Summa: Fül, vagy nem fül? Brennan magyaráz, Booth pedig tiltakozik, és a mi a legmeglepőbb: kioktat.
Szerzői szabadkozás: Új formát akartam kipróbálni, de ezennel megígérem, hogy nem teszem többet.
Szerzői jogok: Gondolom, a Fox tv-adó, és Kathy Reichs birtokában vannak, én pusztán csak játszom egy csöppet.
(Pontosítva)
- Azt hittem, múltkor már tisztáztuk, hogy az a füle. (Csak így, in medias res; mert Booth bosszús.)
- Nem, múltkor csak rád hagytuk, hogy az a füle, mert nem volt időm pontosítani: mi a koponyáról beszéltünk, miközben a fül még csak nem is csont, hanem porc, és… (Bones szinte levegőt sem vesz, ahogy magyaráz, már-már egészen Zach-szerű.)
- Bones… Az a fülkagyló. (Pókerarc. Diadalittas pókerarc, már ha van ilyen. Ha nincs, akkor diadalittas pókerarc-szerűség.)
- …a koponya két old… Tessék? (Bones képletesen szólva „kibillen az egyensúlyából", szó közben akad meg, és kénytelen visszakérdezni, hiszen minden valószínűség szerint rosszul hallott. Nyilván rosszul hallott.)
- Amiről te beszélsz, az a fülkagyló, nem a „fül". A fülnek, mint szervnek, ugyanúgy része a belső fül is, ami viszont már egyáltalán nem a koponyán helyezkedik el, hanem… valahol benne. (A kezdeti szokatlanul akadémikus hanghordozást a mondat végénél ugyan fenéken billenti egy türelmetlen vállrándítás, de a hatás még így is elsöprő.)
- Jól vagy? (Értetlenség, őszinte megrökönyödés, lassan formálódó gyanú, nem is kell tovább sorolni…)
- Igen, jól vagyok, csak épp előtört belőlem a mélyen rejtőző „agyas". Ez olyan meglepő? (Férfiegó.)
- Booth… (Még mindig értetlenül, de leginkább halkan, hiszen az őrültekkel óvatosan kell bánni.)
- Na jó, Parkernek középfül-gyulladása volt! De ez nem változtat a tényen, hogy most te mondtad rosszul, és én mondtam jól. (A hangsúlyt kísérő kézmozdulatok egy ötévest idéznek, ahogy a magyarázat is, de legalább magyarázat.)
- Ha neked ez annyira fontos… (Még mindig az az óvatos hanghordozás.)
- Annyira. (És ez most tényleg komoly: Booth Bones szemébe néz, ez nyilvánvalóan egy Pillanat, mindketten elnémulnak - ilyenkor mindig visszhangozva ketyeg valahol egy falióra – míg a férfi arcán szét nem terül egy eltéveszthetetlenül csibészes és önhitt mosoly.) Azt hiszem, ezt meg fogom ünnepelni, de addig is beszéljünk tovább az áldozat füléről!
(És vége)