2. fejezet

Az ex-sellő és a Láng Alkimista helyzete forrósodik...

Roy Mustang, a Láng Alkimista gondban volt. Más, hasonló helyzetben nem kellett sokat gondolkozzon, mit tegyen, bár tény, sok szívet össze is tört. Edwardét nem akarta, főleg ilyen állapotban. Különben sem dolgozta még fel ő maga sem azt, hogy egy partra vetett sellő szeretne vele testi kapcsolatot…

A fürdőszobába a kádba találta meg a fiúnak való ideális tartózkodási helyet, és mint aki jól végezte dolgát, ment aludni. Nehezen jött álom a szemére, ahogy Edwardnak is. Félt az új, ismeretlen helyen, hiányolta megmentőjét. Hajnalig várta, mikor jön érte, a víz is kihűlt, ő pedig nagyon-nagyon fázott… Addig még nem fordult elő, hogy didergett volna a vízben... Miután kirekesztették, teste kezdett hozzászokni a szárazföldi életmódhoz, hát megunva a pancsolást és hosszú várakozást, megpróbálta megkeresni Royt…

Mustangnak nem volt szerencséje, reggel arra ébredt, hogy kopogtatnak. Álmosan, ásítozva nyitott ajtót, meglepetésére Riza és Winry álltak előtte.

- Jó reggelt, Roy… - köszöntötték egyszerre a lányok és a férfi mögött megpróbáltak belesni, hol lehet a kicsi fiú.

- Üdv… Történt valami? – állt félre az ajtóból Flame, a két lány pedig belépett mellette.

- Igen, találtál egy fiatal sellőfiút. Reméljük, jól bántál vele! – nézett rá Riza szigorúan, amitől Roynak eszébe jutott, mit tett szegénnyel: bezárta a fürdőszobába. És elaludt.

- Nos, az a helyzet, hogy nem akartam neki kellemetlenséget… - kezdte magyarázni, miközben Winry körülnézett. Edo sehol se volt…

- Hol van? – állt meg csípőre tett kézzel Roy előtt. Mellé csatlakozott egy szigorú tekintetű Riza is.

- Ott… - mutatott félszegen a fürdő felé Flame.

Az ajtó mögötti látványtól Roy már tudta, akár kezdheti is írni a végrendeletét…

- Flame, hát van neked szíved? – bökött mutatóujjával felettese mellkasára Riza, és már csatlakozott is Winryhez, hogy a csöpp teremtményt pátyolgassák. Ed szégyenlősen nézett a két szőkére, halfarkával lustán csapkodott.

- Rooooy! – visított fel boldogan a férfit kiszúrva. Flame sóhajtott és mielőtt a két nőszemély megtalálná folytatni, letérdelt Edwardhoz. Rögtön hozzábújt a fiatal sellő, szuszogva a fülébe, szorosan karolva – Roooy… Nem tudtam kijönni innen… - panaszkodott egyre erősebben kapaszkodva a férfi nyakába.

- Roy… Te bezártad őt a fürdőszobába, egy kád vízbe? – szörnyedt el Riza, Winry pedig a jó ég tudja honnan, de előkapott egy csavarhúzót és fejbe vágta a fekete hajút.

- Szívtelen! – ütött volna újra, de Edward a kezeivel védte Roy fejét és könyörgően nézett a lányokra, hogy ne bántsák.

- Nem akartam bezárni, de azt hittem, a vízbe jó helye lesz! Mégiscsak sellő! Igaz? - pillantott Edre megerősítésért, de a fiú csak ijedten a mellkasába temette arcát.

Pár perc múlva Ed egy takaróval a vállán az ágyon ült és lelkesen mesélte, hogy ő csak Royjal akart lenni. Nagyon félt egyedül az új helyen és a víz ahogy kihűlt, úgy kezdett ő is fázni. A kádból nehezen még ki tudott mászni, de a kilinccsel már nem boldogult…

Roy magán érezte a lányok megrovó pillantásait, amiért ezt tette vele.

- Szegényke… Olyan esetlen így, ne merészeld újra magára hagyni! – fújtatott Winry mérgesen, kezével a zsebére csapott, amiben az a bizonyos fenyítési eszköz lapult. Flame el akarta kerülni a közelebbi ismeretséget a csavarkulccsal, hát gyorsan megígérte, nem hagyja egyedül a habfiút.

Edward érdeklődve figyelte a beszélgetést, vagy inkább csak az ő kis hős megmentőjét. Minden szavára, arckifejezésére figyelt, egy pillanatra sem véve le róla aranyszín szemeit. Sokkal szebb és kedvesebb volt, mint akiket addig látott, leginkább a szép ruhái tetszettek, amit addig csak történetekből ismert, no meg a gyönyörű szemei. Az sem érdekelte, hogy időközben két új férfi érkezett, akik közül csak az egyiket ismerte, de őt se jegyezte meg. Egyikük, a szemüveges férfi mosolyogva veregette vállon Royt, a másik, egy magasabb szőke férfi kicsit erős szaggal őt figyelte.

Roy rájuk mosolygott és már fel is kelt volna, hogy velük tartson. Ingét begombolta, elrejtve világos mellkasát, amihez olyan jó volt odabújni, illatát mélyen beszívni…

Igen, ő a tökéletes, ő az, aki végre…

Edward nem akart tovább várni.

- Roy, mikor fogsz velem párosodni? – kapta el az alkimista karját, féltékenyen csimpaszkodva rá.

A szobában mintha valaki ellopta volna a hangot…

A felnőttek úgy nézték a furcsa párost, mintha ők maguk sem hinnék, jót értettek-e, vagy csak a fülük csalta meg? Roy megrökönyödve nézte Edwardot, hátha elvigyorodik, hogy csak viccelt… Vagy valaki, bárki, nevesse el magát! Ránézett a két lányra, de ők persze első megdöbbenésüket leküzdve kisunnyogtak egy „Sok sikert!" –suttogással, két barátja… nos, ők egy gonosz vigyorral gratuláltak Roynak. Minden benne volt az arckifejezésükben.

Flame szeretett volna elsüllyedni, elszökni, minél hamarabb elfelejteni a kínos kis helyzetet, amibe került.

- Edward, erre később visszatérünk. Biztos… éhes vagy, álmos… hozok egy kis harapnivalót, utána alszol, jó? – egyezkedett a fiatallal, mihamarabbi szabadulást remélve. Rájött a titok nyitjára lassan: meg kell nyugtatni, ráhagyni mindent, és nincs nagy baj… Közelebb lépett az ágyhoz, Ed máris nem szorította annyira erősen, majd egy gonosz kis ígérettel kereket oldott. Rizáék igazán nem támadhatnak neki, hisz most puha ágyban – az ő, azaz Flame ágyában ráadásul! – feküdhet.

- Ugye nem hagysz itt? Te olyan aranyos vagy, megmentettél! – mosolygott rá az ágyon hátradőlve, egyik kezével megfogva a férfiét.

Roy zavarban volt, az igazat megvallva épp le akarta rázni a fiút, hisz ő mit tehetne egy sellőért? Még fel se tudta dolgozni, hogy létezik egyáltalán ilyen teremtmény, méghozzá érti a nyelvét, fázik a vízben és mindennek megkoronázásaként, párosodni akar vele.

- Mindjárt visszajövök. Próbálj kicsit aludni… - biccentett mosolyogva, Ed arcára boldog arckifejezést varázsolva.

Ahogy kilépett a szobából, megkönnyebbülten felsóhajtott, egy csavarkulcs pedig a füle mellett zúgott el alig fél centire…

Winry már sejtette: Roynak esze ágában sincs visszamennie…

Délután a két lány gyilkosan villámló tekinteteivel kísérve ment vissza egy tálcával, rajta mindenféle finomság. Maes úgy ítélte, mégiscsak a tengerben élt eddig, egyen tengeri ételeket… Riza és Winry a gyerekek számára közkedvelt tejbegríz és sütemény mellett döntöttek, Roy viszont egyszerű szendvicset akart vinni neki.

A tálcát egyensúlyozva csukta be az ajtót, Ed a farkával csapva egyet jelezte, majd kiugrik a bőréből… Hát szereti mégis! Visszajött hozzá…!

Csillogó tekintettel és nagyokat nyelve nézte a tálcát, Roy leült az ágyára és türelmesen várta, mihez lett gusztusa…

A sellőfiú a tejbegrízzel szemezett és ujja hegyét belemártva majd szájához emelve kóstolta meg, a férfi rögtön felé nyújtotta a tálat, hogy egyen csak. Ő a szendvicsre szavazott és Ed látszólag elvolt a tejbegríz „ivásával", ezért elvette. Éppen hogy beleharapott, a sellőnek is az kellett… Mindig azt akarta, amit Flame… Benne bízott, addig a többi ételhez nem nyúlt, míg nem látta, a férfi is enne-e belőle. A végeredmény az lett, hogy Roy nyakig maszatos lett, Ed jóllakott.

- A füled is ragad – mutatott Flame a kérdéses testrészre. Legalább van indoka, hogy a fürdőbe kössenek ki. Edet a kádba tette, ő maga a mosdónál mosakodott meg.

- Nem akarok egyedül maradni! – kapaszkodott most jobb híján a kád szélébe a fiú, Roy már bőven kartávolságon kívül ért – Megint kifog hűlni a víz!

- Tényleg, ez hamarabb is eszembe juthatott volna! – csapott a homlokára Flame, gyorsan meg is engedte az egyik csapot – Ez a melegvíz… ha fáznál, engedj kicsit belőle. Nekem még dolgom van, az ágyban viszont félek, hogy kiszáradsz. Nem vagy egyedül, sokan vagyunk az épületben! – nyugtatta félvállról, csak azt érve el, hogy Edward kezdett kétségbeesni. Már megint egyedül kell legyen ebben a félelmetes, kemény burkolatú helységben?

- Veled akarok lenni… Mikor jössz vissza? – könyökölt ki szomorúan a kádszélére, az ő hőse újra itt hagyja…

- Sietek, de tudod, nekem is dolgom van még! – nézett rá lelkiismeret furdalással, kezdte úgy érezni, hogy ez nem szép dolog. Nagyon szép fiú volt, de akkor is halfarkú!

- Majd vegyél ki innen, olyan hamar hideg lesz… - sóhajtott beletörődve Edward, hogy újabb hosszú órákat kell várjon.

Roy pár órával később visszatért és leült egy levelet elolvasni. Ott helyben, az ágyában elnyomta az álom, megfeledkezve Edwardról, ki még akkor is várta a kádban. Szórakozottan megengedte néha a melegvizet, elpancsolt a vízben, végül a szokott mozdulatokkal, kimászott… Úgyis kifelé ment inkább a víz, annyira tele lett a kád. Most sokkal könnyebben ment neki, halfarka nélkül, rendes végtagokkal játszva elérte a kilincset, és botorkálva eljutott a szeretett férfi ágyához. Anyaszült meztelenül bújt mellé, a meleget adó testhez hozzásimulva úgy érezte, elérte élete fő célját.