centerstrongRagyogó sötétség/strongbr / br / II. fejezet/center
p style="text-align: center;"br / br / br / br / Már háromnegyed öt is elmúlt, mire végre sikerült odaérnünk a megfigyelési pontra, mely az emberek lakta világgal párhuzamos dimenzióban lévő birodalomban pontosan ott helyezkedett el, mint a Starlight Torony, így minden további nélkül értesülhettem az ott zajló eseményekrő / br / A késlekedés oka nem más volt, mint Zoisite, pontosabban a hiúsága. Minimum egy fél órán keresztül cicomázkodott a fürdőszobában, hogy a lehető legtökéletesebben nézzen ki a Tuxedo Kamennal esedékes randevún, és én már-már kezdtem féltékeny lenni, különösen, mert azon kijelentésem sem hatotta meg, hogy szerintem így is gyönyörű.br / br / - Látod? Felesleges volt ennyire siettetned, még híre-hamva sincs az álarcosnak – jegyezte meg kedvesem szemrehányóan. – Ha kócos maradt a hajam…br / - Nem maradt az! – mordultam rá. – Különben is, miért lényeges ez? Azzal a félkegyelművel találkozol, nem pedig velem!br / br / - Csak nem féltékenység bujkál a hangodban, Kunzite-sama? – vigyorodott el büszkén. – Baka! – bújt hozzám szorosan. – Miattad, csakis miattad akarok tökéletesnek látszani. Mindent érted teszek… meg persze magamért. Értünk… – nézett rám szeretetteljesen, így kénytelen voltam szemet hunyni afelett, hogy épp az előbb hülyézett / br / De hogyan is haragudhattam volna rá, mikor ilyen aranyos tud lenni? A leggyönyörűbb és egyben a legmanipulatívabb teremtés a világon, kit legszívesebben örökké a karjaimban tartanék. Összeborulásunknak Tuxedo Kamen felbukkanása vetett véget, aki ebben a másodpercben lépte át a torony köré vont érzékelő-erőtér határá / br / - Itt van – állapította meg Zoisite, miközben elhúzódott. – Milyen lovagias fiú, még a barátnőjét is elhozta nekünk – tette hozzá / Valóban. Kívül-belül sötét ellenségünk egy szőke fruskát is magával cipelt a lé / - Jobb lesz, ha mindkettőt beteleportálom – javasoltam. – Nehogy véletlenül mi legyünk a gátjai ennek a nagy romantikának – nevettem fel kárörvendő / Jobban alakultak a dolgok, mint vártam. Ha Tuxedo Kamen nem adná át önként a Nijizuishoukat, mi majd rásegítünk egy kicsit azzal, hogy megfenyegetjük a barátnőjét. br / br / - Köszöntsd őket méltóképpen! – utasítottam szeretőmet, aki határozottan bólintott, majd egy fél pillanat elteltével rózsaszín virágszirmok kíséretében megjelent az épület azon emeletén, ahová én időközben a szerelmeseket teleportá / br / - Üdvözletem – biccentett Zoisite a magához térő párosnak, miközben a kezében lévő kristályokkal babrált, aztán elindult feléjük. – Mindketten letesszük a Nijizuishoukat ide – helyezte félúton a padlóra a színes köveket. – És most te jössz! – nézett kihívóan a civilben lévő álarcosra, lassan eltávolodva a kristályoktól. br / br / - Először engedd el a lányt! – próbált feltételeket szabni az értelmi spektrumon az ideális fekete testet reprezentáló ellenfelünk. Egyáltalán minek hozta ide, ha most meg nem akarja, hogy itt legyen?br / - Minden további nélkül – fonta össze karjait mellkasa előtt Zoisite. – Azonnal szabadon távozhat, amennyiben leraktad a / br / - Add a szavadat!br / - Ó hogyne! – bólogatott meggyőzően kedvesem. – Mi sem természetesebb ennél…br / - Rendben – egyezett bele Tuxedo Kamen nem túl lelkesen, bár nem igazán volt más választása. Zoisite így sebesülten rövid úton elintézte / br / Mikor mind a hét Nijizuishou egymás mellé került, szeretőm sátánian felkacagott. Mindig is imádtam hallani ezt a hangot, és az, hogy ez a gonoszkodó nevetés most pillanatnyi győzelmünket jelentette, csak még boldogabbá / - Mi ennyire vicces? – kérdezte értetlenül a földkerekség alighanem egyik legnaivabb teremté / - Semmi, semmi – legyintett Zoisite. – Mindössze határtalan örömmel tölt el, hogy ennyire ostoba vagy – vigyorgott diadalmasan, én pedig ezt a tökéletes végszót választottam arra, hogy közbelé / br / - A Nijizuishouk immáron hozzám tartoznak – kaparintottam meg a színes kristá / br / - Ti… átvertetek engem! – Chiba Mamoru arcán döbbenet valamint harag tükröződött, miközben tett egy lépést felém. Meglehetősen sokáig tartott, míg leesett neki az átverés ténye…br / br / - No-no – emelte fel a kezét fenyegetően Zoisite –, még egy mozdulat, és ropogósra sütöm a barátnődet!br / - Gondoskodj róluk körültekintően! – utasítottam kedvesemet a megbeszéltekre, majd a Nijizuishoukkal eltűntem a tetthelyről, visszateleportálva magam a megfigyelési / br / - Chiba Mamoru, ha vissza akarod kapni a kristályokat, gyere a torony tetejére! – közölte szeretőm, miközben egy rövid ideig még számomra is kámforrá vált. – Addig is, élvezzétek ki a helyzetet! – hallottam mindenfelől gunyoros nevetésé / br / Mivel a páros a legkevésbé sem mutatott hajlandóságot arra, hogy elinduljon a javasolt irányba, Zoisite úgy döntött, némileg fagyosabbá varázsolja a hangulatot. A mennyezetről aláhulló jégzivatar kellő meggyőzőerővel bírt Tuxedo Kamen számára ahhoz, hogy karon ragadva barátnőjét rohanni kezdjen a lift felé. Időközben kedvesem visszatért mellém, így együtt figyelhettük tovább a felvonóban rekedtek szenvedésé / br / - Na, befutott a Senshi is – jelentettem ki észlelvén, hogy Sailor Jupiter villámaival berobbantotta az egyik bejáratot, amire persze nem lett volna képes, amennyiben mi nem konkrétan ezt akartuk volna. – Sailor Moon viszont nincs velük – állapítottam meg nyugtalanul. – Ha nem jön el, akkor nem az lesz a legfőbb gondunk, hogy szarban vagyunk, hanem az, hogy még lötyögtetik is – jegyeztem meg / br / - Pedig nem fog eljönni – villantott fel Zoisite egy győztes mosolyt, és én el nem tudtam képzelni, minek örül ennyire. – Nem jöhet el, ha már egyszer itt van – magyará / - Itt? Mégis hol?br / - A liftben. Tuxedo Kamennal – közölte nyilvánvaló tényké / - Ezt mégis honnan veszed? – néztem rá ké / br / - Láttam a ruháján a holdmedált, ráadásul mikor rám nézett, a nevemet tátogta. Különben is, szerinted ki hordja manapság ilyen idióta módon a haját? Gombócok… szánalmas – fintorodott el. – A nyakamat tenném rá, hogy ő a hiányzó senshi. br / - Mi van, ha mégsem? Csak Sailor Moon vezethet el a Holdhercegnőhöz, aki a Nijizuishoukból létre tudja hozni a Ginzuishout. Nélküle cseszhetjük az egészet! Hiába van nálunk az összes kristály, mégsem egyesültek – öntöttem szavakba / br / - Nos – somolygott szeretőm kegyetlen fénnyel szemeiben, miközben egy tűzlabdával játszadozott –, van egy kifejezetten jó módszerem arra, hogy kiderítsük, igazam / - Rendben, csináld! – bólintottam, és bár nem tudtam, pontosan mire készül, úgy döntöttem, a magam módján segítek neki egy / br / A Starlight Torony tetejére teleportáltam, és elégedetten pillantottam végig a szikrázó fényáradatba borult városon. Tiszta szerencse, hogy az emberek ennyire energiapazarlóan élnek, hathatós támogatást nyújtva számomra ahhoz, hogy az egész épületet benne a Senshivel áthelyezzem egy másik dimenzióba, remek kis börtönt készítve nekik ezzel. Így esélyük sem lesz arra, hogy keresztülhúzzák a / br / Hatalmas eufóriával töltött el, mikor megéreztem a belém áramló erőt, csakhogy sajnos nem tarthattam meg sokáig a várostól elszívott energiát, és mire végeztem az egész művelettel, leginkább úgy éreztem magam, mint egy törékeny, üres üvegpohár. Igaz, a leghalványabb sejtelmem sem volt arról, hogy az hogyan érezheti magát – egyáltalán képes-e bármit érezni –, azonban bennem egy csepp erő sem maradt, és néhány másodpercnek el kellett telnie ahhoz, hogy elmúljon a szédülé / br / Mindenesetre erőfeszítéseimnek hála a Starlight Torony átkerült egy egészen másik helyre. Nem a birodalomba – hiszen ott Metallia azonnal megérezte volna, ha a Ginzuishou létrejön – hanem egy a miénkhez hasonlóan kifacsarodott, szörnyűséges vilá / br / - Innen szabaduljatok ki, ha tudtok! – dörzsöltem össze önelégülten tenyereimet, majd visszatértem a megfigyelőhelyre, és még éppen láttam, ahogy kedvesem egy tűzgolyóval búcsút int a felvonóban rekedt párosnak, aztán kaján vigyorral arcán, csöppet sem idegeskedve arrébb sétál, hogy kikerüljön a záporozó kődarabok hatóköréből. Van egy stílusa, annyi szent!br / br / Biztosra vettem, hogy ennyitől sem a lánynak sem az álarcosnak nem esik semmi baja – nem mintha különösebben aggódtam volna értük, elvégre ártatlan áldozatok minden háborúban akadnak. Ők meg még csak nem is ártatlanok. Amennyiben ez a csitri valóban Sailor Moon, akkor egy kis tűz nem árthat neki, ha viszont mégsem ő az, akkor hősködő barátja úgyis / br / - Sailor Moon! – sziszegte szeretőm, mikor megfordulva megpillantotta a senshit. – Most végzek veled Tuxedo Kamennel együtt! – küldött feléjük egy gyenge tűzcsóvát, mely még azt megelőzően elenyészett, hogy elérte volna ő / br / Zoisite kijelentése annyira meglepte a lányt, hogy az elfelejtette elmondani jól begyakorolt szövegét. A sötétség legalább ettől megkímélt bennünket!br / - Tuxedo Kamen-sama? – tekintgetett körbe meglepetten. – Mégis miről beszélsz, Zoisite? – szorította ökölbe kezeit harciasan. – Én nem látok semmiféle…br / - Én vagyok az! – lépett mellé Chiba Mamoru, miközben magára öltötte jól ismert álarcos alteregójá / - Hogy te? – pislogott rá Sailor Moon hatalmasra nyílt babakék / br / Hogy ezek milyen édesek! Nem is sejtették, hogy melyikőjük kicsoda? Mindenesetre amilyen szerelmesen pillantanak egymásra, még az is elképzelhető, hogy Sailor Moon a Holdhercegnő is egyben…br / br / Annyit ugyanis már sikerült kinyomoznom, hogy Endymion, a Föld hercege azonos az általunk Tuxedo Kamen néven ismert ellenségünkkel, és köztudott, hogy ő és a Hold hercegnője egykoron, egy réges-régi királyságban szerelmesek voltak egymásba. Tulajdonképpen erre alapoztuk egész tervünket, mivel bíztunk abban, hogy ha a szerelme életveszélyesen megsebesül, a hercegnő majd megjelenik, és összerakja a Ginzuishout, hogy megmentse vele kedvesét. Persze ebbe azért nekünk is lesz némi beleszólásunk!br / br / Sejtéseink helyességét az előttünk álló események voltak hivatottak igazolni. Zoisite arckifejezését elnézve, aki kezdett ráunni a másik kettő romantikázására, most érkezett el az a pillanat, hogy mindenre fény derüljön. br / - Elég ebből a játszadozásból! – zavarta meg a jelenetet, melyet akár még idillinek is lehetett volna mondani, amennyiben a fél épület nem hevert volna körülöttük romokban. – Tegyünk pontot az ügy végére, minél hamarabb! – körvonalazódott kezében egy éles jégkard, mellyel türelmetlenül ellenfelei felé / br / - Rendben. Tegyünk pontot – bólintott Tuxedo Kamen előhúzva saját fegyverét. – De meg kell ígérned, hogy egy ujjal sem nyúlsz Sailor Moonhoz – tett előre egy lépést. br / Most komolyan… nem fárasztó egy alak? Nem elég, hogy feltételeket szab, még el is hiszi, hogy bízhat Zoisite ígéreteiben. Ők ugyanis nem látták azt, amit én… azokat a fénysugarakat, melyek a lány háta mögött a padlóból kiemelkedő jégszurony hegyén csillantak / br / - Természetesen – biccentett szeretőm fagyos mosollyal. – Tiszta és fair küzdelem, ahogyan tőlem már megszokhattad – emelte fel szabad kezét, mire a jégkristály elindult Sailor Moon felé, majd a senshi mellett elsuhanva iszonyatos sebességgel Tuxedo Kamen hátába fúró / br / Mesteri támadás és milyen alattomos is egyben. Életveszélyes, de nem halálos. Zoisite ismételten nem hazudtolta meg önmagá / Elégedetten bólogattam a történtek láttán, bár örömömet némileg lerontotta, hogy időközben megérkezett a Senshi. Csak nehogy keresztülhúzzák a számításainkat…br / br / Aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult, a kis fruskák ugyanis földbe gyökerezett lábakkal bámulták a jelenetet. Sailor Moon odarohant sérült szerelméhez, és abban a pillanatban, ahogy az első könnycseppek legördültek az arcán, a Nijizuishouk mintegy a fájdalmára reagálva megszöktek tőlem, akadálytalanul átjutottak a birodalmat az ő dimenziójuktól elválasztó hártyán, majd lassan a Ginzuishouvá egyesültek összekapcsolódva a lány fegyverével, a Holdsarló / br / Ezt a másodpercet választottam arra, hogy tökéletes időzítéssel – még mielőtt a Holdhercegnő megérinthette volna a levegőben lebegő tárgyat – felbukkanjak előtte, magamhoz vegyem a jogart, majd Zoisite kezét megragadva elteleportáljak a / br / - Miért ide jöttünk? – pislogott rám kedvesem értetlenül. Nos igen, ezeket a részleteket már nem beszéltük át konkrétan, mivel a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig, azt meg végképp nem, hogy ilyen simá / - Metallia azonnal észrevett volna bennünket, ha beviszem a birodalomba a Ginzuishout – magyaráztam, miután az ágyra hajítottam a Holdsarlót. – Meg tudom fogni, de nem éppen kellemes érzés – indokoltam / br / - Értem – bólintott Zoisite, és szemeiben egy pillanatra aggodalom tükröződött. – Akkor, most mihez kezdünk?br / - Én visszamegyek Berylhez, és beszámolok neki a kudarcról. Elterelem a figyelmét. Téged azonnal megölne, ha ezzel a hírrel eléjárulnál – simítottam meg gyönyörű arcát, és már a gondolatba is beleborzongtam, hogy elveszí / br / - Jó hallani, hogy ennyire védeni akarsz – pillantott rám hálá / - Egyszer én is vállalhatom a felelősséget – mosolyodtam el elrejtve azon félelmeimet, hogy mi van, ha a királynő első felindulásában velem óhajt majd végezni. – Rád bízom a Ginzuishout. Hozd utánam pár perc múlva, és játszd el, hogy megsérültél. Rám kell majd támaszkodnod, és közben átadhatod. Aztán tűnj el!br / br / - De… – próbált volna / - Nem maradhatsz ott, Zoi-chan! Ez parancs! – közöltem határozottan, és nyomatékképpen összehúztam szemöldökö / - Igenis, Kunzite-sama! – vette tudomásul az utasítást, én pedig csak reménykedhettem benne, hogy valóban tudomásul vette, és nem csinál valami ostobasá / br / Azt még láttam, hogy furcsa fénnyel csillannak meg zöld szemei, mikor megérinti a Holdsarlót, ám mindenképpen indulnom kellett. Csak idő kérdése volt, mikor veszi észre Metallia a Ginzuishout ebben a vilá / br / Míg a trónterem bejárata előtt várakoztam, hogy végre uralkodóink színe elé járulhassak, Zoisite különös tekintetén merengtem. Amilyen mohó vággyal a Ginzuishoura nézett… még rám sem pillantott így sohasem. Talán mégsem kellett volna ennyire egyszerűen lemondanom arról a fegyverről, amellyel esélyem lenne legyőzni Berylt és Metalliát. Azonban ha a szerelmemben kételkedem, akkor ugyan kiben is bízhatnék ezen a világon…? br / br / Úgy döntöttem, lelkem legmélyére száműzöm balsejtelmeimet, majd beléptem a feltáruló ajtón, végül megálltam alig pár méterre a királynőtől. Pont olyan távolságban, amit még nem érezhetett fenyegetőnek, viszont elég közel ahhoz, hogy a Holdsarlóval a kezemben lesújthassak éjsötét szívére. Onnantól kezdve, hogy vele végeztem, szabaddá válik az út Metalliához. Egyetlen youma – a fénykörön túli sötétségből tisztán kivehető volt mormogásuk – se merészel velem szembeszállni, ha nálam a / br / - Kunzite! – szűkültek össze résnyire a vörös szemek. – Remélem, nem egy újabb kudarcról készülsz beszámolni!br / - Sajnálom, úrnőm – hajtottam le a fejem. – Zoisite csapdát állított Tuxedo Kamennek, én pedig…br / br / - Zoisite?! – hördült fel Beryl. – Csak kerüljön a szemem elé, azonnal végzek vele! br / - Attól tartok, erre már nem lesz lehetőséged. Súlyosan megsérült, így a Senshi bizonyára könnyűszerrel megö / - Súlyosan megsérült? Te pedig otthagytad a Seshinek? – nézett rám kétkedő / - Igen – bólintottam latba vetve minden meggyőzőerőmet. – Olyan állapotban már nem lett volna hasznomra – vontam meg a vállam szenvtelenül, miközben elfacsarodott a szívem. Még kimondani is iszonytató volt ezeket a / br / - Rendben. Halljam, mi történt! És egyetlen apró részletről se feledkezz meg! – utasított, én meg, mivel amúgy is ez volt a szándékom, nem tiltakoztam. Mire odáig jutottam az események elmesélésében, hogy Zoisite hátba döfte Tuxedo Kament egy jégkristállyal, Beryl szabályszerűen tajtékzott a dühtől, mikor pedig megemlítettem, hogy Sailor Moon valójában maga a Holdhercegnő, aki létrehozta a Ginzuishout, komolyan kezdtem tartani attól, hogy a királynő tényleg rajtam fog bosszút állni. br / br / Hol a nyavalyában késlekedik Zoisite?br / br / Persze nem szándékoztam olcsón adni a bőrömet, és még a Ginzuishou nélkül is veszélyes ellenfélnek számítottam. Ezzel alighanem maga Beryl is tisztában volt, mivel minden haragja ellenére nem mert rám támadni. br / br / - Most azonnal meg kellene, hogy öljelek – közölte fenyegető mozdulatot téve felém pálcájával. – Azonban ha megtenném, nem maradna egyetlen tábornokom se, bár… Jadeite-ot még mindig felébreszthetem az Örök Álomból – villant kegyetlen fény a szemeiben, majd rám irányította a / br / Váratlanul – és valóban váratlanul, mert már egyáltalán nem számítottam rá – kedvesem alakja körvonalazódott a trónteremben rózsaszín virágszirmok kíséretében, csakhogy nem mellettem, ahogy megbeszéltük, hanem a királynő és közöttem… a lábai előtt pedig Tuxedo Kamen nyöszörgő-vérző teste / br / - Zoisite! – kiáltott fel Beryl meglepetten. – Úgy értesültem, súlyosan megsérülté / - Így is történt – szorította szabad kezét az oldalára, és én csak ekkor vettem észre azt a mély vágást, mely a gerincvonalától kezdve a bordái alatt alighanem egészen a hasáig húzódott. Mégis mi a fene történhetett vele azon kívül, hogy valóban súlyos sebet szerzett? És miért nem tartja magát a megbeszéltekhez?br / br / Rossz érzéseim csak fokozódtak, mikor Zoisite sántikálva kikerülte az álarcost – ahhoz feltehetően már nem maradt elég ereje, hogy egyszerűen átlépje –, majd megállt alig egy méterre a trón előtt. br / br / - Kunzite inkább otthagyott, és gyáván elmenekült a Senshi elől, minthogy a Te dicsőségedet hirdetve harcba szállt volna ellenük – közölte vádlón, szándékosan mellőzve a „sama" megszólítást. – Én azonban, Úrnőm, teljesítettem minden parancsodat. Végeztem a Senshivel, elhoztam neked Tuxedo Kament… és a Ginzuishout. Remélem, ez elegendő ahhoz, hogy visszafogadj a / br / Először azt hittem, ez csak egy csel. Abban bíztam, hogy Zoisite mindjárt idedobja nekem a Holdsarlót, aztán rá kellett ébrednem a keserű valóságra. Éppoly könnyedén árult el, mint bárki mást a birodalmon innen s túl, és ez a tudat kínzóbb volt mindennél. Hogy sosem szeretett annyira, mint én őt… sőt talán soha nem is szeretett… Hogy valójában sohasem cselekedett értünk, kizárólag magáé / br / Hazugság volt minden szava… minden érintése… minden mosolya… minden szerelmes pillantása… és minden könnycseppje. Hogyan vezethetett ennyire félre… és miért?br / br / Ebben az átkozottul sötét királyságban valóban nincsen létjogosultsága az érzelmeknek… mindössze rideg számítással lehet elérni bármit / br / Döbbenten figyeltem, hogy az, akit pár másodperce még a szerelmemnek hittem, alázatosan féltérdre ereszkedik Beryl előtt, majd felkínálja neki a Ginzuishout. Zoisite beledöfte a külön nekem készített jégtőrét egyenesen a szívem közepébe, megfagyasztva körülöttem a világot annak minden kegyetlenségével és képmutatásával… br / br / a href=" watch?v=v6Y5WQUWPzM" target="_blank"Tarja Turunen: Damned and Divine/abr / br / br / emIt won't help if you wait for / I'm a slave to the / I Know I'm not a saint, you / The Dawn is when it / br / Feel the shadow of my oblivionbr / hoping mercy would show her facebr /
on the road to your own perditionbr / in the coal-blackened / br / Frozen in time yearning forbidden / Damned and / Scars of my broken / What will follow if tomorrow's blind?br / My eternal / br / As the wind takes me away from youbr / before the morning / My sins are fading into viewbr / I'm so weary deep insidebr / br / Feel the shadow of my oblivionbr / hoping mercy would show her facebr / on the road to your own perditionbr / I may see you / br / Frozen in time yearning forbidden / Damned and / Scars of my broken / What will follow if tomorrow's blind?br / My eternal / br / Every single dawn I die again./em/p
p style="text-align: center;"br / br / br / br / Már háromnegyed öt is elmúlt, mire végre sikerült odaérnünk a megfigyelési pontra, mely az emberek lakta világgal párhuzamos dimenzióban lévő birodalomban pontosan ott helyezkedett el, mint a Starlight Torony, így minden további nélkül értesülhettem az ott zajló eseményekrő / br / A késlekedés oka nem más volt, mint Zoisite, pontosabban a hiúsága. Minimum egy fél órán keresztül cicomázkodott a fürdőszobában, hogy a lehető legtökéletesebben nézzen ki a Tuxedo Kamennal esedékes randevún, és én már-már kezdtem féltékeny lenni, különösen, mert azon kijelentésem sem hatotta meg, hogy szerintem így is gyönyörű.br / br / - Látod? Felesleges volt ennyire siettetned, még híre-hamva sincs az álarcosnak – jegyezte meg kedvesem szemrehányóan. – Ha kócos maradt a hajam…br / - Nem maradt az! – mordultam rá. – Különben is, miért lényeges ez? Azzal a félkegyelművel találkozol, nem pedig velem!br / br / - Csak nem féltékenység bujkál a hangodban, Kunzite-sama? – vigyorodott el büszkén. – Baka! – bújt hozzám szorosan. – Miattad, csakis miattad akarok tökéletesnek látszani. Mindent érted teszek… meg persze magamért. Értünk… – nézett rám szeretetteljesen, így kénytelen voltam szemet hunyni afelett, hogy épp az előbb hülyézett / br / De hogyan is haragudhattam volna rá, mikor ilyen aranyos tud lenni? A leggyönyörűbb és egyben a legmanipulatívabb teremtés a világon, kit legszívesebben örökké a karjaimban tartanék. Összeborulásunknak Tuxedo Kamen felbukkanása vetett véget, aki ebben a másodpercben lépte át a torony köré vont érzékelő-erőtér határá / br / - Itt van – állapította meg Zoisite, miközben elhúzódott. – Milyen lovagias fiú, még a barátnőjét is elhozta nekünk – tette hozzá / Valóban. Kívül-belül sötét ellenségünk egy szőke fruskát is magával cipelt a lé / - Jobb lesz, ha mindkettőt beteleportálom – javasoltam. – Nehogy véletlenül mi legyünk a gátjai ennek a nagy romantikának – nevettem fel kárörvendő / Jobban alakultak a dolgok, mint vártam. Ha Tuxedo Kamen nem adná át önként a Nijizuishoukat, mi majd rásegítünk egy kicsit azzal, hogy megfenyegetjük a barátnőjét. br / br / - Köszöntsd őket méltóképpen! – utasítottam szeretőmet, aki határozottan bólintott, majd egy fél pillanat elteltével rózsaszín virágszirmok kíséretében megjelent az épület azon emeletén, ahová én időközben a szerelmeseket teleportá / br / - Üdvözletem – biccentett Zoisite a magához térő párosnak, miközben a kezében lévő kristályokkal babrált, aztán elindult feléjük. – Mindketten letesszük a Nijizuishoukat ide – helyezte félúton a padlóra a színes köveket. – És most te jössz! – nézett kihívóan a civilben lévő álarcosra, lassan eltávolodva a kristályoktól. br / br / - Először engedd el a lányt! – próbált feltételeket szabni az értelmi spektrumon az ideális fekete testet reprezentáló ellenfelünk. Egyáltalán minek hozta ide, ha most meg nem akarja, hogy itt legyen?br / - Minden további nélkül – fonta össze karjait mellkasa előtt Zoisite. – Azonnal szabadon távozhat, amennyiben leraktad a / br / - Add a szavadat!br / - Ó hogyne! – bólogatott meggyőzően kedvesem. – Mi sem természetesebb ennél…br / - Rendben – egyezett bele Tuxedo Kamen nem túl lelkesen, bár nem igazán volt más választása. Zoisite így sebesülten rövid úton elintézte / br / Mikor mind a hét Nijizuishou egymás mellé került, szeretőm sátánian felkacagott. Mindig is imádtam hallani ezt a hangot, és az, hogy ez a gonoszkodó nevetés most pillanatnyi győzelmünket jelentette, csak még boldogabbá / - Mi ennyire vicces? – kérdezte értetlenül a földkerekség alighanem egyik legnaivabb teremté / - Semmi, semmi – legyintett Zoisite. – Mindössze határtalan örömmel tölt el, hogy ennyire ostoba vagy – vigyorgott diadalmasan, én pedig ezt a tökéletes végszót választottam arra, hogy közbelé / br / - A Nijizuishouk immáron hozzám tartoznak – kaparintottam meg a színes kristá / br / - Ti… átvertetek engem! – Chiba Mamoru arcán döbbenet valamint harag tükröződött, miközben tett egy lépést felém. Meglehetősen sokáig tartott, míg leesett neki az átverés ténye…br / br / - No-no – emelte fel a kezét fenyegetően Zoisite –, még egy mozdulat, és ropogósra sütöm a barátnődet!br / - Gondoskodj róluk körültekintően! – utasítottam kedvesemet a megbeszéltekre, majd a Nijizuishoukkal eltűntem a tetthelyről, visszateleportálva magam a megfigyelési / br / - Chiba Mamoru, ha vissza akarod kapni a kristályokat, gyere a torony tetejére! – közölte szeretőm, miközben egy rövid ideig még számomra is kámforrá vált. – Addig is, élvezzétek ki a helyzetet! – hallottam mindenfelől gunyoros nevetésé / br / Mivel a páros a legkevésbé sem mutatott hajlandóságot arra, hogy elinduljon a javasolt irányba, Zoisite úgy döntött, némileg fagyosabbá varázsolja a hangulatot. A mennyezetről aláhulló jégzivatar kellő meggyőzőerővel bírt Tuxedo Kamen számára ahhoz, hogy karon ragadva barátnőjét rohanni kezdjen a lift felé. Időközben kedvesem visszatért mellém, így együtt figyelhettük tovább a felvonóban rekedtek szenvedésé / br / - Na, befutott a Senshi is – jelentettem ki észlelvén, hogy Sailor Jupiter villámaival berobbantotta az egyik bejáratot, amire persze nem lett volna képes, amennyiben mi nem konkrétan ezt akartuk volna. – Sailor Moon viszont nincs velük – állapítottam meg nyugtalanul. – Ha nem jön el, akkor nem az lesz a legfőbb gondunk, hogy szarban vagyunk, hanem az, hogy még lötyögtetik is – jegyeztem meg / br / - Pedig nem fog eljönni – villantott fel Zoisite egy győztes mosolyt, és én el nem tudtam képzelni, minek örül ennyire. – Nem jöhet el, ha már egyszer itt van – magyará / - Itt? Mégis hol?br / - A liftben. Tuxedo Kamennal – közölte nyilvánvaló tényké / - Ezt mégis honnan veszed? – néztem rá ké / br / - Láttam a ruháján a holdmedált, ráadásul mikor rám nézett, a nevemet tátogta. Különben is, szerinted ki hordja manapság ilyen idióta módon a haját? Gombócok… szánalmas – fintorodott el. – A nyakamat tenném rá, hogy ő a hiányzó senshi. br / - Mi van, ha mégsem? Csak Sailor Moon vezethet el a Holdhercegnőhöz, aki a Nijizuishoukból létre tudja hozni a Ginzuishout. Nélküle cseszhetjük az egészet! Hiába van nálunk az összes kristály, mégsem egyesültek – öntöttem szavakba / br / - Nos – somolygott szeretőm kegyetlen fénnyel szemeiben, miközben egy tűzlabdával játszadozott –, van egy kifejezetten jó módszerem arra, hogy kiderítsük, igazam / - Rendben, csináld! – bólintottam, és bár nem tudtam, pontosan mire készül, úgy döntöttem, a magam módján segítek neki egy / br / A Starlight Torony tetejére teleportáltam, és elégedetten pillantottam végig a szikrázó fényáradatba borult városon. Tiszta szerencse, hogy az emberek ennyire energiapazarlóan élnek, hathatós támogatást nyújtva számomra ahhoz, hogy az egész épületet benne a Senshivel áthelyezzem egy másik dimenzióba, remek kis börtönt készítve nekik ezzel. Így esélyük sem lesz arra, hogy keresztülhúzzák a / br / Hatalmas eufóriával töltött el, mikor megéreztem a belém áramló erőt, csakhogy sajnos nem tarthattam meg sokáig a várostól elszívott energiát, és mire végeztem az egész művelettel, leginkább úgy éreztem magam, mint egy törékeny, üres üvegpohár. Igaz, a leghalványabb sejtelmem sem volt arról, hogy az hogyan érezheti magát – egyáltalán képes-e bármit érezni –, azonban bennem egy csepp erő sem maradt, és néhány másodpercnek el kellett telnie ahhoz, hogy elmúljon a szédülé / br / Mindenesetre erőfeszítéseimnek hála a Starlight Torony átkerült egy egészen másik helyre. Nem a birodalomba – hiszen ott Metallia azonnal megérezte volna, ha a Ginzuishou létrejön – hanem egy a miénkhez hasonlóan kifacsarodott, szörnyűséges vilá / br / - Innen szabaduljatok ki, ha tudtok! – dörzsöltem össze önelégülten tenyereimet, majd visszatértem a megfigyelőhelyre, és még éppen láttam, ahogy kedvesem egy tűzgolyóval búcsút int a felvonóban rekedt párosnak, aztán kaján vigyorral arcán, csöppet sem idegeskedve arrébb sétál, hogy kikerüljön a záporozó kődarabok hatóköréből. Van egy stílusa, annyi szent!br / br / Biztosra vettem, hogy ennyitől sem a lánynak sem az álarcosnak nem esik semmi baja – nem mintha különösebben aggódtam volna értük, elvégre ártatlan áldozatok minden háborúban akadnak. Ők meg még csak nem is ártatlanok. Amennyiben ez a csitri valóban Sailor Moon, akkor egy kis tűz nem árthat neki, ha viszont mégsem ő az, akkor hősködő barátja úgyis / br / - Sailor Moon! – sziszegte szeretőm, mikor megfordulva megpillantotta a senshit. – Most végzek veled Tuxedo Kamennel együtt! – küldött feléjük egy gyenge tűzcsóvát, mely még azt megelőzően elenyészett, hogy elérte volna ő / br / Zoisite kijelentése annyira meglepte a lányt, hogy az elfelejtette elmondani jól begyakorolt szövegét. A sötétség legalább ettől megkímélt bennünket!br / - Tuxedo Kamen-sama? – tekintgetett körbe meglepetten. – Mégis miről beszélsz, Zoisite? – szorította ökölbe kezeit harciasan. – Én nem látok semmiféle…br / - Én vagyok az! – lépett mellé Chiba Mamoru, miközben magára öltötte jól ismert álarcos alteregójá / - Hogy te? – pislogott rá Sailor Moon hatalmasra nyílt babakék / br / Hogy ezek milyen édesek! Nem is sejtették, hogy melyikőjük kicsoda? Mindenesetre amilyen szerelmesen pillantanak egymásra, még az is elképzelhető, hogy Sailor Moon a Holdhercegnő is egyben…br / br / Annyit ugyanis már sikerült kinyomoznom, hogy Endymion, a Föld hercege azonos az általunk Tuxedo Kamen néven ismert ellenségünkkel, és köztudott, hogy ő és a Hold hercegnője egykoron, egy réges-régi királyságban szerelmesek voltak egymásba. Tulajdonképpen erre alapoztuk egész tervünket, mivel bíztunk abban, hogy ha a szerelme életveszélyesen megsebesül, a hercegnő majd megjelenik, és összerakja a Ginzuishout, hogy megmentse vele kedvesét. Persze ebbe azért nekünk is lesz némi beleszólásunk!br / br / Sejtéseink helyességét az előttünk álló események voltak hivatottak igazolni. Zoisite arckifejezését elnézve, aki kezdett ráunni a másik kettő romantikázására, most érkezett el az a pillanat, hogy mindenre fény derüljön. br / - Elég ebből a játszadozásból! – zavarta meg a jelenetet, melyet akár még idillinek is lehetett volna mondani, amennyiben a fél épület nem hevert volna körülöttük romokban. – Tegyünk pontot az ügy végére, minél hamarabb! – körvonalazódott kezében egy éles jégkard, mellyel türelmetlenül ellenfelei felé / br / - Rendben. Tegyünk pontot – bólintott Tuxedo Kamen előhúzva saját fegyverét. – De meg kell ígérned, hogy egy ujjal sem nyúlsz Sailor Moonhoz – tett előre egy lépést. br / Most komolyan… nem fárasztó egy alak? Nem elég, hogy feltételeket szab, még el is hiszi, hogy bízhat Zoisite ígéreteiben. Ők ugyanis nem látták azt, amit én… azokat a fénysugarakat, melyek a lány háta mögött a padlóból kiemelkedő jégszurony hegyén csillantak / br / - Természetesen – biccentett szeretőm fagyos mosollyal. – Tiszta és fair küzdelem, ahogyan tőlem már megszokhattad – emelte fel szabad kezét, mire a jégkristály elindult Sailor Moon felé, majd a senshi mellett elsuhanva iszonyatos sebességgel Tuxedo Kamen hátába fúró / br / Mesteri támadás és milyen alattomos is egyben. Életveszélyes, de nem halálos. Zoisite ismételten nem hazudtolta meg önmagá / Elégedetten bólogattam a történtek láttán, bár örömömet némileg lerontotta, hogy időközben megérkezett a Senshi. Csak nehogy keresztülhúzzák a számításainkat…br / br / Aggodalmam azonban alaptalannak bizonyult, a kis fruskák ugyanis földbe gyökerezett lábakkal bámulták a jelenetet. Sailor Moon odarohant sérült szerelméhez, és abban a pillanatban, ahogy az első könnycseppek legördültek az arcán, a Nijizuishouk mintegy a fájdalmára reagálva megszöktek tőlem, akadálytalanul átjutottak a birodalmat az ő dimenziójuktól elválasztó hártyán, majd lassan a Ginzuishouvá egyesültek összekapcsolódva a lány fegyverével, a Holdsarló / br / Ezt a másodpercet választottam arra, hogy tökéletes időzítéssel – még mielőtt a Holdhercegnő megérinthette volna a levegőben lebegő tárgyat – felbukkanjak előtte, magamhoz vegyem a jogart, majd Zoisite kezét megragadva elteleportáljak a / br / - Miért ide jöttünk? – pislogott rám kedvesem értetlenül. Nos igen, ezeket a részleteket már nem beszéltük át konkrétan, mivel a legkevésbé sem gondoltam volna, hogy eljutunk idáig, azt meg végképp nem, hogy ilyen simá / - Metallia azonnal észrevett volna bennünket, ha beviszem a birodalomba a Ginzuishout – magyaráztam, miután az ágyra hajítottam a Holdsarlót. – Meg tudom fogni, de nem éppen kellemes érzés – indokoltam / br / - Értem – bólintott Zoisite, és szemeiben egy pillanatra aggodalom tükröződött. – Akkor, most mihez kezdünk?br / - Én visszamegyek Berylhez, és beszámolok neki a kudarcról. Elterelem a figyelmét. Téged azonnal megölne, ha ezzel a hírrel eléjárulnál – simítottam meg gyönyörű arcát, és már a gondolatba is beleborzongtam, hogy elveszí / br / - Jó hallani, hogy ennyire védeni akarsz – pillantott rám hálá / - Egyszer én is vállalhatom a felelősséget – mosolyodtam el elrejtve azon félelmeimet, hogy mi van, ha a királynő első felindulásában velem óhajt majd végezni. – Rád bízom a Ginzuishout. Hozd utánam pár perc múlva, és játszd el, hogy megsérültél. Rám kell majd támaszkodnod, és közben átadhatod. Aztán tűnj el!br / br / - De… – próbált volna / - Nem maradhatsz ott, Zoi-chan! Ez parancs! – közöltem határozottan, és nyomatékképpen összehúztam szemöldökö / - Igenis, Kunzite-sama! – vette tudomásul az utasítást, én pedig csak reménykedhettem benne, hogy valóban tudomásul vette, és nem csinál valami ostobasá / br / Azt még láttam, hogy furcsa fénnyel csillannak meg zöld szemei, mikor megérinti a Holdsarlót, ám mindenképpen indulnom kellett. Csak idő kérdése volt, mikor veszi észre Metallia a Ginzuishout ebben a vilá / br / Míg a trónterem bejárata előtt várakoztam, hogy végre uralkodóink színe elé járulhassak, Zoisite különös tekintetén merengtem. Amilyen mohó vággyal a Ginzuishoura nézett… még rám sem pillantott így sohasem. Talán mégsem kellett volna ennyire egyszerűen lemondanom arról a fegyverről, amellyel esélyem lenne legyőzni Berylt és Metalliát. Azonban ha a szerelmemben kételkedem, akkor ugyan kiben is bízhatnék ezen a világon…? br / br / Úgy döntöttem, lelkem legmélyére száműzöm balsejtelmeimet, majd beléptem a feltáruló ajtón, végül megálltam alig pár méterre a királynőtől. Pont olyan távolságban, amit még nem érezhetett fenyegetőnek, viszont elég közel ahhoz, hogy a Holdsarlóval a kezemben lesújthassak éjsötét szívére. Onnantól kezdve, hogy vele végeztem, szabaddá válik az út Metalliához. Egyetlen youma – a fénykörön túli sötétségből tisztán kivehető volt mormogásuk – se merészel velem szembeszállni, ha nálam a / br / - Kunzite! – szűkültek össze résnyire a vörös szemek. – Remélem, nem egy újabb kudarcról készülsz beszámolni!br / - Sajnálom, úrnőm – hajtottam le a fejem. – Zoisite csapdát állított Tuxedo Kamennek, én pedig…br / br / - Zoisite?! – hördült fel Beryl. – Csak kerüljön a szemem elé, azonnal végzek vele! br / - Attól tartok, erre már nem lesz lehetőséged. Súlyosan megsérült, így a Senshi bizonyára könnyűszerrel megö / - Súlyosan megsérült? Te pedig otthagytad a Seshinek? – nézett rám kétkedő / - Igen – bólintottam latba vetve minden meggyőzőerőmet. – Olyan állapotban már nem lett volna hasznomra – vontam meg a vállam szenvtelenül, miközben elfacsarodott a szívem. Még kimondani is iszonytató volt ezeket a / br / - Rendben. Halljam, mi történt! És egyetlen apró részletről se feledkezz meg! – utasított, én meg, mivel amúgy is ez volt a szándékom, nem tiltakoztam. Mire odáig jutottam az események elmesélésében, hogy Zoisite hátba döfte Tuxedo Kament egy jégkristállyal, Beryl szabályszerűen tajtékzott a dühtől, mikor pedig megemlítettem, hogy Sailor Moon valójában maga a Holdhercegnő, aki létrehozta a Ginzuishout, komolyan kezdtem tartani attól, hogy a királynő tényleg rajtam fog bosszút állni. br / br / Hol a nyavalyában késlekedik Zoisite?br / br / Persze nem szándékoztam olcsón adni a bőrömet, és még a Ginzuishou nélkül is veszélyes ellenfélnek számítottam. Ezzel alighanem maga Beryl is tisztában volt, mivel minden haragja ellenére nem mert rám támadni. br / br / - Most azonnal meg kellene, hogy öljelek – közölte fenyegető mozdulatot téve felém pálcájával. – Azonban ha megtenném, nem maradna egyetlen tábornokom se, bár… Jadeite-ot még mindig felébreszthetem az Örök Álomból – villant kegyetlen fény a szemeiben, majd rám irányította a / br / Váratlanul – és valóban váratlanul, mert már egyáltalán nem számítottam rá – kedvesem alakja körvonalazódott a trónteremben rózsaszín virágszirmok kíséretében, csakhogy nem mellettem, ahogy megbeszéltük, hanem a királynő és közöttem… a lábai előtt pedig Tuxedo Kamen nyöszörgő-vérző teste / br / - Zoisite! – kiáltott fel Beryl meglepetten. – Úgy értesültem, súlyosan megsérülté / - Így is történt – szorította szabad kezét az oldalára, és én csak ekkor vettem észre azt a mély vágást, mely a gerincvonalától kezdve a bordái alatt alighanem egészen a hasáig húzódott. Mégis mi a fene történhetett vele azon kívül, hogy valóban súlyos sebet szerzett? És miért nem tartja magát a megbeszéltekhez?br / br / Rossz érzéseim csak fokozódtak, mikor Zoisite sántikálva kikerülte az álarcost – ahhoz feltehetően már nem maradt elég ereje, hogy egyszerűen átlépje –, majd megállt alig egy méterre a trón előtt. br / br / - Kunzite inkább otthagyott, és gyáván elmenekült a Senshi elől, minthogy a Te dicsőségedet hirdetve harcba szállt volna ellenük – közölte vádlón, szándékosan mellőzve a „sama" megszólítást. – Én azonban, Úrnőm, teljesítettem minden parancsodat. Végeztem a Senshivel, elhoztam neked Tuxedo Kament… és a Ginzuishout. Remélem, ez elegendő ahhoz, hogy visszafogadj a / br / Először azt hittem, ez csak egy csel. Abban bíztam, hogy Zoisite mindjárt idedobja nekem a Holdsarlót, aztán rá kellett ébrednem a keserű valóságra. Éppoly könnyedén árult el, mint bárki mást a birodalmon innen s túl, és ez a tudat kínzóbb volt mindennél. Hogy sosem szeretett annyira, mint én őt… sőt talán soha nem is szeretett… Hogy valójában sohasem cselekedett értünk, kizárólag magáé / br / Hazugság volt minden szava… minden érintése… minden mosolya… minden szerelmes pillantása… és minden könnycseppje. Hogyan vezethetett ennyire félre… és miért?br / br / Ebben az átkozottul sötét királyságban valóban nincsen létjogosultsága az érzelmeknek… mindössze rideg számítással lehet elérni bármit / br / Döbbenten figyeltem, hogy az, akit pár másodperce még a szerelmemnek hittem, alázatosan féltérdre ereszkedik Beryl előtt, majd felkínálja neki a Ginzuishout. Zoisite beledöfte a külön nekem készített jégtőrét egyenesen a szívem közepébe, megfagyasztva körülöttem a világot annak minden kegyetlenségével és képmutatásával… br / br / a href=" watch?v=v6Y5WQUWPzM" target="_blank"Tarja Turunen: Damned and Divine/abr / br / br / emIt won't help if you wait for / I'm a slave to the / I Know I'm not a saint, you / The Dawn is when it / br / Feel the shadow of my oblivionbr / hoping mercy would show her facebr /
on the road to your own perditionbr / in the coal-blackened / br / Frozen in time yearning forbidden / Damned and / Scars of my broken / What will follow if tomorrow's blind?br / My eternal / br / As the wind takes me away from youbr / before the morning / My sins are fading into viewbr / I'm so weary deep insidebr / br / Feel the shadow of my oblivionbr / hoping mercy would show her facebr / on the road to your own perditionbr / I may see you / br / Frozen in time yearning forbidden / Damned and / Scars of my broken / What will follow if tomorrow's blind?br / My eternal / br / Every single dawn I die again./em/p
