House az ablakból nézte a hóesést. Már egy hete megállás nélkül havazott, és ez hatalmas dugót okozott szerte az országban. Nagyon várta Cameront, de félő volt hogy el sem jut idáig ilyen időben. Pedig megbeszélték hogy együtt mennek vásárolni. Ugyan ehhez House-nak semmi kedve nem volt, de Cameron meggyőzte, hogy együtt jó készülni a karácsonyra. Hirtelen elmosolyodott: Allison nem is tudja még, hogy milyen különleges karácsony is lesz ez.

Cameron autója beküzdötte magát az utcába, úgy hogy House vette is a kabátját, hogy azonnal indulhassanak.

- Szia Greg, óriási dugó van. Így nem fogunk tudni bemenni a városba autóval.

- Arra van egy jó ötletem, gyere csak!

- Mire gondolsz? Na neee…

Öt perc múlva már motorral kerülgették az autókat. Szerencsére az utakat folyamatosan tisztították, így 10 perc alatt elértek a bevásárlóközponthoz.

- Jó a részidőm, igaz baby? – kacsintott Cameronra.

- Ezért szeretek veled jönni vásárolni. Na merre induljunk?

- Először is valami kaját kéne venni.

- Rendben, abban szakértő vagyok. Te meg addig nézz szét a műszaki cikkeknél, úgy is imádsz órákat ott téblábolni. Majd érted megyek ha végeztem.

- Köszi édesem. De ne felejts ott. – és puszit nyomott Allison szájára.

De valahogy most nem ment a nézelődés, egyre csak Wilson járt a fejében, akivel tegnap jött el ugyanide, hogy vásároljanak ajándékot Allison-nak. Amióta elvált a harmadik nejétől is, minden évben átjártak egymáshoz karácsonykor kínait enni, így nem érezték magukat olyan egyedül ünnepekkor. És most egyedül lesz.

Cameron már a bejáratnál várta két megtömött csomaggal.

- Add csak ide, majd én kiviszem őket a kocsihoz.

- Köszi. Mi a baj Greg? – most vette észre, hogy szerelme igencsak morcos hangulatban volt.

- Semmi. – próbált mosolyogni House. – Vagyis csak eszembe jutott Wilson. Teljesen egyedül lesz karácsony este…

- Egész jó ötlet lenne áthívni vacsorára. – simogatta meg a karját Allison. – És nagyon örülök, hogy gondolsz másokra is.

„Így egyáltalán nem fog számítani az igazi meglepetésre." – örült a doki.

Allison kirakta őt a lakásánál, majd hazament, hogy ő is össze tudjon készülni. Megbeszélték, hogy Szenteste átjön és együtt főzik meg a vacsorát.

Másnap amikor Cameron megérkezett, igencsak meglepődött: a lakásban tisztaság volt, ki volt téve néhány dísz és gyertya, sőt még egy pici feldíszített karácsonyfa is állt a sarokban. Végigsétált a lakáson, és alig hitte el, hogy ez ugyanaz a hely ahol tegnap is járt. A hálóban aztán megpillantotta House-t is, aki nagy öleléssel fogadta.

- De jó hogy itt vagy! Láttad hogy kitettem magamért!

- Igen, és el sem hiszem, hogy te voltál. Gyönyörű az egész lakás Greg!

- És ez még nem minden. Viszont a vacsorafőzés rád marad, drágám, ahhoz aztán végképp nem értek.

- Rendben. – és Allison elindult birtokba venni a konyhát.

Ahogy Cameron eltűnt, House belenyúlt a zsebébe és előhúzott egy pici dobozt és elhelyezte a fa alatt, majd ártatlan képpel kivonult a konyhába.

Már este hét volt, Wilsont csak nyolcra várták, úgy hogy volt egy kis idejük leülni a nappaliban. A vacsora készen volt, és a béke elárasztotta az egész lakást.

- Gondolnád, hogy lassan egy éve vagyunk együtt? – bújt oda Allison Greghez.

- Nem hittem volna, hogy ilyen sokáig bírod ki mellettem.

- Mit szólnál ha kibontanád az ajándékodat?

- Alig várom.

House kezébe vette Allison ajándékát, és lassan bontogatni kezdte. Egy öt évvel ezelőtti képük volt bekeretezve, ekkor voltak az Autós Szörnyek bemutatóján. „Hogy nem vettem észre, hogy már akkor is mélyen szép volt." Végigsimított a képen, majd felnézett a lányra:

- Köszönöm. Most pedig jöjjön a tiéd.

Allison egy pár fülbevalót talált a csomagban.

- Nagyon szép, köszönöm Greg. –mosolygott Cam.

- Ez nem minden, a fontosabb csak most jön. Add ide a kezed. – House a kezébe vette Allison kezét és belerejtett egy pici dobozt. – Nyisd ki!

- Lakáskulcs?

- Igen, szeretném ha összeköltöznénk. Mit szólsz hozzá?

- Azt hogy nagyon boldogan élnék veled együtt.

- Szeretlek.

- Én is téged.

House átkarolta Allisont és szenvedélyesen megcsókolta. Kezei a hátát simogatták, néha bele-bele túrt a lány hajába is. Nagyon nem merülhettek bele, mert ebben a pillanatban csöngetett Wilson.

- Sziasztok, Boldog Karácsonyt!

- Szia James, neked is! – ölelte át Cameron, sőt még House is megveregette barátja vállát.

- Nagyon boldognak tűntök, mi történt?

- Képzeld Wilson, összeköltözünk Allison-nal. – House arca csak úgy ragyogott, amikor ezt mondta.

- Gratulálok, remélem még sok ilyen örömhírt hallok tőletek.

- Fiúk, gyertek asztalhoz! – szólt ki Cameron a konyhából.

- Gyere Wilson, különben kikapunk – viccelődött House és nevetgélve elindultak a konyha felé.