Narutot is zavarta a csend, de nem mert megszólalni, attól félve hogy remegő hangja és vörös arcszíne elárulná valódi érzéseit. Hinata visszatért a fiúkhoz. Kicsit dühös volt a nevelőre, viszont Konohamaru hihetetlen csodálattal mesélte Sasuke minden egyes mozdulatát. ~Vajon miről beszélgettek, ameddig nem voltam itt? - ránézett jövendőbeliére. - Vörös az arca. Remeg? Lehet hogy elkéstem? Bevallotta volna, hogy gyengéd érzelmek fűzik őt Sasukéhoz? Nem, az nem lehet!~

Hinata lassan annyira kétségbe esett, hogy majdnem sírva fakadt. Naruto ezt észrevette, odalépett hozzá, majd gyengéden magához ölelte.

-Mi a baj Himém? Miért van olyan érzésem ha az arcodra nézek, hogy bármelyik pillanatban könnyek csordogálnak le hófehér arcodon? Valami baj van Konohamaruval? Vagy én tettem valami rosszat?

Sasuke csak csendben ült a széken és figyelte a jelenetet. Néha elkalandozott, és magát képzelte azokba az erős, nap barnította kezek közé. Ám amikor azaz álombuborék elpukkant, és az ifjú Uchiha visszapottyant a valóságba, keservesen megfájdult a szíve. Ő csak távolról figyelheti azokat a szőke tincseket, csak néha nézhet bele azúrkék szemeibe, de hozzáérnie soha sem szabad. Sasuke felállt, meghajolt és szinte suttogó hangon engedélyt kért a távozásra. Nem akarta tovább nézni a turbékoló galambokat. Hinata részéről az engedély meg lett adva. Naruto szomorúan nézte, ahogyan azok a szép fekete tincsek eltűnnek az ajtó mögött. Sakura éppen ott törölgette a port. Amikor meglátta, hogy a nevelő éppen feléje tart, azt sem tudta hogyan szólítsa meg. Mivel a Konohamaruval foglalkozott, mindig a családdal evett, teázott, töltötte az időt.

-Izé... Sasuke uram.

-Hm? Ah te vagy az? Sa-sa...

-Sakura, kérem.

-Huh, bocsáss meg nekem. Már elég régóta itt vagyok, illett volna megjegyeznem a nevedet.

-Semmi baj. Tudom hogy nagyon elfoglalt, és ezért nem is hibáztatom.

Kedvesen csevegni kezdtek, Naruto viszont kilépett a szobából, arra hivatkozva, a mellékhelyiségbe megy (az igazság az hogy Sasuke után ment). De ekkor olyasmi várta amit nem akart látni. Sasuke rámosolygott a szobalányra, és ekkor úgy érezte ez az a szívből jövő mosoly, amit neki soha nem mutatott meg (nagyon úgy fest, a szőke annyira rosszul értelmezte a gesztust, hogy picit túlreagálta). Naruto azt akarta hogy az Uchiha csak őt engedje közel magához, de ezt sajnos elbukta. Szomorú arccal visszament, és ledobta magát a legközelebbi székre. Hinata elsőből kiszúrta, valami nincs rendben.

-Mi a baj?

-Nem kell tovább figyelni a nevelőt. Most mosolygott rá a szobalányra, és ez bizony szívből jött. Sajnálom hogy aggódnod kellett még ilyen apróságok miatt. Bocsáss meg, Himém. - Lebiggyesztette tekintetét a padlóra, és egész idő alatt fel sem emelte.

Hinata az helyett hogy boldog lett volna, nagyon bántotta az, hogy szerelme így szenved ilyen butaságok miatt. Sasuke közben nem is tudta, Sakura milyen érzelmeket táplál iránta. Ő ezt inkább ilyen baráti viszonynak fogta fel. Semmi komolyabbon nem járt az esze, viszont a rózsaszín hajú a felhők felett járt.

2 nap volt az esküvőig, viszont Sasuke egy váratlan levelet kapott.

~Tisztelt Uchiha Sasuke-sama, ezennel bejelentjük hogy nagybátyja, Uchiha Madara-sama pár órával ezelőtt elhalálozott. Végrendeletében mindent unokaöccsére hagy. Szeretnénk önt megkérni, utazzon ide, Hang-ország vidékére, és vegye át uralkodói helyét. Várjuk önt, a tanácsosok.~ Sasuke ledöbbent. Úgy tudta semmilyen rokona sincs, mert mindenkit lemészároltak. ~Ez most azt jelenti hogy Hang-ország uralkodója lettem? Ez nagyon gyorsan jött, de legalább jó indok arra, hogy ne keljen maradnom az esküvőn. Nem akarok hülyeséget csinálni, ezért elmegyek és átveszem az engem megillető posztot.~ Elindult szobája felé, de az ajtóban ott állt Naruto.

-Milyen levél az? Ki küldte? Mit ír benne? Halljam. - Naruto ellentmondást nem tűrő hangon beszélt. Olyannak tűnt, mint aki fél, hogy szerelmes leveleket dugdosnak a szeme előtt.

-Kérem uram, erre nem vagyok köteles válaszolni. Most kérem engedje hogy belépjek a szobámba. - Amikor megfogta a kilincsen, erős kéz rántotta vissza, és a másik kéz erősen az ajtóba vágott.

-Nem arra vagyok kíváncsi, hogy kötelességed vagy sem. Tudni akarom hogy mi az a levél.

-És ez önt miért érdekli ennyire? - Fekete szemei kezdték a düh halvány jelét tükrözni.

-Tudod mit? Nem érdekel.

Na ami ez után jött, Sasukénak még jobban megnehezítette a dolgát. Naruto lassan közeledett az előtte álló ajkai felé, míg végül azok gyengéden egymáshoz értek. Sasuke először összeszorította azokat, de végül némi rést nyitott, amit az a virgonc nyelv rögtön birtokba is vett. Vad csók lett az eredménye a rés megnyitásának. Végül győzött az oxigénhiány és szét kellett válniuk. Vékony nyálcsík kapcsolta még őket össze az utolsó pillanatban. Sasuke és Naruto is vörös arccal néztek egymás szemébe, meg sem tudtak szólalni. A fekete hajú reagált, és hamar ellökte magától szőke társát, majd egy gyors fordulással belépett szobájába, az ajtót utána kulcsra zárta. Naruto csak nézte a fa ajtót, és azon gondolkodott, mekkora egy idióta.