? – kérdezte az ismét hirtelen megjelent pincér. Sandra ránézett, végig mérte, majd így szólt:

-Igen, tűnjön el!

-Értettem…

-Kérlek, ülj le, semmi szükség rá hogy jelenetet rendezz itt nekem. – szólalt meg Seto - Szépen megesszük a vacsoránkat és…

-Megesszük?! Te megeszed, én haza megyek! Itadakimasu! - azzal Sandra kiviharzott az étteremből. Seto adott a pincérnek egy 10-est, fizetségként, majd Sandra után ment.

-Sandy, várj!

-A nevem Sandra, én nem várok! – ekkor Seto Sandra mellé ért.

-Hallgass már meg!

-Nem vagyok kíváncsi a magyarázkodásodra, halálra leszarom! – ekkor Sandra egyik bokája kibicsaklott - Aj, ez az idióta szandál…! – mérgelődött, majd levette a cipőt, és mezítláb ment tovább.

-Legalább azt engedd meg, hogy haza vigyelek!

-Nincs rá szükségem, köszönöm, egyedül is haza találok!

-Alig élsz itt egy hónapja, nem ismered az utcákat!

-Nem olyan nagy ez a város! – ekkor Sandra neki ment valakinek. Joey Wheeler volt az, éppen Yugival sétálgatott. – Látod, tényleg nem nagy! Errefelé minden sarkon marhába botlasz! – mondta idegesen a lány, majd tovább viharzott. Seto megdermedve állt ott, Joey pedig dühöngött.

-Mi az, hogy marha?! – Yugi kuncogott.

-Ne vedd a szívedre, Joey. Csak feldúlt, ennyi az egész. Nem gondolta komolyan.

-Igen, és itt láthatjuk a feldúltsága okát is. Seto „Spuri" Kaiba. Mit csináltál vele, te idióta?

-Mintha bármi közöd lenne hozzá. – felelte keserűen Seto, majd sarkon fordult, és már indult is volna vissza a kocsijához, mikor Joey eleresztett még egy utolsó mondatot:

-Igaz is, ne feszegessük a nő ügyeit. – Setoban teljesen fel ment a pumpa.

Mi az, hogy nő ügyek?! – gondolta Seto - Sandrának ahhoz semmi köze, őt nem akartam lefektetni, csak barátok vagyunk, hogy merészel ez a hülye pincsi ilyesmit még csak gondolni is?!

Ekkor Seto ráugrott Joeyra, és ütötte, ahol csak érte. Bár nem volt könnyű dolga, ugyanis az utcai verekedésekben Joey sokkal tapasztaltabb volt, és jobb erőben is volt, mint Seto.

-Hagyjátok abba! – próbálta leállítani őket Yugi, de nem mert közéjük állni, hiszen ő sokkal kisebb és gyengébb volt a 2 fiúnál. Több ember is megállt, hogy leállítsa őket, de nekik is alig sikerült.

-Mi bajod van, te elmebeteg?! – kérdezte vérző szájjal Joey.

-Ne merészeld Sandrát egy napon említeni azokkal a kis hülye lányokkal! – mondta idegesen Seto, egy monoklival a jobb szeme alatt.

-Miért ne? Hiszen ő sem lesz más, mint egy strigula a noteszedben!

-Most ölted meg magad, öcsi! – kiáltotta fejvesztve Seto, majd kirántotta magát annak a férfinak a szorításából, aki eddig vissza tudta tartani. Ismét neki esett Joeynak, aki a meglepetéstől nem tudott védekezni. Seto maga alá szorította Joeyt, majd elkezdte ütni az arcát. Már vagy negyedszerre ütötte volna meg, mikor 2 ember hátulról lefogta, és lehámozták Joeyról.

A szőke fiú arca tele volt piros foltokkal, a szemöldöke felrepedt, és az egyik fogát is kiköpte.

-Hogy az a jó kurva… - mondta, csak úgy magának, mikor meglátta hogy nem csak a vért, hanem a fogát is az aszfaltra köpte. Ekkor megjelent Seto sofőrje is:

-Kérem, uram, szálljon be a kocsiba! – Seto egy ideig még dühösen nézte Joeyt, majd kirántotta magát a 2 ember szorításából, és beszállt az autóba. Még nem csukta be az ajtót, mikor Joey utána szólt:

-Remélem tudod, hogy Sandra sosem fog neked megbocsátani! – Seto vett egy mély levegőt, majd így szólt:

-Tudom a kenyerem melyik oldala vajas, Wheeler, nem úgy, mint te.

Azzal becsukta az ajtót, és elindult visszafelé.

Ez volt aztán az eseménydús este.

Ano…: Nos…
Bakarajo: Az egyik legdurvább japán káromkodás, „kurva anyád"-nak szokták fordítani.
Itadakimasu: Jó étvágyat.
Tudom a kenyerem melyik oldala vajas: Ez a közmondás azt jelenti, hogy sosem esik pofára.