Megjegyzés: J.K.Rowling a boldog tulajdonos.
Köszönet: eszkiesznek és elanornak, akik extra sebesen bétáztak és azoknak, akik nem adták fel és megvárták a következő fejezetet.
A/N: Mindig adódik valami, de azért lassan berázódnak a dolgok és az írás is gyorsabban fog mostmár menni, ígérem.
----------------
3. fejezet Nem gyerek
Seth pontosan a fél órás határidő elteltével lépett ki a szobájából, és indult a gyakorlóterem felé. Pár lépéssel az ajtó előtt megtorpant. A teremből hangok szűrődtek ki. Ezek szerint csak ő vette komolyan Mordon szavait. A többiek jóval előbb összeültek. Elhúzta a száját, mert az a kelletlen érzése támadt, hogy kibeszélik a háta mögött. Az utolsó lépéseket nesztelenül tette meg.
Az ajtón keresztül most Podmore éles hangját hallotta.
− Nem járulok hozzá, hogy azt is betegyétek a többi közé!
Seth torkát önkéntelenül is fojtogatni kezdte az ellenszenv. Ha csak meghallja ennek a féregnek a hangját…
Mordon recsegő baritonja nem kis mulatságára hasonló érzelmeket tükrözött.
− Nos, ha jól emlékszem, én vezetem a kiképzést, és az én jogom, hogy eldöntsem, mi hogyan legyen.
Podmore valami hasonló hanghordozással próbálkozott, mint az öreg auror, de az inkább hisztériás cincogásnak hatott.
− Kötve hiszem, hogy McGalagony vagy akár bármely más rendtag helyeselné, amit tesz!
Két döngő koppanás és egy nyikkanás után újra Mordon hangja hallatszott; ezúttal határozottan fenyegető színezetet öltött, és szavai keményen pattantak.
− Ne higgyen semmit, és főleg ne bocsátkozzon jóslatokba azt illetően, hogy ki mit mondana a Rendben! Ha jól emlékszem, nem az én személyem volt vitatéma a kiképzők összeállításakor. Ez pedig sokkal többet mond arról, hogy mi a Rend véleménye.
Erre a megjegyzésre csak csönd volt a válasz. Seth ellazította önkéntelenül megfeszített izmait, és az ajtó felé nyúlt, amikor az váratlanul kivágódott előtte, ő pedig egyenesen Mordonnal találta szemben magát. Az öreg auror az ajtó mögött állt, és sebesülésektől féloldalas ajkát helytelenítő grimaszba húzta.
− Még egyszer nem ajánlom, hogy hallgatózz Potter, ha valamennyire is kedvesek számodra a füleid.
Seth érezte, hogy elpirul. Kurtán bólintott, és a Roxfortban zajló harci kiképzés során szokásos hangsúllyal hozzáfűzte:
− Igen, Mordon mester!
Rémszem ajka utálkozó fintorba húzódott.
− A Lionheartban a válasz: igen, uram!
Seth újra meghajtotta a fejét.
− Igen, uram!
Magán érezte a többiek tekintetét, és kellemetlenül feszengeni kezdett az ajtóban. Tonks és Kingsley az egyik bájitalfőzéshez használatos gránitpadnál állt. Hestia Jones félig az árnyékba húzódva a fegyvereket tartó fémállványnak dőlt, Podmore még mindig dúlt arckifejezéssel a bájital összetevőket igazgatta az egyik polcon.
Végül Kingsley törte meg a kellemetlen csendet, ahogy magához intette Seth-et.
− Úgy tudjuk, a Sötét Nagyúr elvette a pálcádat.
Seth a sötétbőrű varázsló felé fordult.
− Igen, uram!
Mordon aurortársa mellé lépett, és ép szemét Seth-re meresztette.
− Ezek szerint szükséged lesz egy új pálcára.
Seth érezte, hogy kissé felgyorsul a szívverése. Tudta, hogy Mordon mágikus szeme nem láthatja az elrejtett Potter családi pálcát. A sárkánybőr tok minden mágiának ellenáll, mégis kellemetlenül összeszűkült a gyomra a férfi tekintete alatt. Szerencsére egy másik gondolat kiszorította a pillanatnyi rémületet az elméjéből. Lenne pálcája, ha a Rend nem vette volna el tőle azt, amit az egyik halálfalótól szerzett…A pillanatnyi düh és keserűség, ami végigfutott rajta, ahogyan újra átélte fogadtatását a Rendnél, sötétre színezte és elmélyítette a hangját.
− Igen, uram!
Mordon egyik kezével közelebb intette, és Seth önkéntelenül is megfigyelte, hogy egyik ujja utolsó perce hiányzik.
− Sajnálatos módon pálcakészítő nem áll a rendelkezésünkre, így azoknak a gazembereknek a pálcáit használjuk, akiket annak idején elkaptunk, és akikét letétbe helyeztünk a valamikori auror hivatalban. Kitettük ide, amelyeknek még nem találtunk gazdát. Meglátjuk, melyik működik veled a legjobban.
Seth odalépett, és érdeklődve meredt a gránitpadon sorakozó hét pálcára. Kettő egészen sötét fából készült, és meglehetősen vastag volt, kevés díszítéssel. Akadt három világos is, melyek viszont nagyon rövidnek és törékenyeknek tűntek, és volt két középbarna. Az egyik meglehetősen sok díszítéssel. Sárkányok futottak végig a pálcán, a nyelét fából faragott pikkelyek borították. A másik egészen egyszerű volt. Semmi faragás nem volt rajta, a hegye pedig egészen feketés volt. Látszott, hogy antik darab lehet, mégsem lehetett felfedezni rajta egy repedést sem. Ami viszont megragadta Seth tekintetét, az az apró betűs fémintarziás írás volt a nyél és a pálca találkozásánál. „Nascentes morimur finisque origine pendet". Még sosem látott olyan pálcát, amin fém díszítés vagy berakás lett volna.
Magán érezte a többiek pillantását, szinte égette a kézfejét, ahogyan a pálcák fölött tétovázott. Megfogta az egyik vastag feketét, és suhintott vele. Nem történt semmi. Megpróbálta a másikat is, de előre tudta, hogy nem lesz eredménye. Már amikor a kezébe vette, érezte, hogy nagyon idegen tőle a pálca. A világosak egyikével sikerült kisebb szikraesőt produkálnia, de nem érezte igazán közel magához. Kézbe vette a sárkány díszítésűt, de nyomban el is ejtette. Olyan volt, mintha megégette volna. Mordon felvonta a szemöldökét, de nem mondott semmit. Seth keze végül a fémmintás pálca felé indult, és ezzel egy időben érezte, hogy nő körülötte a feszültség. Mi van ezzel a pálcával? Ujjai a fanyél köré záródtak, és azon nyomban érezte a forró hullámot a kezében. A mágia szinte minden parancs és erőfeszítés nélkül áramlott végig a karján, a pálca vége pedig vakító fénnyel izzott fel. Maga is döbbenten figyelte a jelenséget, csakúgy, mint a többiek. Még mindig a pálcát bámulta, amikor meghallotta Podmore éles hangját.
− Micsoda meglepetés! Pont Grindelwald pálcája!
Seth döbbenten kapta fel a fejét. Grindelwald? A Roxfortban rengeteget tanítottak róla, a Nagyúr szellemi előfutárának tartották. A fiatal német varázsló több tekintélyes varázslódinasztia sarja, és kora egyik leghíresebb kutatója volt. Mindenekfelett érdekelte a mágia mibenléte. Seth emlékezett rá, hogy a fiatalember muglikkal, sárvérűekkel és kviblikkel folytatott kiterjedt kísérleteket. Akkortájt nem sokat gondolkozott ezen, de mostani szemmel nézve voltak meglehetősen kegyetlenek is köztük. Grindelwald nem ismert határokat tudásszomjában és hatalomvágyában. Rövidesen a befolyása alá vonta a kontinens összes jelentősebb családját, és terjeszkedésének egyedül Dumbledore-ral folytatott elhíresült párbaja vetett véget…
Tehát innen a pálca. Dumbledore elvette tőle a párbaj végén, és azóta nem akadt új gazdára. De mit jelent, hogy őt választotta? Olyan lenne, mint Grindelwald? Megérezte volna a pálca benne a sötétséget? A nagyúr kézjegyét? A kapcsolat talán nem múlt el, mint hitte…
Idegesen harapdálta a szája szélét, és azokra a furcsa rohamokra gondolt, amik néha elővették. Akaratlanul is a kezére pillantott: megjelenik-e a furcsa izzás. De nem történt semmi. Látta, ahogyan a többiek mind rá merednek, és válaszul kihúzta magát. Az, hogy őt választotta a pálca, az sem jelent semmit. Kihívóan visszameredt rájuk, majd a jobb keze alá szíjazott tartóba csúsztatta a pálcát. Most valahogy még jobban esett, hogy tudta, a bal karjánál ott lapul a Potter pálca. A családi pálca. Egy családé, amely hosszú generációkra tekinthet vissza, de soha egyetlen tagja sem fordult a sötét mágia felé. Próbálta felidézni az anyja és apja arcát. Az ő fiuk vagyok… Potter vagyok…
Mordon reszelős hangja törte meg a kényelmetlenül hosszú csöndet.
− A magam részéről nem vagyok meglepve. A továbbiakban megbeszélhetnénk a kiképzés menetét.
Kingsley bólintott és ellépett a gránit pad mellől, mintegy jelezve, hogy szintén lezártnak tekinti a témát. Seth gyorsan hátat fordított Podmore-nak, és pillantását a fekete bőrű aurorra szegezte.
Tonks és Hestia Jones is csatlakozott a két aurorhoz, majd néhány perccel később vonakodva bár, de melléjük lépet a szalmaszín hajú varázsló is.
Mordon elégedetten legeltette a szemét az előtte álló újoncon. Mint a régi szép időkben… Bár akkor egy évfolyamon több mint hatvan jelölt tanult. A Lionheart-ban híresen magas színvonalú volt a képzés, és az itt eltöltött négy év után akik elhagyták az intézetet, mind a különleges erőkhöz kerültek. Persze azok közül, akik elkezdték a képzést, egy-egy évfolyamból alig három vagy négy jutott a végére.
Rémszem torkát akaratlanul is halk mordulás hagyta el. Azok, akik azt hitték, csak könnyedén végiglejtenek a négy éven, és a végén lesz egy mutatós egyenruhájuk, súlyosan tévedtek. Ő egyike volt szoknak, akik ezt tudatosították az elbizakodott aranyifjakban. Szeme az előtte álló fiatalembert fürkészte. Az apját semmirekellő ficsúrnak tartotta annak idején. Ő volt az egyetlen, akivel kapcsolatban átértékelte a kezdeti benyomásait. James Potter valóban aranyifjú volt, de keményen állta a sarat, és mellé átkozottul tehetséges volt. Mordon még azt is megbocsátotta neki a vége felé, hogy a Black család egyik sarjával tart fenn szoros barátságot. Sosem bízott Sirius Blackben, és a maga részéről úgy vélte, nem volt nagy veszteség, amikor a minisztérium a többi halálfalóval együtt eltakarította a föld színéről.
Most, pedig itt áll előtte egy másik Potter, akinek képességei elhomályosítják az apjáét, s háttere hasonló mint Blacké.
Sebhelyes szája fintorba húzódott. Veszélyes kombináció…− Az egyes feladatokat felosztottuk egymás között, egyrészt képzettség szerint, másrészt, hogy továbbra is el tudjuk látni feladatainkat a Rendben. Legalább egyikünk azonban mindig itt lesz.
Seth összepréselte az ajkait, hogy ne szökjön ki közülük a megvető horkantás. Itt lesznek, hogy „vigyázzanak rá".
−A felosztás a következő: Tonks: lopakodás, álcázás, felderítés, elkerülő taktikák.
A rózsaszín hajú lány bólintott, Seth pedig öntudatlanul is végiggondolta azokat az eseteket, amikor feltűnt neki a lány esetlensége. Szórakoznak vele?
− Shaklebolt: harctéri taktikák, csoportos és egyéni küzdelem, csapatirányítás, formációk.
A sötét bőrű varázsló pillantása találkozott Seth méregető pillantásával, és állta a próbát. Végül Seth volt az, aki elfordította a tekintetét.
− Dora Medowes egészen véletlenül nem rá gondolsz: Doras. Területei: pálca nélküli varázslás, varázsigék manipulációja, testre szabása.
Seth tekintete a sötét hajú nőre ugrott. Nem gondolta volna róla….A boszorka ajkán rejtélyes félmosoly jelent meg, ami furcsa módon csak a száján jelentkezett, nem bontva meg arca szinte tökéletes szimmetriáját.
− Podmore: bájitalok használata a harctéren, különböző test- és tudatmódosító bájitalok, támadáshoz és védekezéshez használatos főzetek, harctéri elsősegély
Seth némi iróniával vette tudomásul a számára két ellenszenves dolog párosítását. Podmore és bájitalok…
− Jómagam pedig: ritkán használatos, különleges képességeket használó átkok, rontások a világos és sötét mágia területéről, mágián kívüli harctechnikák, és azok ötvözhetősége a mágiával.
Mordon elégedetten fujtatott, és mágikus szeme megpördült az üregében.
− Amondó vagyok, hogy egy közös vizsgát tartsunk az elején, hogy felmérjük a fiú képzettségét és képességeit. Ki ért egyet ezzel?
Kingsley, Tonks és Medowes keze egyszerre emelkedett fel, amit Mordon egy kurta bólintással nyugtázott. Mindannyian a még mindig tüntetőleg elkülönülő varázsló felé fordultak, de az továbbra is mozdulatlan maradt. Mordon türelmetlenül rántotta meg a vállát.
− Podmore, ezek szerint te majd külön vizsgáztatod le a fiút…
Jobb is így. Mordon nem fárasztotta magát azzal, hogy titkolja elégedettségét. Kingsleyvel és Tonksszal összeszokott csapat voltak. A három auror becsukott szemmel tudta a különböző kézjeleket és pálcamozdulatokat, ami összehangolt egy támadó formációt. Dora Medowes pedig kész főnyeremény különleges képességeivel. Mindez Podmore-ról nem volt elmondható.
Az öreg auror jólesően nyugtázta a tagjaiban szétáramló adrenalin csiklandó érzését.
− Legfeljebb hármas besorolású átkok és rontások használhatók, ami azt jelenti, hogy csak könnyebb, azonnal ellátható sebesüléseket okozó varázslatok szintjén maradunk. Kérem a pálcákat!
Seth vonakodva nyújtotta oda a pálcáját, amit Mordon csakúgy megbűvölt, mint a többit. Nem számított rá, hogy rögtön párbajjal kezdenek, és hogy ráadásul többen egy ellen. Ugyanaz a kellemetlen érzés szorongatta a torkát, mint akkor, amikor tudta, hogy Dolohov őt fogja választani demonstráció céljára. Arra számíthat itt is, amiben Dolohovnál volt része? Persze azóta megváltozott egy pár dolog. Most arra készül, hogy felvegye a harcot az évezred legnagyobb fekete mágusával. Voldemort ezeket itt gond nélkül elintézné. Ha valaha szembe akar szállni vele, akkor most nem kezdhet el nyavalyogni az egyenlőtlen esélyek miatt. Szorosan markolta Grindelwald pálcáját, és érezte, hogy a mágia miként folyik át rajta és hullámzik körülötte. Behunyta a szemét és felkészült.
Mordon élesen figyelte minden mozdulatát. Látta a fiú arcán a pillanatnyi megingást, egy villanásnyi félelmet, ami azonban eltűnt, hogy vonásai újra fegyelmezettek legyenek. Elégedetten nyugtázta, hogy fiatal tanítványa legyűrte az első akadályt. „Csak az győz egy párbajban, aki képes elhinni, hogy győzhet!" Hányszor harsogta ezt annak idején az újoncok arcába, de úgy tűnik, Potter tudja ezt a leckét magától is. Mordon megsuhintotta a pálcáját, és a terem engedelmesen átváltozott. Egy viszonylag nagy udvaron álltak, amelyet szemétkukák, bokrok és egy nagyobb, zümmögő trafóállomás tarkított. Mordon látta, hogy a többiek gyakorlott szemmel felmérik a terepet. Bal kezével csuklóból egy kört rajzolt, mire Tonks és Kingsley hüvelyk és mutatóujjukat összeérintve válaszoltak. Dora Medowes mögöttük állt karba font kézzel. Az öreg auror neki nem próbált utasításokat adni. A hallhatatlan majd beavatkozik, ha akar. Figyelmét az előtte álló fiúra fordította.
− Lássuk, mit tudsz Potter!
Seth enyhén oldalt fordult, s leeresztett pálcás kezét kissé keresztbe tartotta maga előtt.
− Készen vagyok!
A következő pillanatban Kingsley és Tonks eltűntek a szeme elől, csakhogy minden hang nélkül mögötte jelenjenek meg. Ezzel egy időben Mordon széles ívben meglendítette a pálcáját, csonttörő átkot küldve feléje. Seth oldalra lendült az átok útjából, és reflexiós pajzsot húzott fel a háta mögött, épp idejében, hogy egy kábító és egy sóbálvány átok lepattanjon róla. Megpöccintette a pálcáját, hogy ki tudjon hoppanálni az aurorok közül, de nem történt semmi. Összeharapta a fogát, és két újabb átkot került el. Úgy tűnt, részleges hoppanálásgátló bűbáj fedi a területet, ami csupán őt akadályozza a helyváltoztatásban. Választhatott, hogy vagy megkísérli feloldani, vagy megpróbálja kiterjeszteni. Mindenesetre ilyen kereszttűzben nem marad sok ideje gondolkodni,, addig is meg kell törnie a körülötte kialakított kört. Pálcájával a transzformátor felé intett, mire arról leszakadt egy cső, és a kezébe röppent. „Acutus" suttogta, és a fémrúd megnyúlt, oldalán világosan fénylő borotvaéles pengével. Teljes blokkot húzott fel, és a hevenyészett fegyverrel Mordonra támadt. Az egy lefelé irányuló kézmozdulattal jelezte a többieknek, hogy maradjanak a helyükön. Kingsley és Tonks továbbra is távolról bombázták Seth védőpajzsát, az erőteljes átkok azonban egyelőre megtörtek rajta, ragyogó fénybe burkolva az alakját. Mordon elégedetten vette tudomásul, hogy a fiú képes olyan szintű összpontosításra, hogy összehangolja a közelharcot és a védekező bűbáj fenntartását. A teljes blokk visszatartja használóját attól, hogy a védőpajzs fenntartásán kívül bármely varázslatot elvégezzen. Ezért nem is kedvelik az auror akadémiákon. A fiú azonban leleményesen feloldotta ezt a problémát. Persze ez a megoldás csak közelharcban lehetséges, és nem biztos, hogy jól jár ezzel a választással. Mordon elégedetten elvigyorodott. Hátrahajolt a vágás elől, és Seth csuklója felé kapott. A fiú várta a támadást, és hirtelen elejtette a csövet, majd elkapta a bal kezével, míg a pálcáját a csuklótokba csúsztatta. Mordon ugyan megragadta a csuklóját, de már nem a fegyvert tartó kezén. Hátulról nem érkeztek átkok. Seth tudta, ha elég közel kerül Mordonhoz, a másik kettő nem lesz képes már távolról támadni, ezért is merte eltenni a pálcáját. Ívben lefelé rántotta a karját, kibillentve az öreg aurort az egyensúlyából és a csővel az oldala felé vágott. Mordon azonban megpördült, és tenyerével a fiú felkarjára csapott. Seth úgy érezte, mintha az összes ideg elhalt volna a karjában Lábával megrúgta Mordon térdhajlatát, amitől az öreg auror megtántorodott, mivel a műláb nem tartotta stabilan a testét.
Seth arra használta fel a villanásnyi időt, hogy kiszabadítsa érzéketlen karját és megkísérelje feloldani a hoppanálásgátló bűbájt. Alakja halk pukkanással eltűnt a semmiben, épp akkor, amikor Kingsley egy kézmozdulattal közvetlen lerohanást jelzett Tonksnak. Mordon feltápászkodott, és intett nekik, hogy maradjanak a helyükön. Az ősz auror arcán farkasvigyor terült el. Ez jobb lesz, mint gondolta. A fiú határozottan leleményes. Ujjait ökölbe szorítva védőállásba rendelte a másik két aurort, majd felderítő bűbájt küldött szét maga körül a fiút keresve. A zöld fény Tonks mellett villant fel. A lány felhúzott pajzsáról átkok pattantak le, míg a támadója láthatatlan maradt. Nem sokáig - gondolta Mordon, és a következő bűbáj valóban felfedte a fiút, azonban nem ott, ahol számított rá. Seth közvetlenül a fiatal auror mellett állt, holott az előbb úgy tűnt, az átkok sokkal messzebbről érkeztek. A lány harci reflexeinek engedelmeskedve Seth torka felé sújtott a tenyerével, és az alak összeesett az ütés erejétől, ugyanakkor egy ezüstös átok érkezett Kingsley irányából egyenesen mellbe találva a lányt, aki szó nélkül összecsuklott. A sötét bőrű mágus felkiáltott és megpördült a tengelye körül, hogy újabb két átkot védjen ki ami kissé hátrább a mögüle elterülő bokros részről röppent elő. Mordon becélozta a másik mögötti bokrokat és taroló átkot küldött feléjük. Figyelte, merre pattannak le nagyobb ágak, elárulva a fiú rejtekhelyét. Valóban egy kisebb területet elkerültek a repkedő növényi darabok. Elégedetten csettintett. Klón mágia! A fiú klón mágiát alkalmazott, hogy Tonks irányába terelje a figyelmet, míg odahoppanált a másik auror mögé. Most azonban megvagy, fiacskám! Az öreg auror áthoppanált a felfedett búvóhely mellé, miközben megpörgette a pálcáját, és felkavarta a port a bokormaradványok között. Tudta, a finom por áthatol azokon a pajzsokon, amelyeken a nagyobb rögök, ágak nem, beterítve a másik szemét, száját, átmenetileg harcképtelenné téve őt. A következő varázslata letépte a fiúról a kaméleon bűbájt. Ahogy várta, Seth csukott szemekkel állt ott, némán fulladozva. Mordon felhorkantott. Még mindig az egyszerű módszerek a legcélravezetőbbek. Mielőtt azonban megátkozhatta volna a fiút, felrobban a lába alatt a föld, több lépésnyire visszavetve őt a levegőben. Kingsley, aki arra készült, hogy Mordonnal harapófogóba fogja a felfedett Seth-et, kénytelen volt teljes blokkot felhúzni, hogy megvédje magát. Ahogy átvonult rajta a fiú által gerjesztett koncentrikusan terjedő robbanássorozat, pálcájával megkopogtatta a földet, és rövid ívet húzott Seth felé. Fehéres repedés szaladt egyenesen a fiú irányába. Seth még vakon széles ívű sóbálvány átkot küldött az öreg auror felé egy visszakövető bűbájjal megtoldva, és nem vette észre, hogy a repedés elérte a lábát. A következő pillanatban felkiáltott a fájdalomtól, és felpattant a szeme. Elképedten látta, hogy a lába a sóbálvány átoktól eltérően valóban kővé válik, méghozzá iszonyatos fájdalomtól kísérve. A fogát csikorgatta, miközben szembe fordult a közeledő aurorral. Nem fog tudni hoppanálni, hacsak itt nem akarja hagyni a lábait. Kingsley azonban nem egyenesen rá támadt, hanem egy gyors pálcamozdulattal kiszabadította Mordont. Seth mérlegelte az esélyeit. Ha egy helyben marad, akkor vége, hoppanálni nem tud, ráadásul hírét sem hallotta ennek a varázslatnak.
A vereség érzése fojtogatta a torkát, míg a másik kettő egyre közeledett feléje. Tulajdonképpen nem volt rossz eredmény eddig kitartani három magas képzettségű auror ellen, azonban itt nem arról volt szó, hogy kitől kap vállveregetést az ügyességéért. A lényeg az, hogy veszített, és Voldemort negyedennyi idő alatt végzett volna vele. Emlékezett rá, hogyan fegyverezte le őt a Nagyúr a Hódolat Termében. „Sokat kell még tanulnod!" mondta neki akkor a kígyóarcú mágus, és Seth gyűlölte, hogy igaza van. A harag és a félelem sötét hullámokat vetett a lelkében, és szinte égette belülről. Összecsikorgatta a fogát, ahogy az égő érzés egyre fokozódott. Annyira lekötötte a benne dúló vihar, hogy észre sem vette a halvány fénnyel felderengő ereket a kezén. Csak akkor figyelt fel, amikor a szokásos fájdalom meghaladta az elviselhetőség küszöbét. Rémülten nézte a világító ereket a kezén. Ne most… Ne most… De ahogy máskor sem, úgy most sem tudta befolyásolni az egyre terjedő ragyogást. Megpróbálta talárja ujját lejjebb csúsztatni a kezére. A két közeledő alakra pillantott, és megkönnyebbülve nyugtázta, hogy azok még nem vettek észre semmit. Ez azonban csak idő kérdése, ha ez így megy tovább. Idegesen az ajkába harapott. A keze most már szinte izzott. Legyen már vége… Az égő folyadék lomhán csordogált az ereiben az ujjbegyei felé. Azonban az ujjbegyei nem izzottak fel, ahogyan eddig mindig szoktak. A fényes ragyogás hirtelen visszafordult a csuklója felé, és egyre gyorsulva száguldott visszafelé az ereiben, furcsa szurkáló érzést hagyva maga után. Mi a…? A fény eltűnt a talárja ujja alatt, és érezte, ahogy a forróság végigszalad a testén a lába felé. Mintha milliónyi tű döfködte volna a talpát. Megpróbálta enyhíteni az érzést azzal, hogy egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát, majd vissza. Nehezen tudta irányítani a mozgását. Egyik lába elemelkedett a földtől, és ekkor kétségbeesve várta, hogy hanyatt essen, de semmi nem történt. Teste automatikusan kiegyensúlyozta magát. Hogyan…? Lebámult a lábára és még látta, hogy a talpánál aranyló fény szorítja egyre hátrébb a márványfehér repedést, ami eddig fogva tartotta. Tétován megpróbálta mozdítani az egyik lábát, amikor telibe találta egy taroló átok, és hanyatt esett. A következő pillanatban vastag kötelek szorultak a tagjai köré, gúzsba kötve a testét. Csak a szürkés felhőket látta maga felett, míg meg nem jelent Mordon arca a látószögében.
− Ennyi volt, Potter. Ezzel együtt nem is rossz egy kezdőtől.
Egy pálcamozdulattal feloldotta a fiút fogva tartó varázslatokat.
Seth csuklóját dörzsölgetve felemelkedett a földről, és néhány lépésnyire fekvő pálcája felé indult. Mi történhetett? Mi volt ez? Újra az aurorok felé sandított. Azok mintha nem vettek volna észre semmit. Kinyújtotta és behajlította az ujjait. Miért maradt el most a kínzó fájdalom? Úgy tűnt, ha a ragyogás valamilyen célt talál, mint a lábát fogva tartó átok, akkor nem égeti az ujjbegyeit. Menet közben figyelte a lábát, de minden normálisnak tűnt. Lehajolt a pálcájáért, és amikor felemelte, pillantása összekapcsolódott Dora Medoweséval. A fekete hajú boszorkány tűnődő, résnyire szűkült tekintete nem engedte el az övét.
------------------------------------
Remus Lupin tekintetét az arcától alig néhány centire húzódó rácsokra szegezte, míg a bizottság tagjai bevonultak a terembe.
Jól emlékezett rá, ahogyan Madame Maxime kínos zavarban tudatta vele, hogy a továbbiakban, ha a bizottsággal akar beszélni, vérfarkas-biztos ketrecből teheti meg csupán. Lupin érezte, hogyan lázadozik benne mágus öntudata a megalázó helyzet ellen, mindazonáltal most sokkal fontosabb dolgokról volt szó, mint az önbecsülése. Beleegyezett feltételekbe, csakhogy még egyszer módja legyen beszélni a bizottsággal, és megkísérelhesse, hogy egyesítse a kontinens varázslóit a Nagyúr ellen. Seth-en kívül ez a Rend egyetlen reménye a győzelemre.
Vele szemben sorban ültek le a már ismert bizottsági tagok: Madame Maxime a Francia Akadémia részéről, Rumpelstock, a német bizottsági elnök, Gregorovna orosz megfigyelő, Mezeta, a spanyol Sötét Varázslatok Ellenes Liga vezetője és Giacomo Hostis olasz alelnök.
Lupin végiggondolta az esélyeit. Madame Maximra számíthattak, azonban mivel mindenki tisztában volt szoros kapcsolatával Dumbledore-ral, a többiek nem tekintették pártatlannak. A német elnök talán meggyőzhető. Ők már egyszer megégették magukat Grindelwalddal, azonban nehezítette az ügyet, hogy a német küldött kobold, akiknek teljesen sajátos észjárásuk van; éppen eleget csatáztak a varázslókkal évszázadokon keresztül, hogy most gyanakvással tekintsenek valamennyire. Gregorovna talán jószándékú, de nem sok befolyása van az oroszoknál, ahol nagy tradíciói vannak a sötét mágiának, és a vezetés is csak névleg harcol ellene. Mezeta biztosan nagy támogató lehetne, ha túltenné magán Lupin állapotán, ami nem tűnt túl valószínűnek. Hostisról nem tudott túl sokat. Mindenesetre az előző meghallgatáson józannak tűnt és talán meggyőzhetőnek.
Rumpelstock egy pálcaintésére kihengeredett egy széles pergamen, és egy penna siklott rá hegyére állítva.
− A második meghallgatást megnyitom. Az angliai helyzet referense Remus Lupin. A bizottsági tagok épsége érdekében a fent említett személy szabadságában korlátozott, ugyanakkor beszámítható és döntésképes. A bizottság részéről jelen vannak…
Hangját egy finom köhintés szakította félbe. A kobold kissé ingerülten tekintett fel.
− Igen, Hosta?
A termetes, barna hajú bizottsági tag felemelkedett ültéből, és meghajolt a kobold felé.
− A bizottság utólagos engedelmével még egy referenst hívtam Angliából az ügy komolyságára való tekintettel.
Madame Maxime és Lupin döbbent tekintete összevillant a rácsokon keresztül. A német elnök szemöldöke rosszallóan húzódott össze. Gregorovna és Mezeta ültében Hosta felé fordult.
Az egy kis szünet után folytatta.
− Annak érdekében, hogy teljes képet nyerjünk az angliai helyzetről, meghívtam Lucius Malfoyt az Angol Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának jószolgálati nagykövetét..
Rumpelstock körbehordozta a tekintetét a többieken. A Malfoy név nem volt ismeretlen egyikük előtt sem. A család hatalmas befolyással bírt nemcsak Angliában, de a kontinensen is francia gyökereinek köszönhetően. Mindenki tisztában volt szigorú aranyvérű elveikkel, de sosem terjedt el az a hír, hogy támogatnák a sötét mágiát. Egyedül Madame Maxime arca tükrözött ellenszenvet és vonakodást, azonban utolsóként ő is megszavazta az új referens bevonását. A terem aranyozott ajtaja kitárult, hogy felfedje a tökéletes eleganciával öltözött idősebb Malfoyt. Világos selyemtalárjának nyakánál hófehér ingfodor bukkant elő, amelyet a Malfoyok családi címerét mintázó drágakövekkel kirakott tű fogott össze. Legdrágább sárkánybőrből készült csizmájában nesztelenül lépkedett a terem intarziás parkettáján. A bizottság előtt megállva finoman meghajolt.
− Lucius Claudius Iganius Malfoy az Angol Mágiaügyi Minisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának képviseletében és megbízásából.
A mágikus penna szorgalmasan körmölt minden elhangzó szót. Rumpelstock bólintott, és egy intéssel csodálatos antik párnázott széket varázsolt elő.
− A bizottság elfogadja a fent nevezett új referens bevonására irányuló kérelmet. Foglaljon helyet, Herr Malfoy.
Lupin keserű szájízzel nézte, ahogy a másik helyet foglal. Udvariasan, sima mosollyal, egyenrangúként, míg ő egy ketrecben kuporog, mint egy vadállat, aminek kétség kívül gondolják is a többiek.
Rumpelstock ekkor újra felé fordult, ami kirázta Lupint a keserű merengésből.
− A bizottság újra kérdezi a megjelent Remus Lupint Albus Persival Wulfric Brian Dumbledore a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola volt igazgatója, Nemzetközi Főmágus és a Wizengamot nyugdíjazott elnöke halálának körülményeiről.
Remus megköszörülte a torkát, és újra összeterelte a gondolatait.
− Az előző meghallgatás során elmondtam, hogy Albus Dumbledore-t három hete a Roxfortban gyilkolta meg a magát Voldemortnak vagy Sötét Nagyúrnak nevező sötét mágus, aki immár tizenhét éve uralja az angol varázsvilágot és a muglikat egyaránt. A…
A bizottság elnöke azonban a szavába vágott.
− Sok súlyos dolgot fogalmazott meg egyetlen mondatban, Herr Lupin. A bizottság lehetőséget kíván adni a másik referensnek is, hogy kifejthesse a véleményét.
Lupin kelletlenül hallgatott. Lucius Malfoy ajkán finom, megvető mosoly futott át, míg csupán csak a szeme sarkából tekintett a teremben álló ketrec felé.
− Mindebből csupán annyit tudok megerősíteni, hogy Albus Dumbledore-t valóban holtan találták a Roxfort területén. A minisztérium azóta is nagy erőkkel folytatja a nyomozást, hogy felkutassák a tettest. Azonban nincs könnyű dolguk, tekintettel arra, hogy ez a kivételes tehetségű mágus utolsó éveiben egy illegálisan szerveződő csoport tagja lett, és eltűnt a világ szeme elől. Szinte semmit nem tudunk arról, hogy kikkel érintkezett ott, és milyen indok állhat a gyilkosság mögött. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy szembesült a titkos szervezet céljainak álságosságával, és szándékában állt kilépni.
Lupin érezte, hogy összecsikordulnak a fogai. Malfoy is meghallhatta, mert egy megvető pillantást vetett rá.
− Ami az állítólagos Sötét Nagyurat illeti, ami ellen a Főnix Rendje állítólag harcol: nem létezik ilyen személy. Aranyvérű társadalmunk érdekeinek valóban akadt szószólója Tom Denem személyében. Ennyi és nem több.
Madame Maxime sötét szeme helytelenítően villant meg.
− Azt állítja, hogy a Főnix Rendje árnyékharcot folytat?
Lucius Malfoy kellemes mosolyt villantott feléje.
− Többet állítok ennél. Azt mondom, hogy szándékosan törekszik az aranyvérűek és mugli születésűek szembefordítására, pusztán szűklátókörűségből és hatalomvágyból.
Lupin nem bírta tovább.
− Tagadja talán az állandó muglivadászatokat? A haláleseteket a Nagyúrral szembeszálló családokban? A mugli születésű ágyasokat?
Gregorovna összerándult az utolsó kérdésre. Lupin jól tudta, hogy miért: a foglyul ejtett véláknak is ez volt a sorsuk évszázadokig. Malfoy megvető mosolya töretlen maradt.
− Muglivadászatok soha nem voltak, és nem is lesznek. Ez a Rend kedvenc kitalációja, amellyel új tagokat kíván gyűjteni és társadalmi támogatottságot szerezni. Elég szégyen és egyben ízléstelenség kihasználni, ha a mugli világban balesetek történnek, és ezeket sötét erők machinációjának beállítani. A Reggeli Prófétában már olyan olvasói levél is megjelent, hogy a Rend titokban maga visz végbe mugliellenes akciókat, hogy így is fokozza a feszültséget.
Lupin úgy érezte, felrobban. Helyette azonban újra Madame Maxime szólalt meg.
− Ön szerint az Albus Dumbledore által vezetett szervezet muglikat tizedelt meg?
Lucius Malfoy könnyed eleganciával rázta meg a fejét.
− Távol álljon tőlem, hogy olyasmiket állítsak a bizottság előtt, amiket nem tudok bizonyítani. Mindenesetre ugyanezt az udvariasságot elvárnám Mr. Lupintól is.
Lupin reszketett a dühtől. Legszívesebben széttépte volna ezt az álságos szörnyeteget. Itt ül a fensőségesen udvarias mosolyával, kioktatja őt az egész bizottság előtt, és ugyanakkor tengernyi vér tapad a kezéhez. Annyi kínzás, gyilkosság, erőszak – csak amikről Lupin tudott – elég lenne ahhoz, hogy egy életre az Azkabanba zárják. Neki kellene itt a ketrecben ülnie. Malfoy egyenesen ránézett, és Remus látta a tekintetében, hogy mulattatja a helyzet fonáksága. Végül Gregorovna lágy hangja vonta el a figyelmét a fagyos, ezüstszürke szempárról.
− És a mugli születésű ágyasok? Az is kitaláció?
Malfoy visszafordult a kérdező felé. Az arca komoly kifejezést öltött, amiről Lupin tudta, mind csak színjáték.
− Mugli születésű ágyasok csakugyan vannak. Létezésük fő oka az angol mugli társadalom mágiaellenessége. Sokuk családja elfordul tőlük, amikor kiderül mágikus adottságuk, egyesek állandó veszélyeztetettségben élnek. Általában a mugliszülött boszorkányok fordulnak oltalomért az aranyvérű családokhoz. Az ilyen családok kúriáinak mágikus védelme azonban csak családtagokra terjed ki. Tekintettel arra, hogy egy aranyvérű varázsló az angol törvények és az aranyvérű hagyományoknak megfelelően csak egy feleséggel rendelkezhet, a többiek csupán ágyasok lehetnek. A helyzet valóban áldatlan, de gyors megoldás sajnos nem képzelhető el. Mindazonáltal szeretném kihangsúlyozni, hogy az ilyenfajta viszony mindig a mugli származású boszorkány kezdeményezésére és kérésére alakul ki.
Gregorovna komoran bólintott, jelezve, hogy elégedett a válasszal, bár nem minden tetszett neki, amit hallott. Lupin résnyire húzta a szemét. Nem kételkedett benne, hogy Malfoy több tucat mugliszületésű ágyast tudna felvonultatni, akik Veritaserum alatt vallanák, hogy önként vállalták helyzetüket. Még az is lehet, hogy akad egy pár ilyen, bár inkább valószínű, hogy annyira megtörnék az elméjüket, hogy igaznak gondolnák, amit mondanak. A Sötét Nagyúr nem válogat az eszközökben.
Rumpelstock most újra hozzá fordult.
− Herr Lupin, van valamilyen hozzáfűznivalója az elhangzottakhoz?
Remus érezte, hogy a keserűség fojtogatja a torkát.
− Életem húsz évét áldoztam a Főnix Rendje szolgálatára és a sötét erők elleni harcra Albus Dumbledore vezetésével. Ez alatt az idő alatt egymás után vesztettem el a barátaimat, mindazokat, akik közel álltak hozzám, és most mentoromat és jótevőmet. Voldemort nem áll messze tőle, hogy felszámolja a Főnix Rendjének maradékát, és ezzel az utolsó ellenállást is Angliában. Mit gondolnak, ki lesz a következő Grindelwald csodálójának és követőjének listáján? Franciaország? Németország? Olaszország? A halálfalók már régen toboroznak híveket a kontinensen. Mire Voldemort nyilvánosam is megmutatja igazi valóját, már egyetlen ország minisztériuma sem lesz abban a helyzetben, hogy tegyen valamit. Ha a Főnix Rendje elbukik, semmi sem akadályozza többé Voldemortot, hogy külső országok felé forduljon. Ha most nem kapunk segítséget, később már nem lehet majd mit tenni.
Hosta kövérkés arca töprengő ráncokba húzódott.
− Az előző alkalommal említett egy bizonyos próféciát egy kiválasztott személyéről.
Lupin ránézett a kerek arcra, és szinte látta a másik udvariasan szelíd vonásai mögött a valós embert: Voldemort hívét. Tekintete a másik bal karja felé villant, majd szinte belefúródott annak barna szemébe.
− Igen, a prófécia létezik. A kiválasztott személye a Rend oltalmában áll.
Hosta egyik szemöldöke aggályosan húzódott fel.
− Egy tizenhét éves gyerek?
Lupin visszagondolt Seth-re.
− Tizenhét éves, igen, de nem gyerek.
Az olasz alelnök kurtán biccentett, jelezve, hogy részéről lezártnak tekinti a beszélgetést.
Rumpelstock felemelkedett a székéről, és a többi bizottsági tag követte.
− A bizottság második ülését berekesztem. A bizottsági tagok döntéshozatalra vonulnak vissza. Kérem a megjelent Lucius Claudius Iganius Malfoyt , hogy hagyja el az üléstermet, míg a döntés megszületik!
A bizottsági tagok sorban vonultak ki. Madame Maxime aggodalmas pillantást vetett Lupinra, míg terjedelmes alakja el nem tűnt az ajtó mögött. Amikor mindannyian elhagyták a termet, Malfoy is az ajtó felé indult, de megtorpant Lupin ketrecénél. Ajka gúnyos, fensőbbséges mosolyra húzódott, Nyoma sem volt benne a bizottsági tagokkal szemben tanúsított finom modornak.
− Látom, végre oda kerültél, ahová való vagy, Lupin.
Remus gyűlölködve nézett vissza rá.
− Látom, te még mindig nem kerültél oda, ahová való vagy, Lucius.
Malfoy csupán megkocogtatta az egyik rácsot.
− A perceid meg vannak számlálva, vérfarkas.
Könnyedén hátat fordított, és kilépett a teremből. Lupin magára maradt az üres szobában, és érezte, hogy lassan elnyeli a kétségbeesés. Magukra maradnak, és az évezred legnagyobb hatalmú varázslójának megsemmisítése egy tizenhét éves gyerek felelőssége lesz. Nem, javította ki magát. Nem blöffölt, amikor Hostának azt mondta, hogy Seth nem gyerek, mégis szívéből azt kívánta a fiúnak, bárcsak az lehetne még.