A tőr pengéjén megcsillant a lemenő nap első sugara. Minden olyan tiszta és elbűvölő volt, hogy az emberi gondolkodással egyszerűen felfoghatatlan. Ám, ekkor a lány szeméből egy könnycsepp legördült, keresztül az arcán. Egy pillanatra elgondolkozott, az egész életén. S ekkor megbizonyosodva, egy erős mozdulattal a szívébe szúrta a hegyes pengét. Egy utolsó sóhaj hagyta el ajkait, s közben leesett a földre, szívéből kiálló tőrrel, melyet élettelen ujjai már nem tartottak. Nem, más volt a kezében: egy medál, melyet szerelmesétől kapott, melyben csak pár szó állt: „Örökké szeretni foglak". Ekkora már ruháját teljesen eláztatta a vér. Ahogy a könnyű test leesett a földre, egy halk puffanást hallatott.
A férfi, ki ekkor már messze járt, meghallotta ezt. Rohant, ahogy csak lábai bírták, de ekkor már túl késő volt. Meglátta a holtat, ki pár perccel korábban még tőle búcsúzott el. Kezébe vette a lányt, majd a tőrt kivette szívéből. A seb még mindig vérzett, ezért szorosabban kezdte szorítani. Rápillantott a lányra. A vért leszámítva olyan volt, mintha csak aludt volna. Elgondolkozott. Hányszor volt már, hogy a lány a karjaiban aludt? Mi lett mostanra más? Miért van az, hogy soha többé nem ébred fel? Képtelen volt felfogni, hogy az a lány, kit még az életénél is jobban szeretett, meghalt. Emlékezett az első találkozásukra, s arra, hogy már az első pillanatban beleszeretett. Emlékezett arra, hogy mennyi fájdalmat okozott neki azzal, hogy becsapta. De, arra is emlékezett, hogy hányszor borult az örömtől és a szerelemtől piros arccal. Emlékezett az összes csókukra, az összes szerelmi vallomásra. De, mindez már a múlté. Mit tehet most nélküle? Nincs miért élnie. Ekkor megfogta a tőrt, mellyel a lány is leszúrta magát, s a test elengedése nélkül magába szúrta a tőrt. Lassan már az ő testéből is kiszállt az élet utolsó lángja is, de ekkor is hű maradt ígéretéhez, miszerint mindörökké szeretni fogja. S, a két szerelmes egymás karjaiban feküdt a tó partján, örök álmukat aludva. Nem volt már folytatás, mindennek vége-szakadt.
Ezután, ahogy a monda szól, lelkük találkozott, s a lány visszanyerte a fiúba vetett bizalmát, s örök békességben éltek a mennyek árnyán, szelek szárnyán. S, ha egy szomorú nyári éjjelen a holdra nézel, melyen egy ezüst fény csillan meg, megbizonyosodhatsz, a lelkük mindenható lett.
