Nothing left to say
Már akkor érezte, mikor átkelt a határon. Azt is, hogy csak ténfereg, tévelyeg, míg végül megállt a háza előtt. Már az ajtónak támaszkodva várta, félreállva beengedte, de az előszobában megállította, lehúzta róla a kabátot. Leültette a nappaliban a kanapéra, mellé ült a karfára, óvatosan levette orráról a szemüveget és összeborzolta a haját.
- Szeretnél valamit? – érdeklődte kedvesen, halkan. A másik nem válaszolt, csak átkarolta a derekát és magához húzta, így már az ölében ült, a karjaiba simult, és vendége homlokát a hátának támasztotta. Helyezkedett egy kicsit, és megszólalt, mikor már kezdett túlontúl hosszúra nyúlni a csend. – Megint bántott valaki? – kérdezte csendesen.
Könnyed mozdulattal a kanapéra rántotta, és ő nem ellenkezett, kérdőn pillantott fel a kék szemekre, ahogy már a bútoron feküdt.
- Jaj, Alfred, ne nézz így rám – kérte nyugodtan, elnéző mosoly rezdült ajkain. – Gyere ide – nyújtotta felé karjait, és hagyta, hogy ráfeküdjön, érezte a mellkasán, hogy őrült tempóban dobog a szíve. – Nyugodj meg – simított végig a hátán, túrt a hajába ismét. Mikor először tette, csúnya pillantást kapott érte, azóta azonban úgy tűnt, hogy Alfrednek semmi kifogása ellene.
Lehunyta a pilláit, kedveskedve cirógatta, úgy érezte, el tudna aludni, mikor megérezte az ajkakat a nyakán, és egy pillanatra összeszorította szemeit.
- Mi lenne, ha bent folytatnánk? – kérdezte csak úgy, suttogva. Alfred felállt róla, még őt is felsegítette, de nem hagyta, hogy a szemeibe nézzen, csak húzta magával, már ismerte az utat. – Mi lenne, ha beszélnél róla? – tudakolta percekkel később, az ágyon hevert, fölötte a másik, ajkai pőre bőrén kalandoztak.
Fájdalom lobbant a vállában, de számított rá, éppen csak felszisszent, és alig pár pillanat múlva csak egy csepp vére jelezte a sérülést a paplan világos huzatán.
- Mondtam, hogy ezt ne csináld – szólalt meg szelíden. – Ha egy kicsit óvatosabb lennél másokkal, nem bántanának annyit – jelentette ki, és haloványan elmosolyodott, mikor a jeges-kék tekintet rávillant. – Hiába nézel rám így, nem fogok megijedni. Bánt, amikor ezt mondom? Zavar? Idegesít? Mérges leszel tőle? Nem baj, legalább tudom, valahol te is érzed, hogy igazam van. – Finoman a mellkasára simított, érezte a szívverését. – Gyere, megmutatom, hogyan lehetsz gyengédebb… – Két tenyere közé fogta arcát, kedvesen mosolygott, kissé felemelkedett, hogy megcsókolhassa.
2013. június 14.
Cím az Imagine Dragons – Nothing left to say c. száma után.