Tashigi kezdett magához térni. Lassan kinyitotta a szemét, és körülnézett. Egy kis szobában volt, nem volt túl tágas, csupán egy szekrény és két ágy volt benne. Tashigi ágya és egy másik egy másik, amin feküdt… Zoro?! Tashigi gyorsan visszapörgette a fejében az eseményeket: hajó, párbaj, börtön, kutyalény, kivégzés, torony, Meitou, lángok és ezután a fejébe hasító éles fájdalom. Nagy nehezen összehozott egy ülő pozíciót, majd levette magáról a takarót. Csak ekkor vette észre, hogy a feje és a karja be van kötözve. Lassan felállt, és Zoro ágya felé indult. Zoro úgy tűnt, mélyen alszik, buborék az orrában kitágult és összeszűkült, ahogy lélegzett, majd mikor Tashigi odaért, hirtelen kipukkant. Zoronak kinyíltak a szemei, majd összerezzent, mikor meglátta Tashigi arcát: "Mi a franc?!" gondolta, aztán lassan kezdett magához térni, miután végiggondoltal a történteket, és az ő fejébe is belehasított a fájdalom.

TASHIGI: /kedvesen rámosolyog/ Örülök, hogy jól vagy.

ZORO: Ja. Veled is minden oké?

TASHIGI: Igen.

Ekkor egy ápolónő jött a szobába.

ÁPOLÓNŐ: Kisasszony, még nem lenne szabad mozognia! Kérem, azonnal feküdjön vissza!

Mikor odakinn a Szalmakalapos banda többi tagja meghallotta, hogy rég nem látott társuk visszanyerte eszméletét, kérdezés nélkül berontottak a szobába, mögöttük Smoker.

Luffy, Chopper és Usopp szó szerint letámadta Zorot, enyhén félresöpörve Tashigit. Zoro vetett rá egy aggódó pillantást, majd minden figyelme a társaira irányult.

Tashigi visszafeküdt, csak ekkor vette észre Smoker jelenlétét. Szigorú pillantása elárulta, hogy mérges, de valójában több volt benne az aggodalom.

SMOKER: Egyben vagy, kölyök?

TASHIGI: Azt hiszem.

SMOKER: /sóhajt/ Ne kelljen már folyton aggódnom érted!

TASHIGI: Smoker-san, mi történt, miután leugrottunk a toronyból?

SMOKER: /kifújja a szivarfüstöt/ Te és a fiúd zuhantatok laza 35 métert, aztán Mugiwara felfújódott, és elkapott titeket.

TASHIGI: Ő mentett meg?

SMOKER: Ja, aztán nagy nehezen megegyeztünk, hogy fegyverszünetet kötünk, amíg ezen a gyomorforgató szigeten vagyunk, és mert mindkettőtöknek lesz mesélni- és megbeszélnivalója, úgyhogy behoztunk titeket a kórházba.

TASHIGI: Értem.

Tashigi lassan bólintott, mélyen a gondolataiban járt, közben a tekintete Zorora vetődött.

ÁPOLÓNŐ: Elnézést, érkezett még egy látogatójuk.

Az ápolónő alig fejezte be a mondatot, Zogi máris berontott, és könnyezve ráugrott Tashigira.

ZOGI: Té! Úgy örülök, hogy jól vagy! Annyira aggódtam érted. Meg persze Zéért is.

ZORO: Oh, Zogi?

LUFFY: Egy tanuki? /megnyalja a szája szélét/

CHOPPER: Egy igazi tanuki!

LUFFY: Vajon milyen íze lehet?

SANJI: A tanukit forró vízben kell főzni 35 percig, majd sütőben 290 °C-on egy óráig sütni, hogy a húsa omlós legyen, a bőre pedig ropogós.

ZOGI: Nem vagyok tanuki! Hund vagyok!

LUFFY: Oh, és az finom?

SANJI: Passz, olyat még nem sütöttem.

NAMI: /leüti őket/ Idióták, nem ehettek meg minden élőlényt, ami szembe jön veletek!

LUFFY: Miért nem?

ZORO: Tartozunk neki.

USOPP: Hogy érted, Zoro?

ZORO: Ő segített kijutni a cellából, amikor be voltunk zárva, és segített megmenteni Tashigit is.

ROBIN: Valóban?

ZORO: De hogy jutottál ki a lángok közül?

ZOGI: Teleportáltam.

ZORO: Mi?! Akkor a börtönben miért nem teleportáltál ki a cellából, és nyitottad ki úgy az ajtót? És miért nem teleportáltad le Tashigit a toronyból?

ZOGI: Ha így tettem volna, nem tanultátok volna meg se a hund-technikákat, se az egymás iránti érzéseiteket.

Tashigi azonnal elvörösödött, Zoronak csak egy kicsit lett pirosabb az arca.

ZORO: Milyen érzéseket?!

Még egy jó ideig beszélgettek a kórházban, majd miután az ápolónő rájuk szólt, hogy túl hangosak, és zavarják a többi beteget, mindannyian visszamentek a maguk hajójára.

Tashigi egész idő alatt szomorúnak tűnt, senkihez sem szólt semmit, ezért Zogi úgy döntött, vele marad, hogy felvidítsa, ám Tashiginak most egyáltalán nem volt kedve a társasághoz. Amint visszaértek a hajóhoz, rögtön bezárkózott a kabinjába.

Becsukta az ajtót, lerogyott az ágyra, és sírt. A kórházban töltött idő alatt bőven volt ideje gondolkodni. Átgondolnia kapcsolatát a zöldhajú kardforgató kalózzal. Mostanra már képes volt belátni, hogy beleszeretett, viszont beleszeretni az ellenségbe nem épp egy egyszerű dolog, főleg nem akkor, ha megesküdtél, hogy minden áron le fogod győzni.

Ahogy így gondolkodott, kopogást hallott.

SMOKER: Meddig akarod még itatni az egereket?

TASHIGI: Smoker-san?

Smoker kinyitotta az ajtót, és Zogival együtt bement. Tashigi letörölte a könnyeit, és felült az ágyban. Zogi felugrott hozzá, Smoker pedig leült az ágy szélére.

SMOKER: A kisállatotok elmondta, mi történt a toronyban.

TASHIGI: Oh.

SMOKER: Figyelj, Tashigi, nem tervezem, hogy előadom neked a nagy apa-lánya beszélgetést, de alapjában véve két dolgot tehetsz. Elfelejted azt az idióta kardforgatót, és visszatérsz az eddigi életedhez, vagy mész, és elmondod neki, mi a helyzet. Megjegyzem, az első verzió sokkal könnyebb, de amióta ismerlek, még sosem láttam, hogy te a könnyebb utat választottad volna.

Ezzel felállt, és kiment.

ZOGI: Most mit fogsz csinálni, Té?

TASHIGI: Fogalmam sincs.

ZOGI: Tudom már! Napnyugtakor gyere a keleti parti öbölbe!

TASHIGI: Miért?

ZOGI: Csak gyere!

Eközben a Thousand Sunny fedélzetén:

Miután a Szalmakalaposok visszatértek a Sunnyra, és Zoronak végre sikerült megszabadulnia a társai idegesítő kérdéseitől, felment az őrtoronyba "gondolkodni", vagyis súlyokat emelgetni.

Abban teljesen biztos volt, hogy már túllépett a Kuinaval való összehasonlítgatás szintjén, de ez az érzés mégis más volt, mint amikor Namival vagy Robinnal szokott beszélni. Az biztos volt, hogy az érzés más volt, de azt nem tudta, hogy miért. (Igazából egy másodpercre beugrott, hogy talán, elképzelhetőleg lehetséges, hogy ez a 'szerelem', de ezt a gondolatot legalább ilyen gyorsan el is vetette.) Hamarosan lépteket hallott.

SANJI: Hé, Moszatfej!

És az a személy jött fel, akivel most a legkevésbé szeretett volna beszélgetni.

ZORO: Mit akarsz?

Zoro letette a súlyokat látva, hogy ez egy hosszabb beszélgetés lesz. Sanji leült, és meggyújtott egy szál cigarettát. Beszívta, majd lassan kifújta a füstöt.

SANJI: Csak feljöttem gondolkodni.

ZORO: Hah?

SANJI: Ez egy remek hely a gondolkozáshoz.

ZORO: Na ne mondd…!

SANJI: /kifújja a füstöt/ Ez nem vall rád.

ZORO: Mi?

SANJI: Se az, hogy gondolkozol, se az, hogy elmenekülsz a problémák elől.

ZORO: Te meg miről beszélsz?

SANJI: Válasszal tartozol neki. A hölgy most össze van zavarodva. Nem is csoda, hiszen majdnem megölték. Tashigi-chan lelkében jelenleg hatalmas érzelmi hullámok kavarognak, amiket egyedül nem képes helyretenni.

ZORO: És nekem mi közöm van ehhez?

SANJI: /feláll/ Jesszusom, tudtam, hogy az agyad helyén is moszat van, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nem esik le neked.

ZORO: Minek kéne leesnie, nyomorék kukta?

SANJI: Annak, hogy ti ketten ROHADTUL szerelmesek vagytok egymásba. Bár nem értem, hogy egy okos és gyönyörű lánynak miért tetszik egy ilyen idióta.

ZORO: Nem vagyok idióta!

Sanji vigyorog.

ZORO: Most mi van?

SANJI: Szóval azt nem tagadod, hogy szereted.

ZORO: Mi van?

SANJI: Szóval tényleg igazam volt. Hé, Usopp, hallottad?

Sanji elővesz egy hangdialt a zsebéből.

USOPP: Tisztán és érthetően. HÉ, EMBEREK! ZORO SZE-

Mielőtt befejezhette volna, Zoro észbe kapott, és leütötte Usoppot.

ZORO: Pofa be!

USOPP: Bocsáss meg, Zoro-kun!

A többiek csak értetlenül nézték ezt a furcsa jelenetet.

A nap kezdett lenyugodni a Szivárvány-szigeten. Zogi tájékoztatta a Szalmakalapos kalózokat a tervéről, akik boldogan felajánlották a segítségüket, kivéve Zorot, akit kihagytak ebből a dologból, valamint Sanji, aki nem fogadta el, hogy egy épeszű és szép hölgyet összehozzanak egy moszatagyú gyökérrel.

A Thousand Sunny egy kis öbölben horgonyzott le, mikor a szigetre érkeztek. Ez a pont a városon kívül helyezkedett el, hogy ne tűnjön fel se a tengerészeknek, se a banditáknak. Az öböl egy szakaszán négy fűzfa állt. Ezek már olyan 60 évesek lehettek. Törzsük vastag volt, lombjuk terebélyes. A lehajló ágak pedig olyanok voltak, akár egy hatalmas függöny, ám ezek a fák zöld helyett a szivárvány színeiben pompáztak. A lenyugvó nap fénye vörösre festette a tengert, és rózsaszínre az égboltot, amelyet jelenleg egyetlen felhő sem takart.

Zogi terve ekkor kezdődött el. Már szólt a társainak, hogy a lány tudomása nélkül vezessék Tashigit az öbölbe, ő pedig egy "új technika tanulásával" rávette Zorot, hogy ő is kimenjen az öbölbe.

Amint a kettő meglátta egymást, megijedtek és azonnal visszafordultak… volna, ha ez a látvány, ez a környezet nem szögezte volna a talajba a lábukat. Egyikőjük sem mozdult, csak bámultak egymásra. Ekkor lépett akcióba Zogi tervének második fázisa: a Szalmakalapos-hadművelet.

Nami a Clima Tact segítségével felhőket kreált föléjük, ami lágy havat hullajtott magából. Ebben a környezetben olyan volt, mintha csillámpor hullana rájuk. Ezután Brook elkezdett egy romantikus dallamot játszani, a többiek pedig meredt szemmel figyelték az eseményeket, még Sanji is, akinek a biztonság kedvéért bekötözték a száját, és Franky rajta tartja a szemét.

TASHIGI: Azt hiszem, beszélnünk kéne.

ZORO: Ja.

Tashigihoz ment, majd lehajolt, és a fülébe súgott valamit. Tashigi bólintott, és Shigurejét, Zoro pedig a Shuusuit. Mindketten a figyelő Szalmakalaposok felé fordultak, majd egy egyesített csapással mindannyiójukat elsöpörték.

ZORO: Oké, most már beszélhetünk.

TASHIGI: Csak egy valamit szeretnék tudni. Mit látsz, ha rám nézel?

ZORO: Ez meg milyen kérdés?

TASHIGI: Csak válaszolj!

ZORO: Egy tengerészt, aki kísértetiesen hasonlít a régi barátomra.

TASHIGI: Neked valami baj van a fejeddel? Még mindig itt tartasz?

ZORO: Semmi baj a fejemmel.

TASHIGI: Oh, tényleg?! Akkor mi lenne, ha megtisztelnél egy normális válasszal?!

ZORO: Tch. Idegesítő.

TASHIGI: Én vagyok idegesítő?! Nem én tévedek el az egyenes úton, vágok szét mindent, ami az utamba kerül, vagy hibáztatok másokat olyanokért, amik igazából az én hibám.

ZORO: Nem tévedek el az egyenes úton. Te viszont idegesítő vagy, nem lehet lerázni, folyton hülyeségeket beszélsz, katana megszállott vagy, és… és… ÉS… Szeretlek!

TASHIGI: Mi?!

Zoro fejéhez kapott, de innen már nincs visszaút, most vagy soha, ezért jobb kezével közelebb húzta magához Tashigi arcát, és megcsókolta. Tashigi szemei nagyra nyíltak a meglepetéstől, de aztán megnyugodott, lehunyta a szemét, és elmerült az érzésben.

Miután elváltak, egyikőjük sem szólt semmit, csak bámultak egymás szemébe, majd Tashigi szorosan átölte.

TASHIGI: Most mit fogunk csinálni?

ZORO: /viszonozta az ölelést/ Ne rontsd el a pillanatot felesleges kérdésekkel!

Eközben az elrepített Szalmakalaposok visszabandukoltak a hajóhoz. Úgy döntöttek, vetnek egy pillantást a társukra, mielőtt még felmennének a fedélzetre. Amint meglátták Zorot és Tashigit ölelkezni, Luffy, Usopp, Chopper, Franky és Brook büszke, férfias könnyekben törtek ki.

ROBIN: Áh, milyen gyorsan felnőnek!

NAMI: Ki gondolta volna, hogy pont Zoronak lesz barátnője?!

SANJI: Büszke vagyok rád, Marimo!

VÉGE