Yusuke, miután elolvasta a levelet, értesítette az esetről Kuramát, Shizorut és Botant, aki pedig Koenmának szólt és most mindannyian Genkai mester házában voltak, hogy megbeszéljék a további lépéseiket.
- Hát akkor vázoljuk fel, hogy mit tudunk - kezdte Genkai megfontoltan. - Yukina és Kuwabara tegnap este eltűnt. A levélben, pedig azt állítják ismeretlen tettesek, hogy náluk vannak, vagyis elrabolták őket. Így van Yusuke?
A fiú bólintott:
- Igen, pontosan így.
- Továbbá állításuk szerint az emberrablók ebben az erdőben bujkálnak - mutatott ki a nyitott ajtón. - És azzal fenyegetőznek, hogyha nem találod meg őket 24 órán belül, megölik a túszokat.
- Igen, valahogy úgy - bólintott ismét Yusuke.
- Mindazonáltal meghatározták, hogy csak három alvilági lényt vihetsz magaddal segítségképp.
- Igen.
- Sőt, mindez nem elég nekik, még azt is kikötötték, hogy az egyik segítődnek a túlvilág által legveszélyesebb bűnözőnek nyilvánítottnak kell lennie.
- Tessék? - kapta fel erre a fejét riadtan Koenma. - A legveszélyesebb bűnözőnek? Az nem fog menni!
- Miről hadoválsz itt? Mi nem fog menni? - pattant fel a földről Urameshi.
- Sajnálom Yusuke, de a legveszélyesebb bűnözőt semmiképp nem helyezhetem szabadlábra - felelte a megszólított és látszott rajta, hogy őszintén sajnálja.
- Na de Koenma! - szólt közbe Botan is. - Az emberrablók azt írták, hogyha nem teljesítjük a feltételeiket, akkor Yukina és Kuwabara meghal!
- Igen, tudom - sóhajtotta gondterhelten a túlvilág uralkodójának fia. - De apám soha nem egyezne bele, hogy azt a bűnözőt elengedjük. Még két ártatlan életet sem tekintene nagy árnak ezért.
- Lelketlen tuskók! - kiáltotta a feldühödött detektív. - Ha nem tévedek, pont az lenne a feladatotok, hogy megvédjétek az ártatlanokat, nem az, hogy feláldozzátok őket!
- Igen, ez így van - felelte. - De nem mindegy, hogy két ember hal meg vagy kétezer, vagy kitudja hány! Az a bestia tömeg- és sorozatgyilkolás, garázdaság és még vagy ezernyi más bűn miatt van ott, ahol van!
- Ne haragudj Koenma, hogy beleszólok, de pontosan ki is ez a személy? - szólalt meg ekkor váratlanul Kurama.
- Egy démon - Koenma ekkor Urameshire pillantott. - Te már találkoztál vele.
Yusuke kissé meglepetten nézett rá:
- Tényleg?
- Igen, sőt, te juttattad őt rács mögé.
- Hát, azt hiszem ez nem túl fényes kezdett - jegyezte meg fancsali képpel Botan.
- Nos igen - fűzte hozzá Shizoru, miközben egy újabb cigarettára gyújtott. - Ha el is engednék, kérdés, hogy egyáltalán hajlandó volna-e Yusukééknak segíteni.
- Folytasd, kérlek! - vágott közbe nyugodt hangon Kurama.
- Tehát - kezdett bele Koenma ismét. - A démon az egykori lázadó hármas egyik tagja volt. Emlékszel rájuk Yusuke? Tudod, a legutóbbi küldetéseden! - tette még hozzá látva a fiú kissé értetlen ábrázatát.
- Várjunk csak…Lázadó hármas…A legutóbbi küldetésen… - hosszas gondolkodás után végre felderült az arca. - Á emlékszem már, az a három szörny, akik össze-vissza gyilkolásztak, igaz?
- Igen, pontosan ők - bólintott a cumis. - Szóval közülük a legerősebb, akit, ha jól emlékszem, éppen te magad győztél le, igencsak nehéz összecsapásban. A neve: Kotono.
Kurama ekkor rá egyáltalán nem jellemző döbbent rémülettel kapta fel a fejét:
- Kotono, a rókadémon?
- Igen, ő az - Koenma gyanakodva fordult felé. - Ismered?
- Mondhatni - felelte az most már újra a tőle megszokott nyugalommal. - Egykor a bandám tagja volt.
- Emlékszem rá - jegyezte meg ekkor Urameshi. - Semmi kifogásom ellene!
- Idióta! Az előbb mondtam, hogy nem engedhetem el! Az apám kitekerné a nyakam! - ordítozta Koenma.
- Tehát akkor szerinted csak várjunk ölbe tett kézzel és hagyjuk, hogy a barátainkat megöljék? - replikázott a detektív. - Hát tudd meg, hogy én nem fogok! Ha kell, egyedül is megkeresem azokat a barmokat, és fasírtot csinálok belőlük! - azzal már el is indult az ajtó felé ám ekkor Genkai hirtelen utána szólt:
- Csak ne olyan hevesen bolond kölyök! Szokás szerint már megint fejjel mész a falnak!
- Miért, talán van jobb ötleted? - válaszolta az feldúltan.
- Igen van.
- Igazán mester? - derült fel Botan arca. - És mi az?
- Elmegyünk a túlvilágra és megszöktetjük azt a démont.
- De hát ez törvénysértés mester! - Koenmának leesett az álla. - Ráadásul azt a cellát, amiben őrzik, szinte lehetetlen megközelíteni!
- Tudom és ezzel is számoltam. Koenma, tudom, hogy nagy kérés, de tekintettel a két fiatal életére, ez egyszer szemet kéne hunynod a dolog fölött. Vagyis tégy úgy, mintha semmiről sem tudnál. Akkor nem csak téged terhel a felelősség. Megoldható?
- Nos, azt hiszem, igen. De akkor is ki kell majd küldenem ellenetek néhány egységet - felelte Koenma megadóan.
- Természetesen - folytatta Genkai. - Ami pedig a többit illeti, Yusuke, gondolom a másik két segítőd Kurama és Hiei lesz.
- Igen, azt hiszem… - tűnődött el a fiú.
- És arra nem gondoltál, hogy akkor Hieit is értesíteni kellene féleszű? - nézett rá az idős mester.
- Ja, tényleg, azt el is felejtettem! - nevetgélt erre az idegesen.
- Jól van. Kurama, te menj és szólj Hieinek - kezdte az utasítások kiadását Genkai.
- Rendben, mester - mondta a démon szolgálatkészen.
- Koenma, te eredj vissza a túlvilágra és tégy úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Senkinek egy szót se!
- Hát…ő…izé…rendben - sóhajtott végül és azzal el is tűnt.
- Shizoru, az lesz a legjobb, ha te most hazamész.
- Igenis, mester. Más hasznom úgy sincs - és ő is szedelődzködni kezdett.
- A többiek, pedig velem együtt a túlvilágra mennek, hogy kihozzuk azt a démont. Botan, te azért, mert te ismered az erőd felépítését, a kölyök egyértelmű, én, pedig segítek neki az ellenállók legyőzésében. Mindenki tudja a dolgát? Akkor indulhatunk?
- Igenis mester! - kiáltották mindannyian.